Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Depresszió
2004-12-09 22:431.
Torolt_felhasznalo_440218
Létrehozva: 2004. december 9. 22:43
Négy éve egy fulladásos rosszulléttel kezdődött minden,azután bezárkotás,kórház,terápiák,pszhológus stb...Jelenleg dolgozom,tartom magam,magán bölcsészem van,viszont a nyugtatokról nem tudok leállni.Szükségét érzem sajnos.22 évesen kilátástalanul a világban.Vagyok.
Ha VALODI tartos, huseges szeretet akarsz, vegyel egy KUTYAT!!!!
Orulok, hogy magadtol kigyogyultal a depressziodbol, de ova intenek mindenkit attol, hogy sokaig huzza-halassza a szakemberhez fordulast. Mint nagyon sok betegseg, sokat segithet a beteg egyuttmukodese a szakemberrel, es mint nagyon sok betegseg eseteben, a gyogyulas NEM kizarolag attol fugg, hogy valaki mennyire "eros", vagy "gyenge".
A masik dolog az, hogy ha betegsegnek fognank mar vegre fol a depressziot, mint ahogy az is!, akkor vege lenne a hozzatapado szegyenerzetnek, annak a gyakran burkolt velejarojanak, hogy "bizonyara en kovettem el valamit, bennem kell keresni az okot", es annak is, hogy "ha en jobb ember lennek, meg tudnam oldani a problemamat".
Az ok nagyon fontos, de elsosorban a szakember szamara, mert neki segit a kezeles milyensegenek eldonteseben, nem pedig azert, mert annak megtalalasa utan hipp-hopp maris meggyogyithatjuk magunkat.
Egyébként csak rajtad múlik milyen ember leszel.
Ha most te ebbe megbetegíted a lelked, hogy állandóan ezen rágódsz akkor magadra vess.
Persze ez ami bánt soha nem fog elmúlni "mint rossz érzés". Meg kell tanulnod ezzel együtt élned, és ÁTLÉPNED ezen az egészen.
Hidd el sikerülni fog.
Én már túlvagyok rajta, igaz majd 38 éves vagyok.
Engen 20 éves korom körül hagytak magamra a szüleim, teljesen.
Majdnem belehalt a lelkem.
De van egy rendes férjem, aki segített.
Érdekes, de amikor én szültem babát, akkor újra felszínre kerültek ezek az érzéseim. Előhozta ez az esemény.
De már felnőttebb fejjel mindent hidd el másképpen látsz.
22 évesen még igazán gyerekek vagyunk, vágynánk a biztonságra, hisz most alakítod ki az életed.
Normális hogy elbizonytalanodsz.
Légy erős!!
Puszi
age
Persze a világ is hajt: minél gyorsabban meggyógyulni! A társadalomnak szüksége van a robotokra és a fogyasztókra, nem érünk rá betegeskedni, rendezgetni a lelki világunkat! Jaj lányok! Tényleg muszáj gyógyszert szednetek? Persze én gyógyszerész vagyok, és a depressziósokból is fogok élni, ha diplomám lesz. . . Mégis. . . Próbáljatok már ki valami mást!
Én is magamra ismertem a történetben, habár nekem kisbabám is van és most mertem csak dokihoz menni. Muszáj erősnek lenni!
22 évesen kilátástalanul. ?Ezt nem gondolhatod komolyan . . .
Olyan fiatal vagy előtted az élet. . . mégha most úgy érzed, hogy ez nem neked való. Attól te még igenis nagyon fontos vagy a szeretteid számára. Jön a Karácsony gondolj arra milyen jó neked hisz sokat lehetsz együtt a szeretteiddel. A gyógyszerek tényleg okoznak függőséget , én is szedem már 5 éve és , hogy mégsem érzem magam kilátástalanul?Hát nagyon kell akarni kiszállni a mókuskerékből. A dilidoki nekem időnként gyógyszert vált , hogy ne szokja meg a szervezetem.
Gondolj mindig arra , hogy belőled CSAK EGY VAN!!!Nagyon vigyázz hát magadra
Üdvözöllek Roza