Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
SZLOVÁKIA ÉS A TÁTRA.
Torolt_felhasznalo_916804
Létrehozva: 2006. május 21. 14:17
Gondoltunk egyet, és újból felkerestük a kedvenc utazási irodánkat. A prospektust lapozgatva, nagyon megnyerte a tetszésünket egy olyan 5 napos túra, ami északi szomszédaink néhány városát bemutatva, lehetőséget ad a Lomnici csúcs megismerésére, és utazásunk során megtekinthetjük az egyik kedvenc lengyel városunkat Zakopanét, és még néhány kellemes programot is közbeiktatnak.
Akkor irány Szlovákia.
A fényképes bemutatóm két részből fog állni.
Az első, jóval nagyobb részben a tavalyi utazásunkat fogom bemutatni, és a végén, az ebben hónapban észak Szlovákiában töltött pár napról teszek be képeket.
Remélem, akik még nem jártak ezeken a szép vidékeken örömmel veszik a beszámolómat, és az is elképzelhető, hogy lesz olyan közöttetek kedvet kap egy szlovákiai túrára.
Akkor csapjunk a lovak közé, máris Poprádon vagyok, a Lomnici csúcs közelében, egy igen kényelmes szállodában. Ahol reggelente a madarak csicsergésére ébredtünk, és fantasztikus látványt nyújtott a közel 2700 méter magas tátrai hegycsúcs látványa.
Akkor irány Szlovákia.
A fényképes bemutatóm két részből fog állni.
Az első, jóval nagyobb részben a tavalyi utazásunkat fogom bemutatni, és a végén, az ebben hónapban észak Szlovákiában töltött pár napról teszek be képeket.
Remélem, akik még nem jártak ezeken a szép vidékeken örömmel veszik a beszámolómat, és az is elképzelhető, hogy lesz olyan közöttetek kedvet kap egy szlovákiai túrára.
Akkor csapjunk a lovak közé, máris Poprádon vagyok, a Lomnici csúcs közelében, egy igen kényelmes szállodában. Ahol reggelente a madarak csicsergésére ébredtünk, és fantasztikus látványt nyújtott a közel 2700 méter magas tátrai hegycsúcs látványa.
Tegnap, két turista csoport vezetőit, "tiltott idegnevezetői tevékenység" ürügyén, hámom személyt, tanárokat letartóztattak.
A lényeg az volt, egy baráti társaság, tanárok, ha jól emlékszem szekszárdiak voltak, csináltak egy közös hétvégét Pozsonyban.
Ugyan ezt tetté a győri diákok is, akik tanárjaikkal látogatták meg az egykori magyar várost,
A koronázó templomnál, egy turisztika ellenőr bejelentése alapján három tanárt előállítottak a rendőrségre, úgy, hogy csak egyet igazoltattak, a kér győri pedagógust a templomból rángatták ki, és rács mögé rakták a három tanárt.
A szlovák hatóságok rendőri túlkapás miatt vizsgálatot kezdeményeztek, a magyar konzul bejelentése alapján. Ma délelőtt dől el, hogy a Külügyminisztérium tesz e lépéseket, az incidenssel kapcsolatban.
Való igaz, hogy a szlovákoknál van egy olyan törvény, (Magyarországon is van ehhez hasonló rendelet) hogy idegenvezetést csak hivatásos szlovák idegenvezető végezhet.
Ami a túlkapást illet, az sem megengedett, ha én a családommal kimegyek Pozsonyba, és a történelmi ismereteim alapján a látottakat kommentálom a velem lévő rokonoknak, barátoknak.
Számos esetben csináltunk olyan kirándulást, hogy összeálltunk 15-20-an, és az arra vállalkozók felosztották egymás között az előre eltervezett útvonalak látványosságaival kapcsolatos tudnivalókat.
Jelen esetben is, akik elmondták a történelmi jelentőségű dolgokat, történelem tanárok voltak.
s ha már a szlovák idegenvezetésről beszélünk, a két hete történt utazásunkat egy olyan buta liba vezette, (Ipolysági magyar volt a drága) hogy minden vezetői tudása annyi volt, hogy amerre jártunk, egy magyar nyelvű könyvből felolvasta az ott leírtakat.
Ha kérdeztél tőle valamit, arra válaszolni nem tudott.
Egy alkalommal volt élvezhető a vezetése, amikor egy cseppkőbarlangot látogattunk meg, és a barlangtúrát egy szlovák geológus vezette, és az általa mondottakat fordította.
Még jó, hogy értett szlovákul.
Mint írod, kedves Yndira, Pozsonyban élsz:
Létezik még a Mammut söröző? Ha jól emlékszem a nagy áruház közelében volt, és igen jó knédlit készítettek. A sörről, és a borovicskáról már nem beszélve.
Az előzőek valamelyikében hülyeséget írtam, hogy utoljára 88-ban voltam Pozsonyban.
Az az élmény maradt meg bennem erőteljesen, mivel akkor két teljes napot töltöttünk ebben a szép városban.
Ami emlékezetessé tette ezt a két napot, (főleg a második), teljesen kiment a fejemből, hogy az ott tartózkodásunk egyik napja, évforduló. Mégpedig a Varsói szerződés Csehszlovákiai megszállásának 20. évfordulója.
Pedig tudnom kellett volna, hiszen akkor jó magam is részese voltam ennek a nem éppen kellemes, államilag támogatott turista programnak. Augusztus 20 és február 15 között a szlovákok "vendégszeretetét" élveztem, sokadmagammal.
Tavaly novemberben is volt szerencsém néhány órát Pozsonyban tölteni.
Nem is annyira várost akartunk nézni, inkább egy kis kikapcsolódás végett mentünk át Győrből, egy jót enni.
De azt hiszem, ezen a nyáron, ismét ki kell mennünk.
Bár a tegnapi incidens, ami történt, kissé elveszi a kedvét az embernek.
Mi a csudát csináltatok itt a fényképezőgéppel, amikor a hidat fotóztátok?
Én nem adnék annak a rusnya gépnek sem borovicskát, sem sört. Inkább magam iszom meg.
Ilyen ferde képet még nem láttam.
Nem gond, ha egy kicsit helyrepofoztam?
Nekem is van egy kis közöm Párkányhoz, gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem ott, főleg a fürdőben. Akkor még sokkal kisebb volt, turista is alig. Oda jártam a suliból kötelező úszótanfolyamra. Magyarországra, ha jól emlékszem, egy évben tán kétszer jöhettünk. Leültünk a Mamimmal a Duna-partra, néztük a Bazilikát, a csonka hidat...
Én ugyan fővárosi vagyok, de igen sokszor voltam Párkányban.
Még anno', vagy vonattal a Nyugatiból, vagy Esztergomig busszal, onnan rév hajóval.
Ma már semmi gond, ott a szép híd, és a vámosok sem kekeckednek.
Sok alkalommal kocsival is átmentünk, azok voltak a nagy alakítások, amiket ott csináltunk.
Vámos és vámos közt igen nagy különbség volt.
Azt engedtek kihozni, amihez kedvük volt.
Egy alkalommal egy haverral kimentünk, a sör készletünket feltölteni.
Az kombit megraktuk hat rekesz sörrel, se még a hátsó ülésen is volt négy rekesz Arany fácán sör.
Amikor meglátott bennünket a vámos, majdnem infarktust kapott.
Nem akarta kiengedni. Mondtuk, oké, akkor itt megisszuk az összes sört. Megcsóválta a fejét, elmosolyogta magát, és átengedte a szomjazó honfitársait. Ő is magyar volt.
Feleségem nagyon szeret az ólomkristály dolgokat. Akkoriban igen olcsón lehetett a kézi csiszolású remekekhez hozzájutni. Ahogy átmentünk a komppal, az első keresztutca utáni épületben, a piaccal szemközti oldalon volt egy kristály üzlet. Onnan "csempésztünk" át az összes, nem kevés ólom,kristályunkat.
Az említett sarkon, ha balra befordultunk, ott van egy barátom étterme, a Miratti. Nagyon olcsó, és jó a konyhájuk.
Ismerem a gyógyfürdőjüket is, bár még nem voltunk benn, de kívülről már megnéztük.
Nagyon tetszik Szlovákia, bár az általad említett helyen még nem voltunk.
Főleg azért, mivel a síelést nem nekem találták ki.
Az éttermek, viszont igen hangulatosak.
Szlovákiának is nagyon jót tett a rendszerváltás.
Sportolóként, és magánemberként jó néhány alkalommal voltam a régi Csehszlovákiában.
Hát, nem volt egy leányálom. Az éttermekből kinéztek bennünket, ha magyarul beszéltünk.
Oroszul, de németül sem beszélhettél, azért még inkább kiutáltak.
De ma, egyre több kedves és hangulatos étteremben adják a finom haluskát, sztrapacskát, knédlit. Szóval minden oké.
Következő állomásunk, a szintén valamikori magyar bányaváros Selmecbánya.
Akkor a júliusi útvonalatok néhány állomásáról jó magam is fogok képeket feltenni.
Sajnos, Krasznahorka büszke váráról csak videóval tudtam felvételt készíteni, mivel utolsó estén a digitális Casiom, amit három éve egy kisebb vagyonért vettem, megadta magát.
Százezerért akarták megcsinálni, inkább vettem egy sokkal jobb, és okosabb gépet, amivel nagyon elégedett vagyok. Ez egy viszonylag komoly Canon.
Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy igen szép, és tartalmas utatok lesz.
Legközelebb Pozsonyba szeretnék elmenni, utoljára 88-ban voltam ott, de kellemes emlékeim fűződnek a városhoz.
Szia! Örülök, hogy tetszett Szlovákia! Mi minden évben megyünk, főleg a Tátra és a Paradicsom a cél. Szepesszombatot láttátok? Az egyik kedvenc helyem... Nemcsak a templomon levő magyar felirat, hanem a hangulata, a hangulatos éttermek, az esti séták miatt is...
Júliusban indulunk régi pedagógus kollegákkal Szlovákiába.Már nagyon várom,mert anyukámék áttelepített felvidéki magyarok,Léva mellett Zeliezovce-n/Zselíz/éltek,mielőtt 1947-ben elindultak velük a vagonok.Sváb apámékat meg innen el,kitelepítették.Erről ennyit.Különben pont nem arra a vidékre megyünk,de azt is tervezzük.
Az útvonalunk a következő:Parassapusztánál lépjük át a határt,majd Zólyom és Besztercebánya után Bijacovce;Lessák Panzió.Másnap a zejmári szkadékon át a geravára,felvonóval Imrikfalva,végül Dobsinai-jégbarlang.3.nap Szepesség vára,Lőcse,Késmárk/Thököly-vár/.4.nap tutajon a dunajec tarajain:a Pieniny Nemzeti Park közepén,majd a Vörös Kolostor megtekintése.5.nap:fakultatív:Igló nevezetességei-Szlovák paradicsom,Tamási kilátótól a Hernádi törést érintve a Kolostori Szakadék után a kurtizán kolostor romjai/6-7órás gyalogtúra/ 6.nap Tátrai Nemzeti Park-Csorba-tó.7.nap hazaút :Szepsimindszent-Eperjes-Kassa-Krasznahorka-Torna-Rimaszomb at-Losonc-Nagykürtös-Balassagyarmat-Balatonszabadi
Maga a város, igen szép környezetben fekszik.
Aki szereti a hegyeket, annak melegen ajánlok egy ilyen túrát.
Ezekben a városokban még nem volt szerencsénk járni.
A csalódásunk igen kellemes volt. Úgy a táj, és az emberek is már nem azzal a régi gyűlölettel fogadtak bennünket, mint azt tették a 68-at követő hosszú évek idején.
Az idő, és a közös EU tagság ezt a problémát is szerencsésen megoldotta.
Első utunk, a híres körmöci aranyat készítő egykori bányavárosba Körmöcbányára vezetett.