Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghalt az anyukám!!!
Létrehozva: 2006. május 25. 22:37
Az anyukám, ma este 19 órakor meghalt!! Ugyérzem én is meghaltam vele együtt!! Hogy lehet egy szülö vesteségét elviselni, kérlek segitsetek. Hogy értesem meg a kislányaimal, hogy nincs mama!! Könyörög a picilányom , hogy beszélni akar vele, és nem tudom,hogy kezdjek hozzá, hogy megértse, hogy már nem tud vele beszélni!!
Nagyon fáj!! Ti hogy éltétek meg egyik szülötök elvesztését!!
a topic 10 eves csak valaki felelesztette ugy latszik.
Nekem is fura, hogy nincs se férje, se barátja aki ilyenkor vele, mellette lenne. Ha teljesen egyedül van, biztos kellene valaki aki vele együtt érez. De inkább otthonról, mint hirtelen a netről. Sajnos, vagy sem a halál valóban természetes dolog. Valóban elveszíthetjük aki mellettünk volt és a következő percben meg már nincs. Bele kell törődni. Az élet és az idő megy tovább, és mint egy seb lassan begyógyul. Szomorúbb ha fiatal valaki és baleset, vagy elrontott orvosi kezelésnek lesz az ára. Ha valaki leélte az életét, el kell engedni. Szép napot, és vigyázzatok magatokra!
Érdekes.
Este 7-kor valaki elveszíti az édesanyját, és fél 11-kor már a neten lóg.
Normális esetben az ember magába, befelé fordul, nem pedig a nagyközönséget kérdezi hogy ezt most hogyan lehet feldolgozni.
sose fogom megfejteni hogy ez hogy kerult a szex topicok koze
Részvétem! Most a család (akik még együtt vagytok) összetartó erejére nagy szükség lesz! Támogassátok egymást amiben csak tudjátok! Próbálj több olyan dolgot csinálni , amivel nem gondolsz mindig anyukádra( tudom nagyon nehéz!). Kapcsolódj ki! Barátok , munkatársak stb!!!
Szia.
Én is elvesztettem Anyukámat 2010. január 11-én. 3 nappal a születésnapja után- orvosi hiba miatt- gyomorrontása volt csak. Én sem tudtam felfogni, hogy mi történt, mert még aznap meghalt, mikor a kórházba vittem a mentővel, csak este...Annyi az eltérés közted és köztem, hogy nekem nincs több rokonom. Apám 4 éves koromban lépett tőlünk, így csak Anyu volt nekem- senki más...Valóban nézz előre. Először csak a MA legyen fontos, hogy kihasználd, hogy van. Te magad legyél fontos magadnak, és ne okold magad a történtek miatt, mert abba belerokkansz, és az a család többi tagjának szintén nem lesz jó.
Tudom, nehéz mindez amit írok, de próbáld meg. Nekem sem sikerült- tavaly karácsonykor majdnem meghaltam, mert annyira mély depressziós voltam, és mellé még a gyomromra ment az influenza...96 kilóról 65-re fogytam. Két tulajdonképpen idegen mentett meg, és azóta próbálom azt tenni, amit neked is írtam. Ha Neked bajod esik, sokaknak lesz rossz- és persze Neked is. Szívesen beszélgetnék Veled. Talán egyszer majd lehet. Addig is itt írok :)
Arra gondolj, hogy ami megtörtént, azon már nem tudsz sem Te, sem más változtatni...Meg kell próbálni elfogadni...
Sok-sok erőt küldök ++++++++++++++++++++++++
Szia!
Sziasztok! Lassan egy hónapja hagyott itt Anyu és nem tudom hogyan tovább egyszerűen annyira fáj hogy szavakkal kifejezni képtelen vagyok. A halála azt mondják baleset volt én mégsem tudom elfogadni. Én találtam meg a fürdőkádban a háta mögött a hajszárítóval. Nem tudom mi a lefolyása egy öngyilkosságnak még nem mertem utánna olvasni félek milyen hatással lenne rám. Ha jelen van vmilyen formában most tudom hogy szenved és ezt nem akarom! Én csak szeretném ha boldog lenne! Aznap este mielőtt eljöttem tőlle úgy éreztem ott kéne maradnom de nem tettem fontosabb volt hogy hazamenjek filmezni ... szép mi!!
Az egész úgy indult hogy a munkájával kapcsolatban két hétig távol volt onnan már nem tért vissza az én Anyukám. Valaki más volt ez Áprilisban volt Onnantól tévképzetek gyötörték hogy üldözik hogy minket a gyerekeit akarnak bántani felmondott 2 szer is de nem engedték el az öcsém 1,5 héttel a halála előtt elköltözött otthonról onnantól ha tehettem vittem és hoztam aznap azt mondta elöször hogy ha egyedül van egyre szomorúbb de előző nap még azt hogy : Tudod én szeretek egyedül lenni. A hugom kismama annyira várta ... Az nap az unokatesóm esküvőjéről beszéltünk hogy elmegyrá ... Nem értem... Eddig úgy gondoltam velem velünk soha nem történhet ilyen most mégis ez van azóta olyan mintha álmodnék mintha nem is velem történne. Csak őrá számíthattam ő tudott minden titkomról még a leg sulyosabbakról is mindenről úgy érzem megszakad a szívem a testvéreim miatt muszáj hogy elörre nézzek. A párom miatt és magam miatt is de néha úgy érzem nem fogom tudni végig csinálni.... Félek nem leszek ugyan az aki voltam azelött. Üvölteni rombolni tudnék és nem érezni semmit, most ez vagyok...üres vagyok nem érzek semmit, se félelmet sem semit. Nem tudom mi lesz ezután nem is érdekel igazán, válaszokat sosem kapok. Ő volt a világon a legfontosabb nekem és most nincs nem tudom mihez kezdjek...
Sziasztok!
Nekem tavaly októberben halt meg az anyukám,épp a 37.születésnapomon.Akkor azt hittem vele halok,és nem tudtam felfogni miért történik ilyesmi velem.De a család és a barátok segítettek,csak így lehet túlélni.
Brigi
Köszönöm szépen a kedves, vigasztaló sorokat, nagyon-nagyon jólesnek!
Mellette vagyok ugyan, de beszélni nem tudok, sosem volt az a tutujgatós, bújós, érzelgős típus, és félek, hogy most sem szeretné, hogy kiöntsem az érzéseimet. Csak mindig mondom neki, még ha csak a konyhába is megyek, hogy itt vagyok, nem megyek sehová, vele maradok... Aztán csak fogom a kezét, simogatom az arcát...
Ez segít neki, ugye?
Ilyenkor mást nem lehet mondani, mint, hogy nagyon-nagyon sajnálom. Jelen pillanatban úgysem segít semmi.
De majd később, tudni fogod, hogy milyen jó, hogy vele lehetsz most, volt kis időd felkészülni (még akkor is, ha erre sosem lehet felkészülni igazán), és Neki megszűnnek a fájdalmai, gondjai.
Nagyon nehéz, de túléled. Sok erőt hozzá.
Esélyed sem volt megmenteni, ezt felejtsd is el. És azt is, hogy elveszíted. Soha nem fogod elveszíteni,csak épp nem látod-hallod, nem érintheted meg.
Mindannyian azt érezzük, mikor egy szülőnk meghal, hogy nem így, és nem ilyen korán....erre nem lehet felkészülni soha. A gyász olyan sokféle formában tör elő (nekem Apu ment el nyáron, és az első hetekben szabályosan gyűlöltem az embereket, mentem az utcán, és azt gondoltam, na ez is egy hülye, az is egy hülye, minek élnek ők, Apu meg miért nem....csak a gyerekekre és az öregekre nem haragudtam. Ez mára elmúlt, már tudok nevetni, és azt gondolom, Apu velem van ma is,érzi, amit én érzek, és akkor inkább csupa vidám dologban legyen részünk. Megváltoztam. De nem baj.)
Kívánom, hogy te is találd meg magadnak a megnyugtató vigaszt, minél hamarabb, annál jobb.
Őszinte Részvétem! Sok erőt kívánok neked!
Puszi DoraL.
Méhnyakrák. Vagyis azzal indult... Ez valami generációs dolog, hogy azt hiszik, nekik semmi bajuk nem lehet, soha nem kímélte magát, orvoshoz meg már túl későn ment... Hiába könyörögtem... Most már tele a hasa daganattal, valószínűleg az agyában is van, mert a beszédével is vannak problémák, alig érteni, amit mond...
Borzasztó lehet, ha nincs, aki segítsen az itt maradóknak. Igazad van, nekem legalább van kibe kapaszkodni. Csak közben megöl a tudat, hogy az egyik, ha talán nem a legfontosabb embert veszítem el az életemben...
És közben lelkiismeretfurdalásom van, hogy miért nem vittem el előbb orvoshoz, ha kellett volna, elcibálhattam volna, sejtettem, hogy nagy a gond, csak annyira makacs volt mindig... Biztos ő is érezte és félt tudat alatt...
Persze, mindenki mondja, hogy természetes, hogy a gyereket eltemetik a szülőjüket. Csak nem így és nem ilyen korán...
Igazán nincs mit,nagyon sajnálom,hogy nem tudok Neked segiteni....
Azért irtam neked,hogy örülj,hogy vannak melletted mert van olyan ismerősöm aki teljesen egyedül maradt.Az ég világon senkije sincs.
Egyedül hordja a terheket és szerintem ez iszonyú.
Megirod,mi a baja anyukádnak?Miért mondanak le róla?Jöhet priviben is ha nem akarod kiirni.
Örülj ,hogy van családod,férjed,nagymamád,nagybátyád...
Ez is nagyon nagy ajándék,hidd el.
Sajnos anyukáddal kapcsolatban,bármit is irnék nem fogja ,nem tudja enyhiteni a fájdalmadat.
Nagyon sajnálom,ez szörnyű lehet.
Maradj mellette és bármi történik te akkor is simogasd a kezét,érezze,hogy ott vagy.Hidd el,ez neki ebben az állapotban nagyon sokat segit.
Sok erőt kivánok Neked.
Sziasztok.
Hú de nehéz ide írni most. Rettegtem ettől, hogy mikor kerül erre sor. Az anyukám éppen itthon haldoklik. Megszakad a szívem. Próbálok mellette ülni és fogni a kezét, simogatni az arcát, de borzasztó nehéz.
Tegnap saját felelősségre hazahoztuk a kórházból... persze az orvosok rosszallása mellett. De nem tudnak már érte semmit tenni... Jobb neki itthon.
Annyira fáj, hogy alig látom, amit írok. Egyedül nevelt fel, a férjemen, a 78 éves nagymamámon és az 56 éves nagybátyámon kívül senkim sincs. 32 éves leszek idén.
Anyu most januárban volt 54 (!!!) éves.
Hogy lehet ezt túlélni? Én is azt érzem, hogy bárcsak vele halnék, hogy ne érezzem ezt a fájdalmat... Egy sz.r fos az élet, nem tudok mást mondani.
Nekem van már pótmamám... de az Édesanyám pótólhatatlan... vele lehettem szemtelen, lehettem rossz, lehettem fáradt, lehettem önmagam, Ő akkor is szeretett... bármit el mertem mondani Neki, minden csinytevésemet
nem volt baj, ha nem fogadtam meg a tanácsát, akkor is mellettem állt és ennek örökre vége 
Akiknek beszélek róla ált. azt mondják, hogy hallatszik, hogy már elengedtem... de sajnos ez napról napra nehezebb, jobban szenvedek és egyre inkább visszarángatnám
Sok erőt kívánok minden Sorstársamnak!
Nagytatám halálánál nekem is elég volt ez a "mese", de Anyu nem az égből kellene figyeljen engem, még nem
túl fiatal volt még ehhez és én is 
Szegény mamám szenvedhet a legjobban, aki már eltemette az kamasz unokáját, a lányát...
menj ki hozzá...
az én anyukám 6.-án volt 1 éve, hogy meghalt.nagyon nehéz napok vannak mögöttem.nem nagyon tudtam még elengedni, pedig azt mondják kell.nekem nem megy.minden este eszembe jutnak az utolsó órák
,pedig nincs lelkiismeret furdalásom, mert megtettem mindent amit lehetett.hiányzik a mosolya, a szeretete.senki nem érti úgy meg a dolgaimat és senki nem adtanácsot(se jót se rosszat)néha olya, mintha itt lenne...
én sem tudok sűrün kimenni a temetőbe, mert nem érzem azt, hogy ő ott van...