Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Itt van Amerika, itt van Amerika, megtörtént a csoda.
A lány nevén szólitom, mint annyi régi napon.
Itt van Amerika, hogyha átkarolom.
Itt van Amerika, itt van Amerika néhány éjszakára.
Itt van Amerika, itt van Amerika, ide jött csak hozzám,
ö mondta igy nekem, s neki azért elhiszem.
Itt van Amerika, hogyha én ölelem.
Itt van Amerika, itt van Amerika legszebb asszonya.
Itt van Amerika, itt van Amerika megtörtént a csoda.
Magamhoz szoritom, visszamenni nem hagyom.
Itt van Amerika, amig láthatom.
Volt is ottan dinom-dánom, szeep muzsika szó.
Ketten ültünk egy asztalnál, ö és én magam.
Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam.
Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány,
Meg kérdezte, mi a nótád édes kicsi lány.
De a lányka halkan csendben csak ennyit felelt:
Nekem nincsen nótám , s nem is szeretem.
Akinek nótája nincsen, annak szive sincs,
Ha nem hiszel a nótában szivedre tekints.
Lesz egy fiu, kinek nevét titkolni fogod,
És amikor senki sem leat meg is siratod.
Egyszer aztán a faluban hallanak csodát,
Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt.
Hat fogatu hinto várta a templom elött, Nem is láttak a faluban ily nagy esküvöt.
Kilenc szobás palotában vitték az uj párt.
Körülöttük a sok szolga lábujhegyen járt.
De a lányka mégsem boldog, könnyes a szeme,
Mert a kertben felhangzik az éjjeli zene.
Akinek notája nincsen, annak szive sincs.
Ha nem hiszel a nótában szivedre tekints.
Lesz egy fiu, kinek nevét titkolni fogod,
És amikor senki sem lát meg is siratod.
Messze földre indultam én elfeledni öt.
Utoljára megállok egy fogado elött.
Benézek, hát mit látok a tombolo tanyán:
Kicsi lányka zongorál egy kopott zongorán, hogy;
Akinek nótája nincsen annak szive sincs,
Ha nem hiszel a nótában, szivedre tekints.
De lesz egy fiu, kinek nevét titkolni fogod,
És amikor senki sem lát, meg is siratod.
Tavaszi éjszakán, van e ki rád talál, aki a mennybe száll csókod után.
Egy társ, aki jó, aki hü, szava zeng, mint a lágy hegedü.
Rád vár, amig él, ö maga a fény és jó; nem ugy ahogy én. . . . . . .
Im burning, I fall apart!
When the night falls,
my heart calls for love and devotion.
Temptation! I Want you
can you be my only one
when the night falls,
my heart calls, for the touch of your hands
Tenélküled mit ér az élet.
Még tartozom egy vallomással,
Én nem lehetek boldog mással. . . . . .
Nézem őt, s nem látom már
Tudom, elment rég és távol jár
De bárhogy éget, bárhogy fáj
Van, mi sosem múlik el
Nincs remény és ő sincs már
Csak a szívem őrzi, vár és vár
S ha látom őt még mindig fáj
És ez sosem múlik el
Őt látom fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Egy szívben, egy dalban
Mondd, mért kell, hogy halljam
A fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Van, mi sosem múlik el
Őt látom fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Egy szívben, egy dalban
Mondd, mért kell, hogy halljam
A fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Van, mi sosem múlik el
Új nap ébred, új nap vár
Hideg hosszú télből
Így lesz nyár
De bárhogy éget, bárhogy fáj
Van, mi sosem múlik el
Múltba vész, nem bánom már
Szívem újra könnyű széllel száll
De látom őt még, mindig fáj
És ez sosem múlik el
Őt látom fában. . . .
Mért őrzöm még
Mondd el meddig tart
Míg elfelejtem
Vak voltam, most újra látok
De félek késő már
Fában a fűben. . . . .
Őt látom fában. . .
párát a tó vizén
napsárga fűben gázolok
táncolj, táncolj
néha még érzem a fű szagát
lépek és reccsen az ág
nyármeleg folyókon úszom át
táncolj még, táncolj még, még akárcsak ő vagy én
mindegy, hogy mi is a póráz neve
szenvedély, fizetség, félelem
átvezet szépen az életen
te csak táncolj még, táncolj még, akárcsak én
két lábra álltál és óriás vagy
mégsincs erőd, hogy elszaladj
hát csak táncolj még, hát nézd csak nézd hogy bámul a nép
tópartot, erdőt már úgysem látsz
mondd azt, hogy művészet, jazz, és játssz
táncolj még, jól megy még a medvetánc
(Presser G. )
Fülembe hallom még az üstdobot. A számban érzem még a wermutot.
Fejemben érzem még az éjszakát. Az éjszakának minden mámorát,
És aki muzsikál, szívembe beletalál.
Előkelő akár egy brit naszád, mert ő a lángolás.
Jamaikaiban is ritkaság egy ilyen pompás trombitás.
Ez a jamaicai trombitás egy jó fej nem vitás,
hogy fér egy trombitába ennyi láz, így nem fúj senki más.
Úgy hívják arany szájú trombitás, a foga úgy vakít, akár a hó.
Zenéje egzotikus csábítás. Egyszerre andalít és lázító.
Nem tudom miért ez jutott eszembe.
Névnapi köszöntésért**************************
ennyi csak mit adhatok
es kivanok meg
nagyon sok
boldog nevnapot!********
Én, már nem találok mást
Ki úgy vigyázna rám
Mint oly sok éven át
Egy lány, ki annyit mondott rég
Szeress úgy mint én
És csak velem legyél
Ha megtehetném mindent újra kezdenék
Soha mással így én nem éreztem még
Minden álmom hidd el rég valóra vált
Szeress úgy hogy jó legyen, én most vágyom még rád
Ref. :
Szólj rám!
Ha nem lennék mindig jó hozzád
Szólj rám!
Ha úgy érzed nem szeretlek már
Nincs más, hidd el ki úgy szeret mint én
Szólj rám!
Ha mindennap csak velem lennél
Szép, ahogy csendben alszol már
Most én vigyázok rád
Én jó leszek hozzád
Nézd, a hajnal milyen szép
Bárcsak éreznéd
Hogy mindez mennyit ér
Ha megtehetném mindent újra kezdenék
Soha mással így én nem éreztem még
Minden álmom hidd el rég valóra vált
Szeress úgy hogy jó legyen, én most vágyom még rád
Kék az ég, enyém a nyár,
Nem gyűjtök családi házra,
Család rám sehol se vár.
Nincs gondom haszonra, kárra, lógok, mint gyümölcs a fán,
Csavargok, zenélek, akárhogy megélek, szerencse ragyog le rám,
Csavargok, zenélek, akárhogy megélek, szerencse ragyog le rám.
Nékem bankbetétem nincsen, ruhám se Skodám,
Márkám ott a kártyán, még a joker jól van ám,
Mázsán hordja zsákszám, gyűjtse pénzét hangyamód,
Koszt ám hogyha fogytán hű szerencsém minden földi jó.
before they call him a man?
How many seas must a white dove sail
before she sleeps in the sand?
How many times must the canon balls fly
before they're forever banned?
The answer, my friend,
is blowin' in the wind
The answer is blowin' in the wind.
Evanescence Solitude
Nem jön soha vissza, tudom ma már,
Mert rég elmúlt az a kedves nyár,
Szívem még mindig őrá vár.
Várom őt, mert úgy szeretném,
Úgy szeretném, hogy jöjjön felém,
Szerettem őt, s még mindig szeretem,
Örökké ég a tűz bennem.
Hát jöjj közel, légy megint az enyém,
Neked szól e dal, neked játszom én,
S ha vágyam utolér, lehunyom szemem,
Az öröm csillan fel minden könnyemen.
Miért is volt oly szép a tegnap este
Csitt, ne szólj, mi ketten tudjuk jól. . . . .
1. ) Van egy út hol egy régi érzés vár, reám.
2. ) Van az úgy, hogy egy régi álom rám talál.
1. )Újra látom kéz a kézben.
közös: Sűrű éjben, napsütésben, még
Érzem, hogy bolonddá lennék,
Veled!
refr. : Van egy kulcs! Szívemben rátalálsz egy éjjel
Kalandok perzselő tüzében,
Soha nem engedném el, kezed!
Hozzám bújsz! Ha végre rámtalálsz egy éjjel,
Álmaim perzselő tüzében,
Soha nem engedném el, kezed!
1. ) Minden szó igaz vallomás volt csak neked.
2. ) Minden perc amíg együtt voltunk, szép nekem.
Újra látom kéz a kézben.
közös: Sűrű éjben, napsütésben, még
Érzem, hogy bolonddá lennék,
Veled!
refr. : Van egy kulcs! Szívemben rátalálsz egy éjjel
Kalandok perzselő tüzében,
Soha nem engednéd el, kezem!
Hozzám bújsz! Ha végre rámtalálsz egy éjjel,
Álmaim perzselő tüzében,
Soha nem engedném el, kezed!
Van egy kulcs! Szívemben rátalálsz egy éjjel
Kalandok perzselő tüzében,
Soha nem engednéd el, kezem!
Hozzám bújsz! Ha végre rámtalálsz egy éjjel,
Álmaim perzselő tüzében,
Soha nem engedném el, kezed!
Megint elment a nap, ahogy mindig szokott
Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad,
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.
Egy felhőn ülünk fenn a város fölött,
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk, itt már tudjuk, milyen
Rád bízom, merre, ne ez a bolygó legyen. . .
Érints meg még egyszer, lassan, úgy alszom el,
legyen függöny mögött a világ,
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát!
Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó, kicsit könnyebb napok. . .
Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok. . .
Érints meg még egyszer, lassan, úgy alszom el,
legyen függöny mögött a világ,
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát!
Elment a nap, ahogy mindig szokott
Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad,
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak. . .
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen.
Nem jöhet új az életben hirtelen.
Sohase mondd, hogy vége, hogy nem érdekel,
A mindenen túl a minden jön el.
Ś: Sohase mondd, hogy vége,
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte.
S ha megérte, jöhet egy pont,
Mit mondanod kell, ó, mondd! :Ś
Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
négykézláb a diót keresve,
almalopás és menekülés közben,
lihegve, röhögve, kéz a kézben,
jó veled.
Színházban, templomban, moziban, boltban,
az utcákon és a kék alagútban,
taxiban, biciklin, mezítláb porban,
izzadva, fázva, jóban-rosszban,
jó veled.
Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt nélküled,
Mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy.
A folyóparton, térdig a vízben,
a víz alatt vagy a víz fölött éppen,
a híd alatt, mikor szegények leszünk,
a pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk,
jó veled.
Munka előtt és munka helyett,
mikor reggel az ágyban kávéhoz tejet,
gömbölyödve és félig kinyúlva,
évek óta és évek múlva,
jó veled.
Csőbe húzva, esőben, hóban,
sírva vigadva, nyakig a bajban,
álmodozva, úgy lassan szépen,
akkor is, ha nem szeretsz éppen,
jó veled.