Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vers HAJNALHOZ
Torolt_felhasznalo_217675
Létrehozva: 2003. május 5. 11:14
wander - HAJNAL
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Ady Endre
Párisban járt az Ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Zeneszerző:Pataky Attila
Szövegíró:Zselencz László
Előadó:Edda Művek
Dalszöveg
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.
Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Jövő nyárig nem bírom már
Szívem türelmetlenül vár,
Veled szállok fel az égbe,
S veled zuhanok a mélybe.
Gyorsan múlik el a nyár,
Neved súgd fülembe már,
Jövő nyárig nem bírom, fáj,
Szemembe is könny szökik már.
Gabriello dalszövegéből részlet
Betli – Duo: Az alvilágnak nincs romantikája
Dalszöveg
Estefelé, ha leszáll az alkony,
szívem újra zakatolni kezd,
elmerengve visszacseng a hangod,
siralmas lesz újra ez az est.
Újra látom két szemét ragyogni,
Újra nyújtja nékem a kezét,
Újra látom gúnyosan kacagni,
mint mikor a szívem tépte szét.
A neonfények tarka tengerében
egy sötét mellékutcán ballagok,
hol álldogálnak áldozatra lesve,
sok sápadt arcú züllött angyalok.
Egy kávéháznak ajtaján betérnek,
s én önfeledten utánuk megyek,
a sötétben harmonika nyávog,
s én hallgatom a fájó éneket.
Nem tudok már tenélküled élni,
sem éjjelem, sem nappalom nekem,
szívemet is ki kéne cserélni,
hogy vidámabb s boldogabb legyen.
Ezt a kis dalt úgy szívembe zárom,
még álmomban is ezt dúdolgatom,
nem csábít a nyárspolgári élet,
sem otthonom, sem színes bútorom.
Az alvilágnak nincs romantikája,
az alvilágban nincsen szerelem,
én mégis eljárok az alvilágba,
a jó ég tudja, hogy mért szeretem.
Terítetlen asztalokhoz vágytam,
s megpihenni csámpás székeken,
mert, ki lesüllyedt az alvilágba,
az mind csalódott s bűnhődött velem.
Hát arra kérlek, holnap este hatkor,
gondolj majd egy percre csak reám,
nem tudom, hogy mi történik akkor,
esküvőm lesz odaát Budán.
Sok idegen nézi majd az arcom,
s azt hiszik, hogy boldog vagyok én,
könnyes szemmel kell majd mosolyognom,
mert fájó szívem csak teérted ég.
könnyes szemmel kell majd mosolyognom,
mert fájó szívem csak teérted ég.
Dió - fa alatt harangvirág . . . .
Nagyon - nagyon tiszta, igaz, őszinte, hatalmas és elmúlhatatlan szerelemmel éreztem irántad!
IGAZ GYÖNGY voltál nekem!
Soha senki más nem érzett irántam olyan igaz, tiszta szívvel, mint Kyotoi Lányka!
Soha senki nem adott annyi szeretetet egy életen át, mint TE három hónap alatt!
Hálás vagyok a sorsnak, hogy Téged küldött felém! Hálával gondolok Rád!
Bocsáss meg , hogy vétkeztem, bántottalak!!!!
ISTEN ÁLDJON MEG LÁNYKA!!!!
// attila //
. . . .
"Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet."
. . . .
Üdvözöllek tisztelettel. Igen, ezt a verset korábban feltettem.
Kérlek, hogy is hívták Kyotoban a legkedvesebb kollégiumi barátnődet?
Szép estét!
Puszta Sándor
Bennünk fénylő csillag
Sírásra görbült a szánk
mikor legszebben akartunk énekelni
gyáva lett bennünk az öröm
ahogy boldogok akartunk lenni
induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni
a jóságot még ma
el kéne kezdeni
oh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni
Ez is nagyon szép vers.Köszönöm.
Az örök kedvenc
Ady:Őrizem a szemed
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Jöttem, mert szólítottál.
Boldog Új Évet kívánok én is minden kedves olvasónak.
Egy kedves verset hoztam, ismerjétek meg:
Szalayné Komlósi Gizella
Újévnek küszöbén
Örök kívánság
Jégvirágos hómezőben téblábol az újév,
Csonka gyertya halvány fénye jelzi az év végét,
Boroskancsó gyöngyözően int búcsút az évnek,
Ó-bor lesz már belőle, ha üt tizenkettőre.
Gond, a bánat messzi szálljon, kerülje a házat,
Jó barátként kopogjon be, béke legyen társa,
Mint hű testvér, a szeretet szorítson magához,
Békességes újesztendő, áld meg e világot.
Tenyeredben legyen kenyér annak, ki kérni fél,
Gyermekeknek mosolyát terelje a mindenség,
Ember maradjon az ember, tett kísérje jó szavát,
Harangszóra üt az óra - Békés Újévet kíván!
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK KYOTOI LÁNYKA!
Hát ez nagyon költői volt.
Lennebb megszólított a "mit akart mondani a költő a versben".
Lássuk legutóbbi rímbe szedett gondolataimat.
Milyen érzelmek, gondolatok forrtak bennem?
Öreg fára tűztollú madárka szállott
Gyöngyhangján csodásan énekelt
Az énektől az öreg fa újra virágzott
Ága elhajolt majd némán könnyezett
Versem első sora: Egy vén, kiszáradt korhadó növények rendjébe tartozó tetemre ráközelített egy fiatal, gyönyörű, kedves, csodás lelkű leányka.
Második sor: A kicsi lányka úgy dalolt hogy bele zengett az ég is.
Harmadik sor: Az elmúlás határán bomladozó vénség azt hitte, mit hinni szeretne.
Negyedik sor: "Ága elhajolt majd némán könnyezett".
Veselemzette művét Vándor Attila István.
Köszönöm kedves szavaidat!
Anno az iskolában magyar órán verselemzést is tanultunk.
Próbáltuk megtalálni a vers rímeit, rím- és ritmusképletét, szótagszámát,
az alliterációkat és egyes vers- és ritmusformákat.
A mi időnkben még azt is elemeztük, hogy "mit akart mondani a költő"?
Később elmaradt a költő "szájába rágni" , a mit akart mondani a versben.
Ez vagy "kiált" a versből és a "mag jó földbe hull", vagy kár a szóért!
Wass Albert verséből e két sor:
" S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem."
Ez a két sor, az egész vers úgy fantasztikusan gyönyörű,
a magyar nyelvünk ékesen csengő lírája, ahogyan a KÖLTŐ megalkotta!
Nagy veszteség azon olvasónak, akinek nem jön, hogy: "mit akart mondani a költő"!
Nagyon szép vers.
Wass Albert
Dal
Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;
Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...
Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.
Öreg fára tűztollú madárka szállott
Gyöngyhangján csodásan énekelt
Az énektől az öreg fa újra virágzott
Ága elhajolt majd némán könnyezett
Vándor Attila István
Entrer ide - enter oda,
Hát ez itt meg micsoda?
Dalszöveg Szövegíró: Bornai Tibor
Búcsúzni jöttem, jó barát, Melletted voltam annyi éven át, Milyen sok kaland várt reánk, A rét, s az erdő volt hazánk, Nem volt egyetlen vitánk. Isten veled, most elmegyek, Itt maradnék, de sajnos nem lehet. Tavasz van, mégis fázom én, Most a végzet jön felém, A régi boldogság helyén. Néhány perc, néhány év, Néhány könnyű álomkép, Mikor már véget ért, Akkor látod, mennyit ért. Búcsúzni jöttem, jó apám, Ígérd meg, gondolsz néha énreám, Te mindig jó voltál velem, Te voltál az egyetlen, Aki mindig hitt nekem. Isten veled, most elmegyek, Itt maradnék, de sajnos nem lehet. Tavasz van, mégis fázom én, Sötét felhő jön felém, A régi boldogság helyén. Néhány perc, néhány év, Néhány könnyű álomkép, Mikor már véget ért, Akkor látod, mennyit ért. Néhány perc, néhány év, Néhány könnyű álomkép, Mikor már véget ért, Akkor látod, mennyit ért. Búcsúzni jöttem, kedvesem, Valódi társam voltál énnekem. Rád mindig úgy emlékezem, Te voltál a végtelen, Egy és örök szerelem. Isten veled, most elmegyek, Itt maradnék, de sajnos nem lehet. Tavasz van, mégis fázom én, Mennyi emlék jön felém, A régi boldogság helyén. Néhány perc, néhány év, Néhány könnyű álomkép, Mikor már véget ért, Akkor látod, mennyit ért. Néhány perc, néhány év,...
DalszövegSzövegíró: Bornai Tibor
Búcsúzni jöttem, jó barát, Melletted voltam annyi éven át,Milyen sok kaland várt reánk,A rét, s az erdő volt hazánk,Nem volt egyetlen vitánk.
Isten veled, most elmegyek,Itt maradnék, de sajnos nem lehet.Tavasz van, mégis fázom én,Most a végzet jön felém,A régi boldogság helyén.
Néhány perc, néhány év, Néhány könnyű álomkép,Mikor már véget ért,Akkor látod, mennyit ért.
Búcsúzni jöttem, jó apám,Ígérd meg, gondolsz néha énreám,Te mindig jó voltál velem,Te voltál az egyetlen,Aki mindig hitt nekem.Isten veled, most elmegyek,Itt maradnék, de sajnos nem lehet.Tavasz van, mégis fázom én,Sötét felhő jön felém,A régi boldogság helyén.
Néhány perc, néhány év,Néhány könnyű álomkép,Mikor már véget ért,Akkor látod, mennyit ért.
Néhány perc, néhány év,Néhány könnyű álomkép,Mikor már véget ért,Akkor látod, mennyit ért.
Búcsúzni jöttem, kedvesem,Valódi társam voltál énnekem.Rád mindig úgy emlékezem,Te voltál a végtelen,Egy és örök szerelem.Isten veled, most elmegyek,Itt maradnék, de sajnos nem lehet.Tavasz van, mégis fázom én,Mennyi emlék jön felém,A régi boldogság helyén.
Néhány perc, néhány év,Néhány könnyű álomkép,Mikor már véget ért,Akkor látod, mennyit ért.
Néhány perc, néhány év,,...