Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Állami Balett Intézet
Létrehozva: 2007. december 22. 18:37
Sziasztok!
Szeretném megtudni, hogy hol van az Állami Balett Intézet. Hány éves kortól lehet felvételizni oda? Mik a felvételi követelmények? Előny-e, vagy hátrány az előképzettség? Milyen tipusú gyereknek ajánlott? (Itt nem arra gondolok, hogy szereti-e a táncot, zenét, mert nyilván igen, ha már ezen gondolkodunk.) Esetleg, ha valakinek saját tapasztalata van róla, mint szülő, vagy mint nemrég ott végzett.
Minden információt szívesen fogadok!
Köszönöm szépen.
Legyen nagyon szép Ünnepetek!
Szeretettel:
Sentence
Igen, a magasság az akadály.
A klasszikus balettnél elég fontos, hogy a balerina alacsonyabb legyen mint a partnere mert nem mutat jól ha pl. Giselle , Odette stb. vagy 1 fejjel magasabb mint a herceg...
A legtöbb koreográfus nem választ ezért magas balerinát , hiába tehetséges az illető.
A klasszikus baletteknél sokat kell emelgetni a partnert.
Ha a balerina magas, akkor nehezebb, akkor is, ha nagyon karcsú, és úgy jobban megviseli a partner hátát az emelgetés...
Ajánlom neked Gelsey Kirkland önéletrajzát.
"Dancing on my grave"
Elég szörnyű olvasmány...
Gelsey:
http://www.youtube.com/watch?v=a29_ 8yK_B6w
http://www.youtube.com/watch?v=osLj0rdAXVY
htt p://img.timeinc.net/time/magazine/archive/covers/1978/110178 0501_400.jpg
És még valamit --- tényleg a TE felelősséged lesz, a balett mesterek sajnos nem nagyon ismerik a felelősség szót ---
Örülök, hogy találkoztunk...
Mindenkinek békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!
Jó éjszakát!
Szia!
Keresztlányom 3,5 éves korától balettozott, balettovi (előképzés), majd balettiskola (nem Pesten). Első két év előképzés, majd rendesen balettintézeti szint. 5. osztályra átment másik iskolába, bizony volt lemaradás, de behozta.
Az ok: állandóan frusztrálták, milyen magas, mennyire nől. Elsősként 130 cm volt. Most 15 éves, 176 cm. Viszont! Időben kivették a szülei, tehát a balettos múltból csak haszna származott: sok-sok szereplés, nulla lámpaláz, bármilyen sporthoz nyúlt, sikerélmény. Végülis úszás mellett döntött, országosan jegyzett. Gyönyörű izomzat, tartás, fegyelem...
Az én kislányom is balettozik két éve, most lesz 6 éves! Úgyhogy hajrá! Sok sikert!
G.
Éppen ezt szerettem volna írni
... az RSG-sek is sok kínszenvedésen mennek keresztül, mire összeáll egy gyakorlatsor. 
Mint már írtuk itt több helyen, minden, amiben profi akar lenni valaki, sokféle lemondással jár. Az én lánykám most éppen törvényszéki antropológus szeretne lenni. Ovis korában is azt mondta, hogy orvos szeretne lenni... ezutóbbi választása annyival "megnyugtatóbb", hogy bár nehéz évek várnak még rá,... ha hibázik, abba már nem halnak bele a "páciensek"
. Bocsi
Neked külön köszönöm a sok tanácsot!
BOLDOG KARÁCSONYT!
Ez így a végére nagyon jól esett. Nagyon szépen megfogalmaztad a lényeget. Az élet majd eldönti, mit akar a kislányomtól. Én minden jó ötletét maximálisan támogatni fogok. Lehet, hogy balerina lesz, lehet, hogy köze nem lesz a tánchoz, mire felnő. BOLDOGNAK szeretném látni, ez a legfontosabb!
BOLDOG KARÁCSONYT!
Tudom, hogy nem az.
DE!!!! Egy kvázi hobby-sportból sokkal könnyebb kiszállni, mint egy életcélul tűzött főhivatásból. Na bumm, nem bírja, majd fog teniszezni, vagy szertornázni, vagy esetleg sakkozni.
Most sajnos el kell búcsúznom. Ha még lesz hozzászólás, holnap visszaolvasom.
Mindenkinek nagyon köszönöm a kedves hozzászólását, tanácsát, ötleteit.
Ha nem találkoznánk, úgy MEGHITT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT
kívánok!!!!!
Azt még nem írtam, hogy azért szerintem a balett gyönyörű, és a mai napig elbűvöl egy balett-előadás. Pláne, ha az ember tudja, mi munka van 1-1 mozdulat mögött.
Szia!
Balettművészek gyermekeként a következőket tudom megerősíteni: ez a szakma gyönyörű. Borzalmasan nehéz, az emberi test nem a balettra van megalkotva, és bizony nem egy sérülésen mentek végig a szüleim. Ám egy valódi művészvilág az övék, valami fantasztikus csoda. Szépek, varázslatosak, csodálnivalók. Amikor a színpadon láttam-látom Őket, a büszkeségtől bőgni tudnék.
Ez a szakma egy életre szóló elköteleződés. Bizony, az esti előadások után későn érnek haza, és korán indulnak a délelőtti gyakorlatokra. Viszont bejárták szinte az egész világot is a fellépések során, ami azért nem kis dolog.
Ha a gyerkőc szereti a balettet, és adottságai is megvannak hozzá, szerintem érdemes megragadni a lehetőséget.
BOLDOG KARÁCSONYT!
Tulajdonképpen semmi sem az, ha valaki profin akarja csinálni.
Írtam már, nem minden áron akarom, hogy balett művész váljon belőle.
Viszont, ha mindenki így állna hozzá, akkor nem balettozna senki. Látod, a Balett Intézetisek is vegyes érzelemmel gondolnak vissza a gyerekkorukra.
Többször leírtam, hogy számomra a gyereke(i)m boldogsága a legfontosabb és ezért minden ésszerű dologra képes vagyok. Ha ő ettől lesz boldog, szívből csinálja, és a hozzáértők tehetségesnek is tartják, miért fosztanám meg bármitől?
Egyébként nem szemellenzősen csak a balett felé orientálom. Az oviban ismerkedik a kosárlabdával, jár zenés tornára, lovagolni tanul. Ez azért már neki is megmutatja, hogy nem csak a balett létezik.
Húú, nem is gondoltam volna, hogy egy-két óra alatt ennyi hsz. lesz.
A legelején nem említettem, hogy nem légbőlkapott infók alapján írtam amit írtam... Közeli ismerősünk lánya jár oda, iszonyú tehetséges, de rengeteg kínkeservvel jár a karrier. Most éppen ott tartanak (17 éves), hogy dönthet a család: Szentpétervárra költöznek, vagy Párizsba. Ugyanis itthon már nincs "jobb" mester, és ha karriert akar befutni, menni kell....
De látom, mások is megerősítették a fogyókúrát, a stresszt, a kemény fegyelmet.
Én a helyedben nem forszíroznám pont a balettot... Ettől még járhat gyerekbalettre (én is jártam ovis koromban úgy '64 körül
), esetleg különféle tánctanfolyamokra... Vagy elkezdheti az RSG-t. (ritmikus sportgimnasztika). Ha valakinek jó az alkata, jó a mozgása, nem feltétlenül kell _mindent_ egy lapra feltenni... Főleg egy ilyen rizikós pályán nem. Miért ne lehetne kifutási lehetőség számára egy ilyen nőies sport - ami mellett normális diplomát is szerezhetne...
Így fogok tenni, köszi a sok segítséget!!!
Már nem táncolok, 30 körül hagytam abba, magamtól. Utána tanítottam, most tanulok. Nem volt könnyű kilépni, de jól tettem. A gyerekkorom kicsit kitolódott - úgy 30 éves koromig - kárpótlásul az igaziért, de utána jött a kemény való élet.
Ja - ne feledkezzünk meg a családról, gyerekről! Egy gyerekszülés, netán több - mikorra időzítse egy táncos? Hány főszerepet kell eltáncolnia addig? Az évfolyamtársaim közül tudomásom szerint csak nekem lett gyerekem
Én is születésemtől kezdve táncimádó voltam, és teljesen egyértelmű volt, hogy ezt a pályát meg kell próbálnom.
Lehet, hogy inkább versenytáncolnom kellett volna, de most már mindegy
Akkor mi a megoldás, ha mióta járni tud az élete a tánc? Beszéljem le róla már most? Akkor sem lesz boldogabb, mert majd úgy érzi, nem kapta meg a lehetőséget.
A 40-es hozzászólásomat látom még most is megoldásnak. Nagyon figyelni, időben, okosan lépni...
És bizony, 40 évesen vége az igazi táncos karriernek...
Tényleg csak annak éri meg ez a pálya szerintem, aki kiemelkedő.