Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A netes társkeresők jövője
Torolt_felhasznalo_576684
Létrehozva: 2007. december 26. 19:40
Most látom a hírekben, hogy az amerikaiak nagyon nyomják a témát. 
A legújabb találmány az online villámrandi.
Online folyamatosan indulnak a 6 fős csoportok, ahova bárki jelentkezhet egy kattintással és amint összejön a 6 ember, azonnal indul a találkozó. Előtte persze látszanak a résztvevők képei is, hogy tudd, kik jelentkeztek eddig.
Ezután 5 perc alatt 5 emberrel beszélsz video chat-en és utána azonnal ki is értékelheted az illetőt (jöhet, inkább nem, még gondolkodom). Aki nem tetszett, az többé nem fogod látni, aki meg igen, azzal lehet szervezni a személyes találkozót.
A cég mottója az, hogy 1 percet bárkivel ki lehet bírni és ez elég jó előzetes szűrő ahhoz, hogy a kellemetlen találkozókat elkerülje az ember.
Itt megnézhető: http://woome.com/
Mit gondoltok? Nektek bejönne ez a módszer?
Kíváncsi leszek mennyi időbe telik majd, hogy egy élelmes ember itthon is megcsinálja.
A legújabb találmány az online villámrandi.
Online folyamatosan indulnak a 6 fős csoportok, ahova bárki jelentkezhet egy kattintással és amint összejön a 6 ember, azonnal indul a találkozó. Előtte persze látszanak a résztvevők képei is, hogy tudd, kik jelentkeztek eddig.
Ezután 5 perc alatt 5 emberrel beszélsz video chat-en és utána azonnal ki is értékelheted az illetőt (jöhet, inkább nem, még gondolkodom). Aki nem tetszett, az többé nem fogod látni, aki meg igen, azzal lehet szervezni a személyes találkozót.
A cég mottója az, hogy 1 percet bárkivel ki lehet bírni és ez elég jó előzetes szűrő ahhoz, hogy a kellemetlen találkozókat elkerülje az ember.
Itt megnézhető: http://woome.com/
Mit gondoltok? Nektek bejönne ez a módszer?
Kíváncsi leszek mennyi időbe telik majd, hogy egy élelmes ember itthon is megcsinálja.
Az jó, ha most nagyjából okésan érzed magad. Én beszélgetős terápia helyett, ami az én amatőr véleményem szerint pont nem való neked, keresnék a helyedben valami komoly, többemberes kurzust, ahol önismerettel foglalkoznak. A pszichodrámát esetleg. Lehet, hogy olyat hozna ki belőled, amire nem is gondoltál.
Na, én is befejezem, és ígérem, egy darabig nem zavarlak többet.
Addig is a legkomolyabban kívánok neked további, belőled kiinduló életminőség-javulást.
Akadt némi dolgom a géppel kapcsolatban, mivel ilyenkor kisebb az adatforgalom. Közben találtam ezt a topikot, beleolvastam, volt két értelmes ember, akivel jó volt elbeszélgetni. Vagdoss nyugodtan, ha úgy gondolod. Egyébként jól szórakoztam azon, hogy ugyanazt a habitust és gondolatokat feltételezed rólam, amivel te bírsz. Asszem, jobb ha meghagylak ebben a hitedben. Vitába meg olyanokkal bocsátkozom inkább, akiktől úgy érzem, eltérő (akár ellentétes) véleményünk ellenére van mit tanulnom.
Visszatérve a topicindításra: én nagyon fals ismerkedési ötletnek tartom.
Először is az "1 percet bárkivel ki lehet bírni" mottóból süt a lemondás, a pesszimizmus. Miért, olyan emberek gyűlnek oda, akikkel mondjuk 10 percet már nem lehet kibírni?
Ahhoz képest, hogy egy párkapcsolatban évtizedekig kéne kibírniuk egymást! 
A másik: valaki írta, hogy milyen jó, hogy fel sem kell a fotelból állni, úgy lehet ismerkedni. Valóban, még egy bemutatkozó szöveget sem kell megszerkeszteni, mint egy internetes társkeresőn! Pont ez a baj vele!
Nyilvánvaló, hogy azok az emberek fogják igénybe venni (legalábbis nagy arányban), aki lusták tenni a sorsukért, inkább a sült galambot várják a szájukba. Kíváncsi vagyok, ki szeretne ilyen partnert magának! 
És még valami: a megismerkedés hosszú folyamat. Nem egyperces villámrandik kellenek hozzá, hanem sok órás beszélgetések, meghitt hangulat. Annak idején a rapidrandik ötletét is marhaságnak tartottam, ugyanilyen okból. Illetve egyvalakinek jó ötlet: aki szervezi!
Miért kell egy 6 fős csoport????????????????
egy az egyhez nem jo???????????
Egy vélemény legyen már vélemény.. a pártatlanságnál jobb. èn már unom ezt is nagyon, ezt az álszent, nézzük már el, meg mindenki szabad úgy élni, ahogy akar dumát.. ez a legnagyobb hazugság, ami létezik ezen a bolygón.. így, vagy úgy, mindenki determinált és így vagy úgy megpróbáljuk befolyásolni és meggyözni egymást az igazunkról. Ez van.
De ugye a szeretet megbocsájtó.. képes vagy nekem megbocsájtani? Vagy tojsz rám? èrdekes dolgok ezek... itt van a téma fonákja.. vagy van neked is egy kis világod, ahol igyekszel szeretni és ezáltal a kiválasztottaidat védeni??? Ès onnan csak ritkán kilesegetni?
Minden mindennel összefügg. ès persze, hogy szinte képtelenség feltétel nélkül szeretni. De én legalább veszem hozzá a bátorságot, hogy megpróbáljam.
Nincsenek kapcsolati problémáim mert sose volt párkapcsolatom, ismerkedési az van de mivel abbahagytam az ismerkedési próbálkozásaimat már nem lesz.
Megválogatom ki érdekeljen.
Szóval nincsenek problémáim, vagyis most problémamentes vagyok, meg tünetmentes, bár még szedem a bogyót, nem lehet csak úgy abbahagyni.
A szerelmi kapcsolatról tényleg csak elképzeléseim vannak, ez igaz.
Viszont rám valószínűleg pozitív hatással lenne az tuti biztosan tudom.
Nade a másik félre gyakorolt pozitív hatásról már nem vagyok annyira meggyőződve.
Jóéjt.
mindez arról tanúskodik, hogy az emberek egy jórésze képtelen a szeretetre. Èpp tegnap idéztem Kornistól a Szeretetröl.. igen a szeretet az emberi ösztönök és ezáltal az evolúciós fejlödés ellen való.. hátráltatja azt.
Akkor mi értelme? Miért kell egy szaporodási, kiválasztódási és utódnevelöi funkciót betöltö vonzalomból ekkora ügyet csinálni? Hát nem furcsa??? Minek is vagyunk mi emberek?
Èn igyekszem ettöl a sok szar dologtól a saját kis világom és a családom védeni. Ès haladok és fejlödök. Merek szeretni, pedig néha nagyon nehéz. Olyan dolgokban is engedtem, amik miatt mások már rég leléptek volna a partnerüktöl. De erröl sosem fogok topikot nyitni,mert türelmes voltam, vagyok és megérte és megéri. Tanulunk és szenvedünk. Anélkül nem megy. Èn sem vagyok kivétel.
Lehet, hogy nincs igazam, de le merném fogadni, hogy a (szerelmi) kapcsolatról alkotott elképzelésed is egy meglehetősen statikus (és idealizált, bár ez most lényegtelen), és arról szó nincs benne, hogy ti ketten, akik részt vesztek benne, folyamatosan változtok, fejlődtök, nem utolsósorban azért, mert hatással vagytok egymásra. Arról nem is beszélve, hogy esetleg ez a kapcsolat a te személyes fejlődésedre esetleg pozitív hatással lehet. Kíváncsi lennék, mennyire van igazam ez ügyben.
Persze, szerintem is az őszinteség a normális. Én próbáltam már saját érdekemben más lenni, de nem megy. Nekem mindig az arcomra van írva, amit valóban gondolok.
Viszont tudod, ez nem olyan, hogy az ember elhatározza, végigcsinálja, és befejezi. Ilyen nincs. Ezt csak ELKEZDENI lehet. Ehhez a következő kell: szándék, hogy megtedd, és az erőfeszítés, amivel elkezded, és további erőfeszítések, hogy a folyamat ne üljön le. Gondolom, sejted, hogy tapasztalatból beszélek.
Komolyan kérdezem: téged érdekelnek általában véve az emberek? (Ehhez nem kell, hogy kedveld őket.)
Elmentem aludni, mert holnap ismét mennem kell pénzért gyökérkedni.
Jó éjt és köszönöm a beszélgetést!
De még a pszichodokimnak is eltartott egy darabig míg rájött szólamokkal nemsokra megy, intellektuálisan meg egész jó "ellenfél" vagyok
(pedig azért fizetek, nemcsak műkedvelő)
Ilyet, hogy üres és semmitérő, nekem például eszembe nem jutna kijelenteni bárkiről is. Ki vagyok én, hogy ezt megítéljem??? Különben is: minek alapján lehet eldönteni, hogy valami mennyit "ér"???? Tisztára, mint mikor az áruról alkudozik az ember a piacon. Ezt azért ne már. Tudtommal a rabszolgatartók kora lejárt.
Pusztán azért különbözni, hogy különbözzünk másoktól, ilyen szerintem nincs is, ez nonszensz. Annak mindig oka van, ami elsődlegesen szerintem az azzal szembeni ellenszenv, akitől különbözni akar az illető, vagy az általa képviselt elvvel való szélsőséges szembenállás.
Önként adom nem várok semmit, mondjuk nem is kapok, de ez mindegy végül is. Erre gondoltál ?
Nem tudom, nekem arra jó, az ilyen emberek jelenléte az életemben, hogy alázatot tanuljak, sokszor elfelejtem, hogy alázattal kell mások felé fordulni.
Én nem vagyok kőarc, csak zavarba jövök, ha mások kimutatják felém az érzéseiket, magam,tól meg eszembe se jut, pedig néha annyira szeretném, csak nem megy. De előfordul, hogy sikerül.
Érdekes, nekem most homályosan rémlik, hogy korábban volt ilyen, hogy valakit tiszteltem, aki engem nagyon nem kedvelt. De valahogy érzem, hogy ma már ilyen elő nem fordulhatna velem. Megmagyarázni nem tudom, miért van így, de asszem, így van.
Ez egy olyan lelkiállapot, vagy még inkább tudatállapot, ami kicsit hasonlít az önfeladáshoz. Vagy tulajdonképpen az is. Ideiglenesen feladod önmagadat, a saját nézőpontodat, hogy a másik szemszögéből lásd, amit ő lát. És ezt nem érzed tehernek. Ja, igen: ehhez nem kell még csak szerelmesnek sem lenni, ezt sima felebaráti szeretetből is meg lehet tenni. (Nem vagyok vallásos, sőt, fúj.)
Igen, hasznára. Hogy használni tudja, amit tőled kapott. Hasonló ahhoz, mint ahogy úgy vásárolsz karácsonyi ajándékot, hogy feltételezed, örülni fog annak az, aki kapja. Ez miért vásár? Ha nem önként adod neki mindezt, akkor kutyafülét sem ér az egész. Márpedig az önkéntesség kizárja a vásár fogalmát, nem?