Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Összeköltözés? Közös élet?
Létrehozva: 2008. május 25. 10:13
Sziasztok!
http://www.nlcafe.hu/soma/20080521/felelem_ a_kozos_elettol/
(nyitólap: Félelem a közös élettől) Nem bizti, hogy jól linkeltem be
Ti mit gondoltok erről?
Nekem az a véleményem, igaz én elég racionális vagyok, hogy lehet, sőt biztos szereti a ffi, de nem annyira, hogy összeköltözzön. Azaz, meg akarja tartani a függetlenségét.
Vannak ilyen ffiak, ők azok, akik meghagyják a "kiskaput", ha "menekülni" akarnak.
Vágynak egy társra, hogy maguk mellett tudhassanak valakit, de a szabadságukat nem képesek feladni.
A betegsége is szerintem ebből fakad, nem abból, hogy volt egy akár nagyon régen - tudat alatt megbúvó - negatív élménye nalaminek az "elengedésével" kapcsolatban, hanem:
pont, mert tudja magáról, hogy ilyen, de nem akarja belátni, alakult ki a betegsége. Próbál megfelelni, de magának sem képes belátni, hogy nem tud.
Szereti a nőt, de a közös jövőtől - a sokásos "sztererotípiától" -, lakás, család, kötöttségek fél, ill., nem is fél, egyszerűen nem vágyik rá, az "fiatal" akar maradni, aki, ha akar elmegy ide-oda, ha egyedül akar lenni, csak becsukja a szobajtót, ha egész nap feküdni akar, semmit tenni, ne szóljon senki, stb.
Megkockáztatom, hogy annyira nem szereti a nőt, hogy megváltoztassa az életét.
néha egy alapos fejmosás legalább gondolkodásra készteti a másikat:)
az enyémnél hatásos, ha nem bántóam adom elő..
sziasztok!
mi a párommal nem lakunk messze egymástól, én albérletben lakom, ő meg az anyukájával meg a nővérével, 27 éves.
mostanság került szóba nálunk az összeköltözés, mert elöbb-utóbb lesz saját lakásom, megbeszéltük, hogy oda együtt megyünk majd (kb fél év), de valahogy érzem rajta a bizonytalanságot...
pedig imád, ezt tudom!
miért van ez így?
Ezt most egy picit nem értem. Ha megvannak a közös célok, elméleti alapok, akkor az jó iránymutató a gyakorlatban, nem?
Sziasztok!
Nálunk sem esik szó a közös fészekrakásról, de én nagyon vágynék rá! Sőt a párom fejébe vette, hogy ez az ő egyszemélyes feladata lesz - max. én odaköltözhetem. Ez nekem igencsak fáj. De az egzisztenciaépítés csak szavakban van jelen, tettekben nem igazán mutatkozik affinitás. "Ej ráérünk arra még" - effektus. 28 éves férfi, de valójában egy nagy gyerek. 28 érettebb, de még nem érett nő vagyok. Van idő.
helóóka!
Ez megint más, én is sokáig nyűglődtem emiatt, pedig nekem már nagy fiam van
de itt még nincs gyerek, semmi