Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A jó feleség tudja...
Létrehozva: 2008. június 23. 09:59
Idézet egy 1955-ös kézikönyvből:
"Készítse el a vacsorát időben! Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából! Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek!
A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát. Készüljön fel a fogadására!
Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik! Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába, és nézzen ki frissen! Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám! A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra, és az
Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.
Csökkentse a zajt! Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket, és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el! Legyen boldog, hogy láthatja őt! Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait! Halgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően! Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél.
Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül! Vita helyett próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt!
Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül, ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében!
Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.
És jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye!"
Oké! Ez ma nem egészen állja meg a helyét. :-)
Ti hogy definiálnátok ma? Milyen egy jó feleség 2008-ban Magyarországon?
A szalagot nem merem kipróbálni! Feleségem őnagysága meglátná, minden bizonnyal előkapná a telefonját, mint egy westernhős a hatlövetűt! (Egy volt évfolyamtársunk, ismerősünk, neves pszichiáter)
Gyuriur
hát, az már gebasz, ha ez alapból nem így működik. :(
akkor aztán jöhet a hatalmas plazma :)
A hsz od második feléhez: egy jó párkapcsolatban ez így is működik, mert így természetes!
Azt, hogy miért vannak - mert vannak - "adagoló" férjek, (s feleségek is) igazán nem értem.
Gyuriur
Igen ebben teljesen igazad van. Valóban megváltozik egy nő élete, de nemcsak az, hanem a személyisége is ha gyereke lesz. Minden átdimenzionálódik... Ez elég érzékeny időszak valóban...
Ami nekem igazából ebből a topikindítóból nem tetszik az az, ahogy ábrázolja a nőt, mint egy külső személyt, akinek nem lehetnek rossz napjai, nem lehet igénye arra, hogy meghallgassák, hogy beszélgessenek vele, nem lehet igénye arra, hogy a másik empátiával forduljon felé...
Nem kell,hogy a pasinak jól álljon a masni,csak néha mondja a gyereket nevelő feleségének:-Édesem te nem mennél el kikapcsolódni a barátnőiddel?
És ez csak tényleg kikapcsolódás.Beülni egy kávéra és jót dumcsizni.Feltöltődni és nem csak minden nap a monoton életet élni.(bár ez fordítva is legyen így)
A hajszalag nagyon szemléletes, remekül meg is maradt mindenkiben :) Esküszöm, kipróbálom, hogy abban várom ma a Hitvest. Elgurul a nevetéstől, attól tartok.
Abszolút igazad van: a kölcsönösség a lényeg. A stepfordi változatban az a probléma - számomra, és mások számára épp ezért nem az - hogy a férfi a pénzéért cserébe kapja a szolgai kiszolgálást. A könyv írója nyilván szintén kölcsönösnek, egyenrangúnak ítélte azt a kapcsolatot. Az az én gondom, hogy merevvé teszi a viszonyokat: sem a férfinek, sem a nőnek nincs mozgástere, nem vállalhatnak más szerepet, még játékból sem. Nem közös, páros tánc az a házasság, hanem páros szobor.
Mindenben egy véleményen vagyunk! Démétérnek írt (címzett) hsz. omból láthatod is!
Gyuriur
Biztos vagyok benne, hogy tudja! Nem is szélsőséges, s pláne nem dehonesztáló a véleményed.
Én azokra gondoltam, kiknek a házassága (párkapcsolata) az egyéni érdekek örökös érvényesítése.
Ráadásul egy normális férfi nem várja el a topicindítóban idézett szempontokat ma már. Sőt, azt mondom, ilyen mértékű kiszolgálást és alárendelést vissza is utasítanék...
A kölcsönösség az egész lényege! A kölcsönös kényeztetése egymásnak, s érdekeink mellé (nem alá, vagy fölé) rendelése.
Még azt is bevallom, hogy a felsoroltakat, - szinte mindegyiket - alkalmanként meg is teszek ha úgy adódik. (Talán a szalag a hajba még kimaradt, de a lehetőség itt is adott!) Mert (és ez nem csak matematika) nekem "fele" ségem van, s nem 15, 25, 40, vagy 49 "százalékocskám"!
Gyuriur
Mostanában járta meg ezzel egy barátnőm, hogy az életét a családnak szentelte... Jelenleg 50 fölött, elváltan, szó szerint segélyekből és alkalmi munkákból él, pedig több nyelven beszél és van 3 diplomája... Még a saját gyerekei is azt mondják neki, hogy ezt nagyon elrontotta! Pedig a srácok csak a javát látták a dolognak, mert mindig volt otthon finom ebéd, finom vacsora és a mama 5 éves korukig nem engedte őket még óvodába se... Csak a férj ugye nem egészen volt annyira mintaférj, mint amennyire a felesége mintafeleség...
Valahol azt érzem ma már egy nő se lehet annyira hülye, hogy az egész életét leteszi a házasságáért és a férjéért. Mert ebben a világban, ahol farkastörvények vannak és a kutyát nem fogja érdekelni az a nő aki már 40-50 éves elmúlt és otthon a családnak élt... és sajnos néha magát a férjet sem, ha jön a 20 évvel fiatalabb nő...
Ó, igen, tudom - nem is vitatkozni akartam, csak kiegészíteni :)
És még egyszer: igazán remek dolog, és - mit bánom én - akár még nőhöz illőbb is, ha valaki a családjának szenteli az életét. De szörnyen utálnám értéktelennek és nőietlennek érezni magam csak azért, mert én magam nem vagyok ez a típus.
Persze. Csak semmit nem fog érni ha az ex utánanyúl...
Láttam már ilyet.
Közgazdász diplomával lett titkárnő egy kis Bt-nél...
Igazad van Demeter, és egyetértek, csak nem hangsúlyoztam ezt így ki. Mert van aki szeret és van aki ugye nem. Van akinek hivatása van és van akinek munkája. Sok nő van aki a sehova se ívelő karrierjét, amelyet egy unalmas irodában épít egy bunkó főnök alatt szívesen cserélné fel az topikindítóban vázolt "amerikai álomra", de azért ahogy írod jócskán akadnak olyanok is, akik meghalnának és intellektuálisan leépülnének, ha a konyha-játszótér-konyha lenne a maximális mozgásterük...
Nem depresszió volt, hanem inkább egy átmeneti élethelyzet amelyben nagyon elmagányosodtam. A férjem, ahogy a pasik már szokták ilyenkor állandóan azon parázott, hogy miből fogunk megélni - az én fizum ugye akkor ugrott - a párom meg túlpörgött és nem volt képes leállni a munkával. Én otthon egyedül, ráadásul külföldön úgy, hogy a nyelvet éppen csak alapfokon tudtam még akkor... szóval magány a köbön - akkor lettem nlc függő!
Aztán amikor egyetemre mentem fordult a dolog és most már nyoma sincs az egésznek... A gyerek meg azóta elégedett óvodás!
Sok mindenben igazad van, de nem mindenben...
Én pl. úgy gondolom, ma már egy nő nem kényelemből, hanem szimplán saját jól felfogott érdekében nem engedheti meg magának, hogy otthon maradjon és kizárólag háztartásbeli legyen... még akkor sem, ha a férj keres annyit, amennyiből vigan eltartja a családját...
Ugyan miért?
Mert mi van, ha a férj:
-meghal (ha a nő nem dolgozik, gyakorlatilag egyik napról a másikra ellehetelenülnek)
-beteg lesz, esetleg lerokkan (eredmény lásd. fent)
-otthagyja a családot (ez esetben van gyerektartás, ha van... de az a megélhetésre kevés, Mo-on nem fizetnek a pasik asszonytartást, vagy csak igen ritka esetben és bizony egy-két pillanat és ott találja magát a nő ismét a tönk szélén, esetleg néhány felnevelésre váró gyerekkel súlyosbítva.)
Egyébként meg az emancipáció kiharcolása nem ment volna a férfiak nélkül, mert valljuk be ezzel az erősebbik nem is nyert nem keveset. Először is ott a szabad szex. Ez az emancipáció előtt nem nagyon létezett, mert hét lakat alatt őrizték a lányokat. Plusz ha egy nőnek van saját egzisztenciája, akkor a pasas is lazább és kevesebb a teher ami a vállát nyomja...
Hozzáteszem az én házasságom legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb időszaka az volt amikor elég jó állásban dolgoztam és elég jól is kerestem, és a legtöbbet akkor nyűglődtünk amikor egy másfél éves gyerekkel be voltam zárva a négy fal közé... Talán azért mert nem vagyok elég jó feleség?
Tapasztalataim szerint ez az a férfi, akire egyszer csak azt mondják, hogy "hoppá! Alamuszi nyuszi nagyot ugrik!"...
És mivel a férj nem a fittnes trénerrel kettyintett, hanem melózott, kapcsolatai is vannak.
1. Jobb esetben a nőt kiforgatja mindenből, úgy hogy a gyerekeit sem látja többet az életben...
2. Ugyanaz, de kap még mellé egy kis utánkövetést és az életben rendes munkája, állása nem lesz...
Persze lehet mondani, hogy húúúú. Csak az élet így működik. A rendszergizda, meg a tréner nem lesz segítség ebben a szituban...
A nő helyében nem várnám ki, míg elmúlik a szerelem...