Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megcsaltak!Megbocsájtás?Vá
Sziasztok!
Nagyon nagy szükségem lenne kívülállók segítségére, véleményére!!!!A férjem három hete jelentette be, hogy három éve van valakije, szereti a nőt.Megbeszéltük az ő kapcsolatukat, amit tudni akartam mindent elmondott.Abban állapodtunk meg ha marad meg kell szakítania a nővel minden kapcsolatot.Azt mondta menni akar.Én mindent megteszek, hogy maradjon.Még itt van.Nem tudom meddig.Közben tudom, hogy nem szakítottak. Szerintetek mit tegyek?Éljek úgy vele, hogy azt mondta olyan nővel akar élni akivel boldog és ez nem én vagyok.Tudom a gyerek tartja vissza.Megéri így?
Segítsetek!!!!!!!!
lemaradtam valamiről????
a csajjal mi van???
végre jó hír!
Cicka, ugye nincs harag, hogy a múltkor nem értettünk egyet?
Gondolkoztam rajta, és bizonyos szemszögből igazad van, felelőtlen voltam.
Epcsi, nem tudom, jatszik-e veled, vagy sem...
Megmondom oszinten, nem tudom elkepzelni. (bar a csuda tudja...lehetseges,hogy ez egyfajta bosszu a lebuktatasert, az elkuldesert...hogy ereztesse, mit veszitesz?!)
Ha akarna teged, mar modja lett volna visszalepni, feled lepni.
Ha nem akar, akkor nem tudom, miert nem mondja ki?
Nekem igy most az az erzesem, amit tegnap irtam Norinak, hogy ugyan szabad a ferjetek, de nem erzi a feszekmeleget, nem nyuzsog korulotte a gyerek, titeket is megszokott a 12 ev soran...hiaba szabadok, maganyosak. Hiaba csajoznak, az nem adja meg nekik ugyanazt az erzest.
Sziasztok!
Befejeztem a duzzogást, jövő héten randizok a kedvesemmel. Ma sms-eztünk, tegnap előtt felhívott, nagyon hiányzom neki, szeretne már látni, és megérinteni is.
Sajnalom...ez tenyleg szornyu, hogy nem lehet egy ertelmes szot kihuzni belole, most mi van. Vagy mi lesz.
Tarts ki Epcsi. Jobb lenne vele, meg teljes csaladban, de ha nem megy, nincs mit tenni. Es igenis, ne surun latogassa a csaladjat, ha mar nem mellettuk dontott..akkor tenyleg hagyjon elni.
Allj a sarkadra, ha valamit elhataroztal, es kozolted vele, attol ne terj el akkor sem, ha beprobalkozik, mint a hoeseskor a kaputelefonalassal. Duzzogjon. Az engedekenyseg nem vezetett eredmenyre.
Te mar igazan mindent megprobaltal, ne tedd tonkre magad miatta.
Mi lenne a celod? Megnyugodni vegre, es fajdalom nelkul letezni. Nem baj, ha nem erti, ne torodj vele. O csak azt teszi, ami neki inyere van, semmi tobbet. Amikor hivtad, hogy jojjon, nem volt annyira keszseges, csak amikor o akar menni.
Bocsi, ha undokul irok rola...nem megy maskepp.
Nem jobb, amiota dolgozol?
az ő húzásai, vagy az hogy én is elmennék?
Tőle függetlenül is el akarnék menni, ez az én gimim is volt, az én, tőle független emlékeim, és úgy érzem, mintha ezt is elvenné tőlem. Jó, valószínűleg nem bírnám ki, hogy hozzá se szóljak. és nem érezném csak azért harsányan jól magam, hogy neki rossz legyen,hanem hogy ÉN jól érezzem magam. Vagy ez így is hülyeség?
Sziasztok!
Még csak elképzelésem sincs hogy ezek a "húzások" mire lehetnek jók. Nincs vélemény......
kikészít, világosan megmondtam, tovább akarok lépni, hát engedje...
és most is, 10 perce sem történt: írt msn-en, készített valamit, a lábtörlőn hagyja...kép a lányunkról, sok-sok apró pici képből összepakolva, biztos ismeritek, ilyen mozaikszerű dolog...
miért csinálja ezt? csak játszik velem...
sziasztok, én is befutottam, gyerekek alszanak.
Jó kis napom volt. Anyukámmal megint volt egy vitám, jobban mondva ő vitatkozott, én hallgattam( többnyire). Nővérem közölte, hogy nincs jogom kitenni a férjem ,mert a ház az övé is, és ő soha ilyet nem tenne. A férjem meg levegőnek nézet,, mikor a sulifarsang végére odajött, került 6 m-ről mint a pestisest (alig volt felűnő a többi szülő előtt). ÉS mikor kicsit beszélgettem vele, elmondta, hogy a barátja szerint se durva, ha pár hétig külön él, és vigye el legközelebb őt is a night clubba. Ja, és hogy úgy érezte már néha ( így múlt időben), hogy hazarohanna, de csak elkapkodná és kudarc lenne. Ja, de az ott lévő többi apukával úgy nevetgélt, mintha tök hepi lenne. Úgy beszélt, mint múlt hét hétfőn, mikor elköltözött, ez a másfél hét annyira volt jó, hogy ott tartunk, mint akkor, és semmi haladás.
Kérdésem: jövő hét pénteken öregdiák bál lesz közös giminkben. Tavaly egyedül ment el. Megtudtam (nem tőle), hogy idén is el akakr menni. Arra gondoltam, hogy én is elmennék ( nem kötöm az orrára), odaszervezem az én osztálytársaimat, és tudomást se veszek róla, csak nagyon (és feltűnően) jól fogom érezni magam. Legalább beleköpnék a levesébe. Hogy képzeli, hogy én ne menjek sehová, ő meg elmagy a közös giminkbe, persze megint egyedül (mármint nélkülem)? Mikor tavaly meg is kértem, hogy az idén majd már együtt menjünk.
Egyszerűen nem válik be nála semmi. Kipróbáltam a megalázkodást, könyörgést, aztán a szabadon engedést, még a bűvös "na, akkor most én elválok" mondat van hátra. De ha most ezt mondanám, csak megkönnyebbülne, és lehetnék megint én a hibás és a türelmetlen. Tudom, mert láttam ma rajta.
Vélemény?
köszönöm, változatlanul...sok kiakadással, fájdalommal tele...de már látom,és érzem, hogy van élet nélküle is...
Igazából nem könnyíti meg a helyzetemet, mert ő jönne minden nap...
ugyan leállítottam, de megsértődik, duzzog...ja és hallgat nagyokat továbbra is, úgyhogy feladtam annak a reményét, hogy valaha tudnánk normáilsan beszélgetni kettőnkről, mert csak magunkról nem tudunk, minden másról igen...
szerdán kértem, hogy csak szombaton jöjjön legközelebb..."nem érti mi a célom ezzel..."
ma reggel szakadó hó, felkapuzott, hogy elvihet-e minket..."NEM" -köszönöm...besértődött...