Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A férfiak
Létrehozva: 2008. november 15. 18:44
olvasnak-e illetve néznek-e romantikus- könyveket, filmeket(Konkrétan nem a Biancára vagy a Homok titkára gondolok,hanem pl. A Jane Austen könyvklubra)?Vagy ez nagyon nem férfias dolog.
A fent említett filmet tegnap néztem,és szöget ütött a fejemben,hogy vajon hány férfit lehetne rávenni,hogy olvasson JAne Austent?
Sztem már útban, noha kissé hülye idő van. Szétizgulom a fejemet, mert a munkahelyemen hamarosan selejteznek embereket, és jövő héten közlik, hogy ki marad, és ki megy. Sajnos nekem most másra nem is nagyon marad szellemi és érzelmi energiám.
Itt voltam ebben a szívemnek kedves, döglődő topikban.
Igaz, hogy nem történt velem semmi, úgyhogy sok mondanivalóm nincs. Esetleg érdeklődnék, hogy hol a tavasz.
Nos. Kb. ez volt.
Durva lenne? Akkor nem éreztem így, szerintem ő sem. Nem igazán érzelmes, sőt ravasz ember, ezt objektíven látom így (ez megfér a szerelemmel), és ő is így látja magát. Most sem érzem, hogy másként kellett volna, valahogy megkönnyebbültem. Azt sem gondolom, hogy leszívta volna az energiáimat, hiszen magamban is sikerült letisztáznom dolgokat, és ez mindenképpen jó, őszintébb lettem magamhoz, és elhatároztam, hogy legközelebb önzőbb is leszek
. Túlságosan különböztünk egymástól, be kell látnom.
És a te eseted miért lenne durva? Szerintem az intuícióidat nyugodtan követheted, és ha úgy érzed, hogy adna neked valamit ez a kapcsolat, vagy te adhatsz valamit a másik embernek (közben ez téged is jó érzéssel tölt el), akkor miért ne? Tudom, házasodni nem fogsz
, és nem tartasz az egyedülléttől se - én bevallom, igen, lásd a topikom "Ez Itt a Reklám Helye! -, de ki tudja! Becsapni nem kell persze, de talán nyitni sem árt felé.
Ja, ezt már nagyon régóta szerettem volna megmutatni.
Névadóm:
Tyű. Ez nagyon durva. Viszont, ha igazi belső indíttatásból tetted, amit tettél, márpedig úgy látszik, ez a helyezt, akkor valószínűleg jól működhettek az intuícióid. Én így kívülről úgy láttam, hogy neked elsősorban leszívja az energiáidat ez a helyzet, bár néha mintha ihletforrás is lett volna számodra? Viszont nem akartam beleszólni.
Ami viszont velem kapcsolatban durva, az az, hogy most én vagyok hasonló, csak fordított helyzetben. Én vagyok a talánmásikfele valakinek, és ugyanúgy nem érzem magam becsületesnek, és ugyanúgy húzódozom tőle. Illetve néha ingadozom. De tudom, hogy még ha össze is kerülnénk, az nem lenne hosszú életű, mert én továbblépnék, vagy tovább akarnék lépni rajta. Tudom, hogy ez most nagyon kegyetlenül hangzik. Többek között ezért is tépelődöm.
Amúgy meg hülyén érzem magam. Körül se tudnám írni. Szakítottam Talánmásikfelemmel. Rá kellett jönnöm, hogy igaza volt akkor, amikor azt írta az sms-ében, hogy ő nem becsületes. És arra is rájöttem, hogy nem olyan, mint amilyennek én "körülálmodtam".
Elküldtem. Elég keményen. És ettől megkönnyebbültem. Nem is tudom, miért. Lehet, hogy nem való nekem egy kapcsolat. Most épp nem, vagy úgy egyáltalán nem. (Neki sem, de az már kívül esik a hatókörömön, azt hiszem.)
Van bennem egy olyan érzés, hogy jól döntöttem. De inkább nem agyalok sokat ezen. Ide azért írtam le, mert ez a topik egy kicsit a naplóm kivonata is lett az elmúlt hónapokban.
Igen, többen vannak így, hogy törlik magukat, esetleg visszajönnek más néven. Én ezt személy szerint sajnálom, ugyanígy az üzenetek elszállását is, és nem bánnám, ha - akár az új nickkel - visszajönnének a fórumra.
Különben ma, mivel egész nap itthon voltam, próbaképpen bekapcsoltam a tévét, miközben ezt-azt csináltam.
Hát, borzalmas volt. Egyértelműen konstatáltam, hogy nem maradtam le semmiről, hogy az elmúlt hónapokban teljesen hanyagoltam. A nagyon közeli jövőben konkrét lépéseket fogok tenni azügyben, hogy a tévéelőfizetésemet a minimális csomagra állíttassam át. (Bár ezt már említettem egy másik topikban.)
Amúgy agyalok már egy ideje azon, hogy én is törlöm magam, de egyelőre még várok. Viszont én nem egy szó nélkül fogom azt megtenni, az is biztos.
Ezt nem hiszem el!!!!!
Miért olyan hülye ez a rendszer, hogy a tőle kapott üzeneteim is törlődnek ilyenkor???
Te is a büszke harmincas férfiak táborát erősíted? Szívesen mondasz véleményt a minket körülvevő dolgokról? Nem vagy még 36?
Ha a fenti kérdésekre igen a válaszod, vagy van olyan ismerősöd (pl. pasid, férjed stb.)... akkor egy beszélgetésre invitállak Téged/Őt, melynek témája a modern férfiak életmódja és az arcápolás!
Az interjú kb. 60 perc hosszú, helyileg a Közgáz könyvtárban lesz márc. 16., 17. ill. 18-án. Számos időpont szabad még, így a Te időbeosztásodhoz lehet alkalmazkodni!
Természetesen mindezt nem ingyen kérem, cserébe egy 5000Ftos termékajándékot tudok adni, mely tuti hasznos a férfi mindennapokban ;)
Ez nem termékbemutató, vagy hasonló "kamu" dolog. Ezzel a röpke idővel az egyetemi kutató munkámat segítenéd!
Amennyiben szívesen szánsz rám az idődből, kérlek írj, és mailben küldöm a részleteket.
Köszi, Attila
Láttad a Merchant-Ivory-filmet? Nem a legjobbjuk, de nagyot nevettem, amikor volt benne egy olyan jelenet, mint a Maurice-ban:
egy szereplő almát eszik, egy másik elveszi tőle, beleharap, és egymásnak adogatják.Megtörve bár, de talán gyógyultan, megint itt vagyok. Rég voltam már ilyen pocsékul.
Utoljára írok 23 évesen, ezt ki kell használni. Holnap már eggyel több leszek. Bakker, nem vagyok különösebben idős, de mégis úgy érzem, semmi különöset nem csináltam. Ezt biztos azért gondolom, mert egy csomó mindenről, amit fontosnak gondoltam, idővel kiderült, hogy a többség szerint nem minősül értéknek, illetve tök fölösleges.
Sziasztok!
Az én férjem utál olvasni, ezért semmilyen könyvet nem olvas. Kb 3 éve sikerült rávennem egy Robin Cookra, csodaszámba ment. Viszont a romantikus filmeket megnézi velem. Elcsaltam a Csillagporra és az Ausztráliára is, és mindkettő tetszett neki. Amúgy abszolút vígjátékpárti, vagyis horrort sose néz, és a túl véres filmek nem jönnek be neki. Viszont Jackie Chan és Jim Carrey a kedvencek között van.
Én láttam életemben olyan embereket, akik tele voltak önbizalommal, mégis, az arroganciának nyomát sem láttam bennük.
Svéd csajok voltak, Angliában, 1995-ben. (Au-pair voltam, és nyelviskolában találkoztam velük.) Kifejezetten aranyos, segítőkész lányok voltak. Ugyanakkor életemben nem láttam belülről (érzelmileg) ennyire "jól megtámasztott" embereket.
Megsúgom (hangom nem nagyon van): vasárnap lesz egy Merchant Ivory- film az m2-n: Válás francia módra.
Most, hogy egyáltalán nem akaródzik jobbulni az állapotomnak, tényleg úgy van, Lemonjuice, ahogy mondtad. Kissé eltűnődtem dolgokon.
Ja, és abból is lehet tanulni, hogy kiknek jutott eszébe eddig rám üzenni, telefonálni, hogy élek-e még.
(tényleg örülök, hogy visszakerültek a fiúfejek)
Hát én az önbizalmat nem tudom elhatárolni az arroganciától. (Most nem párkapcsolatra gondolok feltétlenül.)
Nekem a kettő tök ugyanúgy jelenik meg. Sőt úgy érzem, hogy az önbizalmat sugárzó viselkedés gőgösnek tűnik a legtöbb ember számára.
Ki állapítja meg, hogy x ember most épp kompenzálja a kisebbségi érzéseit vagy tele van önbizalommal?
Én ugyan nem tudom eldönteni ezt.
Vagy talán itt látszik:
önbizalom
arrogancia
jómagam
és ha már visszarakták a szőke fiú ikont:
Szerintem ez abból adódik, hogy sokan (sok csaj) keveri az önbizalmat (ami jó) az arroganciával (ami nem jó, és valójában nem is igazi önbizalom, hanem annak hiányában egyfajta bizonygatás).
De lehet, hogy túlkomplikálom a dolgot.
Azért a f... után menés és a normalitás nem ellentétpár ám!
Ami genetikailag kódolt, az ellen nem lehet tenni, és talán nem is elvárható, hogy bárki is az ellen tegyen. Melyik férfi tagadná, hogy fontos neki a nemiség?
Minden azon múlik, hogyan fogjuk fel, hogy kinek milyen az erkölcsi szintje, illetve az elvárásai egy kapcsolattól, vagy a hozzáállása a másik emberhez. Ugyanarról az emberről vagy magatartásról más-más kép alakul ki, attól függően, hogy épp ki szemléli, és mikor.
Mindig lesz olyan, aki rosszfiút akar, vagy nem rosszfiút, és így tovább. Vagy ugyanaz az ember is akarhat teljesen másmilyen személyiségű partnert, attól függően, hogy épp milyen életszakaszban van.