Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A férfiak
olvasnak-e illetve néznek-e romantikus- könyveket, filmeket(Konkrétan nem a Biancára vagy a Homok titkára gondolok,hanem pl. A Jane Austen könyvklubra)?Vagy ez nagyon nem férfias dolog.
A fent említett filmet tegnap néztem,és szöget ütött a fejemben,hogy vajon hány férfit lehetne rávenni,hogy olvasson JAne Austent?
Juhéééééééééééé
Francba, hogy nincs tűzijáték ikon
Izé... most nagyon szégyellem magam... az a helyzet, hogy azt, amiben tanácsot akartam kérni, az élet úgy tűnik, hogy megoldja nekem. Ettől függetlenül, ha érdekel, elmesélhetem, mert igenis nagyon érdekelne a véleményed ezügyben.
Ami téged illet: megfogalmaztad már (saját magadnak), mi az a több, amire hivatott lennél?
Másik kérdés.
Mi az a tevékenység (például mondjuk akár alkotótevékenység), amit mondhatni, akkor is csinálnál szívesen, ha neked kellene fizetni érte?
Szerintem ezt a megfogalmazást, hogy többre hivatott, ne használd, persze ez csak javaslat. Én elkövettem ezt a hibát, és más eredménye nem lett, csak annyi, hogy fölöslegesen frusztráltam saját magamat, és nem tudtam kihozni az akkori (egyébként bizonyos szempontból naggggyon jó) helyzetemből a maximumot. Úgy is kihozhattam volna, hogy közben vitt volna afelé a célom felé, amire valójában vágytam. Mármint afelé a "több" felé, amire hivatva éreztem magamat. De ezt most látom így.
Szóval szerintem az első lépés az, hogy fogalmazd meg, ha mondjuk, egyáltalán nem lenne semmilyen anyagi kényszerítő körülmény rajtad, akkor mit csinálnál.
Tegyük föl, hogy valami baromi jó dolgot kitaláltál, vagy mondjuk, Nagy-Britanniában popsztár voltál mondjuk 5-8 évig, és eladtál 8 millió albumot, és annak a jogdíjaiból élhetsz vígan életed végéig. Mivel töltenéd a napjaidat?
De fura különben, hogy mindenki mást tök tárgyilagosan látsz, mindenfajta pozitív vagy negatív túlzás nélkül (idehaza amúgy nagyon ritka tulajdonság), viszont mintha saját magadat FÉLNÉL ugyanazzal a mércével mérni, mint a többieket.
Pedig hidd el nekem, hogy ha VALÓBAN ugyanazzal a mércével mérnéd magad, akkor nagyon is volna okod az önbizalomra.
Jaaaaj, most hogy ezt visszaolvastam: anyukám pontosan ugyanezeket mondja mindig nekem! Mert tudja, hogy nekem az önbizalomhiány, vagyis pontosabban: a saját magammal szembeni túlzott szigorúság a legfőbb gondom!
Próbáljunk meg segíteni egymásnak (kívülálló szemszög), hátha
Saját magamat illetően a munkával kapcsolatban kissé bonyolult a helyzet. (Lehet, hogy ha leírom, micsoda, az neked is esetleg valamilyen formában fog segíteni.)
Lehet egyébként, hogy erre vonatkozóan fogok majd tanácsot kérni tőled, nyugi, nem HR-es szuperszakértőnek nézlek, csak egy ahhoz eléggé pszichológiai értelemben véve pontos, részletekre odafigyelő (= érzékeny) egyénnek, aki ettől kompetens. Fura egyébként, nem gondoltam volna, hogy tőled fogok tanácsot kérni majd, de naggyon örülök, hogy így alakult, mert te nagyon rendes vagy, és egyáltalán nem kioktató.
"Meltobb". Ez is egy elgondolkodtato szo. Mondtak mar, hogy nagyok az elvarasaim, adjam lejjebb. Gondolkodtam rajta. Hogy jovok en ahhoz, hogy eldontsem, melto-e valaki hozzam? Ez ugy hangzik, mintha olyan extra valaki volnek.
Masreszrol: igen, az vagyok . Ki tudhatna, ha nem en, hogy ki valo nekem, hogy ki vonz, stb. Szoval a nagy onbizalom meg a komplexusok forronganak lelkem melyen (ah oh)
Energiavampir? Tok igazad van. Tobb "barat"-nal is tapasztaltam ezt amugy. Vannak emberek, akiket emiatt fol se hivok mar egy ideje, sot a telot se vettem fel nekik.
Szerencset es erot hozza! (Bocsanat, epp angolul irkalok igen elmeseket, es keptelen vagyok visszaallitani az ekezeteket.)
Latod, nekem ehhez meg nincs erom. Marmint hogy valtsak valami izgalmasabb, onallo munkara, es esetleg az anyagi bizonytalansagot valasszam, feladva a viszonylagos kenyelmet, amit egy multiceg nyujt. Hiaba erzem, hogy ennel tobbre lennek hivatott - es persze biztosan jobban is ereznem magam - , nem mondanek fel, nekivagva az ismeretlennek, a vilagnak. Pedig ez is foglalkoztat.
Én meg éppen az érzelmi zsarolás nevű jelenséggel ismerkedem, azt hiszem. Talánmásikfelem látszólag tudomásul vette, hogy számomra elfogadhatatlan a magatartása (hogy úgy mondjam: neki több másikfele is van), de nem hagy békén. Csalódtam benne. Haragtartó lennék? (Különben igen. Ez van.) És még én gondoltam érettnek, olyasvalakinek, akire rábízhatom magam én mint tapasztalatlan. Na szép. Azt hiszem, én tévedtem, de nagyot.
Köszönöm! Én is üdvözlöm őt, és sajnálom, hogy már nincs itt. Remélem, minden rendben vele.
Hú, ők bizony jót tesznek néha az embernek. Én ezt ismerem a bandától:
http://www.youtube.com/watch?v=-sDptvBalvU&feature=PlayList&p=1E4CC345E5A5B481&playnext=1&playnext_from=PL&index=4
Sokszor eszembe jut, hogy zene nélkül alighanem bediliznék. Ha holnaptól azt mondanák, hogy többet ne hallgassak zenét vagy ne írjak, ne énekelgessek magamban, meghülyülnék.
"people worry about future" Biztos ezért volt annyi alapszínű háttér, mert még nem tudták, milyen lesz az "új idők" színvilága.
Különben ismerős ez a banda, rádióban hallottam biztos. Mostanában durvább számokat hallgatok, valahogy azok nyugtatnak le. A meditálós zenétől pl. mindig ideges leszek.
Na, mindegy, valamit azért találtam. Ez elég kemény?
Annyira látszik, hogy a videoklipet a 90-es évek elején forgatták Akkor volt divatos, hogy mindenhová ilyen hosszú lábú és karú, izmos táncosokat / táncosnőket raktak be, alapszínű háttér elé, széles mozdulatos, kecses koreográfiával
Drukkolok
A zene milyen? Jöhet, hogyne, nyomd csak, minél keményebb, annál jobb.
Egyébként az imént éppen Level 42-t hallgattam, ha valakit érdekel.
Esetleg belinkelek tőlük egy-két számot.