Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Alkohol, depresszió....
Sziasztok!
A fenti téma sajnos érint engem, tudom "kényes " téma, de ha hallgatunk róla attól még létező probléma sokaknál, segítene talán többünknek, ha megírnánk hogyan lehet a betegen segíteni. Mik a tapasztalaitok, esetleg a kiút vagy az emberibb élethez recept, tanács.
A netet kiolvasom lassan, de nem sokkal lettem okosabb.
Gorombaság, rengeteg alvás /mintha egy szuszogó bútorral élnék/, sértődések és semmi normális kommunikáció. Ez kikésziti a másikat is, a környezetét.
Van megoldás? Nálunk ötödik éve tart, és egyre rosszabb.
Több dokinál volt, kap pár bogyót, és ha iszik rá, hát tegye, mit tehet a társa? Beszéljünk erről őszinén, ez nem szégyen, ez betegség, tétlenül nem nézhetjük a másik vegetálását.
Várom az ötleteket, tapasztalatokat.
Csak őszintén. Kösz.
B.
Húú, libabőrös lettem--a kellemes fajtából...
Le a kalappal előtted....
Nem az életcél az , ami hiányzik/zott?
Még ha így is lenne...
Gondolod, hogy ő választotta, és mikor az akaraterőt osztották, direkt nem állt be a sorba?
Te milyen szendvedélyről szoktál le sikeresen?
Szia!
Jó lenne tudni, ő - az érintett - mit gondol erről?
Neki nem probléma, csak a te nyaggatásodra próbálja abbahagyni néha? Vagy ő is szeretné, ha nem kellene mindig innia, csak nem tud más megoldást a problémáira? Ez nagyon nem mindegy!
Azert a tudogyulladas mas. Azert lesz valaki alkoholista, mert nem birja kontrollalni, azaz akaratgyenge. Minden csakis rajta mulik. A raszokas is, meg a leszokas is.
A betegseg viszont nem az emberen mulik, senki nem azert lesz rakos vagy akarmis, mert akarja.
Inni viszont azert iszik, mert akarja. Ugyanez a helyzet a cigivel is. Hiaba mondanam barkinek, hogy szokjon le mert budos, mert draga, mert karos az egeszsegre, ha o nem akarja, akkor nem fog leszokni, akarmit is mondok. Ha viszont akarja, akkor nekem egy szot sem kell szolnom.
Az alkohol ugyanez. Konnyebb nekik igy gondolom.
Szia!
Nagyon sajnálom, amiken keresztülmész.
Tegnap hallottam egy beszélgetést a Kossuth (mr1) rádióban de. 11 után. Egy addiktológust kérdeztek az alkoholizmusról. Nekem szimpatikus volt, ahogyan beszélt.
A műsorban megadták a honlap-címét is:
http://www.addiktologus.hu/
Talán ő segíthet...
Abszolut egyetertek, es gratulalok, hogy neked sikerult!
Szerintem is lehetetlen rajtuk segiteni, vagy ok eldontik, hogy letesznek rola, vagy kesz, tonkreteszik a sajat es masok eletet is. A sajatjukat meg hagyjan, de a masoket...
Nekem szerencsere csak tavolabbi tapasztalatom volt veluk, szomszedok, de undoritoak komolyan, szegyen a viselkedesuk...
Szerintem se eld le az eleted egy ilyennel, szabadulj meg tole, es hatha akkor jon ra, hogy mit veszit...
Bár nem számit az osztályzatom, de csillagos ötös!!! :-D
Gratulálok, mert ez volt a nehezebb, rögösebb út...
És kimondtad a legalapvetőbb igazságokat a témában :-D
Én is érintett vagyok, saját jogon:-)) Ma van 8 éve, hogy nem iszom, de ellentétben azzal, aki itt írta, hogy magától hagyta abba (ami szinte csodaszámba megy), és a túlnyomó töbséggel, nekem segítség kellett. Persze nem az orvosokra gondolok, mert az csak ideig-óráig segít, és tünetileg. Nekem (és sok ezer embernek Magyarországon, több százezernek-milliónak a világon) az AA segített-segít. Mert ez egy közösség, nem kívülállók mondják azt, hogy ne igyál:-)) Mi sem mondjuk. Van telefonszámunk:
251 00 51, du. 3 és 6 között hívható.
és honlapunk:
http://www.anonimalkoholistak.hu/
Létezik a családtagok számára is társszervezet:
http://www.al-anon.hu/
Persze, ehhez is az kell, hogy a férjed is akarja, de ha te beszélsz valakivel, kaphatsz ötleteket. Ez családi betegség.
Szerintem az elhagyás nem megoldás, csak ha már tényleg ránézve is káros vagy, ha már teljes mértékbe nem éri meg neki és már nem szereti.
Apám sem hagyta el mostoha anyámat, igaz nem is "babusgatta", de megérte, mert abba hagyta!
Amúgy igazatok van, erről meg is feledkeztem, hogy tényleg neki is akarnia kell, belülről, illetve elkell nála érni, hogy akarja, de ebbe lélek doki sokat segíthet!
Tágabb rokonságban nálunk is van. 15 éve szenved vele a környezet, pszichiátria, beültetés, gyógyszer, kutyafüle, de semmi hatása.
Pszichológus tényleg segíthet, de valóban belülről kell jönnie az elhatározásnak.
Belegondolok, hogy én "csak" dohányzom - ergo káros szenvedély, de nem változtatja meg a személyiségemet. Hááát, nekem se lenne könnyű, ha le akarnék szokni - ez meg a másik, nem akarok.
Valahol olvastam egy cikket az alkoholistákról és a környezetük játszmáiról. Sajnos nem emlékszem hol olvastam és ki írta (valahol a neten), de érdemes rákeresni google-el. Sokszor tudattalanul számára kedves játszmákat játszik a környezetével és ez is akadályozza a leszokásban.
Bocsánat az udvariatlan kérdésért, de miért vagy még vele? Azért kérdezem csak, mert aki mellett így is kitartanak, nem érzi a sürgetést, ogy bármit tegyen "úgyis ott lesz valaki, aki babusgatja".
Kesves bienebaba!
44 éves nő vagyok, tíz kemény évig küzködtem az alkoholizmussal.
Volt elvonó, akupunktúra, gyógyszer, relaxáció stb. semmi sem segített, mivel ezt a problémát kívülről lehetetlen megoldani.
12 éve nem iszom, önmagamból, belülről jött a segítség.
Azóta teljesen átváltozott az életem, nyugodtan megnézhetsz az iwiw-en, Vörös Györgyné Tóth Melinda, Pusztaszabolcsi lakos vagyok.
El kell érned, hogy a horkoló butordarab, ne azt érezze, hogy mások nyugalma miatt hagyja abba az ivást, hanem azért, mert Ő nem akar többett inni, mert szégyen tök égés, mindenki csak röhög rajta stb. A büszkeségére, az önérzetére kell hatni.
Szeretettel búcsuzom, kívánom, hogy sikerüljön, de ha nem, Te ne áldozd fel egy ilyenért az életedet. Jegyezd meg: Az alkoholista azér iszik, mert INNI AKAR
Szia!
Hűű, nehéz téma, sajnos nekem etéren is vannak tapasztalataim. :(
Én egész életembe, akikkel együtt éltem a környezetembe alkohol függők voltak, az egyik a nagybátyám volt, a másik a mostoha anyám.
Sajnos nagybátyám nem élte már meg, hogy megszabaduljon a függőségtől, a mostoha anyám viszont igen, pedig igen keményen ivott, azt hiszem édesapám ezt nagyon-nagyon sok türelemmel és szeretettel, és ráparancsolással érte el. Persze orvosi segítséget is kapott mostoha anyám, de tudomásom szerint nem bogyókat kellett szednie. Több esetben méregtelenítő, függőtelenítő kúrán vett részt, - vagy hogy írják ezt nem is tudom pontosan - és pszichológushoz járt.
az olyan orvos aki bogyókkal tömi szeretted, az szerintem régen rossz és semmire sem megoldás. Csak még jobban fog függeni tőle! :(