Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az élet értelme?
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2009. szeptember 8. 09:05
A nőknek miért az az életük értelme, hogy gyereket szülnek? Más értelme nincs az életüknek? Tehát huszoniksz évig, vagy ameddig nincs gyerekük, csak vegetálnak, nem ér semmit az életük? És ha már szülnek, akkor utána miért nem nevelik semmire a gyereküket, ahogy az a mai világban már általános? (Tisztelet a kivételnek.)És miért olyan furcsa, ha valaki nem ezt tartja az élet értelmének?
Szerintem itt most rengeteg frazis van felhalmozva rengeteg stigmaval.
1, az elet ertelme tisztessegesen kepessegeinkhez merten becsuletesen leelni
2,az ember eletenek celja valoban a fajfentartas lehet/ne.
ma ezt gyerekvallalasnak hivjak es megfetisizaljak mindenfel szep dologgal.
Ugyanakkor az is teny, hogyha erre valaki vallakozik
akkor mar csinalja becsulettel toletelhetoen maradektalanul
az utod erdekeben.
3, a gyerekvallalasnem erdem es nem vallalasa
nem hatrany.
Egyeni szocproblema es az estek tobbsegeben ket ember kozos akarata.
4, ha valaki nem ezt tartja fontosnak az sem nem elony sem nem hatrany. az az o dontese.
Jó látod ! Ezek azok a szülők, akik a továbbiakban az unokájukra "helyezik át" életük értelmét és általában jócskán bele is szólnak a gyermeknevelésbe.
A szülőn múlik, hogy ezt engedi-e, vagy már az elején tisztázza a dolgokat, még ha fájó is. Persze ezt is csak józanul és toleránsan.
Bocsi, de nem én írtam, csak kiemeltem Neked, hogy lásd.
Velem miről vitáznál????? Arról, hogy megkérdeztem másoktól, hogy mi képezi a többi indokot?
Ha már annyira nyomatékosítottad az érveidet, akkor az a 10% megérdemelte volna, hogy a reklamált módon kiemeld őket.
Egyébként te készítetted a felmérést, hogy ilyen pontos % értékeket adtál meg?
Nem óhajtok veled vitatkozni. Másként gondolkodunk. Nem lenne értelme, mert ellentétes irányba haladnánk. Meggyőzni meg ebben a kérdésben senkit nem szeretnék. Mindenki döntse el maga, hogy mit akar és mi képezi az életének az értelmét.
Hogy behalt topikok még bele lehet pillantani, nem?
Ha nem akarsz gyereket, a te dolgod. Ha neked úgy jó, akkor úgy jó. Elfogadom.
Miután megtaláltuk egymást a párommal, én a gyerekvállalás részt is szerettem volna megtapasztalni az életből. Élvezem is. Sőt, még szeretnénk másik babát is.
Azt viszont szeretném elmondani, hogy nem egyedül döntöttem abban, hogy legyen-e babánk, hanem a férjemmel közösen döntöttük el, hogy vállaljuk (egyelőre egy kisemberke) élete fölött a felelősséget, amíg felnő.
Biztos sok a tapintatlan ember, de én inkább azt tapasztalom, hogy beszédkényszerük van. Társas lények, nem szeretik, ha csend van. Egy idegennel, vagy nem túl közeli ismerőssel miről lehet beszélgetni? A kedvenc operájájáról biztos nem.
Ilyenkor jönnek a sablonos kérdések. Mikor lesz esküvő, gyerek, második gyerek, keresztelő, szobatiszta-e már, van-e tejed (ez a halálom), stb.
Egy idős nő az orvosnál mindenkival szóba elegyedik, de olyan nyomulós, hogy már senki nem áll vele szóba. Erre odamegy vkihez, és beszélgetést kezdeményez a sorszámáról, hogy na maga sem most megy be, stb.
A tejes kérdésre én a menseséről szoktam érdeklődni, legalább annyira van közöm az intim dolgaihoz, mint neki.
Amire meg nem akar az ember válaszolni, arra nem válaszol.
Mikor még nem volt gyerekem, és vki rákérdezett, akihez semmi közöm, 2-szer sem láttam, akkor megmondtam neki, hogy egy ilyen fontos kérdésről nem idegenekkel szoktam beszélni.
Ha bunkónak tart, tartson, kit zavar, minek vájkál más életében.
Én/i azért szerettünk volna a férjemmel, mert hiszünk abban, hogy egy kapcsolatnak fejlődni kell, nem maradhat ugyanolyan. Azerettük violna kipróbálni a szülői szerepet, azokat az örömöket, nehézségeket, amit ez ad, kiváncsiak voltunk, hogyan állunk helyt. Szorosabbá akartuk fűzni a kapcsalatunkat a közös utódok által. Szerettük volna, ha egyre többen ülünk az asztal körül, jó értelemben zajos lesz a ház és a gyerekeink által újraéljünk bizonyos "varázslatokat". A karácsonyt, a szülinapokat, az évszakok változását, a szépségeket, ami körölöttünk van.
Na, ugye mondtam?
Kezdődik...
Egyik osztálytársamtól nem kérdezzük, miért nincs gyereke, mert gimiben elmondta, hogy valami olyan betegsége van az érrendszerével, hogy belehalhatna.
Mert kell indokot mondani a gyerekvallalashoz?
Nem eleg, h. az ember szeretne csaladban elni? Nekem 2 gyerekem van, nem öket tekintem az eletem ertelmenek, de nelkülük üresebb lenne az eletem.
Igen, nagyon nehéz. A picik nagyon önzők, nagyon sokat követelnek belőled. Azután, ha nem kellesz, otthagynak, élik a saját életüket.
A legfontosabb, hogy ha átmenetileg a fizikai igények, törvények miatt ideig-óráig ők is az elsők, ne adjunk fel minden mást értük, mert már 10 évesen elkezdenek leszakadni. (Jó esetben...). Az életünk meg 70-80 év....
Én óvom az egyéb "területeimet" is, főleg a párommal való kapcsolatomat (vele még sok-sok tervem van, akkor, amikor már újra kettesben leszünk...), a hivatásomat, az egészségemet, harmóniámat, amibe a lelki dolgok, a szépség, az otthonom, a kertem, minden beletartozik...