Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolagond
Létrehozva: 2009. november 1. 19:54
Sziasztok!
Segítsetek! A lányom 10 éves, eljutottunk oda, hogy már minden nap sír, hogy borzasztó az iskola. (a szünetben is sokat kesergett, de most hogy holnap menni kell már sírt lefekvésnél.) A suliban 3-4 lány egyfolytában csúfolja, minden vacakért. A tanító néni leszólja a rajzpályázatra készített rajzait, a "barátnői" néha barátok, néha átállnak az ellenséghez. A sztorikat csak a lányom szájából hallom, szóval egyoldalú a történet. Már lefektettem, és sírás közben mondtam neki, hogy reggel beszélek a tanító nénivel, mert ez már tarthatatlan. Na erre még jobban rázendített, hogy ne, mert a lányok meghallják hogy mit mondok, nyugtatom, hogy nem hallják meg de akkor sem akarja. Most mit csináljak? Valahogy csak meg kell nyugtatnom...
Visszaolvasva számomra egyértelmű,hogy itt bizony a tanárnővel vannak komoly gondok!
Úgy érezm,nem sokat segíthet ha beszélsz vele,de mindenképpen tedd meg,mert TE vagy a szülő.
Egy személyes beszélgetésből sokat megtudhatsz a tanárnő személyiségéről! Kérd meg,hogy a kettőtök beszélgetéséről ne beszéljen az osztályban a gyerekeknek. Ehhez joga van a lányodnak és neked szülőnek is! Próbálja meg diplomatikusan,diszkréten megoldani a lányod problémáját. Erre egy jó pedagógus képes! Ha a helyzet nem változik,akkor én a helyedben nem kísérleteznék tovább és bizony másik suliba vinném a gyereket,mert az ő testi,lelki egészsége a legfontosabb. Semmiképpen nem a "túlélésre" bíznám a dolgot és nem hagynám kínlódni a gyerekem. És igen,nagyon is elképzelhető,hogy egy másik suli jobb!
Szerintem inkább átlagon felül jó család vagytok
Az nagyon jó, hogy biztos háttere van a lányodnak, gondolhat erre is, amikor szembeszáll a "gonoszokkal", sőt, akár ki is mondhatja, hogy nem fogok veletek törődni, amikor sokkal jobb dolgok is vannak az életemben - részletezni nem kell persze, mert az újabb támadási felület, elég annyi, hogy ő elégedett az életével, (melyben a csúfolkodók maximum statiszták vagy epizódszereplők lehetnek, legalábbis, amíg nem tudnak értelmesen közeledni felé), köszöni szépen, jól érzi magát a bőrében.
"Esetleg az egyik "kínzója" anyukájával is beszélgethetnél, h. otthon mit mond a lánya, mi a baja a lányoddal. "
Én történetesen mind a három kislány szüleit ismerem, akikkel a lányomnak sok gondja volt-van, és nekem sem szimpatikus egyik sem. Valahogy nagyon nagy a távolság a gondolkodásmódunkban, életvitelünkben, értékrendszerünkben. Pedig társadalmi szempontból nem vagyunk messze egymástól, nagyjából ugyanaz a képzettségi, vagyoni helyzetünk, ugyanabba az egyházi közösségbe járunk. Mégis más a gondolkodásmódunk, mást tartunk fontosnak, másként élünk. És ezt a különbséget a gyerekek "hozzák", megélik egymás között.
Mindig azt mondja, hogy az én lányom nem szokott benne lenni a nagy disznóságokban, de a többi lány megy a hangadók után. Tökre hízott a májam, de hát lehet hogy a gyereknek ez nem jó. Szülői után is megkérdeztem, hogy mi a helyzet de csak azt mondta, hogy vele minden rendben. A magatartása egyébként példás minden hónapban.
Szóval a lányok nem kerültek szóba, akkor még a lányom nem volt ennyire kiborulva, gondoltam, hogy ez normális kislányviszály, csúfolódunk, megbékülünk .
Az én fiam is egy kis tejbetök.Járunk úszni, ahol szó szerint ászállt egy kisfiú.
A fiam imád úszni, pedig nagyon hideg van, nem fedett az uszi.Mégis úgy jött haza a múlt héten,hogy nem megy többet, mert ez a kisfiú "tökönrúgta".
Erre én olyat tettem, amit soha:megmondtam neki, hogy mivel nem lehetek ott, az edző sem mindig látja őket, védje meg magát.Sose támadjon, de védje meg magát.
Ige jutunk.
vEDD KOMOLYAN A LÁNYOD TESTI TÜNETEIT. hA MÁR ILYEN DOLGOKAT PRODUKÁL, AKKOR KOMOLY BAJ VAN A LELKÉVEL. bIZTOS, HOGY CSAK A JÉGHEGY CSÚCSÁT MESÉLTE EL NEKED. nAGYON KEGYETLENEK A GYEREKEK.
Kati
A helyesírása is borzasztó :) minek kitenni az ékezeteket, áthúzni a t-t, az a és o-t, ö-ü-t felcseréli... Külön logopédust foglalkoztat immár négy éve a helyesírása miatt. Eleinte jobbról balra is írt, mikor hogy, de egy ideje megtanulta, hogy balról jobbra kell írni.
(Azért nem aggaszt a dolog, mert anyósom mondta, hogy a férjem iskoláskorában még rosszabb volt (nem tudom, hogy lehetett ezt még fokozni), manapság pedig heti szinten 100-200 oldalt ír (tanulmányokat), számítógéppel. Általában én lektorálom... A kézírását többniyre saját maga sem tudja elolvasni, nemhogy én, ellenben amit leír, mégis megfizetik. Kell ennél több?)
Szia!
Érdekelne, h. szószerint hogy szólja le a tanítónő a gyerek rajzait?! Egy tanár sem szól se semmit, de ha spec. nagyon nem szép, nem arányos, akkor esetleg javasolja, h. más terülten szorgoskodjon, ezt meg nem minden gyerek veszi jó néven, főleg ha látja, h. a szomszéd "Bözsi" rajza meg ott lóg a falon minden héten. Tudom egy anyának mindig a gyereke rajza a legszebb, de lehet egy osztályban van még 4-5 tehetségesebb diák.
Lehet, hogy a kislánynak lekellene ülni egy hozzáértő pedagógussal (vagy egy tanárral akivel jóban van, akit kedvel) beszélgetni az iskolai gondjairól, mert minden társaságban kispécizik a gyerekek a leggyengébb láncszemet... ez minden iskolában így van... és a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni (mérték csak attól függ, mennyire erős az "áldozat").
Az osztályfőnökével mindenképp beszélj, ő látja milyen az osztályközösség... egy gyerek látószögéből egész más lehet a történet, mint a valóság. Esetleg az egyik "kínzója" anyukájával is beszélgethetnél, h. otthon mit mond a lánya, mi a baja a lányoddal.
Az ilyen egyik héten barátnő, másik héten nem dolog sem újdonság, gyerekek még de már kisiskolás korban is vannak klikkek, tagok meg változnak ahogy a szél fúj. Kényszeríteni senkit sem lehet, h. barátkozzon a másikkal.
Remélem rendbejön a lányod lelke.
Egyetértek Marharépával, segíts a lányodnak, hogy megtanulja magát megvédeni. Nem durván, csak frappánsan.
Ha van olyasmi, ami kiemelten érdekli és nem kell hozzá iskola, hogy sikereket érjen el benne, akkor erre is rá lehetne feküdni. Az iskola egy behatárolt világ. Ha a lányodnak lenne sikerélménye más társaságban, talán megjönne az önbizalma, és nem függne annyira az osztálytársai véleményétől. Ilyen korban persze nagyon fontos a kortársak ítélete, de hosszú távon szerintem változhat a helyzet.
Jár sportolni és kézműveskedni is heti össz. kétszer, a sulin belül, de másik évfolyambeliekkel együtt. (osztálytárssal nem). Van egy hetedikes jó barátnője, meg egy harmadikos, velük együtt szokott hazajönni, és össze is járnak, van még egy barátnője aki nem a suliba jár, plusz több családdal összejárunk ahol vannak hasonló korú gyerekek.
Vannak családi programok, geochachingelünk, a hétvégéket együtt töltjük (van két tesója is) uszodába járunk. Szerintem átlagos család vagyunk.
Mielőtt elítéljük a tanítót, jó lenne meghallgatni az ő véleményét is.
Valamint az is érdekelne, hogy fogadóórán mit mondott az anyukának a pedagógus.
Ötödiktől jobb, mert sok új tanár van, akik mind eltérő személyiségek és mindegyiknél tiszta lappal indulhat a gyerek. És 2-3 olyan tanár, akit elfogad a gyerek, elég a túléléshez. Milyen gyakran azon a szakmán/hivatáson indulunk el, ami a kedvenc tanárunk tantárgyával van összefüggésben.
Nem is tudom...talán éppen azért lettem tanító, hogy sose történjen ilyesmi azokkal a kicsikkel, akiket majd tanítok.Anno én is olyan voltam, akit állandóan bántottak,gyötörtek.Pokol volt a gyerekkorom és sosem segítettek a tanítók.Már azért sem, mert folyton jöttek-mentek.
Úgy sajnálom a kislányt!
Nem tudom, hogyan kellene közelítened egy ilyen pedagógushoz...talán tégy úgy, mintha a tanácsát kérnéd, hiszen ő "tudja" a tapasztalatával segíthet megoldani a dologt.Sajnos van, akinek előbb kedveskedni kell, fényezni az egoját és aztán kérdezni, kérni.
Kívánom, hogy váljon jobbá a helyzet és kérlek mondd meg a kislányodnak, hogy ismeretlenül is együttérzek vele tanítóként is, emberként is.