Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MIből futja karácsonyra?
Létrehozva: 2010. november 18. 12:42
Kedves fórumozók!
Arról írunk cikket, vajon miből futja karácsonyra a családoknak ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Kérlek, osszátok meg velünk ötleteiteket, hogyan lehetne ezt a helyzetet megoldani, hogy végül mégis szép ünnep kerekedjen.
Köszönöm a commenteket!
Koronczay Lilla
Érdekes :) Mi idén először beszéltük meg azt a családdal, hogy senki más csak a gyerekek kapjanak ajándékot és valóban működik:) Máskor novemberben már stresszeltem, hogy te atya ég kinek mit
hogyan, te úr isten nincs elég idő/pénz/ötlet stb.
Most meg úgy várom az egészet.
Még nem jutottam a tpoic végér, de leírom, hogy nálunk mitől lesz szebb az Ünnep:
Nos, elmondhatom, hogy szerencsére semmiféle anyagi problémánk nincs, nem nyögünk ilyen-olyan hiteleket, van megtakarításunk, 1szóval nem vagyunk híjján a pénznek. Ettől függetlenül néhány évvele ezelőtt sikerült a családban mindenkivel megbeszélni, hogy a gyerkőcökön kívül senki nem kap ajándékot. Először nehezen fogadták el, da ma már látom, hogy egyre felszabadultabban várja nálunk mindenki a Karácsonyt, nincs nyomás, nincs stressz, nincs december 24-én is üzletekbe mászkálás, hogy te jó ég, mit vegyek ennek vagy annak, még mindig nincs ötletem, mindegy, megveszem az első vacakot, ami szembe jön velem, kész levan a gond....
Szóval sokkal jobban tudunk magára az ünnepre koncentrálni. Fények, hangulat, szeretet, ezek a fontos dolgok. A vacsora nem nagy szám, senki nem várja el a másiktól, hogy egész nap a tűzhely mellett álljon. Tavaly pl. anyósom csirkepaprikást csinált nokedlival és nagyon jó volt.... Idén én főzök, lesz egy leves (semmi extra), lesz sült hús és köret meg savanyúság. de nem az lesz a lényeg. Hanem az, hogy ülünk együtt az asztalnál (én sem leszek hullafáradt), halkan szól vmi szép karácsonyi zene, égnek a gyertyák, csillognak a fények, csodáljuk a feldíszített fát (ami nálunk sosem nagy, hanem inkább kicsi és formás) és jól érezzük magunka. Vacsora után játszunk a gyerekekkel, iszunk egy forró csokit, esteleg megnézünk egy karácsonyi filmet, amit persze már szűzszor láttunk, mégis jó.
Mi így ünnepeljük a Karácsonyt és nem gondolkozunk azon, hogy miből futja majd....
Bizony, van némi igazság abban amit írsz a sajátkészítésű ajándékokkal kapcsolatban! Ha az ember olyant akar készíteni, ami valóban minőségi, ahhoz bizony olyan alapanyagok is kellenek, na a profi kézügyességről meg nem is beszélve! Mert ahhoz, hogy valamilyen dísztárgyat kitegyenek egy lakásba, ...hát ki kell nézni valahogy! Ne egy összetákolt, ákom-bákom valami legyen! A befőttek, lekvárok pedig ...tényleg a legtöbb háziasszony tesz el saját maga, ha most odaállítok egy 38.-dik üveg lekvárral, nem hiszem, hogy annyira meghatódnak tőle! Mézeskaláccsal és egyéb sütikkel, sk. bonbonokkal teli dobozkákat, egyebeket pedig szintén hülyeségnek tartok, mert mindenkinél "dögivel" áll a az édesség. Ez tényleg csak oylannak jó ajándék, akiről tudni lehet, hogy nem készít saját maga is.
Ugyan én is csinálok sajátkezűleg ajándékot, de csak likőröket, italokat. Mire megvettem hozzájuk minden szükséges dolgot, belekerült annyiba, amennyiért már mást ajándéknak valót is kaptam volna... És ezeket kizárólag csak mellékes ajándéknak adom és olyanoknak, akik nem kimondottan közeli rokonok. És ez a kevesebb.
Anyum brutál mértékben rak be minden évben befőttet,mi is abból kapunk:))Többek között rumosszilvája is van.Ez a befőttesdi csak úricsajsziknak jó ajándék,akik könnyekig hatódnak,hisz maguk egy tejberizst sem tudnak megfőzni.
Anyósom szintúgy rak el befőttet.
Már csak mosolygok a karácsonytájéki műhumánumtól.
Pl:jaj,szegény fa..meghal,de az nem érdekli,hogy a gyereke popojáért hatalmas mértékű erdőket irtanak ki?
Jaj,nem kell ajándék,mert ciki,ja, én 39 vagyok,de már nálunk is az volt, karácsony után első tanítási nap,hogy fogalmazást kellett írni,kinek hogyan telt a karácsony és ki mit kapott.
Nekem voltak gyerekkoromban szegény karácsonyok és boldog vagyok,hogy nálunk nem kell nézni azt ,hogy a legolcsóbb cuki legyen,hanem lehet minőségi csoki is és nem egészségtelen kakaóvaj-származék.(Mert az olcsó sokszor rossz minsőgé és egészségtelen)
Egyébként meg mi a spórolás?Sokszor olvasom: nálunk nem lesz nagy faxni a vacsora:rántott hús,rántott hal,rántott gomba -azt senki nem szereti, csak az unokaöcsém 2 hete ismert csaja vega , halászlé,amit mindenki utál,csak apósom szeret ..stb.
Én inkább egy dolgot készítek,de az extrém:))De árban nincs annyi ,mint a sok "tömegkaja"
Beiglivel sem fogok kínlódni:stollent fogok csinálni,meg bögrés mákos lepényt::)))
És akkor én szoktam megkapni,hogy rongyrázó vagyok.
Egy nagynéném,amíg tudott gyönyörű kézimunkákat készített(én pl szeretem),de az olyan szint volt,hogy zsűrizték,meg kiállításokra vitték,meg boltban is árulták.
Na még egyszer, hátha sikerül betűtévesztés nélkül is.
Szóval: cseresznye-meggy....
Sziasztok!
Most kapcsolok, hogy hát dehogynem tudok én adni saját készítésű ajándékot, sőt évek óta adok is, csak ez kicsit más, mint a komoly kreativitást igénylő dolgok:
Néhány éve beszereztem egy rumtopfot, és már az eperől szépen elkezdem rakni. Eper-cukor rum, csereszenye-megy-cukor-rum, és így tovább a barack-körte-szilváig.
Mivel az edény elég nagy, (viszont a tartalma nagyon finom), karácsony táján szép kis üvegekbe pakolom a tartalmát, és aki ismerős éppen az "utamba kerül", kapnak belőle. O.K, hogy nem karácsonyi ajándék képpen, de az ünnepek tájékán. Akár lehetne ajándék is. De mondjuk ez sem egy olcsó játék, mert a gyümi is, meg a rum is elég drága.
Ez nagyon jó egyébként, szeretem az utalványokat! Bár még senkinek nem vettem ilyet :) De ez nem jelenti azt, hogy nem fogok!
Nálunk most fog nyílni egy müller, kíváncsi vagyok, milyen, sok jót hallottam róla.
Elnézést, erről eszembe jut a régi vicc: "Mit vegyünk anyádéknak ajándékba? Könyv jó lesz?" "Ugyan, az már van nekik."
Szerintem ezzel egyébként sokan küzdünk, hogy amit szeretnénk, azt a másik fél nem sorolja az ajándékozható dolgok kategóriájába :) Anyósommal egyébként remekül kiegyeztünk: rátalált ugyanis a Müller-utalvány című dologra. Neki is egyszerű, énmeg imádom!!! :))) Kencefüggő vagyok.
:D:D
akkor igazából multifunkcionális! Tükör ééés képkeret egyben :))
Most pedig egy kicsit OFF leszek, DE: örülök, hogy itt normális beszélgetés alakult ki. egyre többször veszem észre azt, hogy a topicok valami hihetetlenül tűrhetetlen hangnembe csapnak át, az emberek lehülyézik, ostobázzák, idiótázzák egymást. Ismeretlenül...
Egyszerűen szörnyű, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak a névtelenség álcája alatt, ha meg szóvá teszik nekik, fel vannak háborodva. (Természetesen tisztelet a kivételnek, mert erre is van példa azért szép számmal.)
Szóval örülök és köszönöm, hogy évek után megint egy olyan topicba írogathatok, ahol ezek nincsenek jelen!
És most ON:
Nekem sokszor az a bajom, mondjuk ez főleg régebben volt gond, hogy anyu megkérdezte mit szeretnék. Erre a válasz: könyv és cd. mire közölték, hogy válasszak mást mert ezekből már van egy csomó :)
Meg emlékszem, egy nagy csalódásom volt kisiskolás koromban, hogy szerettem volna egy edzőcipőt de abból a pénzből, már nem is tudom, talán mosógépet vettünk :)) Az élet nagy traumái :D
Sokba! Hosszú házasság a mienk, felnőtt lányunk van.
Tulajdonképpen most már ő az, aki elmegy az apjával ajándékot vásárolni nekem. És ő tudja, mire van szükségem, minek örülnék. Habár a tavaly nem jött össze, mert ő Magyarországon él, mi meg Erdélyben, és csak az utolsó percben érkeztek meg, nem volt már idő az együttvásárlásra. Így hát itt figyel mellettem az íróasztalon egy digitális képkeret, amit körülbelül kétszer kapcsoltam be egy év alatt.
Viszont, ha reggel leülök a gép elé a kávémmal, látom benne, hogy borzos vagyok. 
Na ez jó :)
Hány évedbe telt? :))
egyébként akonyhai eszközök pont olyan dolgok, hogy hmm ő végülis nő, jó lesz neki, mindig kellenek az ilyenek...
Akinek viszont alapvetően nincs nagy szüksége ilyesmikre, mert
a, megvannak ezek a dolgok
b, nem tudja már hova tenni őket
nos annak csak az jön le, hogy a kedves ajándékozónak meg sem fordult a fejében, hogy gondolkodjon,minek örülne az illető. vagy rosszabb esetben nő=konyha.
Nekem is van már háromezer különböző tányérom, lábasom, római tálam stb, anyumnak nem különben és szegény már egymásra halmozza őket mert nem tud velük mit kezdeni.
Pont a minap nézegettem egy kenyérsütő gépet, mondom ez lehet, hogy jó lenne, nem is olyan drága. Aztán rájöttem, hogy már egyáltalán nem tudnám hova tenni, így ott hagytam a boltban.
Kíváncsi vagyok, hogy idén mi lesz a "termés":)))))
Most eszembe jut, hogy az egyik legkedvesebb karácsonyi ajándékom - nem tudom egyébként a pontos árát, de nem lehet valami veszedelmes - egy apró kis háromgyöngyös könyvjelző. Csuda aranyos - tudjátok, az a kis hajlított fémdarab, a végén a dísszel. Az enyémen egy krémszín, egy világos barackszín és egy bronz gyöngyöcske van. Imádok olvasni, és ez olyan kis szép darab: mindig ez van az aktuális könyvben. Szerintem sokat olvasó barátoknak, családtagnak lehet ilyesmit adni.
Nekem amúgy mázlim van: sok-sok édesszájú barátom és rokonom van, én meg finomságokat tudok kitalálni.
Pontosan ez a lényeg, hogy az a fontos, aki kapja, nem az, hoyg hoghyan ússza ezt meg az, aki ad.
Igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kézzel fabrikált dolgoknak van valamifajta eszmei értéke, amit az adományozó személye ad hozzá. De ha az adományozó személye nem a szívünk csücske?
Ezért értékesek a gyerekek által összefirkált kis vackok a szülők számára és ez így helyes. De ugyanaz a kartonpapír-valami mécsessel mondjuk az unokatestvérem feleségétől azért nem az igazi, mint a lényeg esik ki belőle: az eszmei érték :-)
Én teljesen megértem, aki nem szeret kézzel készített ajándékot kapni - na de könyörgöm, az ajándék úgyis akkor jó, ha a megajándékozott örül neki, és nem az, aki adja. Ebben meg nagyjából mindenki egyetért. Így viszont nincs is vita a dologban :)
Aki nem szereti a dekupált dobozkát, az finom csokit kap. (Jaj, milyen Lindt karácsonyi csodák jelentek most meg, halálos! Tudom: ez nem a spórolós kategória.) Mondjuk. Vagy könyvet. Aminek örül. Aki meg szereti a dekupált dobozkát, az hadd kapjon.
Kedves Lilla,
Nem tudom az előttem lévők mit írtak, lehet hogy ismétlem őket, akkor bocsi.
Ajándék: Mi már október-novemberben elkezdjük megvenni az ajándékokat, ne maradjon minden decemberrre. Folyamatosan figyeljük az árakat is, hogy akcióban olyant vegyünk meg, ami tényleg akciós. Szerintem, bár sok gondolkodással, utánajárással, de lehet oylan találni, ami a keretbe belefér, de jó ajándék, (azaz: örül neki a gyermek is, és lehet/tud vele játszani is).
A kiegészítőket igyekszem magam készíteni, pl. adventi koszorút, ajtódíszt, de saját magam szedte termésekből, amit esetleg aranyspray-vel lefújok (ezt sem kell minden évben megvenni). Ha az ember mindent boltban vesz meg az sk dolgokhoz, akkor tényleg többe kerülhet, mint készen, de ha tényleg kreatív, akkor igazán egyedi és szép dolgok születhetnek meg, kevesebb pénzből is. De lehet még készíteni karácsonyi képeslapokat, lakásdíszt, karácsonyfadíszt is SK, meg persze ajándékot is, de az legyen tényleg az ajándékozotthoz illő.
karácsonyi vacsi: ezen is érdemes sokat agyalni., ha szűkebbre van szabva a keret. Ha nagyobb társaság-család jön, készíthetik pl a nagyszülők a sütit, sógornők a köretet, stb. így osztódnak a költségek és a fáradtság is. Ha csak magunk vagyunk, akkor felesleges háromféle főétel, akkor olyat keressünk, ami mindenkinek ízlik. A neten ezernyi recept van karácsonyra, érdemes a pénztárcánkhoz illőt keresni.
DE Szerintem a lényeg, hogy ne túlozzuk el a karácsony anyagias részét, mi az ajándékokat leszámítva nem igazán költünk többet ilyenkor sem, mint máskor, és mégis szép hangulatos karácsonyunk van. Ha nincs pénz drága ajándékra, olcsóbbat kell venni, emiatt felesleges hitelt felvenni. A gyermekek a szülőktől veszik át a karácsyony lényegét (is) Ha a szülő annyit kihoz az ajándékokból, akkor a gyermek is, de ha teljes természetességgel kapja meg az ajándékot, akkor az a karácsony része lesz, nem pedig a célja. Én pl. amíg anyuék dolgoztak, és futotta többre nekik, mint most nyugdíjasként, mindig lebeszéltem őket a drága ajándékokról az unokáknak, mert nem az a lényeg. Persze kell ajándék, mert attól csillog a gyerekszem, de az én lányom úgyis annak örül legjobban, ha nemcsak megkapja az ajándékot, hanem le is ülünk vele játszani... és nem csak karácsonykor. Neki a tavaly-tavalyelőtti karácsonyból az maradt meg legjobban, (de tényleg!!!) hogy a nagyszülők elvitték betlehemezsére, és utána jöttek haza, jaj vajon jártak e már itt az angyalok, és meglátta a karácsonyfát,stb... tehát a hangulata, a várakozás izgalma. Ő most 5 és fél éves, kisfiam másfél. mindketten párezer forintos játékot kapnak tőlünk, a többi "csoda" pénzben nem kifejezhető. :-)
Szerintem a karácsonynak nemsok köze kellene hogy legyen a válsághoz.
szép napot, remélem tudam segíteni
Egy ilyen esetben viszont a dolog annyiba kerül, mintha professzionális ajándékot adna neki az ember, nem egy amatőr által összeállított valami, ami pl. pont a példában felmerülő táplálkozási speciális igény esetén rengeteg tévedést okozhat.
Spórolási céllal sk. ajándékot adni rengeteg problémát vetít előre, többek között azt, hogy mit kezdjen az illető pont azzal a dologgal, amihez a másik véletlenül nagyjából ért?
Megmondom őszintén, az ilyen izékkel nem tudok én sem mit kezdeni, mert a díszizék nem illenek a lakásba, nem is szeretem őket. Házi élelmiszert nem kérek ajándékba, köszönöm.
Saját kezű ajándékot adjanak igazi hozzáértők, a megajándékozott igényeinek figyelembevételével, de ez már nem a spórolásról szól.
Tudom, hogy sokan szeretik, de a kipingált mécsestartókkal vagy a hímzett akármikkel, esetleg a szalvétákkal dekorált dobozokkal én sem tudok mit kezdeni. Akkor inkább egy kis csokoládé, egy antikvár könyv ugyanebben az árfekvésben.