Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Óvodai beszoktatás :-(
Létrehozva: 2011. október 7. 14:29
Sziasztok!
Nézegettem korábbi topikokat az óvodai beszoktatásról, de ilyen problémával, mint a mienk itt nem találkoztam. Ez a 3. napja, hogy oviba jár a fiam. Az első nap végig vele voltam kinti, benti játékoknál egyaránt. Úgy tűnt tetszik neki a dolog, élvezi a gyerekek társaságát. Viszont észrevettem, hogy játék közben, ha vki játszani szeretne szintén azzal a játékkal amivel ő, odacsap, pedig a másik abszolút jó szándékkal közelít felé. Vagy pl ebédnél történt, hogy egyszer csak mindenféle ok nélkül elkezdte lökdösni a mellette ülő fiút (aki amúgy nem bántotta, de még csak hozzá sem szólt). Aztán hazajöttünk megbeszéltük, hogy ilyet nem szabad csinálni, de másnap folytatódott a dolog. Reggel apa vitte, fél órát maradhatott bent, aztán már csak ebéd után tűnt fel újra a színen. Az óvónéni azt mondta, hogy azzal nem volt baj, hogy anya-apa nincs ott, viszont verekszik, és csipkedi a társait, és ezt kellene vhogy helyre tenni. Ha pedig rászólnak, ködösíteni kezd: azaz a problémát kikerülve teljesen másról kezd el beszélni. Na ezek után képzelhetitek a mai nap már csak hab volt a tortán. Ma ugyanis már nem lehettünk vele: apa vitte reggel, és mivel én a kislányommal vagyok még itthon, úgy volt, hogy én megyek majd érte. Ezt apa mondta is az óvónéninek. Megbeszéltük, hogy ébredés után ott leszek, mióta az ovit megkezdtük szó szerint beájul a fáradtságtól, így nem gondoltuk, hogy esetleg probléma lehet az ottalvással. Képzeljétek egyszer csak óvónéni hívott, hogy kellene menni a gyerekért, mert az egy dolog, hogy nem alszik, csak már a hisztijével felkeltette a többieket. Persze azonnal rohantam a gyerekért. Mikor bementem a terembe, a fiam ott járkált (állítólag kitalálta, hogy ő márpedig játszani fog!) és már egy másik kisfiú is ácsorgott az ágya mellett. Most abba maradtunk az óvónénivel, hogy egy darabig nem hagyom ott alvásra, megpróbáljuk itthon beállítani a déli alvást (egyébként du 2-3 körül szokott csak elaludni) és ha ez már megy, akkor próbálkozhatunk újra.
És itt jön a kérdés: mi a garancia arra, hogy sikerülni fog az óvodai alvás? Azt tudom, hogy itthon fog aludni délben, mert ebben most nem fogok neki engedni. De mi van ha az oviban továbbra is folytatódik ez a cirkusz? Azt sem értem ez a verekedős dolog honnan jön (játszótereken ilyet nem szokott csinálni).. Kérlek adjatok tanácsot, mert szerintem egy 3 éves gyerekkel ezt úgysem fogom tudni megbeszélni. Erre az agresszióra meg egyszerűen nem találok magyarázatot.
Valakinek volt hasonló esete? Mit csináljak most vele??? Kérlek segítsetek! Óvónők véleményét is szívesen meghallgatnám!
Előre is köszönöm!
A sors nagyon jó memóriával áldott (?) meg. Három és fél éves voltam, mikor a húgom megszületett. Négyéves koromtól jártam oviba. A mai napig emlékszem arra a kínra, amikor nekem el kellett indulnom reggelente az oviba, mikor a húgom, az a kis bőgőmasina (akiből én még csak ennyit érzékeltem), pedig otthon maradhatott. Ez egy ekkora gyereknek még olyan érzés, hogy őt kiszakítják abból a biztonságot nyújtó, meleg közegből, ami a kistesójának még (teljesen igazságtalanul az ő szemében) még jár. És nekem is volt igényem "gyerektársaságra", de még nagyobb igényem lett volna arra, hogy én is ott játszhassak a mamámék házában, ahol anyámék laktak velem együtt, ugyanúgy pogácsát gyúrhassak a mamámmal, ahogy addig, ugyanúgy játszhassak a saját hintámon (az oviban többszáz gyerek volt akkor, és volt három hinta), a saját homokozómban, és főleg, a saját szeretett nagymamámmal! Gyűlöltem a helyzetet, és gyűlöltem oviba járni. És beszoktam, mert jó kislány voltam, nem bántottam másokat sem, de a mai napig rossz érzésekkel gondolok az ovira. Az egyetlen mentsváram az éneklés volt, ma már olvastam, éneklés közben olyan anyagok szabadulnak fel az agyban, hogy nem tudsz közben félni, szorongani. Úgyhogy egész nap énekeltem, így csináltam magamnak jobb kedvet. Szerintem egy pici baba mellől egy háromévest vétek oviba küldeni. Ha gyerektársaságra van igénye, vidd játszóházba, játszótérre. Ne szakítsd ki otthonról. Egy-két év múlva sokkal érettebb lehet rá, amikor esetleg már a húga is bölcsibe jár majd.
Ha pedig felismerted, hogy túl sokat engedsz meg neki, magadon változtass. Nézem egy ideje a szuperdada sorozatot. Nem mindenben értek vele egyet, meg a módszerei is kicsit sablonosak (bár beválnak), de egy dolog az összes részből levonható tanulságként: valójában mindig a szülőknek kell változtatniuk a rossz beidegződéseken, és automatikusan változnak meg a gyerekek is ezáltal. Mindig a szülőket tükrözik vissza a gyerekek, mint viselkedésben, mind lelki hozzáállásban. Ha tehát változtatni akarsz a gyerekeden, változtass magadon. Pláne, ha már felismerted, mit rontottál el.
Ez a beszoktatási ütem nagyon gyors volt. Így azok a gyerekek szoknak be, akik előtte bölcsibe is jártak. Kistesó mellől otthonról érkező kisgyerekkel sokkal lassabb ütemben kellett volna az egészet. Rögtön két problémával szembesítettek - agresszív a gyerek, nem alszik a gyerek... Főképp azért mert még kilenc gyerek van a csoportban, minek kellett ennyire gyorsan... De ahány óvoda annyi szokás. Végül is az óvónéni is visszavett a tempóból, mivel otthoni alvást javasolt. Az hogy délután otthon későn alszik el, semmit nem jelent, az oviban sokkal jobban elfárad.
Valaki sokallta a létszámot - 24 fő jelenleg egy óvodában nem sok, sőt az ideális. Beszoktatáskor sok, de amúgy ettől kevesebb gyerek nagyvárosokban nincs az oviban.
Az agresszivitást remélhetőleg elhagyja, mert te sem és az óvónéni sem támogatjátok- egyidő után azonosulni fog a ti értékrendetekkel.
Azért félelmetes, hogy sok hozzászólásban azonnal az óvónő a hibás- 2 nap után.
Az óvodába beszoktatást nem azzal a 2-3 nappal kezdjük.
Régebben természetes, volt, hogy otthon is hasonló renddel ment az anyuka.(este 8-kor fekszik a gyerek, reggel kipihenten korán kel, pontos ideje van a reggelinek, tízórainak, délben ebédel, azután alszik, meg van az ideje a játéknak, mesét OLVAS a gyereknek, stb...) De ha mégsem ez a napirend, ki kellene alakítani legalább 2 hónappal az óvoda előtt.
Át kellene gondolni, hogy az anyuka szerint is elkényeztetett gyermeknek milyen érzés, hogy az anyja és testvére otthon marad, neki pedig el kell menni.
Igen beszélni kell az óvónővel, hogy ő mit javasol.
Kortársaival pedig találkozhat játszótéren, játszóházban, meg lehet hívni a kis barátokat otthonra is. Tehát ezért nem feltétlenül szükséges oviba vinni.
Nekem is kis korkülönbség volt a két gyerek között. Eszembe sem jutott, hogy oviba vigyem a nagyot, míg otthon tudtam lenni. A 2 gyerek lényegében egyszerre ment oviba és nem volt semmi gondunk.
Szia!
Szerintem túl gyors volt a beszoktatás számára, már ha ez a 3 nap beszoktatásnak számít...
Én a nagyfiamat kiscsoportban csak délig vittem és csak középső csoporttól lett ottalvós, akkor már gond nélkül elfogadta. Ha dolgoznál, más lenne, akkor a fiad is könnyebben beszokna, de így a tudat, hogy te otthon vagy a kicsivel, megnehezíti a beszokást. Én a fokozatosság híve vagyok, előbb szokja meg a csoportot, a szabályokat, aztán lehet ő fogja kérni az ottalvást. Sokat kell beszélgetni vele és játszatok otthon óvodásat, legyen a fiad az óvónéni
.
nem kéne kötelezően erőltetni az alvást
az új modernebb tipusu ovikban nem erőltetik..
nem tud mindenki egy időben ripsz ropsz aludni
lefeküdni meg lehet próbálni azoknak pedig lehet mesét olvasni aki nem bír aludni..akik meg még csendes pihenőzni sem tudnak,lásd hiperaktiv gyerekek,nem hiszem egy csoportban sok olyan van,félre lehetne hívni őket és pl diavetíteni vagy ilyesmi
az én lányom soha de soha nem alszik,kicsinek sem aludt
de nem kelünk korán
lehet az oviban pl.ha reggel 7 h kor kelnénk,úgy elfáradna ebéd utánra,meg látná hogy kezdődik az ágyazás mindenki fekszik,előbb utóbb elaludna ő is szerintem
szia
az én fiam 4 éves lesz, tavaly szeptembertől járt csanába, idén bekerült az állami oviba. na hallod. horror. az egy dolog, hogy miket hoz haza (szavak, cselekedetek), de az én szófogadó, rendes gyerekem kifordult magából, nem fogad szót, nem alszik, nem eszik. szeptember eleje óta járunk, nincs hiszti, nem akarok menni, jól érzi magát szerintem, aludni mégsem akar. :(
az óvónő meg engem egrecíroztat. :( nálunk is az lenne a megoldás szerinte, ha hazahoznám ebéd után. igen, csak nem veszi figyelembe, hogy a gyerek nem AKAR hazajönni még fél4 kor sem, mert akkor értek le az udvarra és ő még játszani akar a többi gyerekkel. és szerintem ez tök normális. egy 4 évesnek már nem csak az anyja a társaság...
elhiszem, hogy sok a gyerek (nálunk 22, barátnőm kisfia 34 fős csoportba jár!!!), de basszus oldja már meg. én se mondhatom az ügyfélnek, hogy itt a rendszer, csinálja meg helyettem a kárrendezést...
Fú, nagyon együttérzek veled! Nagyon rossz érzés lehet, hogy pont a te gyereked a különc...
Ne ostorozd magad, egy csomó de csomó gyereknek vannak beilleszkedési problémái, ismerek olyan kisfiút, akinek fantasztikus szülei vannak, akik csak szeretet kap és mégis verekszik! Sok gyereknél van ilyen időszak.
Kicsiben ugyan, de én is átéltem, amin most keresztülmész: az én fiam egy éve szokott bölcsibe, igaz, ő sokkal kisebb volt, alig másfél éves. Nagyon rossz érzés volt, hogy a többi kisgyerek teljesen zökkenőmentesen szokott be (na jó, kisebb hisztik azért voltak), az én fiam pedig egy hétig csak az ölemben ült, a harmadik héten tudtuk először ott altatni. Én is úgy éreztem, hogy én rontottam el valamit, és pont az én fiam lóg ki a sorból.
Mondjuk velem iszonyú rendesek voltak a gondozónők (mondjuk magánbölcsi, jó sokat fizetünk...), folyamatosan biztattak, és minden nap elmondták, hogy mi sem vagyunk egyáltalán extra eset, a fiamat pedig babusgatták, kényeztették, volt, hogy egész nap felváltva valamelyikük ölében ült.
Persze ez már régen volt, a fiam természetesen azóta már imád bölcsibe járni:)
Apukának pedig toll a fülébe, most pont nem az kéne, hogy rád kenje a problémát!
Szerencsére nem bántja a kicsit, szereti, gondoskodik róla, kedvesen közelít felé mindig. Bár biztos, hogy a "féltékenység" is közrejátszik a viselkedésében, pedig egyáltalán nincs háttérbe szorítva, sőt! Még talán többet is foglalkozunk vele, mint eddig.
Nem is próbáétál még beszélni vele? Olyan értelmesek már ezek a háromévesek (ezért is nehéz megérteni a viselkedését).