Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
COVID tapasztalat?!
Létrehozva: 2020. december 10. 17:49
Tisztelt Fórumtársak!
Sajnos minden jel szerint a 16 éves - egyébként többszörösen krónikus beteg - fiam elkapta a vírust. Kinek volt már? Mi a saját tapasztalata a betegséggel kapcsolatban? (Akár a betegségen áteső családtagoknál tapasztaltak is jól jöhetnek)
A tapasztalatokat előre is köszönöm!
Abban a helyzetben amikor még csak néhány tünete van valakinek és nehéz eldönteni mitől lehet, érdemes elvégezni saját magán antigén gyorstesztet. Én pl. az IQB medical webáruházából rendeltem boríték tesztet, ami kb. 15 perc után megmutatta az eredményt. Szerintem ár-érték arányban az egyik legjobb. Nekem Bp-re másnapra megjött a rendelés, de ismerősnek Pest megyében 2 nap volt.
https://iqbmedical.hu/lepu/
Hogy vagytok?
Jól tudom-e, hogy a versenysporthoz való visszatérés előtt soron kívüli sportorvosi vizsgálat is kell? (ismerősöktől így hallottam)
Szerencsére már a karácsony alatt lényegében a tünetek zöme - kivéve a szaglás (ami csak most kezd visszatérni) - elmúlt a fiamnál. A férjem is tünetmentes volt már tegnap. A férjemnek még az ízlelése sem jött vissza.
Úgy tűnik, hogy - el ne kiabáljam magam - rajtam kívül mindenkin keresztül ment a vírus.
Sokat gondolkoztam, hogy megosszam-e a mi ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat vagy sem. De úgy gondoltam, hogy jó, hogyha megosztom ezeket a sorokat.
Nekem 14 éves a fiam és 1 évvel fiatalabb a lányom (van még 2 idősebb, egyetemista gyermekem is). A fiam évek óta focizik. Először komolyabb izomfájdalomra október 10-én a meccse után kezdett el panaszkodni. Akkor még arra gondoltunk, hogy csak a meccsen kapott egy-két nagyobb rúgás miatt fáj. Másnap meg egy kisebb izomhúzódásra gondoltunk (ilyenje már volt), ami 2-3 nap kihagyás után valamint némi pihentetéssel helyre jön. Hétfőn a férjem szólt is az edzőnek, hogy aznap és másnap biztosan nem megy a gyerek edzésre, mert fájlalja a combját és a vádliját. Ekkor mondta el az edző, hogy már lényegében a csütörtöki és pénteki (10.08-09) edzéseken sem végzett teljes munkát, ahogy a meccset megelőző bemelegítésnél sem, hasonló panaszok miatt. Ezért nem is volt kezdő a meccsen. Nekünk viszont addig nem panaszkodott és nem volt észrevehető. De, amikor még 1 héttel később is panaszkodott, hogy nagyon fáj a jobb lába, de már úgy, hogy konkrétan egyetlen pontot sem tudott megnevezni, akkor már kezdtünk megijedni, hogy más állhat e mögött, így október 19-én felhívtuk a gyermekorvost, aki közölte, hogy néhány napig úgy pihentesse a lábát, hogy még suliba se menjen. Ha a hétvégéig, vagyis csütörtökig (10.22.) nem javul, akkor hívjuk fel és megbeszéljük a továbbiakat.
Aztán október 21-én reggel először a lányom kezdett szédülésre, hányingerre, szaglás- és ízlésvesztésre, hidegrázásra panaszkodni, majd a fiam is. Mindkét gyereknél azonnali lázmérés. A lányomnál 38°C felett kicsivel, a fiamnál pedig éppen csak ez alatti hőmérsékletet mértem. Azonnal jeleztem a suli felé, hogy lányom sem megy suliba. Aznap éppen délelőtt rendelt a gyerekorvos, így értesítettem a fennálló változásokról. Ez az értesítés sem volt egyszerű, hisz 4-5. hívásom után tudtam vele értekezni. Többször foglalt volt a telefon, egyszer pedig éppen beteg volt nála. Amikor elértem és elmondtam neki a tüneteket, azonnal felhívta a figyelmet, hogy a gyerekek COVID-gyanúsak és így lehetőleg maradjanak itthon és ezt ajánlja nekünk is. Nálam ez megoldható volt, de a férjemnél nem, hisz ő még nem is tudhatott arról, hogy a gyerekeknél jelentkeztek tünetek, mivel már addigra elment dolgozni, de azonnal hívtam, hogy baj van a gyerekekkel és amint tud jöjjön haza még mielőtt nagyobb baj lesz. A férjem értesítette főnökét és onnan az irodából újra felhívott engem, hogy én mondjam el a kialakult helyzetet. Ez megtörtént. Közben én már a főnökömmel mindent lerendeztem persze.
Aztán október 24-én hajnalban azzal ébresztett a férjem, hogy csurom víz és megy a hasa és nehezen kap levegőt. Nem vigasztaló szavak egy ilyen helyzetben. Sajnos kiderült, hogy majdnem 39°C a láza. Bíztam a csodában, ami sajnos nem következett be, így hétfőn ismét felhívtam délután a mi háziorvosunkat és közöltem vele, hogy mi a helyzet a férjemmel.
Másnap (10.27) hívtak a mentőszolgálattól, hogy mikor és hol lehetne elvégezni a tesztet a gyerekeknek. Végül megadtak egy címet (persze a város másik végén) és egy időpontot, ahova természetesen elvittem a gyerekeket, levették a mintát, majd kb. 15 perc múlva közölték, hogy mindkét gyerek valójában COVID+ ... Ettől kezdve karantén, amellyel kapcsolatban a hatóság fog minket adategyeztetés miatt keresni. Ezt követően, pénteken (10.30) ismét hívtak a mentősöktől, hogy férjemet is jönnének tesztelni. Ez meg is történt. Sajnos nem következett be a pozitív meglepetés, szóval Ő is COVID-os.
Egészen november 4-ig csönd volt. Ekkor hívtak a járványügytől (már miután a háziorvosunkkal is többször beszéltem és a munkáltatóm is már zaklatott formába hívogatott), hogy egyeztessük az adatokat. Közölték, hogy akkor november 13-án 24 óráig, mint kontakt személyek a férjemmel együtt karanténba vagyunk. A gyerekek pedig a betegség végéig. Ezt nem értettem, így visszakérdeztem, hogy "Ma már november 4-e van. A gyerekektől október 27-én, míg a férjemtől október 30-án vettek mintát gyors teszthez, ami sajnos pozitív lett. Ezek után nem értem, hogy a férjem most miért csak kontaktnak minősül, amikor pozitív COVID-tesztje van?" Erre közölték velem, hogy még csak most értek el odáig, hogy a gyerekeim kontaktjaival kapcsolatba döntéseket hozzanak. Ezért itt a férjem, mint kontakt személy kerül karanténba. Ezt ekkor - bár továbbra sem igazán értettem, de - elengedtem. Perceken belül is érkezett emailben, majd 2 munkanappal később postai úton (papír alapon) a 4 határozat. Aztán november 9-én újra csörgött a telefonom. Ekkor már a férjemmel kapcsolatban hívtak és közölték velem, hogy újra indul a 10 nap karanténom, aminek lejárta így november 18-a éjfél, vagyis 24 óra.
A gyerekek és a férjem is igencsak hullámzó tüneteket produkáltak. Aztán a fiam november 20/21-én volt először úgy tünetmentes, hogy harmadnapra sem esett vissza. A lányomnál ez november 25/26-án jött el. Egyedüli tünet, ami fennmaradt - és máig nem tért vissza nekik - az a szaglásvesztés. November 24-én a fiam kapcsán, majd november 30-án a lányom kapcsán egyeztettem a gyerekorvossal.
Aztán jött a feketeleves december 2-án kezdtem először rosszul érezni. Másnap már szinte mindenem fájt. Harmadnapra belázasodtam, s mivel a férjem még gyakorlatilag tüneteket is produkáló COVID+ volt, így a háziorvost végképp értesítettem az én helyzetemről. December 4-én le is teszteltek, ahogy sejteni lehetett - sajnos COVID+ vagyok én is.
December 7-én kerestek a járványügytől ismételten, hogy akkor nekem december 2-től a betegség végéig, míg a gyerekeknek az naptól december 16-ig karantén. A férjemnél a tünetmentesség december 10-től, nálam pedig december 22-től áll fent. A férjemnek dec. 16-án, vagyis a gyerekekével egyidejűleg megszűnt a karanténja. Én pedig ma tudtam értesíteni a háziorvost. Akár még napok is lehetnek, mire a feloldó határozatom megérkezik.
A gyerekeken nagyon is látható a hosszú - több mint 2 hónapos - bezártság miatt kialakuló pszichés megterhelés. Ráadásul a vírus előtti életritmusuk sem tér egykönnyen vissza, hisz jelenleg téli szünet van, az edzések is szünetelnek (ez utóbbi is inkább az ünnepek miatti rövid szünettel függ össze).
Mielőtt rátérnék a mi dolgunkra: Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!