Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Összeköltözni- kiismerni?
2005-03-17 01:221.
Létrehozva: 2005. március 17. 01:22
Mostanaban divat hazassag elott osszekoltozni.....azt mondjak hogy ki kell ismerni egymast elobb......ezert.....Valahogy en nem hiszek ebben,-kevesebb lett a valoper a hazassag utan? Aligha....akkor meg mi celbol? Hiszen ez a ferfiak malmara hajtja a vizet....minek hazasodni ha igy kenyelmesen eleldegel egy no arnyekaban...mosnak, foznek takaritanak ra, sok esetben a no alazatosan surog forog korulottuk hogy megfeleljen az elvarasnak....van ennek ertelme? Nem szebb, igazibb a hazassag utan osszekoltozni, elvezni a kozos lakas oromet, az ujszeruseget, az eletkezdest a ceremonia utan? Eppen mama hallottam egy esetet / ezert is tettem fel a kerdest/ ahol azt mondta a ferfi hogy majd akkor hazasodnak ha a no terhes lesz.....mar 3 gyerek van.....eskuvo szoba se johet, a ferfinek igy kenyelmesebb, kileng,- hiszen akkor lep le mikor akar, ezzel szepen sakkba is tartja a not..... Szerintem ostobasag osszekoltozni mert a valoperi statisztika egyaltalan nem javult, sot!!!!! Nem igaz hogy lakva ismerni ki egymast.....nagyon jol ki lehet ismerni egyuttjarassal is valakit ha valaki kepes kritikus szemmel nezni a masikat......Es az osszekoltozessel az a veszely is no hogy nagyon sok no nem tud ferjhezmenni....a ferfiak hosszu evekig "gondolkodnak" mielott lepnek, vagy mire kijelentik hogy meggondoltak, megse nosulnek....a nok igy egyik kapcsolatbol a masikba vandorolnak, hazassag, gyerekvallalas tolodik, vagy vegleg kifutnak az idobol.....a ferfiak meg szepen elik a vilagukat, szep szoval raeroltettek a nokre az "elobb kiismerni akarlak" velemenyt, mostmar sokan ok is azt szajkozzak, csak akkor dobbennek ra hogy mit takar amikor keso.......Mi a velemenyetek errol?
Na. A lényeg sztem: ez sem jó vagy rossz, hanem mindenkinél máshogy alakul. Az embernek kell ismernie saját magát ahhoz, hogy tudja, melyik variációt hogy bírja, melyikre van szüksége. Ja: meg semmi sem sül el jól, ha nem a megfelelő partnert találja hozzá az ember persze.
Meg amúgy még azon is gondolkozom, hogy önmagában az, hogy egy együttélésből nem lesz házasság nem jelenti azt, hogy az együttélés nem töltötte be a maga funkcióját. Csak nem tragédiaként kellene felfogni a dolgokat, amik történnek velünk, hanem inkább alakítani az életünket, aztán meg tudomásul venni a következményeket is. Szóval pl. a háromgyerekes történetnél: ha olyan az a pasi amilyen és ez nem megfelelő a nőnek, miért marad vele és szüli sorra a gyerekeket a házasságkötésre várva, ami mellesleg nem változtatja meg senki természetét???
Attól még ugyanúgy mosunk főzünk takarítunk, attól függetlenül, hogy feleségek vagyunk, avagy sem. . .
Én nem látok különbséget a kettő között, úgyhogy én tutira nem szorgalmazom a házasságkötés, pont emiatt. . .
Tervezzük a házasságot - de az ő szülei sajna nagyon nem szeretnek engem - ezt nyíltan persze nem vállalva, csak az anyja kígyós módszerekkel próbálja aláásni a Kedves érzéseit irántam. . .
Nálunk édesapám közölte, hogy nem aludhat itt. . .
Így most már igencsak megérett a helyzet az összeköltözésre - házasságot most csak úgy köthetnénk, ha mindenkit kihagynánk - kötve hiszem, hogy eljönnének a szülei. Ezért várunk, kedves hüjepicsa. Várunk az enyhülésre, amit csak az idő hozhat meg.
Ezt el tudod képzelni? Vagy csak sarkosan állítod a magadét?
Ha csak a csicsas, -meregdraga- ruha meg kulsosegek ellatott unneplesre gondolsz, akkor azt tenyleg hazassagkotesnek hivjak. Ilyen esetben szep szokas, hagyomany stb. . .
Ha viszont eskuvore igyekszunk, akkor mar magaban a szoban mar az is benne van, hogy eskut teszunk. Ami nem kotelezo. De ha mar arra raszantuk magunkat, akkor vegig kell gondolnunk annak kovetkezmenyeit, es elhatarozasunkat eskuvel meg is pecseteljuk. Szavunkat, vagyis eskunket adjuk arra, hogy "én őt el nem hagyom holtomoglan-holtodiglan".
En ketszer hazasodtam, es egyszer adtam eskumet. Ezt a kapcsolatom hozta ezt ki belolem. Elore rakeszultem. Az is fontos volt, hogy az eskum ne csak szavakbol alljon, hanem az igeretem, eletre szolo elszantsagom is benne legyen.
Nem allitom, hogy ezert sikerult a kapcsolatom. Egyaltalan nem. De nekem sokat jelentett, es ma is sokat jelent. A tarsamnak is, mert vele ezt akkor alaposan atbeszeltuk. O is eskujet adta nekem.
azt mondod, a férfi ezzel tartja sakkban a nőt . . .
az én tapasztalatom szerint viszont sok férfi azt érzi, a házassággal a nő tartja sakkban őt . . .
a házasság biztonságérzetet ad a nőnek, a férfi meg azt érzi, h. korlátozzák a szabadságát
pedig nős-gyermekes férfiak is "kilengenek", hajaj
más lett a világ, az értékrend, én persze papír nélkül is tudom, hogy a kedvesem holnap este is hozzám fog hazajönni, mert ez bizalom kérdése . . . amiről te írsz, az egy nagyon kiegyensúlyozatlan kapcsolat, amelyben a nő alárendelt, ez utóbbi nem változna akkor se, ha a férfi elvenné
Jól esne persze ország-világ előtt hangosan hitet tenni, hogy én őt el nem hagyom holtomoglan-holtodiglan . . . de ez csak egy szép szertartás, hagyomány, nem garancia semmire . . . illem, szokás, társadalmi elvárás, semmi több; ezzel nem azt akarom mondani, h. ennek nincs jelentősége, de a hatását túlbecsüljük, önmagában a házasságkötés nem változtatja meg a férfi gondolkodását.
"Bár az arányszámok és trendek azt jelzik, hogy Magyarországon egyre inkább terjed a partnerkapcsolatok új formája, nemzetközi összehasonlításban még meglehetősen alacsonyak a hazai mutatók.
Franciaországban a hetvenes évek közepe és a nyolcvanas évek vége között 11-ről 49 százalékra emelkedett azoknak a nőknek az aránya, akik 24 éves korukig legalább egyszer éltek élettársi kapcsolatban. Ugyanez a ráta Dániában 48, illetve 75 százalékot tett ki. Nagy-Britanniában a trendek inkább a franciaországihoz állnak közelebb.
A válások aránya Magyarországon a nyolcvanas évek második feléig folyamatosan emelkedett, a kilencvenes évek eleje óta pedig drasztikus növekedés tapasztalható: míg 1990-ben ezer házasságkötésre 375 válás jutott, addig 2000-ben 499.
A statisztikát elemző szakemberek megállapítása szerint minél későbbi házassági korcsoportról (kohorszról) van szó, annál magasabb az elváltak aránya, függetlenül az együttélés időtartamától, ugyanakkor a fiatalabb párok között többen vannak, akik házasságuk korai éveiben bontották fel párkapcsolatukat. "
http://www. babanet. hu/lazi/hetrol_hetre/0309052. htm -
A Vilaggazdasag. hu forrasa alapjan
Az már olyanmint egy házasság!, , csk nincs róla papur, de ugyanolyan kötelességgel jár. Aki szeret otthon lakni, vagy van van saját lakása, nem szícesen adja fel és ne is adja! De ma szeretnek összeköltözni a fiatalok, tisztelet a kivételnek!:
Én nem tenném!!! Ezzel választ adok annak is aki másképpen gondolja.
Sokkal inkabb a parkapcsolat minosege. Nemcsak a hazassagba rohanassal van baj, legalabbis szerintem, hanem azzal, hogy az egyuttjarok (egyuttelok) nagy szazaleka nem veszi a faradtsagot, esetleg a batorsagot, hogy megismerje a partneret. Ahogy lattam (tapasztaltam), neha a sajat erzelmeink megtartasa miatt sem akarjuk igazabol megismerni a szerelmunket. Gondolok itt a sajat magunk felepitett almaira. Azokra az almokra, amikkel feloltoztetjuk a pernerunket, aztan csodalkozunk amikor kiderul az almokrol, hogy azok tenyleg almok voltak, semmi koze nincs a partnerunk jellemehez, viselkedesehez, karakterehez.
Egyebkent meg akkor is sincs igazi biztonsagi recept egy eletreszolo kapcsolatra, megha oly jol meg is ismertuk egymast az elejen. Sajat tapasztalat. . .
Bar minden jo, ha a vege jo. Vegul en most egy olyan hazassagi kapcsolatban elek, amit mindenkinek csak kivanni tudok :-)))
Szerintem nem lenne szabad egy egeszseges eletet, bizonytalan alapokra helyezni. Ebbe persze nem tartozik bele az, amikor mindketten ugy hatoroznak, hogy na, nekunk nem kell papir. Ez mas, de nem errol beszelunk most.
Szoval, en nem hiszem el, hogy mindenki, bar kivetel mindig lehet, jol tudja erezni magat egy olyan helyzetben, ami az o szamara nem stabil. Biztos, hogy a tudatalattijaban ez ott orlodik minden percben. Majd szepen elojon mindenfele nyavalyaban. . .
Ezzel egyutt nem hiszem, hogy ennek csak az el nem kotelezett egyutteles lenne az oka. Az egyuttelest, mint olyat en nem tartom bajnak. Sot, szerintem meg jo is, hogyha az egymast szeretok kiprobaljak azt is, hogy milyen a mindenperces, de foleg a szexualis egyutteles mielott elkotelezik magukat.
Amiben en a problemat inkabb abban latom, hogy hogy az emberek nagyon felnek mostanaban az elkotelezettsegektol. Nem tudom, hogy miert, de ez az 'en kivul akarok maradni', nem csak a kapcsolatokban letezik. Mindenhol. Nem az en problemam, nincs hozza kozom, nem kotelezem el magam, - mentalitassal az elet minden teruleten lehet talalkozni.
Egyebkent az egyutteles hazassag elott, nem mostani termek. En is kirpobaltam, mar tobb mint 30 evvel ezelott ;-)))
. . . csak azt nem értem , hogy ha a négy év együttélés sem volt rendeben , akkor miért kelett házassággal végződnie a kapcsolatnak ??
Ennyire lököttek az emberek ????????
mellesleg tök igaza van, ész nélkül házasodnak.
egyik ismerősöm úgy lépett az oltár elé hogy már csalta a srácot. könyörgöm minek házasodik az ilyen? persze előtte együtt éltek 4 évig. aztán esküvő után 3 hónappal szétmennek.
azért van annyi válás mert az emberek bolondok.
NEM a menyasszonyi ruha a fontos, de ha TE ezt sem tudod akkor tényleg értem miért nem vesz el a kedvesed .
Olvasd el mégegyszer figyelmesen , mit írt az előttem hozzászóló és gondolkodj. Remélem megoldódik a problémád , ne várj egy ilyen pasira , sőrgősen lépj le tőle . Hiszen neked is meg van a párod , csak még nem találtatok egymásra !!! Sok szerencsét hozzá !!!
üdv: Marcsi
Minek rohanni az esküvővel? Az egészben egyébként is a szép menyasszonyi ruha a fontos.