Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ki véletlenül erre jár, egy furcsa vad várost talál,
A szép Verona nem vitás, a többinél kicsit más!
Ki össze-vissza utazott, és mindent végigolvasott,
Nem segíti a sok tudás, a mi Veronánk más!
Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan,
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!
Őrült világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lõpor tetején?
Egy szédült világ, egy õrült világ,
A szép Verona így köszönt, vigyázz, a bosszúvágy elönt,
Szépek a lányok, asszonyok, a kertek, parkok gazdagok,
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?
Egy õrült világ!
Hiába kérés, könyörgés, hiába súlyos büntetés!
Mindent megteszek, de itt már semmi nem segít!
Hát akkor jöjjön vasszigor, jöjjön az ostor, szolgasor!
A szép szóra e sok lator már rá sem hederít!
Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!
Szédült világ, egy õrült világ!
Veronát vérben fürdeti, az ember meddig tûrheti?
Hogy folyton félelemben él, hogy itt a törvény ennyit ér,
Miért van hogy ereikben itt, vér helyett gyûlölet folyik?
Egy szédült világ, egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt, vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok, a kertek, parkok gazdagok,
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?
Világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyûlölet folyik?
Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt, vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok, a kertek, parkok gazdagok,
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?
Õrült, szédült, õrült világ!
Szeretném lázasan csókolni újra a szád. . . .
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Elromlott jó néhány hét,
És néhány hónap és év.
De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,
Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.
Elindultál hát felém,
Jöttél és mindent vittél.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés.
Refr. :
Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod,
De érezned kell, hogy most mit teszel!
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Hangos is azért voltál,
Hogy bátorságod legyen,
Hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam,
Hogy még mindig szeretlek, kedvesem.
Refr.
Solo
Csak ne mondtad volna el,
Én szép kedvesem,
Hogy ölelés helyett, megölni jöttél,
Megköszönni, ami szép volt velem.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés. . .
Ne hidd azt, hogy senki se szeret,
Szoríts jobban, melletted vagyok én!
Új kedvest egy még újabb követ,
De barátságunk csillagidőt ígér.
Én is őrzöm arcomat, sajátodat te is félted.
Leláncolnád önmagad, közben szabadságod kéred,
Visszakéred.
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk,
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érintsd meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg, és aztán engedj el!
Holnap hajnalig őszintén ölelj még, ölelj még!
Ha úgy érzed, hogy senki se szeret,
Rohanj hozzám, melletted leszek én!
Éjszakánk már nem lehet ilyen,
De barátságunk védeni fog, ne félj!
Én is őrzöm arcomat, sajátodat te is félted.
Leláncolnád önmagad, közben szabadságod kéred,
Visszakéred.
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk,
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érintsd meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg, és aztán engedj el!
Holnap hajnalig őszintén ölelj még, ölelj még!
Ha úgy érzed, hogy senki se szeret,
Rohanj hozzám, melletted leszek én!
Éjszakánk már nem lehet ilyen,
De barátságunk védeni fog, ne félj!
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk,
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érintsd meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg, és aztán engedj el!
Holnap hajnalig őszintén ölelj még, ölelj még!
Ha úgy érzed, hogy senki se szeret,
Rohanj hozzám, melletted leszek én!
Éjszakánk már nem lehet ilyen,
De barátságunk védeni fog, ne félj!
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk,
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érintsd meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg, és aztán engedj el!
Holnap hajnalig őszintén ölelj még, ölelj még!
Valami vonz hozzád állandóan
Nincs semmi kétség már a szívemben élsz
Ahogy hozzám értél mindent vittél
És valami megváltozott itt ebben a szívben
Mit mondhatnék ha eljön az éjjel
Olyat amit nem mondtam még el
Hogy mondhatnám szebben, hogy értsed
Most is szeretlek
Gyere én várlak
Tudod, hogy várlak
Gyere én várlak
Tudod, hogy várlak
Valami vonz hozzád állandóan
Nincs semmi kétség mélyen a szívemben élsz
Ahogy hozzám értél mindent vittél
És valami megváltozott itt ebben a szívben
Mit mondhatnék ha eljön az éjjel
Olyat amit nem mondtam még el
Hogy mondhatnám szebben, hogy értsed
Most is szeretlek
Gyere én várlak
Tudod, hogy várlak
Gyere én várlak
Tudod, hogy várlak
Gyere én várlak -és ez nem véletlen
Tudod, hogy várlak -nekem Te vagy minden kincsem
Gyere én várlak -és ez nem véletlen
Tudod, hogy várlak -nekem Te vagy minden kincsem
1. Születni kell, újra meg újra,
Indulni kell a háborúba,
És harcolni kell, meghalni és szeretni
Még nem elég.
2. Születni kell minden nappal újra,
Álmodni azt, ami nem válhat valóra,
És harcolni kell, meghalni és szeretni
Még nem elég.
R1. Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Napot fess a szürke holdra!
Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Vigyél át a túlsó partra, igen!
R2. Csak körbe-körbe forog velem.
Ami egyszer volt s újra lesz,
Csak körbe-körbe forog velem.
Te álmodj tovább, kedvesem!
3. Nincs senki más, aki helyedre léphet,
Itt születtél, és itt kell élned,
Nincs másik hely, nincs más idő,
Meghalnod is csak itt lehet.
4. Keresem a hajnali fényben,
Vakító nap tüzében,
Hol van az a csillag az égen,
Virágom, el ne hervadj,
lehet, hogy megtalállak,
szövegíró : Bódi László
Én, aki nála jártam,
Én, aki rátaláltam,
Én tudom, mennyit ér a szó: szerelem.
Én, aki véle voltam,
Én, aki megcsókoltam,
Én soha nem feledem.
Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.
Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.
Hogyha el kellene mondanom, hogy
milyen is volt ő, zavarba jönnék.
Szürke volt a szeme vagy kék, már nem tudom. . .
Csak azt tudom, hogy jobban szerettem,
mint bárki mást az életemben.
Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.
Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.
Én soha nem feledem.
és újra kezdhetném
másként lenne minden
a napjaim veled élném
Néha arról álmodom
egy másik csillagon
megtalállak téged
s a napjaim veled élem
Tudom, hogy ez csak álom. . .
Az utca másik oldalán
ha újra látlak én
könnyes szép szemedben
ez a dal csak egy emlék
egy emlék
egy vallomás
Csak miénk volt a Sziget
A sétányon senki se járt
Valahol lágy zene szólt
Mi csak néztük a vizet
És mindkettőnk egy szóra várt
Aztán se szó, se beszéd
Jöttél mind közelébb
Míg ajkad a számhoz ért
Azóta úgy érzem én
Most már bármi is ér
Nékem érdemes volt élni ezért
Micsoda éjszaka volt
Fények úsztak a Dunán
Mint játékos papírhajók
Nem látta más, csak a hold
És a fények a Dunán, hogy
Így történt az első csók
Hozhat még elém az élet
Ezer pompás új csodát
Nem felejtem, amíg csak élek
Azt az egy édes nyári éjszakát
Különös éjszaka volt
Fények úsztak a Dunán
Mint játékos papírhajók
Nem látta más, csak a hold
És a fények a Dunán, hogy
Így történt az első csók
hosszú útra megyek,
hosszú út porából
köpönyeget veszek.
Búval és bánattal
kizsínoroztatom,
sűrű könnyeimmel
kigomboztattatom. . .
Meg az utat, a számtalan utat. -
Hogy vissza sohase találjak,
A "Tilosba" vezess!
Emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Emlékezz Rám, Szívedben megtalálsz!
Meghagyom Neked a viharokat,
Melyek bölcsőket ringattak, -
És a "Hiába Szép" gyönyörök kertjét,
Melyről hazudtál, hazudtam
Hazudtak.
Emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Emlékezz Rám, Szívedben megtalálsz!
Nézd, itt hagyom Rád a hajnal
Hűvösét
A napokra fagyott maszkom a feledés!
Titkot hagyok Rád, színtelen ölelést,
A megfakult nyárban a felismerést!
Igen, emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Igen, emlékezz Rám, Szívedben, úgyis megtalálsz!
A szépséget, a partot, az árt,
S a mindent elemésztő örvényeket,
Oh rengetek álmot, árulást, csalást,
Hagyok itt, hagyok meg Neked.
Emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Emlékezz Rám, Szívedben, úgyis megtalálsz!
Megbélyegzett, elhalt dalokat,
Bolond törvényekbe zsúfolt
Szavakat,
A napok romjai közt kutatott
Helyeket,
Naplót, szeretőt, közhelyeket.
Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,
hittem az életben és nem fájt a szívem.
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot,
láttam a jövőmet és semmi sem bántott.
Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,
és hogy ha szeretném elszállok innen,
ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.
De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat,
De miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak.
Ez a dal most száll, és lehet, hogy téged megtalál,
így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár,
én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd,
neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd.
Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.
Addig amíg szól a dal, az én szívemben,
addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.
Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,
soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,
mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem,
nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.
tízezer gondolat zúzott le nem tudom miért
rám lökte minden nyomorát
maradt egy szív, egy dal, egy vágy
elfeledni akkor sem tudom
bennem szól, halkan dúdolom
kell, hogy legyen, kell még valami
amit eltudnánk egymásnak mondani
ki kéne mondani
három napja már sodor a szél
felkap visz a szél
három napja már sodor a szél
felkap visz a szél
nekem kell ez a szív és kell ez a vágy
ez a dallam kell és kell ez a láz
de a mondatom ó porban hever
és rengeteg mindent még nem mondtam el
három napja már sodor a szél
felkap visz a szél
három napja már sodor a szél
felkap visz a szél
Unisex: 3 napja
A múltak árnya itt kisért
És hull, csak hull reám
Ezüst eső
Kavargó, lázas emberek, arcukon percnyi élvezet.
Tombol a vágy mindenkiben, mitől lett mindez idegen?
Szorít belül, és nem tudom, mi ez a görcsös fájdalom,
Mi ez a kínzó gyötrelem, ami rámtört hirtelen?
Miért fáj? Miért fáj?
Miért reszket a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!
Miért fél, szorít itt benn a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!
Sok régi társ, sok jó barát, ki hozzám mindig közel állt,
Oly furcsa, miért nem érzitek az itt ólálkodó halált?
Nevetünk folyton mindenen, tréfákat gyártunk szüntelen!
De lám a híres Rómeót legyűri most a félelem!
Miért fáj? Miért fáj?
Miért retteg a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!
Miért fél, szorít itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!
Miért fáj? Miért fél, ó, a szív?
A lelkem, a lelkem miért remeg?
Miért fél? Szorít, itt a szív!
A lelkem miért remeg, hogy jégvilág vár?
Egy dermedt temető! Egy gyászos, hófehér mező!
Miért fél, szorít, itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!
Miért fél a szív?
Különböző nagyvadak
Mennek bele az éjszakába
Megenni aki árva
Van aki nőt eszik
A diszkóban szétszedik
És a maradványait
Elviszik szobára
De van aki a testből kipiszkálja a lelket
A húst kutyáknak dobja mert nem is az kellett
Nylonzacskóba viszi a szívet
Le a pokolba ott meg jó pénz fizet
Az éjszakai munka, pedig titokba ő is tudja
A bukott angyalok etetése tilos
És sápadtan feljön a nap
A megszomorítottak
Sőt a megalázottak is
Szép ruhába bújnak
Kiskosztüm vagy öltöny
Mindegy csak ne csöpögjön
A véred a kőre a jó
Munkahelyi miliőbe
Hivat a főnök: -Mi van veled?
-Semmi csak a szívem beteg
Illetve mintha nem is lenne
Ismeri a tüneteket
Vele is csak ez lehetett
Valamikor régen , és mondja is szépen:
Üdvözöllek babám a sűrűjében
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.
S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
Az ember strandra jár, mert azért van idő.
Míg anyu öltözik, az apu ideges,
Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz.
Jaj, úgy élvezem én a strandot,
Ottan annyira szép és jó,
Annyi vicceset látok, hallok,
És még bambi is kapható.
Mit kell ezen röhögni, te szadista barom?
Megpofoztál, belém rugtál, rám zuhant a polc,
Itt maradsz, vagy elköltözöl, most már nekem nyolc.
Ha együtt élünk, boldog vagyok, minden az enyém.
Szerelmem, ha agyon versz is imádlak én.
Ki tépted a hajamat és szét fröccsent a vér.
Meg sem mertem kérdezni,
Hogy mondd csak drágám miért?
Hozzám vágtál mindent, ami mozditható volt,
A környeekünkön fellendült a leokoplaxt bolt.
Vérzik az orrom, és eltörted a karom,
Mit kell ezen nevetni te szadista barom?
Néha kicsit ingerült vagy, tudom rólad jól,
De a hazastársi kapcsolat az nem csak erröl szól.
Ha együtt élünk, boldfog vagyok, minden az enyém
Szerelmem, ha agyon versz is imádlak én. . . .
Vártam annyi sok évig
és jártam az életem végig,
mert az ember mindenkor remél
Mondták, hogy megtalálom,
lesz még, és nemcsak egy álom,
ami újra és újra visszatér
Mert kell, kell egy hely, ahova boldogan érkezel,
S ha felnézel az égre, látod: most végre megtalálod
Utaztam én már annyi mindenhol, ahol éppen hazavártak,
Jó helyem s annyi minden volt, és hittem: kellek a világnak
Utaztam már annyi mindenhol, s kerestem, hogy hol találok rád
Ó, csillagom, nézz le rám!
Szívből, csak szívből szerettem
mindig, bármit is tettem,
és ha kellett, indultam tovább
De van Cél és az út a régi,
járni és játszani végig,
s keresni, hogyha kell, egy életen át
Mert kell, kell egy hely, ahova boldogan érkezel,
S ha felnézel az égre, látod: most végre megtalálod
Utaztam én már annyi mindenhol, ahol éppen hazavártak,
Jó helyem s annyi minden volt, és hittem: kellek a világnak
Utaztam már annyi mindenhol, s kerestem, hogy hol találok rád
Ó, csillagom, nézz le rám!
Mert kell, kell egy hely, ahova boldogan érkezel,
S ha felnézel az égre, látod: most végre megtalálod
Utaztam én már annyi mindenhol, ahol éppen hazavártak,
Jó helyem s annyi minden volt, és hittem: kellek a világnak
Utaztam már annyi mindenhol, s kerestem, hogy hol találok rád
Ó, csillagom, nézz le rám!
a Trotechnikus, az mindig Elek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.
Nyáron nyaralok, télen telelek,
ki mézet ad, azzal nem perelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.
Nyáron nyaralok, télen telelek,
villanyt a fára ingyen szerelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.