Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Néha szeretnék mégegyszer szerelmes kisdiák lenni
Hosszu órákig állni egy virágos ablak elött
Némán várni egy megbeszélt szerelmes apró kis jelre
Aztán tágra nyilt szemekkel remegve csodálni öt
Újra szeretném hallani becéző biztató hangját
Olyan jó lenne érezni arcomon selymes haját
Akkor öleltem először s felvittél engem a karján
Amig élek én soha nem feledem az éjszakát
Lady Laura! Kisért egy kép
Lady Laura! Ölelj át egyszer
Lady Laura! Úgy ahogy akkor
Lady Laura!
Lady Laura! Kisért egy kép
Lady Laura! Ölelj át egyszer
Lady Laura! Úgy ahogy akkor
Lady Laura!
Sokszor gondolok rád és a felhötlen kamasz koromra
Töled tanultam szeretni, boldoggá tenni egy nőt
Puha válladra hajtottam fejem és álmokat szöttem
Mindig szivesen idézem vissza én azt az idöt
Évek multán, ha elmentem hozzád, hogy meséljek néked
Néhány órára visszatért szivemben az ifjuság
Aztán jöttek a felhők, a gondok, a küzdelmes évek
És az utamon ezernyi keserü csalódás várt
Lady Laura! Kisért egy kép
Lady Laura! Ölelj át egyszer
Lady Laura! Úgy ahogy akkor
Lady Laura!
Lady Laura! Kisért egy kép
Lady Laura! Ölelj át egyszer
Lady Laura! Úgy ahogy akkor
Lady Laura!
Lady Laura! Kisért egy kép
Lady Laura! Ölelj át egyszer
Lady Laura! Úgy ahogy akkor
Lady Laura!
Lady Laura! Lady Laura!
Lady Laura! Lady Laura!
Úgy ahogy akkor
Lady Laura!
Lady Laura! Kisért egy kép
Lady Laura! Ölelj át egyszer
Lady Laura! Úgy ahogy akkor
Lady Laura!
Korda György: Lady Laura
Belehallgatok:
We have grown, we have grown
Although our love is still special
Let's take a chance and fly away somewhere alone
It's been too long since we took the time
No-one's to blame, I know time flies so quickly
But when I see you darling
It's like we both are falling in love again
It'll be just like starting over, starting over .....
És lábaim elé esővizet hord az ég,
És átölel a lámpafény, várt rám,
És megszorít, és fáj kicsit, de jó, jó!
S a padlás, ahol elbújtam, még áll,
S állnak az antennák,
Onnan nyílt nekem, s hívott a világ,
S indultam.
Szóval lenéztem ott,
Ó, a szebbik világ!
Ó, hogy lobog a tűz,
Hogy villognak a fények!
De nagy buta szemembe füst csapott,
És fordult már a szél.
Hogy lássam, hogy ott lenn
Nem hívott senki sem, ó.
Óriási álmaim, óriási szárnyaim,
Itt szálltam fent, és itt vagyok, ó.
Óriási álmaim, elfáradt szárnyaim,
Messzebbre már nem jutok. Óó!
S ha visszajött az este,
Összegyűltünk páran a tető alá,
S az ég azt súgta:
Csak én, én tévedtem el.
S a hátamon minden srácot repülni vittem,
S ha ők csalódtak, nekem meg jobban fájt!
Elfáradt álmaim, elfáradt szárnyaim,
Messzebbre már nem jutok, ó.
Elfáradt álmaim, elfáradt szárnyaim,
Szálldosni már nem tudok, óó.
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?
Sose néztem, merre jártam.
A felhőkkel kiabáltam.
Erdő jött, jaj be szép!
Megcibáltam üstökét.
Jött az erdő, nekivágtam.
A bozótban őzet láttam.
Kergettem, ottmaradt,
Cirógattam, elszaladt.
It's easy if you try,
No hell below us,
Above us only sky,
Imagine all the people
living for today...
...tündéri idők, de kár hogy ez az egész
hamar elmúlt!
Tangentoros lányok! Mi van veletek???
Hol vannak a régi álmok és Ti hova tüntetek?
Lassan-lassan elfújja a szél emlékeimet
Tangentoros lányok! Isten veletek!
Masszirozó lányok! Mi van veletek???
Hol vannak a régi álmok és Ti hova tüntetek?
Lassan-lassan elfújja a szél emlékeimet
Masszirozó lányok! Isten veletek!
Hisz elfeledni nem lehet sosem,
Hogy kezeltetek édes-kedvesen
Úgy bánom én, hogy visszahozni semmit sem lehet
Igy hát fájó szivvel elbúcsúzom
Masszirozó lányok! Isten veletek!...
Emlékeim közt van egy tépett levél
levél melyet nem is küldtem el,
féltékenység szülte, bolond szenvedély
de olvassuk csak el, mit mond a levél.
Mond miért szeretsz te mást és én csak téged
miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked
ha mellém sodort egyszer már az élet
én nem engedlek oly könnyen el.
Mond miért adtál reményt és oly sok álmot
ha mástól akarod a boldogságot,
mond miért fogadtal el szerelmes szívem
és hogy ha elfogadtad most miért dobtad el.
Az első pillanatban megmondhattad volna,
szólhattál volna, ne kezdjük el,
de te lázba jöttél és lágyan átkarolva
hozzám hajolva, hazudtad el.
Hogy, nem szeretsz te mást, enyém a szíved
S lásd kis búcsú levél lett az élet
De én ezt a kis levelet most, össze tépem
Ha így akartad, hát nekem se fáj.
All we are saying is give piece a chance...
(John Lennon)
Zorán : A körben
És újra oszt és a kártya táncolBelemerül, magas a tét
De nem a pénz és a győzelem sem
Csakis az, hogy játsszon még.
Emel és oszt és a választ várja
A káosz helyén mit talál?
Hogy az a jel, mit a sorsunkba rajzolt
Milyen úton jár?
Én tudom a treff az, az elbukott harcos
És tudom a pikk csatát jelent
S a kincs, a káró, a hadvezérnek jár
S a körben a vesztes szín áll.
És ha nem illesz a sorba
Könnyű kézzel félredob
Már ott a bűnös, aki jó útra tért
Mégis ugyanoda ért.
Én tudom a treff, az a hódítók színe
És üzen a pikk, hogy hálát ne várj
S a díj, a káró, az árulónak jár
S a körben a vesztes szín áll
A körben a szív, a vesztes szín áll.
Furcsán nézel, hogy ha mondom
Hogy a szeretet majd nyer,
Az élet más, már túl sok a példa
De nekem más szín mégsem kell.
A király ítél vakon, a szolga végrehajt,
Bár fáj, hogy látom
Amit érzel, ha vesztesz
De másik arcod úgy sem lesz.
Már tudom a treff, a gyáván a rendjel
És tudom a pikk a hamis barát
És int a káró, az időnk már lejár
S a körben a vesztes szín áll
S a körben a vesztes szín áll,
A körben a szív, a vesztes szín áll.
az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
az örökös vándorút véget soha nem ér,
s ha nincsen gyökerünk - elvisz a szél
Mindenkinek vannak különös vágyai
De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
S ha elfelejtenéd - elvisz a szél
Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan
A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
A csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk - elvisz a szél
Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan
Minden sivatag egy kutat rejt valahol
S ha lelked mélyén rátalálsz már nem csodálkozol
Az ember ezen a Földön csak egyszer él
S ha nincsen barátod - elvisz a szél....
Közkívánatra a teljes dalszöveg: :o)
Megtörtént, hogy Földre szállt
Egyszer egy aranyhajú kisfiú
Egy messzi, távoli csillagon volt az otthona
Sok mindent megfigyelt
Az úton, amíg a Földre eljutott
Egy elhagyott, szerelmes kis virág volt minden bánata
Úgy várok rád, kis herceg
Még várok rád, kis herceg
Oly boldogan élhetnénk
A róka szólt: jól figyelj
A lényeg az sohasem látható
És feleloséggel tartozol, ha számit rád egy hu barát
A kis herceg búcsúzott
És a kígyóval mindent megbeszélt
Visszavárta ot az elhagyott árva kis virág
Úgy várok rád, kis herceg
Még várok rád, kis herceg
Oly boldogan élhetnénk
A kisherceg búcsúzott
és a kígyóval mindent megbeszélt,
visszavárta őt egy elhagyott,
árva kisvirág...
Álltunk, s néztük a vizet,
Vitorlás épp elment,
Rajtam napszemüveg.
Olyan jó délután volt,
Neked mindig tetszik a víz,
A nap is sütött,
A számban palacsintaíz.
Boldog voltam, bolond nyár,
A füredi mólónál....
Akkor lent, hideg a szél,
Utazunk a nagy hajó fedélzetén !
Ha fent vagy, ragyog a Nap,
De ha lent, betör a víz,
A nagy hajón már semmi sem segít...!
Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy....
Hol késik a szeretet? - Esik az eső!
Megbolondult század ez! - Esik az eső...
Meddig tart a türelem? - Esik az eső!
...
Nézem a fényképedet kicsi király -
szakadt kis ruhában állsz, nincs hazád!
Szép lesz a szemednek fénye, van még remény!
Lesz még a lelkedben béke, a mának élj, a mának élj!
Segíthetnél, hogyha fáradnék
Ahogy más napokon
Mikor minden rádión
Rég csupa olcsó zene szól
Játszd újra Sam! Sose hallom már
Hogyan is volt? As the times goes by
Megy a gép, fogy a film
Idők sötét vásznain
Amíg ébred a hajnal odakinn
Lesz egy város majd, ahol adnak egy kávét
Ez itt zárva van. Egy lámpa sem ég.
Hányszor volt már ilyen éjjel
Ne is kérdezd nem tudom
Hányszor ért a reggel ugyanígy az utakon...
Szalad a föld, fut az ég
Megint minden feketébb
Akit vártak, régen hazatért
Játszd újra Sam! Kezdjünk még egy dalt
Az legalább félig ébren tart
Tudod rég aludnék
Ha már otthon lehetnék
De félek, távol vagyok még
Hányszor volt már ilyen éjjel
Ne is kérdezd nem tudom
Hányszor ért a reggel ugyanígy az utakon...
Szalad a föld, fut az ég
Megint minden feketébb
Akit vártak, régen hazatért
You twinkle above us we twinkle below
Good morning starshine you lead us along
My love and me as we sing
Our early morning singing song
Máté Péter : Egyszer véget ér
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.
Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!
Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!
Jó lenne, ha itt lehetnél.
Nem lesz jobb és nem lesz rosszabb,
Csak valami más, csak valami más.
De nem mindegyik gömbölyű.
És reálépve fenékre csúszol,
Megtudhatod, mi a derű.
Körötted állnak és röhögnek,
Vizes fenékkel hogy teszed meg
A hátralévő nagy utat,
A hátralévő nagy utat.
Az első szerelem
Néhány nyíló szóvirág,
Lassan eszmélő világ,
Furcsa, kábult közelség,
El nem múló gyöngeség.
Néhány félénk vallomás,
Boldog, hű szemvillanás,
Féltve őrzött érzelem:
Ennyi az első szerelem.
Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
Az első szerelem mindhalálig elkísér.
Néhány félénk vallomás,
Boldog, hű szemvillanás,
Féltve őrzött érzelem:
Ennyi az első szerelem.
Néhány titkon írt levél,
Hulló könnycsepp semmiért,
Máskor mosoly hirtelen:
Ennyi az első szerelem.
Oh az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
Oh az első szerelem mindhalálig elkísér.
Máté Péter
Szűk barlangokat is kutat,
Kivizsgál minden kis lyukat,
Amíg a végére lyukad.
Ó, ajjajaj
A barlang nem mindig sötét,
A lámpa ég, hát lemegyünk még,
Nem szakadhat ránk az ég !
Vándorlunk, vándorlunk,
vándorlunk, vándorlunk,
A nagy barlangon át,
Az ember csodákat lát,
Mitől borsódzik a hát.
Szifonban, szifonban,
szifonban, szifonban
Hideg a víz,
De ez bennünket nem iz-
gat, edzettek vagyunk bíz.
Vakrákok, vakrákok,
vakrákok, vakrákok
Ilyent nem láttak még,
A főágban villany ég,
A kompon frászt kap a vendég.
Denevér, denevér,
denevér, bőregér
barlangban fel-alá repked,
a turista alatta reszket,
a guanó fejére eshet.
A barlangi medve,
a barlangi medve még
Ingyen láthatta a csodát,
Jegy nélkül járt a barlangon át,
De ott is hagyta a fogát.
Ősember ős ember,
ősember hős ember,
Ősember nős ember volt,
De ebbe bele is holt,
Nem maradt más, csak egy ki csont.
Agyagban, agyagban,
agyagos latyakban
Agyagban csúszik a láb,
De mi nem adjuk alább,
Így lejutunk legalább.
A barlang, a barlang, a barlang, a barlang,
a barlang mindig sáros,
végigmenni nem tanácsos,
mert a fülünk is sáros lesz.
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már
Egyszer véget ér a lázas ifjúság
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább
És az állomáson állunk, ahol integetni kell
De a búcsúra csak pár ember figyel
Egyszer véget ér a lázas ifjúság
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár
De a szívünk addig új csodára vár
¦: Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk
Talán abban van az utolsó remény
Létünk ingoványra épül, mely a sötét mélybe húz
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény
Egyszer véget érnek múló napjaink
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk
De még addig mindent újra kezdhetünk
La-la-la... :¦