Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vers HAJNALHOZ
Torolt_felhasznalo_217675
Létrehozva: 2003. május 5. 11:14
wander - HAJNAL
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Radnóti Miklós - Tétova Óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
Ismét "tördeli" a "szedést", akár a nyomdában!Erről ennyit.
Feléd indultam . . . . Feléd indultam harmatcsepp HAJNALONLelkemből feltört s rád talált sóhajomHalványkék fátyladat kibontva futottálEgymást öleltük nap sugára ránk talált
Vágyadat éreztem eljutott testemigKöröttünk szinte minden megszűnikAngyalok bontják nekünk a nászruhátEgyütt töltjük ezt a mámoros éjszakát Vándor Attila István
Feléd indultam . . . . Feléd indultam harmatcsepp HAJNALONLelkemből feltört s rád talált sóhajomHalványkék fátyladat kibontva futottálEgymást öleltük nap sugára ránk talált
Vágyadat éreztem eljutott testemigKöröttünk szinte minden megszűnikAngyalok bontják nekünk a nászruhátEgyütt töltjük ezt a mámoros éjszakát
Vándor Attila István
Ady Endre - ELTAGADOM
Eltagadom, hogyha kérdik:
Elmult minden, nem szeretlek!
Úgy fáj ez a képmutatás,
Úgy fáj ez az én szivemnek.
De mit tegyek? Hivalkodjam
Bánatommal a világnak?
Vagy lenézve, kinevetve
Siránkozzam még utánad?...
Rejtegetem szivem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot:
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!
Szerelmi bánat ?
Vagy valami egyéb.....
Kérem Tisztelt MODERÁTOR segítségét, miért nem vers formátumban jelenik meg beírásom.
Köszönöm.
Ady Endre - LÁTTALAK...
Láttalak a multkor,Mosolyogva néztél,Éppen úgy, mint akkor,Mikor megigéztél.Vérpiros ajkaidMosolyogni kezdtek;Olyan bájos voltál,Mint mikor azt sugtad:Édesem, szeretlek!
Láttalak a multkor,Mosolyogva néztél,Gyönyörű vagy most is,De meg nem igéztél.
Vérpiros ajkaidMosolyogni kezdtek;Olyan bájos voltál,Mint mikor hazudtadEzt a szót: Szeretlek!
Ady Endre
SORSUNK
Van az életben egy-egy pillanat,Erősnek hisszük szerfelett magunkat.Lelkünk repül, száll, magával ragad,Bús aggodalmak mindhiába húznak.Csalóka álmok léghajójánA vihar szépen fellegekbe tüntet,Míg lenn a földön kárörvendő,Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat,Hogy nem várunk már semmit a világtól,Leroskadunk bánat terhe alatt,Szívünk mindenkit megátkozva vádol.Míg porba hullva megsiratjuk,Mi porba döntött -- sok keserü álmunk,Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,Szivünk a vágyak tengerén evez,Hajónkat szélvész, vihar összetépi,De egy zord erő küzdelemre készti.Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,Nincs egy reményünk, mely valóra válna,Míg sírba visz az önvád néma átka.
Romeo:
Pacsirta szól, a reggel hírnöke. Nem csalogány az! Nézd, kelet felől A felleget irigy sugár szegi: Az égi gyertyák elfogytak, s az ormon A hetyke nap lábujjhegyen lebeg. Ott vár az élet, itt vár a halál.
B O L D O G N É V N A P O T K R I S Z T I N A !
Nem látlak én téged . . . .
Katonadal
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol,
Ott halok meg én.
Nem lesz egy tenyérnyi jel sem puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol,
Ott halok meg én.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.
A fáradt őszi szél,
A fáradt őszi szél. >> Ahajnal kérlek szólj . . . .
Dalszöveg: Gyere Bodri kutyám . . .
Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat,
Megcsaltak bennünket, kövesd a gazdádat.
Téged bottal vertek, engem kacagással:
Gyere Bodri, majd csak megleszünk egymással.
Megyünk egymás mellett, mintha nem ismernél
Mintha minden jóból kitagadott lennél
Sír a föld alattunk, reszket a falevél
Elmúlt a gyöngy élet, nem jön vissza többé
Egymás mellett megyünk, mint két kivert kutya,
Mért bántak így velünk, egyikünk se tudja.
Ne könnyezz, jó pajtás, menjünk csak előre...
Majd csak megpihenünk, kinn a temetőbe'.
Dalszöveg: Gyere Bodri kutyám . . .
Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat,
Megcsaltak bennünket, kövesd a gazdádat.
Téged bottal vertek, engem kacagással:
Gyere Bodri, majd csak megleszünk egymással.
Megyünk egymás mellett, mintha nem ismernél
Mintha minden jóból kitagadott lennél
Sír a föld alattunk, reszket a falevél
Elmúlt a gyöngy élet, nem jön vissza többé
Egymás mellett megyünk, mint két kivert kutya,
Mért bántak így velünk, egyikünk se tudja.
Ne könnyezz, jó pajtás, menjünk csak előre...
Majd csak megpihenünk, kinn a temetőbe'.
Egy órával jössz még . . . .
Ezer órát adtam akkor neked
Veled éltem minden léptemet
Egy órával jössz még nekem
Hajnal arcú hűtlen kedvesem
Vándor Attila István
Ha hajad fehér lesz, s kezed reszkető, unokáid közül egyik egy kopott
könyvet vesz elő, abba valamit ír.
Így szól a nagyobbik: NÉZZÉTEK, NAGYMAMA sír!
""Ha feladod, akkor elveszítetted! Ha sírsz, akkor még szereted, de amíg szereted, addig nem veszíted el.
Lehet, hogy csak belül, emlékként, de akkor is örökre a Tiéd lesz!""
Este néztem Képedet, azt a csodás lila ruhást.
Elbűvölően álltál előttem! Jobb lábad előre lépve, egész testedben feszült az ifjúság!
Karjaid lágyan felemelve, a mozgás ritmusát sugározva!
Hosszú, barna hajad válladra esik, betakarva formás ívű hátadat, csodás hattyú nyakadat.
Szörnyű érzés elmenni úgy, hogy nem adatik meg a lélek megnyugvása!
//2011. 05. 02. Vándor Attila István
"
Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani."
"Amikor a lelkek valóban érintkeznek, az maga az öröklét. Tér és idő megszűnik, csak a tiszta tudat marad, hogy nem vagyunk egyedül az életben."
"Soha nem találod meg a lelki nyugalmad, amíg nem a szívedre hallgatsz."
"Az élet legnagyobb kínszenvedése a némaságra ítélt szerelem.
Szeretni valakit és nem tudni beszélni vele, egyenlő az őrülettel. "
/Vaszary Gábor/
KarthagoRequiemVolt egy fiú és volt egy lány
A fiú elindult az álmok útján
Volt egy fiú és volt egy lány
S a lány még most is várja talán
Elindult a fiú a fények útján
Elhitte az álmok furcsa hangját
Csalóka szívlt
De ugye eljössz még?
Ugye eljössz még
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést?
Ugye eljössz még?
Talán eljössz még
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés
De ugye eljössz még?Volt egy fiú, s egy forró délután
Eltévedt végleg az élet útján
Eltévedt fiú, olyan, mint bármelyikünk
Szerette az életét és az álmait
Elindult ő a fények útján
Elhitte az álmok furcsa hangját
Csalóka szívét
Ugye eljössz még
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést?
Ugye eljössz még?
Talán eljössz még
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés
Ugye eljössz még?
Ugye eljössz még?
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést?
Ugye eljössz még?
Talán eljössz még
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés
Ugye eljössz még?
Zene: Szigeti Ferenc
Szöveg: Szigeti Ferenc
Ugye eljössz még?