Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Versek,Idezetek ,Viccek

Torolt_felhasznalo_349861
Torolt_felhasznalo_349861
Létrehozva: 2007. január 22. 00:18

Sziasztok! 

Dobjuk fel a hetkoznapjainkat,szep versekkel,idezetekkel,vagy esetleg viccekel........

Irjon mindenki,soraitokat szivesen veszem........

Udvozlettel:Martika 

  1. 2007. Április 19. 23:412101.
    KOPOGTATÁS NÉLKÜL

    Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
    de gondold jól meg,
    szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

    A kancsóba friss vizet hozok be néked,
    cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
    itt nem zavar bennünket senki,
    görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

    Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
    ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
    melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
    ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
    hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

    Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
    de gondold jól meg,
    bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

    József Attila

    előzmény:
    anutyi (2099)
    2007-04-19  20:46
  2. 2007. Április 19. 23:252100.
    Radnóti Miklós: Koranyár
    1.

    Kis réten ülök, vállig ér a fű
    s zizegve ring. Egy lepke kószál.
    S zizegve bomlik bánatom, a nap
    felé az útról könnyü por száll.

    Leül a fű is, fényes szél taszítja,
    az égi kékség ráncot vet fölöttem,
    apró neszek s apró szöszök repülnek
    a fák közt, merre verset írva jöttem.

    2.

    Szavak érintik arcomat: kökörcsin, –
    suttogom, – s te csillogó, te kankalin,
    Szent György virága, Péter kulcsa te!
    hullámos folt az árok partjain!

    S ha elvirítsz, majd jön helyedre más,
    törökszegfű jön, apró villanás!

    3.

    Fölállok és a rét föláll velem.
    A szél elült. Egy kankalin kacsint.
    Elindulok s a másik oldalon
    a hullószirmu törpe körtefák
    hirdetik, hogy úgysincs irgalom.

    4.

    De jön helyükre más. Megyek
    és jön helyemre más. Csak ennyi hát?
    akárha vékony lába tűnő csillagát
    a hóban ittfeledné egy madár… –

    Micsoda téli kép e nyárra készülésben!
    és szinte pattog ujra már a nyár.

    Bokor mozdul s a fúvó napsugáron
    egy kismadár megrémült tolla száll.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2095)
    2007-04-19  19:48
  3. 2007. Április 19. 20:462099.
      

    Komáromi János:

    Jó éjszakát!

    Az éj terítsen sátrat
    reszkető álmod fölé
    s fonjon meleg takarót
    nyugtalan tested köré.

    Szelíd csillagok
    vigyázzanak rád,
    suttogják helyettem 

    "Szebb és jobb éjszakát"!
                                                                      

     

    előzmény:
    Kopciherci (2098)
    2007-04-19  20:41
  4. 2007. Április 19. 20:412098.

    Sík Sándor:
    A hajnal szerelmese

    Azt szeretem, aki nevet,
    Akinek rózsaszín az arca,
    Aki örül, aki kacag,
    Aki dalolva megy a harcra.

    Enyém az áprilisi szellő.
    A feslő bimbót szeretem,
    A hasadót, a harmatosat.
    A hajnal a szerelmesem.

    Az én emberem a gyerek,
    A nagyszemű, nevető gyermek,
    Akiben szűz minden-csírák,
    Ezer erők rügyezve kelnek.

    Az én emberem, aki fölkel,
    Az induló, az ébredő,
    Akinek győzelem az álma,
    Akiben dalol a jövő.

    Szeretem azt, aki akar,
    Aki remény, aki ígéret.
    Az enyém a vér és a tűz:
    A fakadó fiatal élet.

    Az ébredő napot imádom,
    Megyek a virradat elé.
    Az én lelkem a tüzek lelke,
    Az én dalom a hajnalé.

    előzmény:
    anutyi (2096)
    2007-04-19  19:53
  5. 2007. Április 19. 20:402097.

    Egy perc

     

    Egy percre ma

    Úgy néztem fel a csillagokra én,

    Mintha bámuló nagy gyerekszemmel

    Legelőször tekinteném.

    Egy percre ma

    Gyöngyvirágillat járt át a szobán.

    Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször

    Csodálkoznék el édes illatán.

    Egy percre ma

    Minden oly könnyű lett s oly egyszerű,

    S az élet a kezemben:

    Engedelmes, jól hangolt hegedű.

    Egy percre ma

    Megindultam- és nem tudtam: mi az.

    Messziről, mélyről intett elibém

    Egy elsüllyedt tavasz.

    Egy percre ma

    Mint szegény embert, nem húzott az ág,

    Halkan csengettyűzött a föld alatt

    Sok eltemetett csengettyűvirág.

    Egy percre ma

    Megpróbáltam a más lelkébe látni,

    Nem ítélve és el nem ítéltetve:

    Bocsánatot nyerni és megbocsátni.

    Egy percre ma

    Ragyogtak reám halvány testvér-arcok,

    Amelyek elé köd ereszkedett:

    Céltalan hajsza és megutált harcok.

    Egy percre ma

    Ó tiszta, bölcs és boldog látomás:

    Elváltozott, mint Jézus a hegyen

    A mindenség, - s be más lett, ó be más!

    Egy percre ma..

    Nem lehet ezt a percet kibeszélni.

    Hogy is tudna szivárványglóriás

    Tündérköpeny teste rímbe férni!

    Egy percre ma

    Oly boldog voltam s oly boldogtalan,

    Tudva: e perc egy percig tart csupán -

    És aztán vége van.

    És én ki tudja meddig várhatok,

    Lesve zug-éltem kis part szögletéből

    Míg újra felbukkan egy újabb vitorla

    Az örökkévalóság tengeréből.

    Reményik Sándor-

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2091)
    2007-04-19  17:57
  6. 2007. Április 19. 19:532096.

     József Attila 1928


    Éji dal

    Néhány éjjelre, padra, kőre,
    adjatok nékem fekhelyet.
    Én nem vagyok jó gazda ökre,
    se lány, se bolha, se beteg.

    Jusson a néniknek nagy bögre,
    szerető mindnek, ki szeret - áldott,
    mert élek én örökre,
    aki egy éjre eltemet.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2095)
    2007-04-19  19:48
  7. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 19. 19:482095.
    Most itt üldögélek mélázva, egyedül,
    s figyelem, fejem fölé sok-sok felhő gyűl.
    Gyönyörű fehéren, néhol szürkésebben
    sétálgatnak lassan, ráérősen ebben
    a kellemes, nyári forróságban.

    Emitt egy sötétbőrű nagy, bomló zsákban
    talán épp esőt hoz. Morcosan vánszorog.
    Mögötte az égen sietve átcsoszog
    egy hajlott, öreg felhő - ráncos a bőre -
    idétlen kis unokája felé. A dőre
    megpróbált megszelídíteni egy morgó
    felhő-kutyát, s most éppen a szóban forgó
    eb elől menekül. Még hátrébb, óriási
    mackó pihen. Mancsát felemeli: ásít,
    s nézi, amint e felhő-sokaságban, a
    távolban egy felhő-autó: durr! robbana
    borzasztót.

    „Ott messze vihar lesz” – mondanám
    erre… de e csodás képet csak rontanám.
    Defekt az! És már látom is: fejvakarva
    hárman állnak ott, az autót eltakarva.

    Ez meg egy elefánt? Agyara nincs ugyan…
    Akkor tán hangyász, egy hangya után suhan!
    Nem is egy! Ezer! Egy nagy gömbnek látszanak!
    Ott meg egy labdával kislányok játszanak!
    Amott egy hatalmas fürdőkád fehérlik.
    De a víz kifolyik: van rajt egy tenyér lik!
    A mackó közben elterült a málnásban.
    Biztosan kifáradt az ásítozásban…
    Lusta dög! De a medvék már csak ilyenek.
    Így legalább már nem egyedül pihenek…

    DURR! Na már megint? Ez vajon mi lehetett?
    Csak nem kaptak most már másodszor defektet!
    Nem… sok gombóc… emberfejek azok, igen!
    Cyrano-t tapsolják, most tűnt fel a szinen!
    Méretes ormányát gőgösen fennhordja…
    De a közönség ezt – úgy tűnik – megszokta…

    Ejnye, most sírnak… de az is előfordul,
    hogy a nevetéstől a könnyük kicsordul!
    Ezek fölöttem – nem sírnak, nem nevetnek.
    Lassanként gigászi kékséggé vetkeznek.

    Csendesen mennek el, össze sem pakolnak…
    Eltűnnek, foszlanak, és semmit sem szólnak…

    Nem gondolkodom rajt: „most én is elbújjak?”:
    hiszen ők elmentek… de jönnek majd újak…


        
    előzmény:
    anutyi (2094)
    2007-04-19  18:41
  8. 2007. Április 19. 18:412094.

     Humoros aforizmák 

    Aki túlságosan szereti a virágot, az még rossz ember is lehet.

    Fantasztikus, hogy végül minden megoldódik – nincs kegyelem.

    A mozi a civilizáció helyrehozhatatlan melléfogása,
    így ma már nincs más, mint hálásnak lenni érte.

    Az értelmesek egyik része okos, a másik része ostoba. Hasonló a helyzet a butákkal is

    A hiba olykor a hibakereső készülékében van.

    Mutass be a szüleidnek, s én megmondom ki vagy.

    A szerelmed szép, az ellenséged csúf marad – csak ne menj hozzájuk túl közel!

    A tökéletesség az Ön készülékében van!

    A legnagyobb elménél is okosabb a buták szövetsége.

    Ne izgasd föl magad – nyomban fölizgatod a többieket.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2093)
    2007-04-19  18:25
  9. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 19. 18:252093.

     "Az idö sohasem vár, szigorúan halad
    tovább. De nemcsak az idö halad, vele együtt

    az életünk is telik, ugyanazon a pályán.
    Ha valamit elrontottunk, nem fordulhatunk vissza,
    hogy újra próbálkozzunk vele. Az idö nem ismeri
    a második esély fogalmát."
    (XIV. Dalai Láma)

     

    "A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk...végtelen."
    (Teréz anya)

     

    előzmény:
    anutyi (2092)
    2007-04-19  18:02
  10. 2007. Április 19. 18:022092.
                            

    Faulkner: Az ember    

    "Az ember nem azért halhatatlan,
    mert valamennyi teremtmény közül egyedül neki van kimeríthetetlen hangja,
    hanem mert lelke van, szelleme,
    amely együtt érezni, áldozatot hozni és tűrni tud."
         

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2091)
    2007-04-19  17:57
  11. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 19. 17:572091.

    "A remekműről és a tündériről...
     Ahhoz, hogy egy emberi alkotás remekbe sikerüljön,
     s időtlen ragyogással kápráztassa
    és gyönyörködtesse az embereket,
     a tehetség, a téma, a kivitel tökéletessége
    mellett kell valami más is.
     A remekműben van valami tündéri elem is,
     mely csodálatos fényével átsugárzik az egészen,
    oly gyöngéden és megejtően, mint ahogy
     az északi fény világít a nyári éjszakában,
     valószerűtlenül s mégis fényszerűen,
    mert látni és olvasni is lehet mellette.
     A remekmű legyen valóságos, pontos, okos,
     céltudatos, arányos, gondosan megmunkált,
     hűségesen kivitelezett -
    s legyen még valami más is.
    Tündéri legyen.
    S minden öntudatosság mellett önfeledt is legyen.
     Mérnöki szabályok szerint épüljön,
     de káosz is legyen benne,
    egy kávéskanálra való az ősködből,
     mely a csillagképek nyomában porzik,
     arany szemcsékkel. Tündéri nélkül csak
    'nagy' vagy 'tökéletes' művek vannak.
     Az igazi remekmű néha nem is olyan tökéletes.
     Csak sugárzik, a 'csak álom' is benne van,
     a csillagok fénye, a tündéri.
     S a feladatnak ez a része,
     amikor a művész már nem tud művén segíteni;
    az utolsó ecsetvonást,
    a tündérit az Isten végzi el."

    Márai sándor

     

    előzmény:
    anutyi (2090)
    2007-04-19  16:17
  12. 2007. Április 19. 16:172090.

    Aranyosak a viccek  jót nevettem rajtuk. 

     Apuka kérdezi a fiától:
    - Fiam! Mit dugdosod azt a bizonyítványt?
    Elveszi a gyermektől, és hangosan olvasni kezdi:
    - "A gyemek ma vécépapírral rakta tele az osztályt, csótányokat szórt szét a padlón, és békát rakott a tanár zsebébe." Ezért most büntentést kapsz, büdös kölök!
    - De apa, ezt a bizonyítványt a padláson találtam egy dobozban.
    Erre az apuka felkiált:
    - Ki engedte meg, hogy a dolgaim közt turkálj?! 
     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2089)
    2007-04-19  16:12
  13. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 19. 16:122089.
     

    A kisgyerek kérdi az apját:
    - Apu, én hogyan jöttem a világra?
    Az apa belekezd:
    - Az úgy volt, hogy anyád és én egy chat szobában ismerkedtünk meg. Ezután találkoztunk egy internet kávézó mosdójában, ahol feltöltést kezdeményeztem anyád szerverére. Utána vettük észre, hogy anyád nem használt tűzfalat, így megtörtént a baj: kilenc hónap múlva letöltődött a vírus. Hát ez vagy te.

     

    A 18 éves fiú randevúzik a 18 éves lánnyal. A fiú öccse meg akarja tudni, mi megy a randevún. Belopódzik a csomagtartóba. A fiatal pár kihajt az erdőszélre.
    - Na, igen vagy nem? - így a fiú.
    - Hát, nem! - így a lány.
    - Jól van, akkor én megyek vissza a városba a kocsimmal, te pedig menj vissza gyalog. A fiú 6 éves öccse erre randevúra hívja kis szomszédját, a 6 éves kislányt. Felülteti a bicikli csomagtartójára és kihajtanak az erdőszélre:
    - Na, igen vagy nem? - így a 6 éves fiú.
    - Hát ez meg mit jelent? Legyen igen! - így a 6 éves kislány.
    - Tudtam, hogy pechem lesz! Itt a bicikli, menj vissza, én meg megyek gyalog - így a 6 éves kisfiú.

      Apa, az ott egy halászhajó?
    - Nem, kisfiam, az egy yacht.
    - És hogy kell írni, j-vel vagy y-nal? És h-val vagy ch-val?
    - Jobban megnézve mégiscsak halászhajó...

        

    előzmény:
    anutyi (2088)
    2007-04-19  11:51
  14. 2007. Április 19. 11:512088.

    Szia Mártika! 

                    Szép napot kívánok! 

    Reményik Sándor

    border="0" src="http://www.nlcafe.hu/files/forum/emoticon/csodalkozik. gif" nameimg1>Két fény között  

    Szemközt a fiúmei kikötő,
    Elől a nagy világítótorony.
    Lobban, forog, forgó fénykévéit
    Futtatja végig a hullámokon.

    Hátam mögött a sziklarepedésben
    Parányi fényű szentjánosbogár.
    Kis hangya, kóbor pille, valaki
    Az ő fényénél is hazatalál.

    Hát én, hát én világítok vajjon? -
    Csobban a tenger csorba sziklaélen.
    Se fárosz nem lettem, se fénybogár.
    A parton állok két fény közt, sötéten

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2085)
    2007-04-19  09:59
  15. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 19. 10:072087.
    JÓZSEF ATTILA: REMÉNYTELENÜL
    Az ember végül homokos,
    szomorú, vizes síkra ér,
    szétnéz merengve és okos
    fejével biccent, nem remél.

    Én is így próbálok csalás
    nélkül szétnézni könnyedén.
    Ezüstös fejszesuhanás
    játszik a nyárfa levelén.

    A semmi ágán ül szivem,
    kis teste hangtalan vacog,
    köréje gyűlnek szeliden
    s nézik, nézik a csillagok.
          
    előzmény:
    wildcats (2079)
    2007-04-18  19:15
  16. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 19. 10:032086.
    Nazim Hikmet : VOLT EGY KÉKSZEMÜ ÓRIÁS

    Volt egy kékszemű óriás
    s egy icipici nőt szeretett.
    A nő álmaiban egy icipici ház
    meg egy márványrajzszirmú, illatos,
    diszloncokkal szegett, napos,
    virághabos
    kert lebegett.
    Óriás volt az óriás szíve,
    s a keze oly nagy dolgokra szabott,
    hogy nem sikerült megépítenie
    az icipici kéjlakot;
    még kopogtatni se tudott
    az icipici lány
    márványrajzszirmú lonccal illatos,
    virághabos
    kertjének háza kapuján.
    Volt egy kékszemű óriás
    s egy icipici nőt szeretett.
    És icipici volt a nő;
    s ahogy az óriás mellett loholt a nő,
    elfárasztotta a nagy út.
    "Ég veled, lelkem nyugalmat kíván!" -
    szólt a kékszemű óriásnak,
    s egy gazdag törpe oldalán
    belibbent diszloncos, napos,
    virághabos
    kertkapuján az icipici háznak.
    S most már érti, hogy a kékszemű óriás
    óriáshoz illő szerelmeinek
    még sírjuk sem lehet
    ilyen márványrajz szirmú, illatos,
    virághabos
    loncok közt lapuló
    icipici kis házikó.
    előzmény:
    Szippancs (2073)
    2007-04-18  09:09
  17. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 19. 09:592085.

    Szia Magdika ! 

    Nagyon szépet küldtél köszönöm 

     

    "Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
    Néma barátod, rabszolgád vagyok,
    Alázatos és bizalmas barát.
    Aki nem kér semmit, csak néz és imád,
    És nem akar lenni, csak általad,
    Csak árnyéka annak, ami vagy!"
    (shy)  

    előzmény:
    anutyi (2077)
    2007-04-18  19:12
  18. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 19. 09:502084.

    SZÉP NAPOT MINDENKINEK!      

     

    Arany János: Népdal

    Duna vizén lefelé úsz a ladik,
    A ladik,
    Róla muzsikaszó, muzsikaszó, csimpolyaszó
    Hallatik;
    Juhaj! viszik a piros almát, barackot,
    Juhaj: Kevibe Szent-Endréről menyasszont!

    Piros almát eladják a budapesti
    Piacon,
    Abbul cifrálkodik Kevibe' a piros arcu
    Menyasszony:
    Juhaj! de derék ruha ez a fejkötő:
    Megfér ezalatt akármennyi szerető!

    Kevi csárda reggel óta tele van,
    Teli van:
    Ott járja a kolót egy éles késsel, véres késsel
    A Jovan:
    Juhaj! piros volt, de csak férges alma volt,
    Asszony, csinos volt, de azért csak r--a volt.

    Duna vizén lefele úsz a ladik,
    A ladik,
    Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria
    Hallatik:
    "Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác:
    Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose látsz!"

    (1877 aug. 28)

    előzmény:
    Kopciherci (2081)
    2007-04-18  19:57
  19. 2007. Április 18. 20:142083.

     

    „Szeretni amennyire csak lehet,
     mert ez az igazi erő.
      Aki nagyon szeret, nagy dolgokat vihet végbe,
      és amit szeretetből cselekszünk,
                       az jó.”   Vincent Van Gogh  
    előzmény:
    Kopciherci (2082)
    2007-04-18  20:00
  20. 2007. Április 18. 20:002082.

    BENJÁMIN LÁSZLÓ: AHOGY ELJÁTSZIK

    Nevetséges, de nem nevettető,
    ahogy eljátszik velünk az idő:
    ahogy odaad, ahogy visszavesz,
    ahogy kicselez, ahogy kicserez,
    ahogy elkever, ahogy felfedez,
    ahogy élre tesz, ahogy félre tesz
    ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,
    ahogy életre kelt, ahogy megöl,
    ahogy megtalál, ahogy elveszít,
    ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,
    ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,
    ahogy kinevet, ahogy betemet
    ahogy naponta újra hiteget.

     

     

    előzmény:
    anutyi (2077)
    2007-04-18  19:12
  21. 2007. Április 18. 19:572081.

    Kahlil Gibran A PRÓFÉTA

    Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
    Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
    fiai és leányai.
    Általatok érkeznek, de nem belőletek.
    És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

    Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
    Mert nekik saját gondolataik vannak.
    Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
    Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
    ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
    Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne
    próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
    Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem
    meg nem reked a tegnapban.

    Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
    eleven nyílként röppennek el.
    Az íjász látja a célt a végtelenség útján,
    és ő feszít meg benneteket minden erejével,
    hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.

    Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
    Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2071)
    2007-04-17  22:39
  22. 2007. Április 18. 19:272080.
    Apollinaire

    Kikericsek

    Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
    Legelget a tehén
    S lassan megmérgződik
    Kikericsek virítanak kékek és lilák
    Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
    Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez az ősz itt
    S szemedtől életem lassan megmérgeződik

    Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
    Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
    Letépik a virágot mely anya s leány is
    És szinte mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
    Mint rebben a virág ha szélben térdepel

    A csordás csöndesen halk hangon énekel
    Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
    E halnikészülő nagy rétet mindörökre.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  23. 2007. Április 18. 19:152079.
    sZÉP ESTÉT MINDENKINEK!!!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  24. 2007. Április 18. 19:132078.
    ELTÜNT A VERSED AMIT IRTAM,EZ NEM IGAZ!!
    előzmény:
    wildcats (2076)
    2007-04-18  19:12
  25. 2007. Április 18. 19:122077.

                         Szép estét kívánok! 

    A nagymama: Eszes,szellemes,tettre kész,ügyes.

                           Életrevalóidős hölgy.
                           És az a legjobb benne,hogy le lehet ülni vele a
                           padlóra,törökülésben,fejünkön tollakkal.
                           Imádnivaló feleség.
                           Csodálatos anya.
                           És most páratlan   n a g y m a m a.

                                                                      

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2072)
    2007-04-18  08:53
  26. 2007. Április 18. 19:122076.
    előzmény:
    bumbuti23 (2064)
    2007-04-17  21:56
  27. 2007. Április 18. 11:312075.

     Szia! 

         Szép napot kívánok!

    A zene varázsa

    Halk zene szól szobámban, hallgatjuk Én s magány
    Hegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán.
    Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég,
    Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég.
    Fuvola vígasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik,
    Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlik
    A dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása,
    A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba.
    Arcom esti tó tükre, kifordított zsebként üres az agyam,
    A zene megtölt, kitaszít mindent s hallgatom boldogan.

    Ritkul a ritmus, elfogynak a hangok, s elhalkul a dallam
    A csend betoppan, s mégis hallom ott benn, magamban.
    Miközben lassan visszatérnek a gondolataim, érzéseim
    Újra fájdalom jár lelkem-szívem lüktető mély sebein,
    Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje,
    Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz vele

    előzmény:
    bumbuti23 (2063)
    2007-04-17  21:55
  28. 2007. Április 18. 09:212074.
    Makovics János: Valami

    Találkoztunk és nem történt semmi.
    Veled voltam, nem hullottak könnyek,
    nem öleltél magadhoz, csak szemed simogatott.
    Valami elromlott köztünk, fényed fakulóban,
    s reszkető kezem hiába nyújtom feléd,
    nem fogod meg, hagyod, hogy lehulljon.
    Találkoztunk és a csend írtóztató.
    Elröppent múltunk öröme, hiányt hagyva,
    valami már rég nem az, mi egykor.
    Újrakezdeném, án félek, lesz-e még erőm,
    vagy lehullunk a porba mint szárnyaszegett
    kismadár, mély fészkébe vissza hiába vágy?
    Valami elpattant bennünk, valaki már elveszett
    mibennünk.
    előzmény:
    Szippancs (2073)
    2007-04-18  09:09
  29. 2007. Április 18. 09:092073.
    Makovics János: Reménykedni

    Mindig és mindig csak a
    reménykedés,
    sohasem a beteljesülés!
    Vajon bírni fogom még,
    lesz-e reménynek hite még,
    vagy minden lassan elég?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (1)
    2007-01-22  00:18
  30. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 18. 08:532072.

    JO REGGELT MINDENKINEK ES SZÉP NAPOT KIVÁNOK!  

     

    Weöres Sándor: A társ

    Keverd a szíved
    napsugár közé,
    készíts belőle
    lángvirágot
    s aki a földön
    mellén viseli
    és hevét kibírja
    ő a párod.
       

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  31. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 22:392071.

     „…A gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat.
    Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is,
    amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg,
    a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni, vagy inkább repülni”

    Johann Wolfgang von Goethe
     

    előzmény:
    bumbuti23 (2069)
    2007-04-17  22:22
  32. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 22:342070.

                
                    
                    
                        Reményik Sándor: Mi mindíg búcsúzunk


    Mondom néktek : mi mindig búcsúzunk.

    Az éjtől reggel, a naptól este,
    A színektől, ha szürke por belepte,
    A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
    A hangtól, mikor csendbe halkul el,
    Minden szótól, amit kimond a szánk,
    Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
    Minden sebtől, mely fájt és égetett,
    Minden képtől, mely belénk mélyedett,
    Az álmainktól, mik nem teljesültek,
    A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
    A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
    A kemény rögtől, min megállt a lábunk.


    Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
    Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
    Elfut a perc, az örök Idő várja,
    Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
    Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
    Hidegen hagy az elhagyott táj, -
    Hogy eltemettük : róla nem tudunk.
    És mégis mondom néktek :
    Valamitől mi mindig búcsúzunk.
    előzmény:
    bumbuti23 (2069)
    2007-04-17  22:22
  33. 2007. Április 17. 22:222069.
    de aranyos ez a kep...az utolso...es a vers is szep... 
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2068)
    2007-04-17  22:15
  34. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 22:152068.
    MÁRAI SÁNDOR: HALLGATÁS

    Nézd, most lépett be a szobába
    az este árnya,
    Csönd.

    A bútorok halk lelke sóhajt
    hosszú sóhajt,
    Csönd.

    Forró képeknek színe vásik
    a bőrszék ásít,
    Csönd.

    Kis szíved lüktet, ajkad néma,
    kezed béna,
    Csönd.

    S hallgat a bús tik-takkú óra
    nyugovóra
    Csönd
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_724085 (1624)
    2007-03-24  08:28
  35. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 22:092067.




    BABITS MIHÁLY


    ÉJSZAKA!

    Im, itt a tág, a szabad éjszaka,
    Illatos ege, színes csillaga;
    mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki
    tegyünk szerelmi vallomást neki --
    Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka!

    A föld, ha nyúgalomé s gyönyöré,
    szelíd szárnyával ő borúl fölé,
    mint jó szülő, takarva öleli,
    áldón ragyognak ezer szemei --
    Ó éjszaka! Ó, szelíd éjszaka!

    Ő sohsem pihen: alkot boldogan,
    ölén száz élet nesztelen fogan,
    ölén, ha tölten nyujtozik a kéj,
    szemét hamisan húnyja a vak éj
    Ó éjszaka! Termékeny éjszaka!

    Arany tőgyén, mely holdnak hívatik,
    fehér tejjel táplálja gyermekit,
    s hamerre kéjes dombhát domborul,
    tetsző fátyollal rejti jámborul --
    Ó éjszaka! urasszony éjszaka!

    Ő mindenekre egyaránt figyel,
    jól tudja mindig ő, hogy mit mível,
    ő szárazságra bocsát harmatot,
    meleg nap után hűs fuvallatot --
    Ó éjszaka! Ó, gondos éjszaka!

    Melegítő hűs, zaj-táplálta csend,
    mozgalmas nyugalom, ne bánjuk, mit jelent;
    mi szűk szobáknak sápadt gyermeki,
    tegyünk, tegyünk szerelmi vallomást neki!
    Ó, éjszaka! Ó, szabad éjszaka!
    előzmény:
    bumbuti23 (2062)
    2007-04-17  21:54
  36. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 22:032066.
    Wass Albert: DAL

    Mikor az első csókot adtad:
    már az ősz osont a fák alatt,
    Kapirgáló szelek kutattak
    avar-homályban árnyakat;

    A fákra ráhajolt az este,
    s az est meséje régi volt...
    csókunkat fák közül kileste,
    és kacagott a régi hold;

    Felettünk fényes csillag égett,
    s két csillag volt a két szemed...
    beléje néztem: vissza-vissza nézett...
    és bíztatott és kérdezett...

    Szellőt üzent az esti távol,
    és azt üzente: Csend legyen...
    S a hervadás-erezte fákról
    lekacagott a szerelem.
    előzmény:
    bumbuti23 (2065)
    2007-04-17  21:57
  37. 2007. Április 17. 21:572065.
    Francis Jammes: KÉT HARANGVIRÁG

    Két harangvirág hintázott a domb oldalában,
    s a harangvirág szólt hugának, a harangvirágnak:
    megremegek előtted s csupa zavar vagyok.
    S a másik szólt: ha nézem, arcom miként ragyog
    a sziklán, mit a víz csöppenkint hullva váj be,
    látom, hogy remegek s zavart vagyok, akár te.

    Ringatta őket a fuvalom egyre jobban,
    beteltek szerelemmel, s kék szívük egybedobbant.
    -
    fordította: Rónay György

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_724085 (2024)
    2007-04-15  09:14
  38. 2007. Április 17. 21:562064.
    Rainer Maria Rilke

    A CSEND

    Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
    hallod-e: zúg...
    Ugye, a magányost, bármije rebben,
    figyelik a dolgok: hogy mire jut?
    Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
    zaj ez is, mire megközelít.
    Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
    ...de mért nem vagy itt?

    Moccanok épp csak - a selymes csendben
    ott van a lenyomata; örökre látszik
    a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
    a messzeség feszülő függönyén.
    Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
    a csillagok.
    Ajkamra illatok itala árad,
    és távol angyalok karának
    csuklói derengenek felém.
    De akire gondolok:
    Téged nem látlak.

    Tandori Dezső ford.

    előzmény:
    wildcats (2057)
    2007-04-17  18:15
  39. 2007. Április 17. 21:552063.

    Pilinszky János
    MIFÉLE FÖLDALATTI HARC

    Napokra elfeledtelek,
    döbbentem rá egy este,
    üres zsebemben álmosan
    cigarettát keresve.
    Talán mohó idegzetem
    falánk bozótja nyelt el?
    Lehet, hogy megfojtottalak
    a puszta két kezemmel.

    Különben olyan egyremegy,
    a gyilkos nem latolgat,
    akárhogy is történhetett,
    te mindenkép halott vagy,
    heversz, akár a föld alatt,
    elárvult szürke hajjal,
    kihamvadt sejtjeim között
    az alvadó iszapban.

    Így hittem akkor, ostobán
    tünődve, míg ma éjjel
    gyanútlan melléd nem sodort
    egy hirtelen jött kényszer,
    az oldaladra fektetett,
    eggyévetett az álom,
    mint összebújt szegényeket
    a szűkös szalmazsákon.

    Mint légtornász, az űr fölött
    ha megzavarja párja,
    együtt merűltem el veled
    alá az alvilágba,
    vesztemre is követtelek,
    remegve önfeledten
    mit elrabolt az öntudat
    most újra visszavettem!

    Mint végső éjjelén a rab
    magához rántja társát,
    siratva benne önmaga
    hasonló sorsu mását,
    zokogva átöleltelek
    és szomjazón, ahogycsak
    szeretni merészelhetünk
    egy élőt és halottat!

    Véletlen volt, vagy csapda tán,
    hogy egymást újra láttuk?
    Azóta nem találhatom
    helyem se itt, se másutt!
    Megkérdem százszor is magam,
    halottan is tovább élsz?
    Kihúnytál vagy csak bujdokolsz,
    mint fojtott pincetűzvész?

    Miféle földalatti harc,
    s vajjon miféle vér ez,
    mitől szememnek szöglete
    ma hajnal óta véres?
    A zűrzavar csak egyre nő.
    A szenvedély kegyetlen.
    Hittem, hogy eltemettelek,
    s talán te ölsz meg engem?

    Én félek, nem tudom mi lesz,
    ha álmom újra fölvet?
    Kivánlak, mégis kapkodón
    hányom föléd a földet.
    A számban érzem mocskait
    egy leskelő pokolnak:
    mit rejt előlem, istenem,
    mit őriz még a holnap?

    előzmény:
    anutyi (2058)
    2007-04-17  18:53
  40. 2007. Április 17. 21:542062.
    Ady Endre

    MÉG EGYSZER...

    Még egyszer meghajolni késztet
    A lelkem régi, színes álma,
    Még egyszer, ím, tárva elétek,
    Ami az enyém, ami drága:
    Piacra vont az ifju évek
    Álmodni vágyó ifjusága...

    Mikor először szőttem álmot,
    Beteg, de szűzi volt a lelkem,
    Nem volt, mit el ne hittem volna,
    Nem volt, mit meg nem érdemeltem,
    Volt istenem, volt szépről álmom
    S volt kurta szoknyás lány szerelmem...

    Volt... volt. Ez a másodvirágzás,
    Ez már csak az álmoknak álma
    A cél nem cél, a babér nem zöld,
    Nem pálma már többé a pálma.
    Rövid szoknyás lány mit sem adhat,
    Nekem sincs már semmim, csak lázam,
    Ilyen olcsó lelket nem kapnak:
    Csak egy forint, kérem alássan!...

    Csak egy forint... Piacon volnánk!...
    Mit szégyenkezzem, ez a vásár,
    Eladom még a megvetést is,
    Az én lelkem már úgyis lázár,
    A piacról hulljon még rá sár!
    Ím, bevallom, hogy nyomorultan,
    Mit sem remélve, mit se várva,
    Még mindig van az én lelkemnek
    Szárnyakat adó büszke álma.
    És bár előttem vak sötétség
    És bár előttem mit se látok:
    Még mindig meg tudok én vetni
    Egy nálam is bénább világot!
    Ím, bevallom, hogy nem hiában
    Vergődtem, nyögtem, vártam, éltem,
    Megleltem az igaz világot,
    Megleltem az én dölyfös énem,
    Megleltem, ami visszaadja,
    Amit az élet elragadt:
    Annyi szenny közt a legtisztábbat:
    Ím, megtaláltam magamat!...
    Ím, megtaláltam s a piacra
    Kivonszoltam, hol áll a vásár:
    Ez én vagyok, hitvány és büszke,
    Érints, vevő és hullj reám, sár!

    ... Még egyszer meghajolni késztet
    A lelkem régi, színes álma,
    Még egyszer, ím, tárva elétek,
    Ami az enyém, ami drága,
    Piacra vont az ifju évek
    Bénán is büszke ifjusága...

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2061)
    2007-04-17  21:49
  41. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 21:492061.

    Dsida Jenő - Így volna szép

    Gyakorta érzek
    Olyan különös
    Kimondhatatlan
    Valamit -
    Mikor a kezem
    A rózsafáról
    Egy szirmot halkan
    Leszakít,
    Mikor átrezeg
    Egy síró dallam
    Finom húrjain
    A zongorának;
    Mikor szívemben
    Harcokat vívnak
    Hatalmas fénnyel
    Hatalmas árnyak:
    Mikor a szó
    Mire se jó,
    Mikor szemem egy
    Ártatlan fényű
    Szempárba mélyed;
    Mikor álmodom
    S messzire elhagy
    A fájó élet;
    Mikor ujjongva
    Nevet a kék ég,
    S a szellő mégis
    Ezer zizegő
    Halott levélkét
    Takarít -
    Gyakorta érzek
    Olyan különös
    Kimondhatatlan
    Valamit.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  42. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 19:182060.

    Wass Albert: Tavak és Erdők könyve



    "...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
    De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
    Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.
    Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül."

                  

    előzmény:
    anutyi (2058)
    2007-04-17  18:53
  43. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 18:592059.

    SZÉP ESTÉT MINDENKINEK! 

     

     "Keresd az életben mindig a szépet, ragadd meg azt, amit más nem vesz észre, s hidd el, ha sivár is sokszor az élet, mindig találni benne valami szépet." /Goethe/  
    előzmény:
    wildcats (2057)
    2007-04-17  18:15
  44. 2007. Április 17. 18:532058.

    NE ADD FEL SOHA
    Valamit mindig lehet tenni...

    Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. mindegyik fogott egy lapátot és elkezdtek földet lepátolni a kútba. A szamár megértette, hogy mi történik és először rémíyztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami különöset csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és a szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

    Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!

    Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2050)
    2007-04-17  14:43
  45. 2007. Április 17. 18:152057.
    Sziasztok! Fogadjátok szeretettel!

    Csokonai Vitéz Mihály

    A RÓZSABIMBÓHOZ

    Nyílj ki,nyájasan mosolygó
    Rózsabimbó! nyílj ki már,
    Nyílj ki, a bokorba bolygó
    Gyenge szellők csókja vár.

    Nyílj ki,gyenge kerti zsenge.
    Hébe nektárt hint terád,
    Szűz nyakadba Flóra gyenge,
    Bársonyos palástot ád.

    Óh, miként fog díszesedni
    Véled e parányi kert!
    Óh,hogy óhajtják leszedni
    Rólad azt a drága szert!-

    Hadd szakasszalak le,édes
    Rózsaszál,szép vagy te már.
    Héj, ha meglát,hány negédes,
    Hány kacér leányka vár!

    Nem,nem! egy leány se nyissa
    Bűszke fűzőjét terád.
    Űltetőd kedves X...issa
    Néked újabb kertet ád.

    Ott kevélykedj birboroddal,
    Ékesebb birborja közt!
    Ott kevélykedj illatoddal,
    Kedvesebb illatja közt!

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  46. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 17:082056.

     

    Wass Albert: Te és a világ


      Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

    A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.

    Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

    Örvendj a hóvirágnak, az ibolyán és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

    Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

                                                

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  47. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 16:512055.

    Viktor Hugo

    Mert minden földi lélek

    Mert minden földi lélek
    valakibe
    átszáll, mint illat, ének,
    láng vagy zene;

    mert minden élet annak,
    amit szeret,
    rózsákat mindig ad, vagy
    töviseket;

    mert április a lombnak
    víg zajokat
    saz alvó éj a gondnak
    nyugalmat ad;

    mert vizet a virágnak
    az ébredő
    hajnal, cinkét a fáknak
    levegő,

    s mert a keserű hullám
    ha partra hág;
    a földnek, rásimulván,
    csókokat ád;

    és; csüggve karjaidban
    az ajkadon,
    a legjobbat amim van,
    neked adom!

    Gondolatom fogadd hát -
    csak sírni tud,
    ha nincs veled s tehozzád
    zokogva fut!

    Vágyaim vándorolnak
    Mindig feléd!
    Fogadd minden napomnak
    árnyát, tüzét!

    Üdvöm gyanútlanul és
    Mámorosan
    Hizelgő dalra gyúl és
    Hozzád suhan!

    Lelkem vitorla nélkül
    Száll tétova,
    S csak te vagy végül
    a csillaga!

    Vedd múzsámat, kit álma
    házadba visz
    s ki sírni kezd, ha látja,
    hogy sírsz te is!

    S vedd – égi szent varázskincs! -
    vedd a szívem,
    amelyben semmi más nincs,
    csak szerelem!

            

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  48. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 16:392054.
    REVICKY GYULA:
    EGY PILLANGÓ TÖRTÉNETE

    Hideg volt még s a föld kopár,
    Pacsírta még nem énekelt.
    Az ibolya se bújt elő
    S egy lepke már is szárnyra kelt.

    Bekarikázta a mezőt,
    Enyhet keresve, társtalan',
    S mégis tavaszrul álmodott,
    És úgy örült, hogy szárnya van.

    Fáradtan olykor megpihent
    Kórón vagy száraz ágakon,
    És várta a derült tavaszt,
    Merengve a felhős napon.

    Remélt és várta, leste, hogy
    Mikor lesz végre már meleg.
    Oly sápadt volt a nap neki,

    S oly dermesztők az éjjelek.
    Fázott szegény, de víg maradt;
    A tavasz álma volt vele;
    Jól tudta, hogy lesz kikelet,
    És rózsa lesz a kedvese.

    Lett is tavasz; volt ibolya;
    Volt rózsa, fény és napsugár;
    De nem a pillangónak; ő
    A tavaszt meg nem érte már
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  49. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 16:292053.
     

    Wass Albert:

    RÜGYEK

    Az orgona-bokorra cinke szállt
    s a kis rügyeknek halk titkot súgott:
    a dombokon látta már a napsugárt,
    már jönni fog,
    s a lombok börtönére fényt havaz!
    Smaragd szívekben felpezsdült az élet.
    Csodás remény: valahol újra éled
    egy régi álom, csillogó tavasz.


    Lelkünkben is
    ilyen rügyecske tán a gondolat.
    A jég alatt
    szellem-páncélzat védi: kőkemény.


    Egy forró csókra hirtelen kipattan,
    s dalos tavasz lesz: csengő költemény.

               

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  50. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 15:332052.
    Reményik Sándor
    Én a szívemet...

    Én a szívemet szétszakítottam:
    Ahány darabja, annyifelé van.
    Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
    És csorbát nem szenved a szeretet.

    Hittem, hogy minden darab új egész,
    S akit szeret, azért mindenre kész.
    Mindenre kész, -de ah,- erőtelen
    E balga, szétforgácsolt szerelem.

    Ez a tudat éget, mint a kereszt,
    Én Istenem, nem így akartam ezt.
    Nem így: kapni más lelke aranyát,
    S cserébe tarka rongyot adni át.

    Arany lélekkapun menni által,
    S fizetni pár színes szóvirággal.
    Egyformának lenni mindenkihez:
    Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

    Én a szívemet szétszakítottam,
    Ahány darabja, anyifelé van.
    Pár rongydarab jutott mindenkinek,-
    És nem jutott az egész senkinek.
    előzmény:
    Kopciherci (2043)
    2007-04-16  22:02
  51. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 14:562051.
      Mindenfajta elkülönülés a múltban versengést, ellenségeskedést váltott ki az emberek között. Mostanában sokkal nagyobb mértékben függünk egymástól, mint régen. Ezért sokkal több kapcsolatra, párbeszédre, megegyezésre van szükség. Jó lenne, ha volna egy varázsgömbünk, amelyben meglátnánk az igazi bajkeverőt, aki szembefordítja egymással az embereket. Ez a bajkeverő bennünk lakik.

    (Dalai Láma)       
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  52. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 14:432050.

    Mintha kihűlt volna az öröm a földön. Néha, pillanatokra, parázslik még valahol. Az ember lelke mélyén él az emlék valamilyen derűs, napfényes, játékos világról, ahol a kötelesség szórakozás is, az erőfeszítés kellemes és értelmes... Nézd meg az arcokat! Amerre jársz, a világban, a kis és nagy közösségeken belül, mennyire feldúltak az arcok, milyen gyanakvók, mennyi feszültség, feloldatlan bizalmatlanság, görcsös ellenkezés az arcvonásokban! Ez mind a magány feszültsége. Ezt a magányt lehet magyarázni, s mindegyik magyarázat felel a kérdésre, s egyik sem tudja igazán megnevezni az okot... És mentől mesterségesebb közösségeket építenek föl az emberek világán belül politikusok és próféták, mentől kényszeredettebben nevelik a közösségi érzésre már a gyermekeket is ez új világban, annál irdatlanabb a lelkekben ez a magány. Nem hiszed? Én tudom. S nem fáradok el beszélni erről. Ha olyan mesterségem lenne, amely módot ad, hogy beszélhessek az emberekhez... tudod, pap vagy művész, író... könyörögnék nekik, lelkesíteném őket, hogy térjenek meg az örömhöz. Felejtsék el a magányt, oldják fel. Talán nemcsak ábránd ez.

     (Márai Sándor: Az igazi című regényéből)

    előzmény:
    anutyi (2049)
    2007-04-17  13:38
  53. 2007. Április 17. 13:382049.

    Szia Mártika! 

       További szép napot kívánok!
     

    Reményik Sándor – Már nem fáj más…  
     

    Már nem fáj más,
    Csak az fáj mindíg jobban,
    Hogy égő sebeim
    Olyan világtól-idegen sebek,
    És a szívem más szenvedők szívével
    Nem egy ütemre dobban.
    Már nem fáj más,
    Csak az fáj mindíg jobban,
    Hogy önmagamba lassan visszanőttem.
    Betokozódtam, elszigetelődtem.
    Mint a temetkező selyembogár:
    Magam a selymeimbe beleszőttem.

    Szeretnék egyszer lepke lenni még.
    Öröm mézét, búbánat harmatát
    Az arany élet-réten vinni szét.
    Leszállani minden virágkehelybe,
    S megtapintni a virágok szívét.
    Szeretnék egyszer hivő, hevülő,
    Lengő, lebegő lepke lenni még.

        
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2045)
    2007-04-17  09:36
  54. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 11:122048.
    Babits Mihály: Esti kérdés

    Midőn az est, e lágyan takaró
    fekete, síma bársonytakaró,
    melyet terít egy óriási dajka,
    a féltett földet lassan eltakarja
    s oly óvatossan, hogy minden füszál
    lágy leple alatt egyenessen áll
    és nem kap a virágok szirma ráncot
    s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
    nem veszti a szivárványos zománcot
    és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
    e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
    hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
    olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
    vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
    vagy kávéházban bámészan vigyázd,
    hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
    vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
    nézzed a lombon át a lusta holdat;
    vagy országúton, melyet por lepett el,
    álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
    vagy a hajónak ingó padlatán
    szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
    vagy idegen várost bolygván keresztül
    állj meg a sarkokon csodálni restül
    a távol utcák hosszú fonalát,
    az utcalángok kettős vonalát;
    vagy épp a vízi városban, a Riván
    hol lángot apróz matt opáltükör,
    merengj a messze multba visszaríván,
    melynek emléke édesen gyötör,
    elmúlt korodba, mely miként a bűvös
    lámpának képe van is már, de nincs is,
    melynek emléke sohse lehet hűvös,
    melynek emléke teher is, de kincs is:
    ott emlékektől terhes fejedet
    a márványföldnek elcsüggesztheted:
    csupa szépség közt és gyönyörben járván
    mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
    ez a sok szépség mind mire való?
    mégis arra fogsz gondolni árván:
    minek a selymes víz, a tarka márvány?
    minek az est, e szárnyas takaró?
    miért a dombok és miért a lombok
    s a tenger, melybe nem vet magvető?
    minek az árok, minek az apályok
    s a felhők, e bús Danaida-lányok
    s a nap, ez égő szizifuszi kő?
    miért az emlékek, miért a multak?
    miért a lámpák és miért a holdak?
    miért a végét nem lelő idő?
    vagy vedd példának a piciny füszálat:
    miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
    miért szárad le, hogyha újra nő?
    előzmény:
    richtermama (2047)
    2007-04-17  10:02
  55. 2007. Április 17. 10:022047.

    Babits Mihály

    Az Úristen őriz engem
    mert az ő zászlóját zengem,

    Ő az Áldás, Ő a Béke
    nem a harcok istensége.

    Ő nem az a véres Isten:
    az a véres Isten nincsen.

    Kard ha csörren, vér ha csobban,
    csak az ember vétkes abban.

    Az Úristen örök áldás,
    csira, élet és virágzás.

    Nagy, süket és szent nyugalma
    háborúnkat meg se hallja.

    Csöndes ő míg mi viharzunk
    békéjét nem bántja harcunk:

    Az Úristen őriz engem,
    mert az Ő országát zengem.

    Az Ő országát, a Békét,
    harcainkra süketségét.

    Néha átokkal panaszlom
    de Ő így szól: »Nem haragszom!«

    Néha rángatom, cibálom: -
    tudja hogy csak őt kivánom.

    Az is kedvesebb számára,
    mint a közömbös imája.

    Az Úristen őriz engem
    mert az Ő zászlóját zengem.

    Hogy daloljak más éneket,
    mint amit Ő ajkamra tett?

    Tőle, Hozzá minden átkom:
    hang vagyok az Ő szájában.

    Lázas hang talán magában:
    kell a szent Harmóniában.

    S kell, hogy az Úr áldja, védje
    aki azt énekli: Béke.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2046)
    2007-04-17  09:45
  56. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 09:452046.
    Babits Mihály:
    Hunyt szemmel

    Hunyt szemmel bérceken futunk
    s mindig csodára vágy szívünk:
    a legjobb, amit nem tudunk
    a legszebb amit nem hiszünk.

    Az álmok síkos gyöngyeit
    szorítsd, ki unod a valót:
    hímezz belőlük
    fázó lelkedre gyöngyös takarót.
              
    előzmény:
    Kopciherci (2042)
    2007-04-16  21:56
  57. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 17. 09:362045.

    Szia Magdika! 

    Kivánok mindenkinek szép napot!  

     

    Biztató a tavaszban

    Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat,
    te nem azért vagy, hogy odaragadj
    ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd,
    és dac poshasszon és keserűség.
    Kaptál ütleget, kaptál eleget
    (légy keresztén s mondd: érdemelteket,
    s könnyűlsz tőle!)... Most ne a vélt igazad
    emlegesd, s ne a hibát, a zavart
    (az benned is volt!):nézd a rétet, a
    nagy fényt, a Feltámadást!...Tavasza
    jött újra a földednek: nézd, a nép
    dolgozik, szépül város és vidék:
    nem árt, hogy eltűnt sok gőg, régi copf,
    s jobb lesz a jó, ha te is akarod,
    ha igazán...: másét és magadét,
    úgy gyógyítod ama ezer sebét,
    ha az csordítja megnyugvó szived,
    ami sosem elég, a Szeretet!

    /Szabó Lőrinc/

            

    előzmény:
    anutyi (2044)
    2007-04-16  22:21
  58. 2007. Április 16. 22:212044.

    Tóth Árpád

    ESTE A KILÁTÓN

    Ó-Tátrafüred

    Este kedvesek nékem a hegyek,
    A Kilátó padjáig felmegyek,
    És nézem a csillagok álmatag
    Fényében, mily szelíden állanak.

    A csillagos ég vállukon forog,
    S ők, jégbundásan, vén, bús pásztorok,
    Őrzik a nagy csendet az ég alatt,
    S kő-arcukon ezer holt ránc szalad.

    Lenn a Grand villanyéje ég vigan,
    Betegszobákban szökken a higany -
    Itt a nagytőgyü, fehér fellegek
    Halkan suhannak, s békét ellenek.

    Lehajtom fáradt fejem a padon,
    Most úgy érzem: felszív a hűs vadon,
    S oly furcsa látnom a friss havon át,
    Amerről jöttem, lábaim nyomát.

    Oly furcsa, hogy majd ezen a nyomon
    A súlyos testet visszavonszolom,
    S lenn azt mondom: újra itthon vagyok -
    És fenn a csúcs búm nélkül is ragyog.

      
     

    előzmény:
    Kopciherci (2043)
    2007-04-16  22:02
  59. 2007. Április 16. 22:022043.

    TÓTH ÁRPÁD
    AZ ÚJ TAVASZRA


    Az új tavasz játékos ujja
    Rügyet sodort az ághegyen,
    S most lágyan enyhe szája fújja,
    Hogy szétnyíljék és lomb legyen.
    Már bús bivaly ballagva rázza
    Igáját, s barnul új barázda,
    S peng a pacsirták éneke:
    A szíveket is újra vágja,
    Már mélyre szántja újra, fájva
    A vágy, a vágy, a vén eke...

    A szívem kérdem: árva, gyarló
    Szív, rajtad szánt-e régi láz?
    Sarjad-e még a fáradt tarló
    Borús rögén vidám kalász?
    Tavaszi sóhaj pitypang-pelyhe,
    Sovárgás reszkető, kék kelyhe
    A holt ugart diszíti még?
    Vagy lomha dudva lep be tengve,
    S már csak a vérző naplemente
    Komor pompája lesz tiéd?

    Tompán tünődöm. Csend a tájon,
    S mint aki mélységbe bukott,
    Ha mozdul, szisszen jajja fájón -
    Felelnék, jaj, de nem tudok.
    Minden oly furcsa, torz és visszás,
    Idegen a tavaszi tisztás,
    És ferde ívü minden ág...
    Ki lovagolt el ott a fák közt,
    Az elhulló fehér virág közt?
    A Szerelem? - az Ifjuság?

    A tavaszi sürűben állok,
    S már oly kábultan nézem én,
    Mint búvár a bizarr korállok
    Bokrát a tenger fenekén;
    A fény is olyan messzi, tört fény,
    S a lég oly lomha, súlyos örvény,
    Fulladva, fájva görnyedek,
    S száz halk polip-karjával roppant
    Lassan átfon, s alélni roppant
    A bú, a renyhe szörnyeteg.

    Ó, fent az égen felleg úszik,
    Aranyfelhő, angyal-hajó,
    Egy angyal tán a szélre kúszik,
    Inteni volna néki jó:
    Ó, angyal, nézd, megöl a bú már,
    Elpusztulok lent, árva búvár,
    A kék örvények rejtekén...
    Testvérem, angyal, szállj le értem,
    Ringass a hűvös, szűzi térben,
    Míg lázat és bút elfelejtek én...
    előzmény:
    anutyi (2040)
    2007-04-16  19:56
  60. 2007. Április 16. 21:562042.

    Szia Mártika!  

    Csodaszépet tettél fel! 

     

    Cso Gi Cson: A patakkal beszélgetek

    Fehér sziklán ülök a völgy felett,
    s a patakkal beszélgetek.
    A víz úgy suhan a köveken át,
    selymesen, puhán, mint a fellegek,
    s oly súlytalan, hogy szinte már lebeg...
    Fodroz, iramlik, árad cseppre csepp,
    a völgy hosszán, lejtős sziklákon át,
    nappal meg éjjel, tovább és tovább...
    Az útja még nehéz és meredek,
    de ő csak mesél, csacsog és nevet,
    s vígan, fürgén szeli át a hegyet...

    Ó, te tiszta, áttetsző, kis patak,
    hadd nézzelek még, hadd csodáljalak!
    Tovasuhansz a fehér falakon,
    s ezer szilánkokra osztod önmagad,
    ezer tükör-szilánkra, mint a nap!

    Dalolsz, dalolsz, tündöklőn, szabadon,
    s dalomba ömlik a te éneked...
    Egyek vagyunk, s nincs bennem semmi más,
    csak árnytalan, nem-szűnő ragyogás!
    Fehér sziklán ülök a völgy felett,
    s a patakkal beszélgetek...


    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2039)
    2007-04-16  19:44
  61. 2007. Április 16. 20:522041.
    Jó estét mindenkink!!

    PETŐFI SÁNDOR

    EZRIVEL TEREM A FÁN A MEGGY....

    Ezrivel terem a fán a
    Meggy..
    Feleségem van nekem csak
    Egy,
    De mikor még ez az egy is
    Sok!
    Elöbb-utóbb sírba vinni
    Fog.

    Furcsa istenteremtése
    Ő!
    Reszketek ,ha közelembe
    Jő.
    Megteszek mindent,amit csak
    Kér.
    Mégis mindig dorgálás a
    Bér.

    Már ilyesmit is gondoltam
    Én:
    Megverem... bírokvele,hisz
    Vén.
    De mikor a szemem közé
    Néz:
    Minden bátorságom oda-
    Vész.

    Három ízben volt már félig
    Holt.
    Jaj istenem! be jó kedvem
    Volt.
    De az ördög sosem vitte
    El,
    Oly ,rossz,hogy at ördögnek sem
    Kell.



    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  62. 2007. Április 16. 19:562040.

    A kedvenc  idézetem  köszönöm szépen. 

    Tóth Árpád

    AZ IFJÚSÁGON IMMÁR...

    Az ifjúságon immár túljutottam,
    Napjaim lejtése már nem szilaj,
    Már nem zuhog, mint vad víz, áll nyugodtan
    És simán, mint a hűvös, bús olaj.

    Ó, bús olaj, kit szűrtek fájó prések,
    Lelkem olaja.......eség,
    Megkenni véled a vén szenvedések
    Sajgó hegét... 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2039)
    2007-04-16  19:44
  63. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 16. 19:442039.
    Assisi Szent Ferenc: Tégy engem békéd eszközévé

    Uram,
    tégy a béke eszközévé.
    hogy szeretetet vigyek oda,
    ahol gyűlölet van,
    hogy megbocsássak,
    ahol bűn van,
    hogy egyesítsek,
    ahol széthúzás van
    hogy igazságot hozzak,
    ahol tévedés van,
    hogy hitet vigyek,
    ahol sötétség van,
    hogy örömet vigyek oda,
    ahol szenvedés van

    Nem azért, hogy vigasztalódjam,
    hanem, hogy vigasztaljak;
    nem azért, hogy megértsenek,
    hanem, hogy megértsek
    nem azért, hogy szeressenek,
    hanem, hogy szeressek;

    csak ez a fontos,
    mert amikor adunk - kapunk,
    amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
    amikor meghalunk - új életre kelünk.
             
    előzmény:
    anutyi (2038)
    2007-04-16  19:33
  64. 2007. Április 16. 19:332038.

    Szia Mártika! 

    Petőfi Sándor
    SZERELEMNEK RÓZSAFÁJA...  

    Szerelemnek rózsafája...
    Árnyékában heverek,
    Hulldogálnak homlokomra
    Illatozó levelek.

    Szerelemnek fülmiléje
    Csattog a fejem fölött,
    Képzetemben minden hangja
    Egy-egy isten-álmat költ.

    Szerelemnek poharában
    Ajkamat fürösztgetem,
    Nem oly édes másból a méz,
    Mint ebből a gyötrelem.

    Szerelem fejér felhői
    Errefelé lengenek,
    Mintha engem látogatni
    Jőne egy angyalsereg.

    Szerelemnek holdvilága
    Rám aranypalástot vet,
    Eltakarja, felejteti
    Vélem szegénységemet.

    Pest, 1848. január

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_349861 (2032)
    2007-04-16  13:16
  65. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 16. 17:392037.
    Áprily Lajos: A kertbe ment

    Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
    a virágod és a pázsitod,
    Én nem tudom, virágok ültetését,
    ágyásaidban hogy igazítód.
    Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve
    júniusi vasárnap hajnalán,
    beteg lábával és beteg szívével
    bánatosan kertbe ment anyám.
    Uram, tele volt immár félelemmel,
    sokszor riasztó árnyék lepte meg,
    de szigony-eres, érdes két kezével
    még gyomlálgatta volna kertemet.
    A kicsi teste csupa nyugtalanság,
    s most elgondolni nem tudom, hogy ül.
    Virágosodban könyörülj meg rajta,
    hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.
    Mezőiden ne csak virágmagot vess,
    virágaid közé vegyíts gyomot,
    hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:
    asphodelosod és liliomod.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  66. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 16. 17:282036.
    Bocs elirtam a hozzászolást   
    előzmény:
    bumbuti23 (2027)
    2007-04-15  09:54
  67. Torolt_felhasznalo_349861
    Torolt_felhasznalo_349861
    2007. Április 16. 17:102035.

    Szia Aniko! 

    nagyon édi az unokaöcséd és szép a kilátás a dolgozo szobádbol gyönyörü a virágod 

     

    Tojáslepény olaszosan 4 tojás,
    4 csapott evőkanál finomliszt,
    2 dl tej,
    4 evőkanál olaj,
    1 csapott evőkanál ételízesítő,
    1 evőkanál paradicsompüré,
    1-1 mokkáskanál törött fekete bors,
    szárított oreganó (vagy szurokfű),
    sütőpor,
    porcukor,
    3 gerezd fokhagyma
    a tetejére 5 dkg reszelt sajt.

    Előkészítése: a tejet simára keverem a paradicsompürével, és beleszórom az összes fűszert, az ételízesítőt, zúzott fokhagymát meg a sütőport. Ezután hozzáadom a tojásokat és jó habosra felverem. Belekeverem a lisztet, és 2 evőkanál olajat.

    Elkészítése: előveszek egy jó nagy serpenyőt, és a megmaradt olajat belecsorgatom. Felforrósítom, majd a paradicsomos masszát úgy öntöm bele, mint amikor palacsintát sütök. A masszát a serpenyő teljes felületén körbefolyatom, és a serpenyőt befedem. Az alsó felét addig sütöm, míg pirosra nem sül. A reszelt sajtot rászórom a tetejére, és már csak addig hagyom a tűzön, míg a sajt egészen elolvad rajta. Meleg tálra csúsztatom, és 4 cikkre vágva pirított kenyérszeletekkel azonnal tálalom.

     

    Tojáslepény olaszosan 4 tojás,
    4 csapott evőkanál finomliszt,
    2 dl tej,
    4 evőkanál olaj,
    1 csapott evőkanál ételízesítő,
    1 evőkanál paradicsompüré,
    1-1 mokkáskanál törött fekete bors,
    szárított oreganó (vagy szurokfű),
    sütőpor,
    porcukor,
    3 gerezd fokhagyma
    a tetejére 5 dkg reszelt sajt.

    Előkészítése: a tejet simára keverem a paradicsompürével, és beleszórom az összes fűszert, az ételízesítőt, zúzott fokhagymát meg a sütőport. Ezután hozzáadom a tojásokat és jó habosra felverem. Belekeverem a lisztet, és 2 evőkanál olajat.

    Elkészítése: előveszek egy jó nagy serpenyőt, és a megmaradt olajat belecsorgatom. Felforrósítom, majd a paradicsomos masszát úgy öntöm bele, mint amikor palacsintát sütök. A masszát a serpenyő teljes felületén körbefolyatom, és a serpenyőt befedem. Az alsó felét addig sütöm, míg pirosra nem sül. A reszelt sajtot rászórom a tetejére, és már csak addig hagyom a tűzön, míg a sajt egészen elolvad rajta. Meleg tálra csúsztatom, és 4 cikkre vágva pirított kenyérszeletekkel azonnal tálalom.