Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kérd és megadatik
Létrehozva: 2007. május 30. 16:09
Sziasztok!
Olyan emberekkel szeretnék beszélgetni, akik olvasták vagy már hallottak a következő című könyvet:
Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik! (Bárki lehetsz, bármit megtehetsz, és bármire szert tehetsz!)
És van kedvük a tapasztalatokat megosztani egymással és velem.
Aki nem ismerné röviden leírom, mire számíthat, ha elolvassa. A vonzás törvényéről szól, amire gondolsz, azt vonzod be az életedbe. De ezen tudsz változtatni, ha akarsz és olyan dolgokat vonzol be, amire előtte nem is számítottál, avagy hogyan érjünk el bármit (bármit!), életünk bármely területén, élvezettel és könnyedén.
A könyvben nekem az tetszett a legjobban, hogy különböző gyakorlatokkal megmutatja, hogyan kell a föld fellett járni 5 cm-rel és boldognak lenni a cél eléréséig.
Olyan emberekkel szeretnék beszélgetni, akik olvasták vagy már hallottak a következő című könyvet:
Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik! (Bárki lehetsz, bármit megtehetsz, és bármire szert tehetsz!)
És van kedvük a tapasztalatokat megosztani egymással és velem.
Aki nem ismerné röviden leírom, mire számíthat, ha elolvassa. A vonzás törvényéről szól, amire gondolsz, azt vonzod be az életedbe. De ezen tudsz változtatni, ha akarsz és olyan dolgokat vonzol be, amire előtte nem is számítottál, avagy hogyan érjünk el bármit (bármit!), életünk bármely területén, élvezettel és könnyedén.
A könyvben nekem az tetszett a legjobban, hogy különböző gyakorlatokkal megmutatja, hogyan kell a föld fellett járni 5 cm-rel és boldognak lenni a cél eléréséig.
Én HISZEK benne!!!!
Mildo, hálás vagyok ezért az idézetért
Azt megértem, hogy nekem nem jár
, de a többiek?
"JÚNIUS 21
A példaképek visszatükrözik belső tulajdonságaimat
Gondolj valakire, akinek tulajdonságait őszintén csodálod. Mi az, amit nagyra tartasz ebben az emberben? Szerinted benned is megvannak ezek a tulajdonságok? Igen, megvannak, bár lehet, hogy még nem fedezted fel őket magadban, vagy még nem fejlesztetted őket olyan fokra,mint az az ember. Most pedig tégy úgy, mintha valamelyik részed nagyon hasonlítana arra, akire felnézel, és gondolkozz el azon, miként tudnád ezt a részedet aktivizálni és kifejezésre juttatni az életedben. Képzeld el, hogyan viselkedne ez az ember egy bizonyos szituációban, és engedd, hogy az energiája keresztüláramoljon rajtad. Végül kérd meg a belső vezetődet, adjon tanácsot, miként tudod felszínre hozni magadban ezeket az energiákat.
*
A példaképemben
csodált tulajdonságok
bennem is megvannak.
Megtanulom kifejezni ezt a részemet."
További csodás,
szép napot Mindenkinek
Az enyém az
Hiszem, hogy ma valami csodás dolog történik velünk
Június 20. Szombat
"Képes vagyok bármiben sikeres lenni, amiben akarok."
Ez az abszolút igazság, de a lényeg: TE hiszel benne?
Szép estét mindenkinek
"Ismerd fel a pozitív tükröket
Kezdetben, amikor úgy tekintünk a kapcsoltainkra, mintha tükörbe néznénk, igen hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a negatívokat vegyük észre. Fontos, hogy észrevedd a kapcsolataidból jövő pozitív visszajelzést csakúgy, mint a negatívot. Gondolkozz el azon, mi pozitívat és szépet tettél az életedben, hiszen ez is visszatükröződése annak, aki vagy. A negatívumokra ne úgy tekints, mint olyasmire, ami miatt ostoroznod kellene magad, hanem olyasmire, amit még meg kell tanulnod tökéletesíteni, hogy megszülessen a remekmű, amelyen munkálkodsz. Életed folyamatos, soha véget nem érő, előremutató feladatnak tekintsd, mindig tökéletesítened és csiszolnod kell.
*
A pozitív visszajelzésekből
látom,
mennyi szépség van bennem."
További csodás,
szép napot Mindenkinek
Az enyém az
Hiszem, hogy ma valami csodás dolog történik velünk
Szia Mildo!
Köszönjük az idézetet.
Én ma szívesen adtam volna valakinek pénzt, de nem fogadta el, viszont gazdagabb lettem egy igaz baráttal
akitől még van tanulni valóm
Megigértem, hogy minden nap hozok én is bölcsességeket. Itt a mai.
Remélem nem baj, hogy csak este tudom hozni
Június 19. Péntek
"Te is ezt gondolod?
"Most nincs pénzem arra, hogy másoknak is adjak, de ha lesz adakozni fogok."
Ha ezt gondolod, akkor sose lesz pénzed. A leggyorsabb útja annak, hogy bevonz bármit az ha másoknak adsz, szóval ha a pénz az amit vonzani akarsz, akkor adj pénzt másoknak. Adhatsz 1000 forintot, 100 forintot vagy 1 forintot. Nem számít, hogy mekkora összeg, csak adjál. Nem számít, hogy mennyit és hogy kinek, csak adjál!"
Nezz korul ezen az oldalon, sok jo cikket talalhatsz itt.
Ha feliratkozol a hirlevelre, kapsz egy ingyenes e-konyvet, raadasul minden 100. feliratkozo egy konyvcsomagot nyer.
http://www.gazdagnok.hu/
Szia!
Orulok, h. mar jobb a kedved. Ajanlom, h. hallgasd meg az alabbi interjut!
http://www.gazdagnok.hu/2009/04/20/soti-judi t-jobb-elhasznalodni-mint-berozsdasodni/
"
A következő lépés, amely nyilvánvaló és logikus: ígérjék meg, hogy nem teszik többé! Ígérjék meg, hogy nem teszik többé! Miért? Miért? Hogy világos legyen nekik.
És végül: engedjék meg nekik, hogy figyelmeztessék Önöket! Engedjék meg, hogy figyelmeztessék, ha elfelejtenék! Mert el fogják felejteni, biztosan lesz ilyen, időről időre. És hagyják, hadd mondják: „Apa, ez a destruktív kritika?”, vagy: „Mama, ez a destruktív kritika?” Mire Önök: „Igen, ez az, igazad van, bocsáss meg!” Ha a destruktív kritika eltörlését szabálynak veszik, és ez a cél az Önök otthonában, senkinek ne engedjék meg otthonukban a destruktív kritikát! Töröljék el a destruktív kritikát! Senkinek ne engedjék meg, hogy az otthonukban bárkit destruktív kritikával illessen! Tegyék egyértelművé, hogy lehet vitatkozni, és lehet egyet nem érteni. Ez minden családban előfordul. De azt senki nem engedheti meg magának, hogy a másikat elítélje! Tegyék ezt szabállyá családjukban, és jussanak el arra a pontra, hogy bárki mondhassa: „Ez destruktív kritika.” Vagy bárki mondhassa: „Ezt én nem fogadom el!” És ha bárki hibázott, bocsánatot kérhessen!
Nos, a gyerekeimmel én ezt a szabályt a születésük előtt tanultam. Én azt szoktam mondani a gyerekeimnek, azt szoktam kérdezni: „Megbocsátasz? Sajnálom, bocsánatot kérek. Megbocsátasz?” És most, ha vitatkozunk, és beküldöm őket a szobájukban, Michael (májkl) oda szokott jönni hozzám, és azt mondja: „Apu, megbocsátok neked, amiért beküldtél a szobámba.” A legédesebb dolog volt tőle. Azt mondom: „Michael, sajnálom, köszönöm neked, és bocsáss meg!” És ha folyton bocsánatot kérünk, kapcsolataink nyitottak maradnak.
Még egy utolsó pont, nehogy elfelejtsem! Ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani a gyerekeinknek, félre kell tennünk az önző énünket, és gyermekeink lelki épségét kell mindennek elébe helyeznünk. A bocsánatkéréshez szükségünk van a bátorságra és a szilárd jellemre, hogy megtegyük. Bátorság kell hozzá és jellem. Hatalmas erő kell egy felnőttnek ahhoz, hogy bocsánatot kérjen egy gyerektől. De ha példával járunk elöl, akkor bátorságot és szilárd jellemet építünk gyermekeinkbe. Tudják, mennyien töltötték fél életüket azzal, hogy elkerüljék annak felismerését, hogy: „Tévedtem, hibát követtem el.”? Ha bizonyságot teszünk bátorságunkról és jellemünkről, és így szólunk: „Sajnálom, hibát követtem el. És ebben a házban nincs helye a destruktív kritikának.” Ezzel megmutatjuk nekik, hogy ők is lehetnek bátrak és jellemesek. Ők is mondhatják: „Sajnálom, tévedtem, hibát követtem el.” Ők is bocsánatot kérhetnek, ha olyat mondtak vagy tettek, amivel mást megbántottak. Ha ilyen példát mutatunk gyerekeinknek, biztos alapot építünk magas fokú önbecsülésüknek, önértékelésüknek. És lehetővé tesszük, hogy egész életükön át képességeiket valósítsák meg inkább, mint kárpótolják fogyatékosságaikat. Ez a legszebb dolog, amit a gyerekeinkért tehetünk, és remélem, a sajátjukért meg is teszik.
„Jólétben élni csak nagy szeretet által lehet.” Albert Habet
"
A 7.: már korán tanítsuk meg gyerekeinket arra, hogy mondogassák: „Szeretem magam!” Tanítsuk meg gyerekeinket a „Szeretem magam!”-ra! Már kiskorukban. „Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretem magam!” A nagy önbecsüléssel rendelkező gyerekek, akik nagyra értékelik magukat, túlságosan szeretik magukat ahhoz, hogy bajba kerüljenek az iskolában. Jobbak az eredményeik, népszerűbbek. Jobban szeretik őket a társaik és a tanáraik. Kevésbé hajlamosan a drogok használatára. Jobban ellenállnak a külső hatások nyomásának. Nem keverednek bajba, nem viselkednek vandál módon. Tanítsuk meg őket erre: „Szeretem magam! Szeretem magam!” A gyerekeinket, ahogy elkezdtek beszélni, megtanítottuk arra, hogy mondogassák: „Szeretem magam! Szeretem magam!” Odaállnak a tükör elé, és úgy mondogatják: „Szeretem magam! Szeretem magam!” És úgy is viselkednek. Az emberek odajönnek hozzánk az utcán, és ezt mondják – és ez csodálatos –, azt mondják: „Ezek a gyerekek semmitől se félnek!” Ezek a gyerekek nem félnek semmitől. És ez volt mindkettőnk vágya, mert mindketten negatív családból jöttünk, ahol a destruktív kritika volt az úr. Azt akartuk, hogy a mi gyerekeink ne féljenek semmitől.
Ez tehát a 7 kulcselem, amelyek a nevelés során gyermekeinket felszabadult és elégedett gyermekké teszik.
Nos, eljutottunk egy fontos ponthoz. Sok szülő, aki részt vett a tanfolyamon, ezen a ponton, vagy már korábban is, bűnösnek érzi magát, és feszengeni kezd. Vagy ideges lesz, mert tudja, hogy kiabált a gyerekeivel, kritizálta őket, bántotta őket. És vannak, akiknek a gyerekei személyiségzavarokkal küszködnek, problémáik vannak a tanulásban, a kapcsolataikban, nincs önbecsülésük, vagy kisebbségi érzésük van. És a szülők kényelmetlenül érzik magukat, mert rájönnek, hogy azt tették a gyerekeikkel, amit a szüleik tettek velük. És most jutottak oda, hogy learatják a termést. Ha úgy tetszik, nézik a gyerekeiket, és rájönnek arra: az, hogy ilyenek lettek a gyerekeik, az sokkal inkább az ő tetteik és szavaik, mint bármi más dolog eredménye.
Nos, itt a megoldás erre. Szinte hihetetlen, de a múltat meg nem történtté lehet tenni a következő egyszerű technikával:
Az 1. dolguk, ha hazamennek erről a tanfolyamról, hogy gyűjtsék maguk köré gyerekeiket! Gyűljenek össze, üljenek le, és kérjenek bocsánatot tőlük az összes eddigi destruktív kritikáért! Mondják ezt: „Részt vettem egy tanfolyamon, ahol megértettem a destruktív kritika hatását, és nagyon sajnálom, ha bármivel, amit valaha mondtam vagy tettem, rossz érzést okoztam vagy megbántottalak benneteket. Bocsánatot kérek, és kérem, hogy fogadjátok el a bocsánatkérésemet!” Ez a leghihetetlenebb dolog, amit a szülő a gyerekéért tehet. Hiszen a gyermek szeretni akarja a szüleit. És azt akarja, hogy a szülei is szeressék őt. De a destruktív kritika falat emel közéjük, bizalmatlanságot, bizonytalanságot szül. És amikor szülőként, és csak Önök tehetik meg, amikor szülőként bocsánatot kérnek, és azt mondják: „Nagyon sajnálom, kérlek, bocsássatok meg nekem!”, a gyermek úgy érzi, hirtelen fölszabadult, mintha egy nagy követ vettek volna le róla. Miért van ez? Mert a célunk az, hogy 100 %-ig felelősséget vállaljunk minden tettünkért és szavunkért, amivel bűntudatot ébresztettünk bennük. Vállaljuk fel ezt a felelősséget, és mondjuk azt: „Felelős vagyok. Nagyon sajnálom, bocsánatot kérek. Bocsássatok meg nekem!” A gyermekeik teljesen el lesznek ámulva. Láttunk olyan gyerekeket, akiknek az egész élete megváltozott ettől. 15-16 éves javítóintézeti gyerekek, nevelőotthonban élők, problémás gyerekek, akik évek óta küszködtek, szó szerint egyik napról a másikra más emberekké váltak. Nemrégiben részt vett ezen a szemináriumon egy házaspár. Aztán hazamentek. Volt egy 16 éves lányuk, akivel nem tudtak kommunikálni. Visszahúzódó, félénk volt, nem beszélgetett a szüleivel. A szülők hazamentek, és bocsánatot kértek tőle. Rájöttek, hogy örökké csak szidták és szidták és szidták. Tudják, hogy az átlagszülő Amerikában szidja és kritizálja a gyerekét? És ezt 8-szor teszi addig, amíg 1-szer megdicséri a gyereket. 8-szor! 8 lélektani csapás a gyermek fejlődő lelkére és érzelmeire! Rájöttek, hogy szinte már szokásukká vált a kritizálás és szidás. De hazamentek, és bocsánatot kértek. És azt mondták, másnap reggelre a lányukat teljesen kicserélték. Azt mondták, olyan lett, olyan, mint egy pacsirta. Boldog lett, nevetgélt, közlékennyé vált. Az anyjával nagyszerű barátok lettek. Elkezdtek hármasban vacsorázni járni. Olyan volt, mint egy csoda. Ismertem egy családot, ahol az apa nevelte fel mind a 10 gyermekét. Az apa egy negatív, destruktív kritikus környezetből jött. És ő is alkalmazta a destruktív kritikát az összes gyerekével szemben. Sokuknak baj van a házasságával, a többiek súlyos lelki problémákkal küszködnek, kiegyensúlyozatlanok. A legidősebb 30, a legfiatalabb 14 éves. A szeminárium végén, amelyen mind ott voltak, az összes gyerek, az összes feleség, az apa és a mama, a szeminárium végén az apa felállt, és egymás után odament minden egyes gyerekéhez, és így szólt: „Bocsánatot kérek. Bocsáss meg nekem!” És a gyerekei egymás után mindegyik sírva fakadt. Együtt sírtak. És mire végigjárta az összes gyerekét, a szobában mindenki sírt. Fantasztikus volt. És a család egyszerre megváltozott, egyetlen nap alatt.
"
A 3.: a fizikai kapcsolat. A kisgyerekek nagyon érzelmesek és nagyon érzékiek. Nagymértékben igénylik a közvetlen testi kapcsolatot. Igénylik, hogy átöleljék őket, hogy puszilgassák őket. Szükségük van a babusgatásra, cirógatásra. Minden alkalommal, amikor átöleljük a gyermeket, melegséggel és gyöngédséggel tegyük! Csecsemőkorától egészen addig, amíg felnőtté válnak. Amikor megveregetjük a vállát, megfogjuk a karját, vagy megsimogatjuk a fejét, ezek a fizikai kapcsolatok. Ahogy a dal is mondja: „Érints meg, amikor elmégy mellettem!” Az apróságok sokat jelentenek. A fizikai érintkezés az egyik legjobb módja szeretetünk kimutatásának. Nagyon érdekes. A 40-es években végzett kutatások szerint azok a csecsemők, akiket etetés közben nem vettek fel, és nem ölelték át őket az evés alatt, ténylegesen kezdtek visszafejlődni. Kiszáradtak, nem fogadták be az ételt. És végül sokuk meg is halt egy betegségben, amelyet úgy neveznek: morazmusz. A közvetlen fizikai kapcsolat hiányától. A fizikai kapcsolat feltétlenül szükséges a gyermek testi-lelki jólétéhez.
A 4.: az összpontosított figyelem. Apropó, érdekes módon sok apa úgy gondolja, hogy ha túl sokat ölelgeti kisfiát kiskorában, ha túl sokat cirógatja és csókolgatja, az lányossá teszi őt. Valójában épp az ellenkezője igaz. Minél több cirógatást, babusgatást, fizikai érintést kap egy kisfiú a mamájától, de különösen az apjától, annál férfiasabb, határozottabb, magabiztosabb férfi lesz belőle. Minél kevesebbet kap, annál bizonytalanabb, indulatosabb, feszültebb felnőtt lesz. Tehát, ne feledjék: egy gyermeknek – akár fiú, akár lány – nem lehet elég sok fizikai szeretetet adni. A koncentrált figyelem azt jelenti, hogy mindennap fordítunk időt a gyermekre. Csak a gyermek és én. Sétálunk, beszélgetünk, figyelünk, semmi tévé, semmi újság, senki más. Csak pár perc naponta, amiből a gyermek érezheti, hogy valóban értékes. Azok a gyerekek, akikkel a szüleik nem töltenek elég időt, meg vannak győződve arról, hogy szüleik azért nem játszanak velük, mert ők, a gyerekek nem érdemesek rá. Nem tudják, hogy a szüleik elfoglaltak, sok a dolguk, csak azt érzik, hogy valami nincs rendben velük. És ezért van, hogy a szülők nem töltenek velük időt. Vigyázzunk erre, ez a gyermek észlelése, nem a valóság!
A sorban a 6.: a pozitív elvárás. Dr. David McClaun a Harward Egyetemen fedezte fel, hogy a pozitív elvárás a csúcsteljesítmény egyik legjobb befolyásoló tényezője fiatalkorban. A gyermekkel szembeni pozitív elvárással a szülő arra készteti a gyermeket, hogy az mindent megtegyen azért, hogy felnőjön, és eleget tegyen a szülői elvárásnak. McClaun valójában 2 dolgot ismert fel. Az egyik: a demokratikus családi légkör. A demokratikus családi légkörben a gyermektől elvárják, hogy kinyilvánítsa véleményét már kicsi korától kezdve. És ebben a légkörben a szülők azt mondogatják: „Én hiszek benned. Mindegy, mit csinálsz, hiszek benned. Hiszem, hogy jól csinálod.” Ez a 2 tényező önmagában eredményessé teszi gyermekeinket már 10-es, majd 20-as éveikben is. Néha 10-20 évvel megelőzik azokat, akik nem demokratikus légkörben nőttek fel. Ahol véleményüket leszólták és folyton alábecsülték. És ahol a szülők negatív elvárásokat fejeztek ki, mint… ezt mindannyian ismerjük. A gyerek keményen tanul. Hazajön 5 ötössel és 1 négyessel. A szülő azt kérdezi: „Mi ez a négyes?” Nem azt, hogy: „Nagyszerű ez a sok ötös!”, hanem: „Mi ez a négyes?” Ez pedig teljesen demoralizálja a gyereket. A pozitív elvárások tehát igen fontosak a személyiség egészséges fejlődéséhez.
"
Az 5. pontunk: mindennap mondjuk el gyermekünknek, hogy szeretjük őt! Mindennap mondjuk el nekik, hogy szeretjük őket! Engem nagyon-nagyon meglepett (mindennap mondjuk el, hogy szeretjük őket), meglepett, hogy milyen sok szülő nem mondja el a gyerekének, hogy szereti őt. Azt mondják: „Hát, tudja, hogy szeretem.” Vitatkoztam velük, azt válaszolták: „Tudja, nem kell azt mondani.” A gyerekeknek szükségük van arra, hogy ezt tudják. És mi az oka annak, hogy nem mondjuk nekik? Az, hogy szüleink soha nem mondták, hogy szeretnek minket. Ha olyan családban nőttünk fel, ahol szüleink soha nem mondták: „Szeretlek, vigyázok rád, és a legjobbat kívánom neked.”, és soha nem dicsértek, nem bátorítottak, akkor nagyon kényelmetlenül növünk fel. De higgyék el, ha gyermekeinknek rendszeresen mondogatjuk, hogy szeretjük őket, ők is mondani fogják nekünk, és meg fognak tanítani a szeretetre. Tanuljuk meg használni a szavakat rendszeresen!
Van 4 magatartás annak kifejezésére, hogy a szülő szereti a gyermekét.
Az 1. magatartás, a legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat a gyerekének: a feltétel nélküli szeretet. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a gyerek tudja, 100 %-ig szeretjük őt. Tehet akármit, bármi történhet, mert semmi a világon nem akadályozhatja meg, hogy 100 %-ig szeressük őt. Ez borzasztóan fontos. A kislányommal és a fiaimmal van egy kedvenc játékunk, amit úgy hívunk: szeretetjáték. Megkérdezem: „Mennyire szeretlek titeket?” A játék úgy kezdődik, hogy erre azt mondják: „Ennyire.” Mire én: „Ugyan!” Ők azt mondják: „Ennyire.” „Ugyan már!” „Ennyire.” És végül azt mondják: „Ennyire.” Ekkor megkérdem: „Mi van, ha rátok kiabálok?” Azt mondják: „Akkor is ennyire szeretsz minket.” Erre én: „Mi van akkor, ha elzavarlak titeket?” Azt felelik: „Akkor is ennyire szeretsz minket.” „Na és ha kiabálok, elzavarlak benneteket, és sarokba kell állnotok?” Azt mondják: „Akkor is ennyire szeretsz minket, papa. Mert bármit csinálhatunk, te mindig szeretsz bennünket.” Ez a legkedvesebb dolog, amiről meggyőzhetjük a gyerekeinket. Rendszeresen játszom ezt velük, azért, hogy a tudatalattijukba mélyen beleivódjék, hogy igenis szeretjük őket. Hogy ezzel a szeretettudattal nőjenek fel, és soha-soha ne kételkedjenek abban, hogy a mama és a papa valóban szereti őket.
Mint tudják, a feltételhez kötött szeretet táplálja a visszautasítástól való félelmet, a kisebbségi érzést és a bizonytalanságot. Azoknál a gyerekeknél, akiket fogékony éveikben nem szerettek eléggé, könnyen felléphet egy hiánybetegség. És életük hátralevő részében – mint Diogenész, aki lámpással kereste az igaz embert – egyre csak a szeretetet kutatják. Amitől gyermekként megfosztották őket. Nagyon figyeljünk erre! Sosem szerethetjük eléggé gyermekeinket fogékony éveikben. A szeretetből nem adhatunk nekik túl sokat. A szeretetet adhatjuk újra és újra is, állandóan, amennyit csak be tudnak fogadni.
A szeretet kimutatásának 2. módja: a szemkontaktus. A gyerekeknek érzelmi tankjuk van. Amit a szüleik szeméből áradó szeretettel töltenek fel. És amikor szeretettel nézünk gyermekünkre, és így szólunk: „Én szeretlek, nagyon-nagyon szeretlek.”, akkor a gyermek csodálatosan érzi magát kívül-belül. Mondjuk, hogy: „Szeretlek.”, és nézzünk a szemébe! A legtöbb szülő csak akkor néz a gyereke szemébe, amikor szidja. És a legtöbb gyerek úgy nő fel, hogy rendkívül kellemetlenül érzi magát a felnőttekkel való szemkontaktustól. Mert társadalmunkban a közvetlen szemkontaktust az ellenségesség jelének tekintik. Mert sokunkat úgy neveltek, hogy szüleink csak akkor néztek a szemünkbe, amikor szidtak. És ha kedvesen szóltak hozzánk, akkor éppen tévét néztek, vagy újságot olvastak. Nézzünk tehát a gyerekek szemébe!
Az 1.: a destruktív kritika szörnyen fájdalmas a gyermek számára. A destruktív kritika egy egész életre megátkozza a gyereket kisebbségi érzéssel, az önbecsülés hiányával, a félelemmel a kudarctól és elutasítástól. Tehát soha ne használjuk a destruktív kritikát a gyerekünkkel szemben! Soha ne ítéljük el gyermekünket! Soha ne használjuk a destruktív kritikát a gyerekkel szemben! Ehelyett tegyünk meg mindent az épüléséért! Ez nem azt jelenti, hogy nem kell fegyelmezni, nem azt jelenti, hogy ne irányítsuk, de soha ne mondjuk, hogy: „Rossz fiú vagy.” Vagy: „Rossz kislány vagy.” Vagy hogy: „Csúnya vagy.” Vagy: „Haszontalan vagy.” Vagy hogy: „Mindig hazudsz.” Soha ne mondjunk semmi olyat a lényükről, amit nem akarunk a személyiségük részévé tenni! Mert az – emlékezzenek – keresztülmegy a tudaton, egyenesen a tudatalattiba, bekerül a programba, ami igazságként raktározza el, mert mi mondtuk. Még akkor is, ha csak mérgünkben. Soha ne éljünk tehát a destruktív kritikával! A gyerekek nagyon könnyen sérülékenyek ezzel szemben.
A 2.: Ne feledjük: a szeretet hiánya vagy a szeretet visszatartása a legfőbb oka életünk lelki, fizikai és érzelmi problémáinak. Hogy a gyerekeknek szükségük van a szeretetre, és ha megfosztjuk őket a szeretettől, még ha ezt magunkban nem is így gondoljuk, a gyermek ezt fogja észlelni, mert minden észlelés. A gyermek igen felszínes a fogékony éveiben. A gyerek nem tudja, hogy mi tényleg szeretjük őt. Hacsak nem mondjuk neki, mutatjuk és bizonyítjuk neki újra és újra, újra és újra. Sok gyermek felnőttkorában pszichológushoz vagy pszichiáterhez jár. Így próbálva megküzdeni azzal a problémával, hogy soha nem hitte el, hogy a szülei szerették. Mire a szülők azt felelnék: „Hát persze, hogy szerettem a gyerekemet.” „És ezt meg is mondta neki?” „Nem mondtam meg, de tudta, hogy szeretem.” Nem, a gyerekek nem tudják. Ahogy mondják: szóból értenek.
A 3.: Ne feledjük, hogy a gyereknek szüksége van az állandó helyeslésre is! A szeretet és a helyeslés az az érzelmi és lelki mentőkötél, ami a gyermek növekedéséhez elengedhetetlen. Képzeljék el, hogy a gyermeket intravénásan táplálják! Így kapja meg a személyisége fejlődéséhez szükséges legfontosabb tápanyagokat. A legfontosabb tápanyagok ebben az infúzióban: a szeretet és a helyeslés szavainak és gesztusainak folyamatos áramlása. És ha elvágjuk az áramlást, az olyan, mintha elvágnánk a táplálék útját vagy az oxigén útját az érzelmi központtól. Mindennap kell nekik. Minden éjjel, reggel, délben és este folyamatosan igénylik. Amikor növekednek, a testük rengeteg élelmet igényel. Sok-sok élelmet, mert nőnek. Növekedésükhöz rengeteg érzelmi támogatás is kell.
4.: Ne feledjük: a gyermeknek szüksége van a dicséretre! A dicséret növeszti a gyermekeket. Felfedezték, hogy ha megdicsérnek egy gyermeket, akkor fiziológiai rendszerük az új energiától ténylegesen vibrálni kezd. Szükségük van bátorításra. Ne feledjük: a gyermekek félnek, mert ők kicsinyek egy hatalmas világban. Állandóan bátorítani kell őket: „Meg tudod tenni, meg tudod tenni! Biztos, hogy menni fog! Gyerünk, próbáld meg!” Szükségük van megerősítésre is. Néha ugyanis nem sikerül nekik. Néha viszont jól csinálják, és akkor biztatni kell őket: „Ezt jól csináltad! Nagyszerű!” Mindig dicsérni kell őket. Türelmet igényelnek. A gyermekekhez rengeteg türelem kell. Mert bizony lassan tanulnak. Akkor vagyunk a legkedvesebbek hozzájuk, ha türelmesek vagyunk és támogatók, na és persze gyöngédek, aztán kedvesek. Igen. A gyerekeknek igen sok gyöngédség kell. És sok-sok törődés, szelídség kell nekik, becézgetés kell nekik. És különösen akkor igénylik a türelmet, amikor ők maguk a legkevésbé türelmesek. Amikor a leginkább idegesítők, akkor van a legjobban szükségük a mi türelmünkre, a legtöbb kedvességre, a legtöbb megértésre, a legtöbb együttérzésre.
Najuval megbeszéltük, hogy kicsit felfüggesztem az idézeteket, de úgy érzem, hogy ez a rész a segítségetekre lesz. A folytatásban nem ez következik, de azokkal sem maradok adós
" Hogyan neveljünk tökéletes gyerekeket?
Életünk talán legtartósabb kapcsolata akkor kezdődik, amikor gyermekünk születik. Túlél sok házasságot, munkahelyi kapcsolatot, pályafutást, anyagi karriert, üzleti és lakóhelyi viszonyt. Addig tart, amíg az egyik vagy a másik fél el nem távozik.
Úgy jövünk a világra, hogy fogalmunk sincs a gyermeknevelésről. Nem rendelkezünk a nevelés képességével. A tragikus csak az, hogy a legtöbben nem is tesznek erőfeszítéseket azért, hogy megszerezzék. Manapság lehetőségünk van rá, hogy megtanuljuk, hogyan neveljünk boldog, egészséges, magabiztos, elragadó, szerető, eleven, elégedett gyerekeket. Rengeteg információt szerezhetünk, mégis a szülők 80 %-a soha nem vesz ilyen témájú könyveket. Soha nem kéri szakértő tanácsát, kivéve az anyósáét vagy az egyik szomszédjáét. Pedig nagyon fontos. Ebben a szekcióban arról lesz szó, hogyan neveljünk tökéletes gyerekeket. Adok hozzá néhány kulcsot is.
Nekem 3 gyerekem van, és úgy gondolom, tökéletes gyerekek. Krisztina 7 éves, Michael (májkl) 5, David, a legkisebb pedig 1. Ezek a gyerekek csodálatosak. Mindazt, amiről beszélni fogunk, gyakoroljuk velük. Gyakoroljuk mindennap, és megígérhetem, hogy a vetés és aratás törvénye igaz a gyerekekre is. Amit elvetünk a gyerekekben, azt le is arathatjuk. Mindazt, amit a gyermekbe táplálunk, visszakapjuk. Pozitívumot, negatívumot. De ha jót táplálunk gyermekeinkbe, a csodálatos az, hogy attól kinyílnak, mint a virágok.
Kezdjük tehát az alapkérdéssel: Mi a szülő feladata? Mi a kulcsfeladata a szülőnek? Véleményem szerint erre a kérdésre a válasz igen egyszerű. A szülő feladata, amely egyben a legfontosabb munkakörünk, a szülő feladata a gyermekek gondozása. Ennyi az egész. A szülő feladata az, hogy gondozza gyermekét, annak 18 éves koráig, vagyis amíg eléri a felnőttkort. És hogy magas fokú önbecsülést építsen ki benne. Magas fokú önbecsülést. Véleményem szerint ez a fő feladata a szülőknek. Semmi más nem olyan lényeges és fontos, mint az önbecsülés felépítése. Miért? Mert ha úgy nevelünk fel egy gyereket, hogy 18 éves korában szereti magát, becsüli magát, feltétel nélkül elfogadja és fontosnak, értékesnek tartja magát, mint egy olyan fiatalembert, aki önálló, felelősségteljes, és képes döntéseket hozni, akkor akármit hoz az élet további évei során, mivel mi, a szülei sziklaszilárd pszichológiai alapokra állítottuk, megleli az útját, és széppé teszi saját és társai életét is. Abban az esetben viszont, ha minden mást megadunk neki, de nem tápláljuk az önbecsülését, az önmagába vetet hitét, az önbizalmát, azt a meggyőződését, hogy mindenre képes, ami a sikerhez szükséges, ha mindent megadunk neki, kivéve az önbecsülését, akkor kudarcot vallottunk. A gyermeknevelésben tehát az önbecsülés felépítése a szülői szerepkör rendezőelvévé válik. A rendezőelv azt jelenti, hogy tudva, hogy minden számít, folyton azt kérdezzük, folyton azt kérdezzük: „Építi-e ez a gyermekem önbecsülését?” Vajon ez a helyzet, ez a döntésem, ez a reagálásom hozzájárul-e a rám bízott emberi lény épüléséhez, gondozásához? Vagy ellenkezőleg? Krisztinának, 1. gyermekemnek (csodálatos kislány) nagyon korán elmagyaráztam, hogy úgy érkezett hozzám – ahogy Calelia Bronic (kalélia bronik) mondja A próféta című könyvében –, hogy ő Barbarához és hozzám az Úrtól jött. Nekünk az a dolgunk, hogy vigyázzunk rá. És szeressük. Amíg fel nem nő. És hogy ő nem a mi tulajdonunk. Nem birtokolhatjuk. Nem az a feladatunk, hogy a saját képünkre formáljuk őt. Az a dolgunk, hogy gondozzuk, tanítsuk és műveljük, és hogy megadjunk neki minden lehetőséget a növekedéshez és a fejlődéshez. Mert a mi dolgunk csak az, hogy gondozzuk, amíg felnő. És ő tökéletesen megértette, hogy mi azért vagyunk, hogy gondozzuk, és önbecsülését felépítsük. Mert ő egy ajándék az Istentől. És úgy gondol magára, mint egy valódi különlegességre. Mert – lepődjenek meg! – ezt egyik barátjának sem mondták! Tehát ez a rendezőelv, amit mi a gyermeknevelésben használunk. Egyetlen szülő sem tökéletes. A szülők gyakran hibáznak, elfáradnak, ingerültek lesznek, kiabálnak a gyerekekkel, megverik, megbüntetik őket. De ha alapjában véve nevelésünk rendezőelve az önbecsülés kiépítése a gyermekekben, akkor jegyezzük meg ezeket:
szia,
az volt megint a baj, hogy ezeknek a gyakorlatoknak még eléggé az elején vagyok. és sajnos nagyon nagyon érzékeny vagyok, úgyhogy nagyon könnyen ki lehet zökkenteni az elkezdett pozitivitásból. nem könnyű egyedül a két gyerekkel, főleg h az egyik állatira kamasz, tele vagyok önváddal - ezért is írtam, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a saját megjavításomat. a gyerek területen? a munkáén? a saját önbizalmamon? végülis talán mindegy, elkezdem az egyiket turbózni, aztán jön a többi.
köszi Neked is!
szia
bocs, de egy picit örülök, hogy nem csak én bénázom, hogy nem én vagyok egyedülien a vízben kapálózó kis fuldokló. tök azt hittem - éljen az önbizalom és a poz. hozzáállás
- hogy másnak mindenkinek sikerül, csak folyton én cseszem el. hát akkor lábaljunk ki együtt! 
nekem pl. - többek között - a főnökömet kell szeretni, úgyhogy igen, kimondom: tök jófej, rendes, soha nem cseszegető, ha pedig mégis, én akkor is szeretem és imádom a munkámat!
Szia Szivarvany,
amint az elozo hsz-mban irtam, az Univerzum valaszolt es kb. abban az idoben mint a mailedben volt emlitve. Veletlen? Mas hasznos dolgot is hallottam es most azon gondolkozom, ha mar ilyen hatasos akkor kuldjed el maskor is!
Kulonben, koszi a mailed es a beirasaid is.
szia
tök jó a nicked!
nem hallgatok ilyen cd-ket (mert nincsenek), inkább olvasok. de majd igyekszem beszerezni néhányat.
a tv-ben nagyon megválogatom, hogy mit nézek, sok minden nem köt le belőlük
köszönöm Neked is!
és persze jövök továbbra is, olyan jó a Ti sikereitekről, poz. hozzáállásaitokról olvasni!
Sziasztok,
passzivan vagyunk tobbnyire jelen igy, nem csoda Naju ketelkedese. Feltetelezem, hogy mindannyian valami nagy terv megvalosulasat varjuk ahhoz, hogy bejelentkezzunk. Pedig, a ballepesek, bizonytalansagok, visszaesesek is szerves reszei az utnak.
Tobb honapja is lehet amiota Biobio feltette a kerdest, hogy kinek mi valt be legjobban? Azota, en pl. nem 'mozdultam'. A kerdes pedig allandoan a fejemben motoszkalt, mivel ugy ereztem, hogy nalam aztan semmi sem valt be, pedig valaminek csak bekellett volna valnia. Az mi lehetne?
Nemregen ismerkedtem meg egy legzes-technikaval amire ramondhatom, hogy ez nalam bevalt, mert vegre sikerult teljesen megvilagitanom miert nem a legjobban mukodik nalam a 'Kerd es megadatik'. Mas eredmeny eleresehez tovabbi gyakorlas szukseges, majd beszamolok hogyan alakult. Mondhatom, azzal, hogy a fejembe hordoztam a kerdest- egyfajta keres volt es az Univerzum valaszolt.
tudom, hogy így van, ahogy írod, de anyagilag tényleg egyre rosszabbul állok. nagyon nehéz így eltartani a 2 gyerekemet, hogy folyamatosan kevesebb a fizetésem, a fizetni valók meg az eget csapkodják. fáj, hogy nem tudok nekik megadni - olykor alapvető dolgokat. és akkor mennek apához (én hüje küldtem őket), így meg még a fát is vágom/vágtam magam alatt, mert tőlem most nem annyira kapják meg amit kérnek, csak az együttélés szép és "néha" nehéz perceit.
és igen, az önbizalmam sosem volt az űrben, de mostanában...
amúgy elkezdtem néhány gyakorlatot a kérd és megadatik-ból, úgyhogy szép lassan be kell ütnie a mennykőnek poz. értelemben! meg kell nyerjem a blikk 15 millióját!
Naju!
Köszönööööm
"JÚNIUS 19
Először külső tetteket hajts végre
Az, hogy hajlandóak vagyunk tanulni a kapcsolatainkból, nem jelenti feltétlenül azt, hogy azokat is megtartsuk, amelyek nem jók a számunkra. Ha egy kapcsolatban testileg vagy emocionálisan bántalmaznak bennünket, azt kell megtanulnunk, miként állíthatunk fel korlátokat önmagunk megvédésére. Ne féljünk elszakítani a köteléket, ha ez az egyetlen módja az önmagunkkal való hatékony törődésnek.
Az emberek csak olyan mértékben tudnak kritizálni vagy bántalmazni bennünket, amilyen mértékben efogadjuk tőlük vagy megengedjük nekik. Ha gondoskodni akarunk magunkról, először tegyünk külső lépéseket. Ezután nézzünk belülre, és hagyjunk fel önmagunk kritizálásával és bántásával. Ehelyett inkább kezdjük szeretni és segíteni magunkat.
*
Megfelelő határokat
szabok, hogy megvédjem magamat
és gondoskodjam magamról."
További csodás,
szép napot Mindenkinek!
Az enyém az
Hiszem, hogy valami csodás dolog történik ma velünk!
..
Szia Husibogyó!
Örülök neki, hogy Te is érdeklődsz a téma iránt és, hogy sok ilyen témájú könyvet olvasol. Ezek nagyon jók, mert az érdeklődésedet a felszínen tartják, de meggyőződésem mit sem ér egy könyv olvasása, ha a benne lévő gyakorlatokat nem kezdjük el csinálni, kipróbálni, és rendszeresen használni. Az elején én is faltam a könyveketés amihezkedvem volt, és tudtam, hogy azon a területen akarok változtatni azokat a feladatokat minden álsott nap végig csináltam. Nem véletlen, hogy miért ez a kedvenc könyvem ami a topicot is elindította.
Ami még eszembe jutott, amig olvastam a hsz-odat, hogy az énképeden a saját önbizalmadon, szereteteden kellene elsősorban javítani, közben meg jön a többi.
Most mennem kell, mert úgy látszik nagy fiam nem érti, hogy negyed óra múlva már a suliban kell lennie, és még bent ül a kádban.
Legyen nagyon szép napotok!!
Sziasztok!
Jó reggelt és hoztam a megszokott pár
finomságot!
Ma is egy csodálatos napunk van!!! (ha akarjátok) az enyém az!!!
Nem áll és nem állt szándékomba abba hagyni az írást, csak végre ki akartam ugrasztani Titeket a bokorból. Mert olyan rossz az, amikor én írok, Ti olvastok, aztán megint írok.... és én nem olvashatok
mert nem ír senki.
Napsi: gratula a diplomádhoz
( a többit tegnap megbeszéltük telcsin)
Mildo: olyan jó volt olvasni a sok sikeredet, gratula hozzá, és hálás vagyok mindenkinek, hogy írtatok, az én reggelem is remekül indult ezáltal!!
Más: tegnap nagyon jó társaság gyűlt össze a játszón, nem is gondoltam volna, hogy az anyukák és apukák is így ki vannak éhezve a játékra. Két játék volt nálam, mind a kettőt megtanítottam nekik, a nap végén már azon törték a fejüket, (mert ez egy összeszokott társaság én csak bele csöppentem, bár látásból ismertem őket) hogy közösen vesznek maguknak felnőtteknek játékot, és valaki tárolja, aki közel lakik, és minden este játszanak, míg a gyerekek rohangálnak. Büszke vagyok magamra, hogy vittem valami örömet az életükbe, és nem csak ülnek ott és pletyiznek (persze az is kell), de játék közben is lehet. Megígértem, hogy amíg itthon vagyunk, addig minden nap más játékot viszek le, és tanítom meg őket.
Nemsokára jön nekünk is a nyaralás, jun.25-én indulunk és júl. 2-án jövünk haza. Megint Balatonra megyünk ahol tavaly voltunk, csak most a párom jön velünk. Már megrendeltem a legjobb időt, mert megérdemeljük, és előre örülök a lehetőségnek.
Ebben a pillanatban kaptam egy telefonhívást és meghívtak holnapra egy szülinapi bulira, Alex kis barátja tartja, ráadásul a szabadban.
Legyen olyan napotok amilyet teremtettek magatoknak!!!
Napsi!
Gratulálok! Fantasztikusan ügyes vagy! Nem is csak a sikeres vizsga miatt, azt sokan megcsinálják, hanem hogy pont azt a tételt húztad amit akartál. Ez már valami!
Sajna naju ezt már nem lehet abbahagyni!
Elindítottál valamit, rengetegen olvasunk és töltekezünk az írásaitokból. Hálánk örökké üldözni fog, főleg ha abba hagyod a reggeli és mindeféle írásokat. 
Jaj neked, ha utól ér!
Nagyon ugyes vagy!
Gratulalok! Igy kell ezt csinalni! Ma egy szobabutor ajandekba... Mi johet meg? ... Holnap esetleg ... egy kutya...???
De most megvigasztalak
Helló!
Nem csak Te vagy "ilyen béna" !
Hasonló cipőben járok, finoman kifejezve, úgy érzem, max. beletaposott az élet a betonba, de a kiutat nem találom.
Most olyan helyzetben vagyok, amikor még az arany is sz@rrá válik a kezemben. Pedig szugerálom magam, probálok +an gondolkodni, de mindig az ellenkezője jön be.
Üdv
Egy ideje találtam a Thesecret.hu - n napi bölcsességeket. Nagyon szépek, szivesen olvasom őket. Rögtön ti jutottatok eszembe, hogy jó lenne elhozni nektek naponta, úgy mint Szivárvány. Rövidek, ezért ha nem bánjátok, én is bemásolnám őket ide naponta.
De ha sokalljátok, akkor szóljatok nyugodtan.
június 18.
"A szavaidnak hatalmas erejük van, mert azok olyan gondolatok amiknek további energiát adtál. Legyél tudatában annak amit mondasz! Figyelj a szavaidra! Különleges pillanat az amikor menet közben elkapod a keresetlen szavaidat, mert azt jelenti, hogy egyre tudatosabbá és jelenlévővé válsz. Igen!"
A régebbi idézeteket - amik januártól eddig voltak, majd leirom jövőre
Naju!
Amióta csatlakoztam hozzátok, immár két éve lesz, vagy inkább múlt, azóta egyetlen napot sem hagytam ki, hogy ne olvastalak volna el.
Mostanában kevesebbet szólok hozzá, de olvasni mindenképpen elolvaslak - ha valamelyik nap estig sem jutok ide, akkor valósággal hiányérzetem van, és még álmosan is, de mindenképpen benézek.
Egyébként nem tudom emlékeztek-e, de panaszkodtam arra, hogy olyan egyhangúak a napjaim. Lustán telik, nem történik semmi.
Nem tudom hogy csináltam, de már nem olyanok.
Valahogy pörgősebb lett minden, aminek nagyon örülök. 
Kertészkedek, vagy teszem a dolgom, de sokkal jobb. A virágaim pl. még sosem voltak ilyen szépek mint az idén. 
Most nem felejtem el őket meglocsolni mint régen. A petóniámnak szinte nem is látszik a levele a sok virágtól - imádom. 
Reggel sem vagyok már olyan nyomott mint azelőtt. 
Emlékeztek, a múlkor megáldottam anyósomat, miután elszállt a mérgem a kutya miatt, és tudod mi történt?
Pár nap múlva közölte velem anyósom, hogy vesz Petrának új szobabútort.
Neki eddig nem nagyon vett semmit. A két unoka közül, mintha csak az egyik lett volna az övé. Ezért is örültem olyan nagyon mikor megmondta, hogy azért mert olyan szépen tanul kap új szobabútort. 
Most éppen a katalógusokat nézegettük, nagyjából már ki is választotta milyent szeretene. Olyan boldog vagyok. 
És az óta az áldás óta egészen megváltozott. Meszelés van nála, ilyenkor máskor nem lehet vele szólni, olyan ideges, most meg tök aranyos. Ritkán ilyen kedves velünk mint mostanában. Vigyázni fogok erre az állapotra, ami azért már majd egy hónapja tart.
Más: Tegnap a munkahelyemen egy olyan probléma merült fel, amitől hirtelen hideglelést kaptam.
Hatalmas munka - rövid időn belül. De akkor elhatároztam, hogy igenis meg tudom csinálni, sőt jól megcsinálom 
és két napon belül kész leszek vele - hasonlót múlkor egy hétig csináltam. Ehhez képest ma egy nap alatt befejeztem. Nagyon ügyes vagyok - vállon is veregettem magam, remélem holnap a főnök is megteszi.
Azért tényleg gyakrabban irhatnánk mi többiek is, de olyan jó tudni, hogy naju a biztos pont, ők irnak minden nap, nekem csak olvasni kell
Szia!
Hallgatsz valamilyen pozitiv allitasokat tartalmazo cd-t (pl. 101 pozitiv allitas, Athangolo, A tudatalatti tizparancsolata) ? Naponta 2-3 alkalommal hallgatnod kene ilyeneket, a hatas egeszen biztosan NEM MARAD EL. Nagyon hatasosak ezek a hanganyagok, ha RENDSZERESEN hallgatot oket. Egy ido utan mar nem fognak kizokkenteni a szokasos mindennapi negativ esemenyek, mert az elethez valo egesz hozzaallasod meg fog valtozni a hatasukra.
Meg azt javasolnam, hogy egy ideig teljesen iktasd ki az eletedbol a TV-t, radiot, a bulvar es politikai lapokat es a negativ, gyulolkodo embereket is. Sot, kesobb is minimalizald azt az idot, amit TV-zessel (es negativ emberekkel) toltesz es akkor is szelektalj, ne nezz meg valogatas nelkul mindent!
Fel a fejjel! Minden kezdet nehez, de SIKERULNI fog!!!!!
Ha van kedved, gyere gyakrabban!
Minden jot!
Mikor vásárolni indulsz akkor ezt szajkozd előtte . Mindenre elég a pénzem amire szükségem van. Egy idő után már elhiszed és ténleg igy van.
Az elején szkptikus voltam és ovodás mesének tünt. De élet tapasztalataim szerint Igaz.
ok. elkezdem megint, illetve folytatom. sikerülnie kell, hogy végre beinduljon a jó, mert néha úgy érzem, nem bírom tovább...
bocs, hogy rátok öntöm magam és negatív vagyok.
és KÖSZÖNÖM NEKED!!!!!
Kezdedtek jó ha figyeled gondolataidat. Egyfolytába figyelni képtelenség de mikor sikerül tudni fogod az a gondolat félelem vagy szereteből indult. Amik félelemből indulnak (nyakoncsiped magad ,belüről érezni fogod) Ne ijegy meg tőlle csak cseréld le tereld el a figyelmed más felé ami tetszik amit csodálni tudsz . Ami tetszik és amit csodálsz azok a dolgok energiával töltenek fel . Ez a pozitiv gondolkozás alap beépitési folyamata.
sziasztok,
én is régóta olvasgatlak titeket, ne hagyjátok veszni a topikot!
ha lehetek ilyen tolakodó, segítsetek légyszi. hiszek az ezotériában, a vonzásban, stb. olvastam a topikindítóban szereplő könyvet, és még jópár hasonlót. imádom Coelho-t, olvastam Osho-t. (és asszem ma megint előveszem
) múlt héten végre kirángattatok a béka segge alól, elkezdtem pozitívan szemlélődni, esténként és napközben többször vizualizálni. aztán egyszer-kétszer jött valami, ami kizökkentett és nem tudtam folytatni. ha az életem több területen van elakadva, akkor merre tovább? példa: hiába vágyakozom A munkahelyem után, ahol jó nekem, ha az életem másik területén jön egy negatív löket, akkor erre is rossz hatással lesz, rosszkedvű, esetleg depis leszek. vagy csak én vagyok ilyen béna? 
olyan nehéz egyedül felállni és kirángatódni a sz..ból. főleg ha az alagút végét sem látni....
Sziasztok!
megvan az államvizsgám!
És tudjátok melyik tételt húztam?
Igen,igen,amit két hete programoztam magamnak...amikor kijöttem a teremből, a többiek alig akarták elhinni,hogy azt húztam,amit akartam...
Dehát működik a vonzás törvénye!!!:))
Szép napot Mindenkinek!!!