Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Friss szakítás
Létrehozva: 2007. augusztus 17. 19:14
Sziasztok!!
Sorstársakat keresek...
Ma úgy néz ki végleg elváltak útjaink a Férfivel, akit mindenkinél jobban szeretek...
Hogy lehet ezt túlélni???
Egyenlőre levegőt venni is fájdalmas nélküle, nem gondoltam volna soha, hogy ez ilyen szörnyű lesz!! (Valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy be fog következni...)
Várok mindenkit, aki hasonló cipőben jár!
Zita
Szia
Bár nálunk nem volt gazdálkodó forma.. de a többi ugyanez, az évet kivéve, ami nálunk csak 3 év. Nálunk az volt a fő probléma, hogy mindketten még szülőkkel laktunk és én szinte a hét mindennapját nála.. és picit ráment a kapcsink, és besokkaltunk... és most itt vagyok egyedül.. és ő is... hiányzunk egymásnak.. de most egyenlőre nem lehetünk együtt.. lehet később sem..
Én azt tanácsolnám neked.. hogy hagyj neki időt.. (tudom, hogy szörnyű, mert én is pont ebben a cipőben vagyok).. és akkor megnyugodtok midnketten és kitisztul, hogy mit is szeretnétek valójában.. és utána még rendbejöhetnek a dolgok.. hidd el
Szia.Az előzményeket a szakítósdi topicban megtalálod.
A lényeg annyi hogy húsvétkor lettünk volna 5 évesek.Az első 2 évben nagyon jól elvoltunk,majd jöttek a gondok.Az ő részéről már megvoltak a kapcsolat elején,de megbeszéltük ha nem bírom ezt az életformát-gazdálkodó:reggel 6tól késő estig meló van,nincs 7vége,ünnepek-akkor hagyjuk abba.Elég sok szünet volt,se veled se nélküled kapcsolat lett belőle,hát úgy döntöttünk elkell engednünk egymást.Ő így mondta:"Ne kínozzuk egymást".
A szerelem,szeretet megvolt/megvan/ úgygondolom mindkettőnkben,de ez nem elég
Nem tudtunk 1ről a 2re lépni sajnos.
Úgy beszéltük,hogy tartjuk a kapcsolatot,de nem jelentkezik,sztem neki is jobb ha egyenlőre nem.
Igazság szerint én is néha elmenekülnék,néha meg hívnám hogy mi van vele.
De úgy döntöttem amíg ő nem lép én sem fogok.
Várom azokat, akikkel egy cipőben járok, jó lenne valakivel kidumálni. Senki nincsen?
A 3 hét frissnek számít??
Közös megegyezéssel történt,de így is rossz.Vegyes érzelmek kavarognak bennem hol hiányzik,hol meg örülök hogy szabad vagyok
Kitartás mindenkinek!
Sziasztok
Én két hete vagyok egyedül, mert szakítottunk. Nagyon rossz most, és keresek én is sorstársakat, mert nagyon egyedül érzem magam.. jajj
Nem vagyok sorstárs, - remélem jódarabig. Csak megláttalak és gondoltam nem hagylak egyedül, míg valami valódi sorstárs rádakad.
Amúgy szerintem erre nincs is gyógymód. Sok lüke általános megszokott dumát most írhatnék, idő, meg nem érdemli meg.. minek írjam ezt, mindezt Te tudod hogy van.. volt.
Egyébként ha fáradt vagy társasághoz tényleg jó a film, azon jól el lehet aludni. Nekem bejön.
Szintén sorstárs vagy már csak vígasztaló?
Tudom..
csak hát valamit írnom kellett. Ott "ácsorogtál" egyedül a gondoddal.
Miért nem mész el valahova, valakihez? Barátnő? Hogy ne rajta agyalj. Vagy valami filmet nézni? Ami leköt. Persze könnyű olyannak ilyent írni, aki épp nem szenved. De talán pont egy ilyen ember lát tisztábban.
De persze tudom milyen nehéz lehet.
Nem tudom, jár-e erre vki, de hát én sajnos - sorstársakat keresve - idetaláltam ...
Line
Tudom,h így már nem mehetett tovább,csak nagyon nehéz megérteni.Már most hiányzik,ráadásul egy városba járunk suliba,én itt is lakom,minden esély meg van,h összetalálkozzunk. Én eddig minden szakításunkkor meg akartam halni,borzasztóan viselkedtem,de mostanra rájöttem,h nincs értelme.Talán kicsit már megedződtem.
Persze,sok lehetőség van még előttem,de ezek után senkiben sem tudnék bízni.Benne vakon bíztam,mégis átvert.
Részemről első látásra szerelem volt,talán az ő részéről is...Pont két éve lehetett amikor először megpillantottam a suliban,akkor volt végzős,én meg a kis hülye.Fél évig csak néztük egymást,egyre jobban beleszerettem.Az utolsó napon mert csak odajönni hozzám,sosem fogom elfelejteni
Pestről lejárt hozzám hetente többször,aztán részben miattam lejött ide tanulni. Egy helyen vagyunk,mégsem együtt
Még igazán fel se tudom fogni,h nem vagyunk együtt,soha nem találkozunk,annyira az életem részéve vált.
A kineziológiáról nem sokat tudok,esetleg ha bővebben leírnád?
Ma de. barátnőmmel voltam vásárolni,legalább kicsit elterelte a figyelmemet.
Dóri!
Hidd el, hogy túl fogod élni! A történeted alapján, sokkal jobb, hogy vége lett. Nő vagy, nem szabad hagynod magad megalázni, kihasználni. Tudom közhely, de előtted az élet és még annyi szépet tartogat neked. Nekem lassan 2 hónap telt el a szakítás óta és még mindig nem vagyok túl jól, de már nem akarok meghalni, mint pl 3 hete. Igaz az elmúlt két éjszakám nagyon rossz volt, mert róla álmodtam, de biztos csak azért, mert ilyenkor hétvégén kicsit több időm van agyalni hülyeségeken. De bízok benne, hogy ez is el fog múlni hamarosan.
Ha nagyon úgy érzed, hogy egyedül nem tudod feldolgozni a dolgot, tudom ajánlani a kineziológiát. Én a szakítás után egy héttel kerestem fel egy kineziológust és nem bántam meg. Kedden megyek a következő kezelésre, már alig várom!
Ma délután szakítottunk a barátom,végleg
Nem ért teljesen váratlanul,hiszen ez már nem az első volt,de mégis borzasztó.
Leírom a történetünket,bár úgyse lehet rá semmi bíztatót sem írni.
Másfél éve jöttünk össze,nagyon fiatalok vagyunk mindketten,én alig 17,ő 20 éves. Hatalmas szerelem volt,mint a filmekben,imádtuk egymást,soha egy rossz szó nem volt köztünk,azt mondtuk örökké együtt leszünk. Egy évig így is volt,én voltam a világ legboldogabb embere.Aztán kicsit kezdett laposodni a kapcsolat,de nem gondoltam semmi rosszra sem.Míg júliusban egyik találkozásunkkor bevallotta,h hétvégén megcsalt,de borzasztóan megbánta,nem akar elveszíteni...Megbocsátottam neki,akkor kellett volna szakítanom. Egy hétre rá újra megcsalt,szakítottunk,borzasztó tragédiának éltem meg,magamon kívül voltam.Pár napra rá keresett,h nem tud nélkülem élni,imád,borzasztóan megbánta,sose enged el,sose kell senki más.Persze megbocsátottam,egy hétig újra fantasztikus volt,nagyon örültem,elhittem,h így is marad.Aztán elmentem egy 240 km-es bicikli túrára,közben telefonon beszéltünk,éreztem,h vmi nincs rendben.Mikor hazaértem este fáradtan felhívtam,h ugye nem akar szakítani velem.Azt mondta másnap megbeszéljük.Bőgtem a telefonban,őrjöngtem,h mondja,h nem igaz.Nem mondta...Szüleim már mentőt akartak hívni hozzám.Aztán augusztus végén barátnőim felvetették,h mi lenne,ha elmennénk a SZIN-re.Igent mondtam,tudtam,h ott lesz ő is. Utolsó előtti nap véletlenül összefutottunk,ott sírt,teljesen ki volt borulva,h nem bírja nélkülem és semmit sem értek,azért szakított velem mert jobbat érdemlek és a sok szemétségét nem lehet megbocsátani,de nagyon szeret.Együtt töltöttük az éjszakát,a következőt is...Mai napig együtt voltunk azóta...De ez az utolsó esély volt,több nem lesz.Amiket mondott,borzasztó volt hallgatni.Azt vágta a fejemhez,h az utóbbi két hónapban semmit sem érzett irántam sajnálaton kívül,nem szerelmes és csak annyit jelentek neki,mint egy régi társ.Síró görcsben törtem ki,erre szinte kiabált velem,h hogy sírhatok még mindig,hogy gondolhattam,h ezek után még jó lehet és nekem csak jobb lesz így,nélküle
Egyszerűen nem tudom felfogni...hogy lehet vki ilyen labilis idegrendszerű...Múlt héten még 20x leírta egymás után smsben,h szeret,szerelmes,imád...aztán szerdán eljött hozzánk,2 hónap után először,nagyon jó volt,aranyos kedves volt,bújt hozzám.Még tegnap is szeretett a telefonban.Eszembe sem jutott,h ma ez lesz. Hétfőn mondta,h ha az eszünk szerint gondolkodnánk már rég szakítanunk kellett volna,de ő csak a szívére tud hallgatni.Akkor amit ma mondott?Egyszerűen nem tudom felfogni...hogy vége,és semmit sem érez....Én még mindig nagyon szerelmes vagyok belé,ő életem szerelme,régen én az övé voltam...Nem tudom mi lesz velem,a sulira kéne koncentrálnom,de csak rá tudok.Mindenki megmondta,h hagyjam ott,már rég,de nem tudtam.Mindig elhittem,h majd jó lesz,nagyon akartam.De sose lett. Csak sajnálatból volt velem,ezt se értem,hiszen mindig ő keresett,én soha.
Tudom,h fiatal vagyok és még előttem az élet,de nélküle semminek sincs értelme.Persze,majd az idő segít,csak addig megőrülök
Azért lett így, mert a lelked mélyén tudtad. Ezt vártad, ezt kaptad!
Csendben kérdezem meg, ezek a nyávogós elhagyott jajj de szegény vagyok topikok mennyivel különbek, mint Burgonya Úr szellemes topikjai?
Én is most szakítottam (bár már 4-szerre)a párommal akivel 4 hónapig együtt voltunk,de nálunk ez a négy hónap nem úgy telt el mint mindenkinél,h rózsaszínköd meg minden... Egyszerűen csak voltunk egymásnak, veszekedtünk is (de nem durván).
Anyukám már teljesen ki van idegileg,h miért nem tudok túllépni rajta. Egyről a kettőre lépni.
De nem csak én vagyok így,hanem a volt párom is.
Sajnos elkövettem azt a hibát,h anyukámnak nagyon sok rossz tulajdonságát mondtam el a páromról.Ő már teljesen azon a véleményen van,h ne béküljek,mert kitagad.
Én mégis békülni akarok,nem tudom elfelejteni.
Tanácsolatam a volt páromnak,h beszéljen anyuval hátha megbékél vagy meggondolja magát.
Lehet,h mi nem voltunk évekig együtt,de boldogok voltunk ebben a kis időben is és még boldogabbak akarunk lenni együtt.
Vajon lehetséges ez?
Azt hiszem egy cipőben járunk.. Az én expárom is kolleganő és...
Bár mi (legalábbis Ő) nem áll szóba velem, köszönés semmi, elfordul, szóval itt esély sincs semmi "jelre", beszélgetésre vagy mittudomén mire..
Így tényleg nehéz, h az ember mindennnap látja az illetőt és mégsem tud róla semmit. Persze, ti lehet, h beszéltek és úgymond "jóban" vagytok, nemtom...
De majd az idő úgyis segít.. Bár néha úgy érzem addig nem nyugszom meg teljesen, míg el nem megy egyszer majd a cégtől, vagy költözik messzebbre.. Persze valahol az is bántana és rossz lenne.. Akkor most mi is lenne jó??
Azért bízom benne, ha majd boldog lesz valakivel belátja, h ennek így kellett lennie és talán még beszélünk egyszer ezekről a dolgokról. Majd meglátjuk, az élet csupa-csupa meglepetés, nem igaz?
Sziasztok,
Ilyenkor el kell kezdeni foglalkozni valamivel, új hobbi, kevés otthonlét.. Voltam már mindkét oldalon sajnos, estem pofára én is eleget, de szakító félként (2X) sem volt éppen jó érzés, sőt..
Legutóbb fél éve történt és néha a mai napig is... Nemhogy fáj, vagyis.. Nehéz. Álmokat dédelgettem egy régóta vágyott Nő iránt és mikor ott volt, nem lettem szerelmes!.. Azt hiszem óriásit csalódtam, h nem lett Belőlünk az, amit szerettem volna. Talán korán is vágtam bele Vele, előtte egy majd' kétéves ért véget, ott is én voltam, aki úgy érezte "menni kell", és kb. egy hónap után jött ő. Talán túl sokáig álmodtam Róla, felruháztam olyan tulajdonságokkal, amiket elképzeltem róla addig. Mindegy.
Szóval "mikor megnyílik a föld és megáll a szív".. Ismerős.
Új ruhák, stílus, átrendezett környezet... Na, igen. Ezeket szoktam tanácsolni, ami egy kicsit, egy darabig segíthet.. Aztán kiderül, h mégsem.
Sport, elfoglaltság, pörgés. Ezek már többet!!!
Szóval kitartást lányok, minden rossz véget ér egyzser és eljön a következő!!!!!!!
Az élet egy tanulás és tapasztalás, de mindennek eljön az ideje!!
Kívánom a legjobbakat!
Tisztában vagyok vele, hogy az, hogy telefonált nem jelent semmit, de olyan jó volt hallani és vidáman cseverészni vele, hogy utána végre jóizűen enni is tudtam itthon
Négy nap múlva tárgyaljuk meg a jövőnket, hogy van-e remény.
Pokoli lesz ezt kivárni.
Nem bíztatom magam, de mégis hátha van igazság az Élet tengerében