Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Anyu, meleg vagyok!"
Létrehozva: 2007. október 2. 16:20
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától. Két héttel ezelőtt elkezdtünk lapunkban egy sorozatot "Anyu, meleg vagyok", amelyben előbújás történeteket mutatunk be - édesanyák, illetve meleg gyermekük szemén keresztül.
A sorozat első részét itt, a második részt pedig itt olvashatjátok. Érdekelne minket a véleményetek.
Néhány fórumindító gondolat:
- Szerinted mikor jön el az ideje, hogy egy meleg srác (lány) elmondja az édesanyjának a legféltettebb titkát?
- Mennyire könnyű / nehéz elfogadni a másságot?
- Volt már személyes tapasztalatod a témával kapcsolatban? Mondjuk egy közeli ismerősödről kiderült, hogy meleg. Esetleg te vagy meleg, és úgy döntöttél, előbújsz.
Kíváncsian várjuk hozzászólásaitokat.
sziasztok,
Gábor
Te fogod a szerelmed kezét, amikor sétáltok ? Megcsókolhatjátok egymást, mert épp akkor valami kedves pillanat történt ?
A legtöbb meleg barátom egyetért Veréna gondolataival - ők nem exhibicionisták, nem akarnak senkit sem megbotránkoztatni. A hancúrozásnak a négy fal között a helye.
DE... az azért tényleg szomorú, amikor két szerelmes sétál az utcán, és nem foghatják meg egymás kezét, mert sokak szemében már az is botrányosnak számít. Gondoljatok bele... Én legalábbis kiakadnék, ha nem sétálhatnék kézenfogva a párommal.
Az anyuka, aki az első cikkben beszélgetett velem, pont ugyanezt a problkémát hozta fel.
Ő akkor esett át rajta, amikor megkérdezte magét: miért is foglalkozik a kisebbik fia hálószobatitkaival, ha egyszer abba soha sem gondol bele, hogy a nagyobbik és a felesége mit művelhetnek az ágyban? Ki tudja, hátha ők még furcsább, malacabb módon szeretik egymást...
Ettől kezdve könnyebb volt neki, ugyanis már tényleg nem érdekelte, miket művelhet a kisebbik fia a szerelmével.
mindenki azt csinál otthon, amit akar, csak ne kelljen ezt néznie a többségnek
Ez nem mindenhol probléma. Gyakran járok Nyugat-Európában és (ha nem is túl gyakran), de láttam már egymást ölelő ill. kezét fogó férfiakat. Mindkettő fényes nappal, rengeteg ember szeme láttára történt. Figyeltem a körülöttük álló embereket. A KUTYA SE TÖRŐDÖTT VELÜK!!!
Hadd tegyem hozzá, hogy Ny-Európában általában semmi miatt nem szokás "megnézni", megszólni a másik embert.
A volt kollégám, akivel később összebarátkoztunk, heteronak indult, csak útközben valahogy elkanyarodott. olyannyira, hogy már az összeköltözést fontolgatták a szerelmével. elmondta nekem az aggályait: annak idején az édesapja egy férfi miatt hagyta ott őket, a családját, édesanyjának ez óriási trauma volt. 18 éves volt a bátyja, amikor meghalt, ő ez egyszem fia az anyukájának. hetekig rágta magát, hogy hogyan mondja meg, hogy ő nem a nőket szereti, és összefog költözni a szerelmével. aztán egyszer összeszedte minden bátorságát és az édesanyja elé állt, elmondta, mi a helyzet. az anyukája némi sírdogálás után annyit kérdezett: ez most azt jelenti, hogy az ő ingeit is nekem kell vasalnom? ez 2003-ban történt, azóta együtt vannak a fiúk.
Istenem, megint ezek a tipikus, végletes reakcióválaszok...
Még egy értelmes érvet nem olvastam. És milyen máglyát meg Holokausztot emlegetsz te?! Jézusom, figyelj már oda, mit írok...Képtelenség értelmesen beszélgetni.
Én csak a túlzottan liberális hozzáállást nem szeretem, nem támogatom. Ennyi. Senkit nem utálok. De ezt az elején is leszögeztem; mindenki azt csinál otthon, amit akar, csak ne kelljen ezt néznie a többségnek. Régen is voltak melegek, mégse mutogatták magukat (felvonulások), meg nem akartak olyasmit birtokolni (gyemeknevelés joga, házasságkötés...jézusom, ki látott már ilyet?! Hova jutottunk...
stb.) amit jó esetben férfi és nő dolga.
ja, viszont hogy kicsit visszatérjek az eredeti kérdésekhez..
szerintem "csak úgy" anyu elé toppanva nem lehet elmondani, hogy hello, asszem meleg vagyok. se pszichikailag, sem technikailag. azt gondolom, először érdemes megkeresni melegklubokat, vagy akár ilyen forumokat, mint itt, ahol hasonló gondolkozású emberekkel lehet beszélgetni, esetleg utána találkozni, és velük kis önbizalmat gyűjteni, hogy az ember érezze, hogy rendben van, és nincs semmi baj vele. és ezek után a család elé is bátrabban áll, mert tudja, hogy vannak barátai, akik elfogadják, tehát "mégse ő a helikopter", hanem aki nem tudja elfogadni, és nem becsüli meg különösen, hogy a bizalmába fogadta az illetőt.
"– Nem undorodott meg a fiától?"
Hogy lehet ilyet kérdezni...
Szerintem ez a kérdés az undorító...
normálisnak.. normálisnak... normálisnak a szexualitásban ugye azt nevezik, ami mindkét fél beleegyezésével, egymás örömére történik.. de nem ez az alapvető topic téma asszem...
szóval. mint ahogy azt is nehéz elmondani egy gyereknek, hogy anyu és apu még mindig ugyanúgy szeret téged, csak már egymással nem jönnek ki jól. ettől még nem kell az elváltakat rögtön megkövezni.. pedig az is nehéz..
és az a dolog nyitja, hogy én nem szeretnélek téged meggyőzni, ettől esküszöm nem alszo jobban. én a véleményemet mondtam el, objektív, elképzelhető szituációval.
értem a te álláspontodat, megértem, miért gondolod így, és elfogadom. de én azt gondolom, hogy egy kisgyereknek nem függ az ijedtségi foka attól, hogy kinek milyét hova dugják. és igen, ezt is gondolom, hogy ha másnap ezt elújságolja az óvónéninek, neki is toleránsan kell viselkednie, és nem leprásnak kezelnie.
még egy gondolatom van a kérdéssel kapcsolatban: az állatvilágban nem az ember az egyetlen, és nem az utolsó 30 évben, aki homoszexuális kapcsolatokat IS létesít. a kultúrateremtő görögöknél teljesen normális és elfogadott volt. és nem kellett felvonulniuk hozzá.. mert nem volt miért. akkor nem kell tüntetni az elfogadásért, ha van.. és én azt gondolom, a görög egy nagy civilizáció volt. nagyon sokat kaptunk tőlük.
Szép estét!
most gondolj már bele, ha ugyanez a kisgyerek meglátná azt, hogy apuka1 apuka2 fenekében van? akkor ezt is normálisnak kellene tekinteni??
a válasz ugyebár : NEM!
Érdekes, a felvetéseimre a reakció mindig a "Miért lenne jobb egy gyerekét verő, veszekedő heteroszexuális szülőpár???" válasz! Miért kell rögtön erre gondolni?? Látjátok, ez a baj, hogy azonnal a veszekedő hetero pár jut eszébe mindenkinek automatikusan. Szerető hetero családok nincsenek szerintetek? Én ugyanis azokra gondoltam...
Á, feladom...Úgy látom, a média örökös szimpátiapropagandája sokakra már hatott
...sajnálom, hogy máris elérték a hatásukat, és lassan az egészséges hajlamúak lesznek kisebbségben.
Pedig ez lenne a feltétele a népesség növekedésének is, a családok mellett kéne kampányolni, nem a ferde irányba...Egyáltalán érti valaki, miről beszélek?
ne hartagudj, de ez hülyeség. És nem kell személyeskedni. Igen, ha lesz családom, kézenfogom őket és kimegyek az utcára, azt viszont nem szeretném látni -és hidd el, hogy sokan mások sem- hogy két apuci vagy két anyuci visz egy gyereket.
A gyereknek APA és ANYA kell. Ez a természetes, egészséges a társadalomban, és ameddig a homoszexuálisok túl sokat kívánnak, túl sok jogért ágálnak, addig mindig lesznek ellenkezések. És elnézést, de szerintem ez a természetes. Lehet engem konzervatívnak nevezni, valóban az vagyok, de lehet, hogy csak normális értékrendű?
Ha például, egy konzervativ családi hátterű pasi, külső megfelelés, elvárás miatt, vagy mert még önmaga előtt is igyekszik elnyomni az érzést, hogy a férfiakhoz vonzódik, messzebb megyek, és alibiből vesz feleségül egy nőt.
És egy olyan nőt vesz feleségül, akinek ez a férfi az első és egyetlen, tehát Number one az életében, a nő szül neki két-három gyereket, és utána derülnek ki a dolgok, vagy elhagyja a feleségét, gyermekeit egy pasiért, akkor lehet, hogy ez a nő eléggé megzakkan, mert a férfiakba (?) vetett bízalma iszonyúan sérül(HET(?)), és felmerülhet benne a gondolat, hogy vajon a gyermeke, gyermekei is örökölhetik, mit mond majd a gyermekeinek, mikor apát sűrűn látják egy másik bácsival, és a kiváncsi gyermekszáj, megkérdezi, hogy "... és mondd csak mamika, most tulajdonképpen itt ki is a néni és ki a bácsi?"
Szóval nemcsak a mamáknak, anyukáknak, vagy apáknak nehéz feldolgozni "életük értelmének a másságát", hanem a "más" emberek gyermekeinek, -ha vannak,
És a feleségnek, férjnek is nehéz.
De mind a két oldalt nézni kell, mert tudatosság kell az emberi kapcsolatokhoz.
Pl. nem használom fel álcaként egy nő érzelmeit, mert a szüleim kezdenek gyanút fogni,..... , nem "csinálok gyereket", ha már a kapcsolat elött is tisztában vagyok a másságommal, vagy, ha biszekszuális vagyok, akkor ezt közlöm a párommal, persze nem az első rózsaszálnál, a bemutatkozásnál, hanem "időben".
Szóval az időbeliség( egyszeri, rövid életszakasz kilengése, a ..... házasság elején már tudta magáról az egyén,...... a környezete mind, mind befolyásoló tényező tud lenni.