Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Anyu, meleg vagyok!"
Létrehozva: 2007. október 2. 16:20
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától. Két héttel ezelőtt elkezdtünk lapunkban egy sorozatot "Anyu, meleg vagyok", amelyben előbújás történeteket mutatunk be - édesanyák, illetve meleg gyermekük szemén keresztül.
A sorozat első részét itt, a második részt pedig itt olvashatjátok. Érdekelne minket a véleményetek.
Néhány fórumindító gondolat:
- Szerinted mikor jön el az ideje, hogy egy meleg srác (lány) elmondja az édesanyjának a legféltettebb titkát?
- Mennyire könnyű / nehéz elfogadni a másságot?
- Volt már személyes tapasztalatod a témával kapcsolatban? Mondjuk egy közeli ismerősödről kiderült, hogy meleg. Esetleg te vagy meleg, és úgy döntöttél, előbújsz.
Kíváncsian várjuk hozzászólásaitokat.
sziasztok,
Gábor
Segítsetek! Félek! Csak ezt a topicot találtam ebben a témában. Ha valaki tud válaszoljon! A történetem: 12 éve élek kiegyensúlyozott, úgy éreztem őszinte házasságban. Két kicsi gyerekünk van, a kisebbik még csak 3 hetes. Az orvosom tanácsára nem éltünk a terhesség alatt házaséletet. A napokban a számítógépünkön olyan filmekre bukkantam, amiben férfiak szerepeltek. Vagyis homopornó. További keresgélés után beszélgetéseket is találtam, és egy kicsit többet is. Döbbenetes volt, hogy az én imádott párom mifelé érdeklődik. Leültünk, elmondtam mindent. Ő váltig bizonygatja, hogy hülyeség volt, csak kíváncsiság. Azt mondta vége. Hiszek neki, bízom benne, mert nagyon szeretem! De mégis befészkelte magát az agyamba, hogy esetleg mégis vannak ilyen hajlamai. Senkinek nem tudok erről beszélni. Nem volt gond a szexszuális életünkkel. És ezt is mondja, hogy Neki én kellek, esze ágában sincs változtatni az életünkön. De az eddig egyetlen e-mail címünkön kívül, mert ugye azt hittem titkaink sincsenek, van egy saját címe is. Mit gondoljak? Talán magának sem vallja be? Mert kifelé biztos szégyelné. Vagy az egésznek tényleg nincs jelentősége? És "csak" kíváncsiság?
Palánta, azért a pedofil hasonlat erős - egyszerűen azért, mert egy pedofil kihasználja a gyermeket. Egy meleg pár esetében mindketten akarják a dolgot. Tudod, felnőttek, szerelmesek...
Kellenek a korlátok. Olyan helyzetekben, amikor az ember lehetőséget kap a saját kedve, tudása, preferenciái szerint VÁLASZTANI. De ha végiggondolod, hogy a te jelenlegi vonzalmaid mennyiben választásfüggőek, akkor nem hiszem, hogy arra jutsz, hogy "1987-ben döntöttem el, hogy ezentúl szeretni fogom a mákostésztát" vagy pedig "Egy szép tavaszi napon úgy határoztam, hogy a szőke lányok fogják megdobogtatni a szívemet". A homoszexuaálitás nem választás kérdése. A pedofíliához meg épp annyira nincs köze, mint a heteroszexuaálitásnak (lásd: tinipunci...)
Es gyulolni is.
Engem eleg szigoruan neveltek. (Soha nem voltam sem vallasos, sem hivö
Talan anyaszeretet kell egy ilyen szintu elfogadashoz. En csak egy apa vagyok.
és nagyon hálás vagyok édesanyámnak, hogy végigszenvedve a kamaszkor összes lázadását ő is ehhez tartotta magát: bármelyik útra mész, az a lényeg, hogy boldog legyél
én ugy gondolom, ha szeretsz valakit, akkor minden hülyeségével együtt szereted és előbb utóbb elfogadod
nálunk a családban a homo/hetero nem kérdés, sosem volt az, mivel a rokonságban van meleg, ezért mi már egész gyerekkorban megtanultuk kezelni a kérdést
viszont... nálunk a családban elég nagy probléma az alkohol... hidd el, egy alkoholista, verekedő, dühöngő családtagot sokkal de sokkal nehezebb elfogadni és szeretni, mint egy magát vállaló meleget
Tényleg semmisé tud tenni egy ilyen vallomás évtizedeket?
Tényleg el tudnád taszítani magadtól őt egy olyan dolog miatt, amivel csak ELVBEN kell szembesülnöd (hiszen a hálóbájába a hetero gyerekednek sem mennél be, seregszemlét tartani)?.
Tényleg ekkora erejű robbanást képest okozni egy ilyen vallomás?
Akkor már nem aza fiú lenne, akivel kirándulni mentél, akiért a kórházban aggódtál, akinek a tanárát helyretetted, mert szenyózott a gyerekkel, akire büszke voltál a diplomaosztón vagy a meccsen?
Akkor -ítélet hozatal nélkül kérdezem - vajon eléggé szeretted őt valaha is?
Sziasztok!
Húszévesen egy nagy csalódás után két-három évig egyedül voltam. Felköltöztem Budapestre, később volt egy laza kapcsolatom majd' egy évig, de őt persze nem vittem haza, nem mutattam be a szüleimnek. Egy jóakaró szomszéd elkezdte terjeszteni, hogy meleg vagyok, mert minden hétvégén egy barátnőmmel megyek el bulizni, ő hoz haza kocsival, meg ugye pasit sem látni körülöttem. NEm tudom, hogy apu komolyan vette-e, és az ő fejében is megfordult-e a gondolat, de nagyon kiakadt, összeveszett a szomszéddal. Egyszer összefutottunk az utcán a szomszéddal, apám hangosan kérdezgette tőle: "így néz ki egy leszbi??? nézz rá, látszik, hogy igazi nő! nem buzi!" én meg álltam ott és nem hittem el. Azóta már jó ideje van egy kapcsolatom - fiúval persze - menyugodtak a kedélyek, de azt hiszem, ha meleg lennék, az én szüleim nem tudnák elfogadni. Már a feltételezéstől is kiakadtak.
Nincs még gyerekem, de mint a többség, én is úgy vagyok vele: nem ítélem el a másságot, de azt szeretném, ha hozzám hasonlóan a gyerekeim is boldog hetero kapcsolatban élnének majd...
Hetero ertelmisegi csaladbol szarmazok, foiskolat vegeztem, hosszabb ideig eltem a Balkanon, Nemetorszagban es Magyarorszagon is, jelenleg Nyugat Europaban elek. Felesegem, ket lanyom es egy fiam van. Igazi atrocitas melegekkel kapcsolatosan nem ert az eletben, eltekintve egy kamaszkori esetbol, mikor egy ferfi vegigkergetett egy kihalt vonaton, es nem a pontos idot akarta tudni. Szuleim nem erintettek a "massag" temajat, igazan kamaszkoromig joforman tudomasom sem volt a letezeserol.
Barmennyire is probalok belegondolni a dologba, szamomra egeszen egyszeruen elfogadhatatlan egy azonos nemehez vonzodo ember. Talan a tudat, hogy meg csak nem is betegek az, ami szamomra egeszen egyszeruen elfogadhatatlanna, megbocsajthatatlanna teszi ezt az egeszet. Termeszetesen tudom, hogy jogos a kerdes: "Miben zavarnak?" Nem zavarjak koreimet, mint ahogyan az oket elfogadok sem erintkeznek veluk jobbara. Csupan az elfogadas a kerdes. En egeszen biztosan "nem"-el szavaznek egy jogi ternyitas kerdeseben. Nyugodtan kovezhettek, de szamomra egy ilyen jellegu teny felismerese befejezne baratsagot, kapcsolatot, legyen szo baratrol vagy gyermekrol. Igen en maskent mukodok, mint a nok, hiszen ferfi (es ezaltal max. apa) vagyok. Egeszen biztos vagyok benne, hogy egy ilyen "elobujas" az en szememben semmi pozitivum nem lenne, es semmilyen esetben sem tudnam ezt toleralni.
Minden eszerv ellenere igy erzek, meg akkor is, ha szerintetek rasszista, homofob, latens homo, vagy barmi mas is vagyok.
En nem tudom elfogadni es sajnalom, ha ez serti masok erdekeit.
Szerintem, amikor beleszeret egy masonló neműbe, vagy megtetszik neki... (Vessetek a mókusok elé, én pl. szeretném tudni, kibe szerelmes épp a lányom-fiam, nem beleszólás, hanem emberi kíváncsiság miatt...)
Pl. én könnyen elfogadom, szerintem a férjemnek saját gyerekével kapcsolatban nehezebb lenne. (Amúgy semmi gondja ezzel)
Van meleg ismerősünk több, de nem nagyon közeli barátok. Viszont, én gyanítom, hogy egy valahai kapcsolatomban a srác meleg volt, de még maga se tudta magáról. Nekem is később lett világos, több évvel a szakítás uán, nagyobb élettapasztalattal.
"Az előbújás történetekben az a legszomorúbb és szívbemarkolóbb, ahogy az szereplőik saját magukkal viaskodnak. Ahogy megpróbálnak megfelelni a társadalom elvárásainak. Ahogy le akarják győzni magukban a "kórt", mert nem akarnak csalódást okozni szüleiknek, kollégáiknak, barátaiknak, sőt: maguknak. Hiszen nekik házastárs kell, meg gyerek, egyszóval család, hiszen az a normális."
Bizony, már itt kezdődik a vívódásuk. Ezt nem akarom, hogy a gyerekem esetleg ezen keresztülmenjen, vagy barát, vagy akármelyik szerettem. Milyen érzés lehet az, hogy nem adhatja saját magát, mert az "nem felel meg" az elvárásoknak ? Teljesen eltiporják így az ember lelkét.
Nem gyilkos, nem háborús bűnös, nem adócsaló, egyszerűen nem heteró.
Egyszerűen nem értem. Ez miért baj ?
Nagyon örülök a téma felvetésének. Én egy rádióinterjút készítettem a régi Petőfire, a Bújj elő mozgalom egyik kezdeményézőjével. Ő nem látja olyan tragikusnak a helyzetüket, ami azért furcsa, mert én sokkal inkább.
Szerinte ma már nem éri olyan diszkrimináció a melegeket, amilyen még akár egy évtizede is. Nagy és színes lett a világ, szerinte ők egyre jobban megférnek benne.
Én meg sorra ennek az ellenkezőjét tapasztalom. A másság elfogadása nálunk gyerekcipőben sem jár. Olyan indulatokat képes generálni mindenfajta másság, ami a Föld boldogabb felé és tájain elképzelhetetlen. A társadalom szerintem frusztrált és intoleráns. És ennek okai is haaaaj, de messzire vezetnek.
A melegeknek folyton meg kell magyarázniuk, hogy miért akarják, hogy egyenlő jogaik legyenek. Miért akarnak házasodni, miért szeretnének gyereket örökbe fogadni. Miért akarnak kézenfogva sétálni. És egyáltalán, miért akarnak élni...
Az előbújás mint fogalom fel sem kéne, hogy vetődjön, ha a helyén kezelnénk a homoszexualitást. A minap egy filmben kisfiút megkérdezte az apukája, hogy hány éves az iskolai szerelme: "És mennyi idős az a lány vagy fiú?" Ilyen mikor hangzik el egy mai magyar családban? Nemi sztereotípiákban gondolkodunk, ami egész addig nem is baj, amíg nem valamiféle elvárásként fogalmazódik meg bennünk.
Az előbújás történetekben az a legszomorúbb és szívbemarkolóbb, ahogy az szereplőik saját magukkal viaskodnak. Ahogy megpróbálnak megfelelni a társadalom elvárásainak. Ahogy le akarják győzni magukban a "kórt", mert nem akarnak csalódást okozni szüleiknek, kollégáiknak, barátaiknak, sőt: maguknak. Hiszen nekik házastárs kell, meg gyerek, egyszóval család, hiszen az a normális.
Jaj, na, befejezem, mert erről a témáról hosszú-hosszú cikket tudnék írni, annyira szerteágazó. Mert az intolerancia és a másság elutasításának ez csak egy nagyon kicsike, ám annál fontosabb szelete.
Üdv minden másnak és nemmásnak: dorka
Van egy 16 éves lányom és egy 17 éves fiam. Mikor még kisebbek voltak egyszer egy beszélgetés alkalmával felvetődött a homoszexualitás kérdése. Akkor a férjem azt mondta, hogy őt nem érdeklik a buzik, de gusztustalan és undorító dolog. Nagyon megijedtem, mert bár még viszonylag kicsik voltak, talán 7-8 évesek, nem szerettem volna, ha ez a felfogás rögzül a tudatukban. Hiszen akkor még nem tudhattam, hogy az ő életük, hogyan alakul. Ha ez marad meg bennük, akkor semmi esélye annak, hogy ha esetleg a saját nemükhöz vonzódnak, el merik nekem mondani. Akkor én azt mondtam, alakuljon bárhogy az életük, szeressenek más neműt, vagy hasonlót, én legyek az első, akinek elmondják. Mert engem nem a nemi indentitásuk érdekel, hanem az, hogy boldogok legyenek. Sajnos nagyon nehéz a melegek élete, épp elég bántás éri őket a mindennapi életben, és még én is forduljak ellenük, a saját gyerekeim ellen? Nagyon egyedül lennének a világban.
Nos, azóta kiderült, hogy úgy néz ki, mindkettő hetero, de annyi talán megmaradt bennük, hogy nem bántják csupán azért a másik embert, mert az a saját neméhez vonzódik.
Szia !
- a gyerek akkor mondja el, ha már megérett rá benne, ő is feldolgozta magában, hogy ő meleg.
- nehéz elfogadni a másságot....bármiféle másságot. Attól kezdve, hogy ki hogy készíti a lecsót, egészen addig, hogy valaki nem hetero. A másság el nem fogadása szerintem a félelemből adódik. MÁS, mint én, idegen, és minden idegentől fél az ember. Pedig megismerni kellene, akkor megértené, tolerálná. De az emberek jó része nem is akarja megismerni a MÁSikat, mert akkor kibillenne a saját világából, a saját határaiból
- még nem volt személyes tapasztalatom, a szűk baráti körömben nem vallott még senki
Egy biztos: ha a gyerekem előállna ezzel, nem repesnék a boldogságtól ( nem lehetne unokám ( önzés de nagy vágy ), és elég nehéz élet várna így rá ) ), de egy másodpercig nem jutna eszembe ezért őt elutasítani, ő a gyerekem, ha kell, én vagyok a támasza. Mindenben számíthatna rám.
"lassan az egészséges hajlamúak lesznek kisebbségben."
Amikor a cikket készítettem, az alábbi statisztikát hallottam többektől (nem biztos, hogy igen, nem tudtam visszaellenőrizni):
Az emberek 10%-ának volt már valami meleg kalandja. Ilyen mondjuk az, amikor két lány "buliból" csókolózik egy szórakozóhelyen.
Az emberek 5%-a meleg.
...Eszerint nem kell aggódnodnod, hogy a heterók kisebbségbe kerülnek. Azonban, ha minden huszadik ember meleg, akkor Magyarországon például 500 ezren vannak... Ennyi ember szerintem megérdemli a médiafigyelmet, főleg, ha sokan félnek előbújni, akik pedig megteszik, azokat nap mint nap éri valamiféle diszkrimináció...