Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Mi a megcsalás?

Torolt_felhasznalo_247186
Torolt_felhasznalo_247186
Létrehozva: 2007. október 20. 10:30
Szerintetek mi számít inkább megcsalásnak?
A plátói érzelmek, az érzelmek nélküli szex, vagy szex és szerelem együtt?
Bonyolult helyzetbe keveredtem a párommal, akivel 25. évünket nyomjuk együtt és eddig harmonikusnak tűnt a házasságunk. Fő bizalmasai voltunk egymásnak, tűzbe tettem volna érte a kezemet, remekül működött a szex is, minden barátnőm irigyelt érte. Persze, tudom, hogy 25 évig nem lehet ugyanazon a hőfokon lobogni, de a kezdeti szerelem és szenvedély legalábbis részemről átalakult egy nyugodtabb mederben folyó szeretetté, tiszteletté és megbecsüléssé, amit iránta éreztem. Nehezen tudnám elképzelni az éetemet nélküle, de osztozkodni ne akarok rajta.
Mitől és mennyi őd alatt áll vissza abizalom? Bár azt sejtem, hogy semmi nem lesz már ugyanolyan, mint volt.
Jól jönnének a tanácsok...
Köszi.
T.
  1. Torolt_felhasznalo_228209
    Torolt_felhasznalo_228209
    2008. Április 28. 16:15326.

    Teljesen normális, hogy így gondolkodsz, érzel jelen pillanatban. Nem is úgy értettem, hogy rohanj az egyik pasi karjából a másikba, mert az egyikben csalódtál. Hosszú időnek (ez egyénenként változó) kell eltelnie ahhoz, hogy egyenesbe jöjj érzelmileg, de hidd el, meg fog történni! Biztos én is úgy érezném a helyedben, hogy rá sem tudok nézni többet férfira, nemhogy bízni tudnék. Csak tudod a kollektív bizalom az nem másból, hanem BELŐLÜNK fakad. Ráadásul a férfinek, aki erkölcstelen volt veled, nem lesz attól rossz érzése, nem fog álmatlanul hánykolódni, mert Te őutána már besavanyodott magányos nő leszel (sőt, inkább kenegetné a máját, hogy vele boldogabb voltál - ezt meg nem akarod, gondolom).

    Egy csalódás, szakítás után nem kell, sőt nem szabad rögtön új pasit keresgélni, viszont nyitottan, kiegyensúlyozottan kell szemlélni a világot. Ehhez idő kell, meg kell gyászolnod a múltat, hogy felkészülhess a jövőre. Van egyébként a környezetedben barát/családtag, akinek kiöntheted a szíved, aki meghallgat és megvigasztal? Tanácsot jobb, ha nem adnak, én is csak azt tudom leírni, hogy én mit tennék hasonló helyzetben. Persze ez is csalóka, mert élesben kell átélni, hogy biztosan tudjuk. Ráadásul minden helyzet más, nincs két egyforma sors, történet, egyén meg pláne nem.

    Szóval, ha szeretnél még beszélni róla, leírni, mit gondoltál, én itt leszek, benézegetek még a fórumra, akár levelet is írhatsz, ha csak nekem szánnád.  

     

    Szép napot

    előzmény:
    kinekmindegy (325)
    2008-04-28  07:43
  2. 2008. Április 28. 07:43325.

    Nem nagyon tudnék olyat találni a hsz-edben, ami nem igaz... Talán egy dolog, amiről nem írtam, de nem is olyan fontos most EBBEN a helyzetben: baromira nem érdekel már a férfi mint olyan. Ez az én szocporoblémám és tudom, nem is ez a normális. Nem érdekelnek, mert a férjemnek sikerült bebizonyítania, mennyire nem lehet egy pasiban sem bízni.

    Mi is volt az egymás szemében, kéz a kézben, megéltük az ezer százlékig bízunk egymásban-t, az egymásnak hátat vetve tudunk újra kezdeni (ki-ki a saját csalódásai, válása után!) - szóval ez egy mély kapcsolat volt, amilyen szintű nem túl sok adódik az ember életében. Én hibám, hogy ennyire rosszul vagyok beállítva. De azt vontam le,hogy ha egy ilyen kapcsolatom így ér véget, hogy az a pasi akiért 10 éve, sőt 5 éve is tűzbe tettem volna a kezem, mert ISMERTEM....!!! az a fickó ugyanazzal az arccal, ugyanazzal a szemekkel és ugyanazzal a lelkinyugalommal hazudott pár hónapja is és most is a szemembe. EZTsem tudom feldolgozni.

    Ne mondd, hogy soha - szokták mondani. Megkockáztatom, pedig ezt az aranyköpést betartom: nekem még egyszer az életben nem adódik, nem találok olyan férfit, akiben "csont nélkül" tudnék bízni.

     

    Sok hibám van, de EZT, amit kaptam a "drágámtól" ezt nem érdemeltem meg.

     

    Hogy mi lesz a folytatás? Ha kicsit is stabilabb lesz anyagilag az életem (jelenleg sehová nem tudok menni két gyerekkel...!) és egy halvány reménysugár van rá, akkor az a valószínű hogy elmegyek. Nem fogok visszajönni, nem vagyok az a tipus. Addig még van idő, ami alatt fognak történni dolgok, hogy mik, az is számít.

     

    Igzad van, egy hazugságos-álságos házasságban nem biztos, hogy olyan jó felnőlni, és nem biztos, hogy okvetlen ezt az apaképet és az én nyomorult pofámat tényleg így kelljen megélniük. 

     

    (még majd jövök) 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_228209 (321)
    2008-04-27  15:02
  3. 2008. Április 27. 16:00324.
    Így van. Ha beleteszi a lukba neki, aztán kihúzza és megint bele. Na az már nem véletlen,hanem szándékos!
    előzmény:
    kéki (323)
    2008-04-27  15:23
  4. 2008. Április 27. 15:23323.

    Ha a párod megdug másik nőt, vagy fordítva, és nem kellenek a marhaságok, hogy van-e mögötte érzelem vagy nincs.

     

    Más lyukban járt. pont.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_247186 (1)
    2007-10-20  10:30
  5. Torolt_felhasznalo_228209
    Torolt_felhasznalo_228209
    2008. Április 27. 15:07322.
    Ja, és csak azért mert nem vagy már 20 éves (én sem) nem kell elásnod magad egy boldogtalan, számodra megalázó kapcsolatban....
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_228209 (321)
    2008-04-27  15:02
  6. Torolt_felhasznalo_228209
    Torolt_felhasznalo_228209
    2008. Április 27. 15:02321.

    Szia,

     

    hát elég részletesen leírtad, mi történik veletek, így teljesen bele tudtam élni magam a helyzetedbe. Szerencsére csak képzeletben, mert velem ilyen nem történt soha, viszont így kívülállóként tudok esetleg némi hasznosat hozzászólni.

    Szóval:

    1. Az tuti, hogy nem a te hibád, és nem is csak átmeneti problémáról van szó. Komoly szexuális problémákkal küszködhet a férjed, ha mindig más nő (ráadásul szexipari dolgozó) izgatja fel. Kérdés: ez a génjeiben van - akkor nem tudsz mit tenni, ilyen és kész - ezt azért már korábban észrevetted volna, nem? vagy valami miatt zavar állt be a szexuális kielégülésében. Ebben az esetben lehet rajta orvosilag segíteni, de csak akkor, ha beismeri, hogy tényleg beteg.

    2. Én nem értem, hogy okos, felnőtt nők miért gondolják azt, hogy egy boldogtalan, hazudozásokkal teli kapcsolatban élő, frusztrált, önmagukat is becsapó szülők mellett boldogabb gyerekek nőnek fel, mint olyan szülőkkel, akik őszintén vállalva, hogy kész, nem megy tovább, inkább megadják egymásnak (és önmaguknak) az esélyt, hogy boldogok legyenek más mellett. És főként miért hiszik, hogy azért mert gyerekük és férjük van, már nincs is saját életük, énjük, érzéseik, mindent csak a családnak kell alárendelni. Egy férfinak ugyanúgy gondolnia kell a családjára, és ebben az esetben a férjed nem éppen ezt teszi.  

    3. Ha pusztán a félelmek (jaj, mi lesz a gyerekeimmel, miből fogunk megélni, mit szólnak a szülők, rokonak stb.) tartanak vissza attól, hogy véget vess a kapcsolatnak, akkor lépjél, valahogy mindig lesz, képes leszel továbblépni, hidd el! Csak az első lépést nehéz megtenni, aztán a többi megy magától.

    4. Én a helyedben biztos odaállnék a férjem elé, és a szemébe mondanám, hogy elegem van a hazudozásaiból, és olyan férfi mellett akarom folytatni, aki megbecsül, őszinte és szeret engem, és ha ő erre nem képes, hát fel is út le is út.   

    5. Attól szerintem nem kell tartanod, hogy egyedül maradsz, ráadásul Dunát lehet rekeszteni a csalódott, elvált, rendes férfiakkal, mert a mai világban a nők is egyre inkább hajlamosak szaxuális szabadossággal élni az életüket, csak életük párja erre viszonylag későn ébred rá. Meg egyedül is jobb, mint megalázó, hazug kapcsolatban, ami miatt egy idő után neked is hazudoznod kéne az ismerősök előtt, falazni a férjednek. Mert a körülöttünk élő emberek sem vakok. És ugye nem akarod, hogy sajnáljanak?!

     

    Egy szó mint száz, régen volt már, hogy "egy asszony szoknyája mindent eltakar", ma már nem kell függnünk a férfiaktól, csak ha hagyjuk, hogy így legyen. Hú, ez nagyon feministára sikeredett! Vagy csak öntudatosra? A lényeg, hogy döntened neked kell, úgy, hogy holnap reggel is bátran nézhess tükörbe, és őszintén csókolhasd meg a melletted álló férfit, bárki lesz is az, minden rossz érzés és hazugság nélkül. 

     

    Sok sikert, majd írjál, kíváncsi vagyok, mi a helyzet!

    előzmény:
    kinekmindegy (319)
    2008-04-27  13:49
  7. 2008. Április 27. 14:33320.

    Szia!

     

    Ha a topicindító véleményét nézem akkor számomra nem csak az számít megcsalásnak amikor lefekszik egy másik nővel.Nálunk volt most arra példa hogy lebukott a neten keresztül hogy egy másik lány által fűzögetett volna be egy csajt.Hát elég szar volt.Nálam már ettől is megingott a bizalom.Nem feküdt le vele,de ha nem veszem észre ki tudja meddig fajul ez a dolog.Most jelenleg ott tartok hogy nem tudom...hónapok óta küszködünk,2 hete még azt igérte minden jóra fordul,2 napja meg másról ábrándozik???

     

    Hidd el,mi nők nagyon sok mindent le tudunk nyelni,én is ilyen vagyok,de ezek a helyzetek (a tiéd,az enyém) megalázó...ez van.Ha gyerek is van a képben még nehezebb,de gyerek nélkül sem könnyű,ezt állítom.A férjed dolgai akárhogy is nézem nem normálisak,már csak rajtad áll hogy mit teszel.Ha tudod egyáltalán... 

    előzmény:
    kinekmindegy (319)
    2008-04-27  13:49
  8. 2008. Április 27. 13:49319.

    Ez egy rég "halott" topik, de úgy gondolom fölösleges lenne, hogy én most ugyanezzel a szöveggel újat indítsak.

    Próbálkozom, hátha újra éled és az eredeti topikindító szövegben feltett kérdésekre én is választ kapok.

     

    Szeretném megérteni a férfiak agymenetét, a férjekét, akikkel tizen-huszon éveket élünk, és egy napon rá kell jönni, meghalt a bizalom.

    Én ebbe speciel emberileg lassan belefásulok, felmorzsolódik minden szándékom, ami a helyreállítást, megbocsátást, kezdjük újra lehetőséget.

    Már hónapok óta húzódik a kétely-métely és úgy érzem, pattanásig feszülnek az idegszálaim.

    Talán csak kibeszéni akarom magam...

     

    Próbálom pro és kontra átgondolni az elmúlt 11 évünket is, azt is, hogy dolgok miért történhettek meg, mit hibáztam el. Küszködtem magammal, hogy ne rúgjak fel sértett feleségként mindent, hanem mentsük meg a kapcsolatunkat.

     

    Nálunk a férjem nem lett másba szerelmes, egyszerűen az új "hús" vitte, viszi másfelé. Nem akarja felrúgni a közös életünket, roppant ügyesen hazudik, de le is bukik.

    Azon gondolkodom most, hogy mi lehet még annál is rosszabb, ha a kölcsönös bizalmat aláaknázzák.

    Nálam az, hogy szemrebbenés nélkül a szemembe TUD hazudni. Csak a konkrét bizonyítékok hallatán ismer be bármit is, addig haláli nyugalommal állítja az ellenkezőjét. Sőt megpróbálja beállítani, hogy még ő van megsértődve, mert gyanúsítom, és ettől érezzem magam én szaralaknak. Amikor koppan, hogy nem csak sejtek valamit, akkor beismeri, sajnálja, megfogadja.

     

    Az elmúlt közel 6 hóanp alatt eddig sikerrel tagadta, hogy meg is kefélte városkánk fizetős kurvanénijeit, csak hívogatta őket, csak társkereső oldalakon célzottan kereste a közeli magányos nőket, csak regisztrált ahelyi társkeresőnél. A vak véletlen úgy hozta, hogy valakit akit ismertem - és gyanítottam - összefutott velünk.

    A férjem zavarba volt, égett az arca, makogott, csillogott a szeme, ennyire feszélyezve még nem láttam. Pedig a csaj csak mellettünk ment el, mivel ismerős, szólni akartam neki, hogy jöjjön oda. Csak ennyi volt, nem beszéltünk hármasban semmiről, mert  a tömegben sodródott tovább... Másnap felhívtam a nőt, hogy rég járt nálunk, stb. jöjjön ki. Elég hamar lerázott, majd hív, majd jön (amúgy kedves volt persze). Azóta a párom olyan fokú figyelmességgel lát el, ami rég nem volt rá jellemző. Aztán említettem neki, hogy Borival beszéltem, hívtam - megint fészkelődött és rosszul érezte magát a bőrében.

    Amúgy megint újsághirdetésből böngészett magának egy "Masszőrlány tartós kapcsolatra társat keres" prostit.

     

    Az, hogy a szexchat-et napi szinten látogatja, egy dolog. Nem érdekel, nézze őket, de amikor azt látom, hogy minden szex-oldalon azt kutatta (most már nem, mert tudja, hogy utána tudok nézni...) hogy a környéken kik vannak jó pénzért, azért az más...  

    Ennyi.  Amúgy egy csóró család vagyunk, az épp hétköznapi szinten, két +2 gyerekkel, 1-1 válással mindketten a hátunk mögött. 

     

    Ha nehezen is, de beláttam még ősszel, amikor először borult ki a bili, hogy a szülés után bizony nehéz időszakunk volt a házasélet terén. Megbeszéltük, nem zaklattam és most sem üldözöm féltékenykedési rohamokkal, nem piszkálom burkolt célzásokkal, a régi tüzet felélesztettük!!! - legalábbis én azt hittem. Eddig.

     

    De úgy tűnik, hogy itt már többről van szó. Kevés ami eddig volt, ami vagyok.  

     

    Ha 20 éves lennék, csak a magam lelkivilágával kellene törődnöm, már rég nem itt tipródnék és nem topikolnék. De nem csak rólam van szó, akiket számításba kell venni, ők még kicsik. S láttam széthullott családi élet roncsain felnövő gyerekeket...

     

    Ha tűrök, legfeljebb egy gyomorfekélyt kasszázhatok majd.

     

    Ami a slusszpoén: anyámnak dettó ilyen élete volt, és engem ez rémít meg. Ugyanazt a baromságot adtam elő, ebben a húzásban nekem igen nagy részem van. Nem mentegetni akarom a férjem, mindössze arról van szó, hogy ebben nekem is részem volt, van. S nem tudom, én itt, most a magam felelősségét hogyan lássam, vltoztassam. - bocs, ez bonyi volt.

     

    és bocs, hogy ilyen hosszú lett.

     

    Jöhet bárkitől bármilyen vélemény, egyet leszögeznék: aki bunkó és lefikázó lesz, azt vagy elküldöm a kedves jó meleg éghajlatra vagy mindenkinek jobb eset, nem reagálok rá. Hülyékből van elég, nem vágyok rá virtuálisan is. 

     

    (Nem vagyok itt napi szinten, eltelik 1-2 nap, mire érdemben bárkinek is bármit tudok mondani. - persze ha valaki egyáltalán akar elem itt erről a százezerszer lerágott témáról beszélgetni) 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_247186 (1)
    2007-10-20  10:30
  9. 2007. október 24. 15:46318.
    No jó, ha jól értettem, akkor van még kérdésem.

    Pontosabban miben is egyformák a férfiak (nagyjából persze )?

    Honnan jön ez a hatvan év? Hatvan évet már csak azért sem szoktak egymás mellett leélni az emberek, mert sajnos előbb meghalnak. A 60-as szám egyszerűen a hosszú, az eredeti szándék szerint élethosszig tartó kapcsolatot szimbolizálja a szóhasználatodban?

    Ha valaki úgy indul neki a házasságnak, hogy a szerelem örökké fog tartani, azzal nagy valószínűséggel befizette megát és társát egy nagy csalódásra, bár ettől még lehet hosszú és boldog házasságban élni - sok mgrázkódtatáson túl tud jutni egy jó kapcsolat. (Persze ezen állítás érvényessége a szerelem fogalom értelmezésén múlik.)

    Kétégtelen tény, hogy egy dolog léte vagy nem léte nem attól függ, hiszünk-e benne. Ugyanezt állítani kitűzött céljaink elérésének valószínűségéről szerintem merész. Tehát vannak esetek, amikor nagyonis számít, mit hiszünk. Nem úgy értem, hogy a kitűzött cél az, hogy a másik hű legyen hozzám, s ebben kell hinnem. De kitűzött cél lehet, hogy a házasságunk mindkettőnk számára jól működő legyen például. Ebben már számít, hogy ki mennyire hisz.

    Ha többnyire, tehát nem kivétel nélkül minden esetben esik meg a megcsalás egy hosszú kapcsolatban, akkor miért gondolod, hogy egy bizonyos adott esetben érdemes a bizonytalanságból kiindulni, a bizalom helyett? A kérdés komoly, tehát lehet, hogy ez szerinted pl. nagyobb "védettséget" biztosít, mint ha bízunk a másikban, szóval tényleg érdekel, mit gondolsz.

    Ha igaz is, hogy az összesített statisztikák szerint egy hosszú kapcsolat többnyire megcsalással jár, nem érdemes-e adott esetben az általánosság helyett kicsit megpróbálni a konkrét esettel foglalkozni? PL. biztosan ugyanolyan a megcsalási statisztika a több évtizedet már "jó működésben" megért házasságok, kapcsolatok között is?
    előzmény:
    mikro (316)
    2007-10-24  14:47
  10. 2007. október 24. 15:01317.
    Nem olvastam vegig a topikot, de...
    25 ev utan?es addig soha senkivel, egyszersem?BOCSASS MEG NEKI, mond el hoyg fajt, es lepjetek tovabb.a legelso szerelem, talan nem volt alkalmuk atbeszelni, nem voltak eleg erettek, most meg helyere tetek a dolgokat.ennyi.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_247186 (20)
    2007-10-20  10:54
  11. 2007. október 24. 14:47316.

    Azt írtam: NAGYJÁBÓL, és igen jól értelmezted.

    60 év alatt egyik vagy másik fél nagy valószínűséggel megcsalja a másikat. Aztán az vagy kiderül, vagy nem.

    Senki sem így indul egy házasságnak, hanem úgy, hogy örökké tart a szerelem és maga a házasság is. Mint tudjuk, ez többnyire /TÖBBNYIRE/ nem így van.

    Hinni mindenfélében lehet. Sajnos nem attól függ, hogy lesz-e, van-e? valami, hogy hiszel-e benne vagy sem. 

    előzmény:
    Csobán (315)
    2007-10-24  12:01
  12. 2007. október 24. 12:01315.
    Valóban egyfomák volnánk? És a nők is egyformák? Akkor "nagyjából egyforma" kétféle társaságra lehet osztani az emberiséget, vagy végül a férfiak és a nők is nagyjából egyformák, s akkor már nincs is senki, aki különböző lenne?

    Én nem így látom. Azt tapasztalom, férfiak és nők egyaránt nagyon különböző, részben talán örökletes, részben neveltetésből, saját addigi életükből eredő elvárással, készséggel, képességgel, különböző célokkal és eltérő értékrenddel indulnak neki párkapcsolatoknak, házasságoknak.

    És igaz persze, a világ legtöbb dolgáról alkotott véleményünk nem "tudás" abban az értelemben, hogy magunk minden kétséget kizáró módon bizonyosodnánk meg felőle, hanem ebben az értelemben hit. De mi okunk volna rá, hogy életünk legfontosabb személyes kapcsolataiban a bizonytalanságot hangsúlyozzuk? Miért lenne igaz, hogy az emberek egy része nem hisz a hűségben, mert megcsalták, más része pedig hisz, mert bár szintén megcsalták, de még nem jött rá? Vagy én értelmeztem rosszul a mondandódat?
    előzmény:
    mikro (309)
    2007-10-22  08:39
  13. Torolt_felhasznalo_443072
    Torolt_felhasznalo_443072
    2007. október 22. 11:16314.

    Nagyon kedves vagy, köszönöm.

    Látom, más is virasztott tegnap.

    Az a baj, hogy nem tudok eldönteni egy alapvető dolgot: kell-e beszélnem Vele vagy sem? Könnyebb lenne vajon, ha kipakolnám a dolgokat? Eddig azért nem tettem, mert tudom, hogy nem igazán tud úgy reagálni, amivel nem bánt meg. Akkor viszont én tényleg nem tudok többé a szemébe nézni a szégyentől, és nem akartam, hogy végleg megszakadjon a kapcsolat. De a múltkori után, meg hogy nem keres azóta, már szégyellem magam annyira, hogy kezd mindegy lenni, mit csinálok, csak segítsen rajtam. Pl. hajnalban ráküldtem egy semmilyen üzenetet, és most még jobban utálom magam: 1. hogy nem bírtam ki, 2. Ő bezzeg kibírta, milyen kínos, 3. hajnalban SMS-ezek egy családapának, 4. tudom, hogy nem fog reagálni. És Őt is meg fogom utálni, hogy ezt hagyja. Miért nem beszél velem 10 percet, miért engedi, hogy ezt csináljam időnként? Azt hiszem, vagyok annyira intelligens, hogy ha nyugodtan, értelmesen megbeszéljük, pár rossz nap után viszahozom magam, és talán egy hosszabb időszak után még a barátságot is valamennyire visza lehet állítani. De az, hogy bizonytalanságban tart, nem beszél/ír világosabban, agresszivitást tud kiváltani belőlem. Igen, gyűlölettel, illetve végleg eltűnéssel is véget lehet vetni egy nem kívánatos problémának, sőt, ez Neki könnyebb. De nem humánus. És nem szép emlék marad, hanem tüske.

    Nem tudom, Ti mit gondoltok.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_371366 (306)
    2007-10-22  05:00
  14. 2007. október 22. 09:20313.
    Szia! Sziasztok!
    Kissé késve kapcsolódom vagy inkább csatlakozom hozzátok. Én is leírom a véleményemet, szorosan a nyitó hsz-el kapcsolatban.
    Azt gondolom, hogy a megcsalás elég tág fogalom. Függ a személytől, a két személytől is, és függ a körülményektől is. No meg, azt gondolom az évek és a kor számától szintén.
    Az, hogy egy megcsalást meg lehet-e bocsátani... elég nehéz kérdés. Talán megbocsátani, átlépni és túllépni lehet rajta, de elfelejteni vajon? Hmm Nagyon sokat kell a felejtésért tenni, mind a két félnek. Nem szeretem azt a szót, hogy bizonyítani, de ilyen helyzetben bizony bizonyítani kell mindkét embernek, hogy kell neki a másik, a kapcsolat. A meghittséghez, az intimitáshoz meg, rengeteg időnek kell eltelnie.
    Az önbizalomról annyit. Mit ér az önbizalom, ha a másik szemében nem látjuk magunkat szépnek, kívánatosnak, okosnak, kedvesnek....stb.?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_247186 (1)
    2007-10-20  10:30
  15. Torolt_felhasznalo_416272
    Torolt_felhasznalo_416272
    2007. október 22. 09:03312.

    Most már 3 hete. Hogy vagyok ? Köszi jól  Fogytam vagy 3 kilót (eddig sem voltam kövér) idegbajos lettem, és elviselhetetlen. Ő persze nem érti miért, hisz ő engem választott, szerinte most már imnden rendben. Bennem  viszont még mindig ott a kisördög, és az a szörnyű sejtésem van hogy nem csak beképzelem magamnak !

    Nálad mi a történet (bocsi, lehet hogy már írtad) ugyanez ?

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_247186 (285)
    2007-10-21  19:23
  16. Torolt_felhasznalo_416272
    Torolt_felhasznalo_416272
    2007. október 22. 08:53311.

    Ahogy azt már korábban is leírtam, számomra az már megcsalásnak számít ha valakihez vonzódik lélekben. Sokkal inkább megcsalás ez, mint egyetlen éjszaka vagy alkalom amit a test szava vezérel.

    Abban igazad van hogy ő alapvetően konfliktuskerülő személyiség, és tudta hogy nagyon rosszul fogom lereagálni ha kiderül hogy neki van egy másik lelki társa is mellettem, aki ráadásul nő ! Én azt gondolom, hogy a kettőnk problémáját ne sírja el egy harmadiknak , aki játsza az irgalmas nővét, és a megértő barátot akihez mindig lehet fordulni ha gond van otthon. Nem !

    Nem pusztán "kedveli" azt a lányt, azt hiszem ennél sokkal többről van szó közöttük!

    előzmény:
    fata (298)
    2007-10-21  20:12
  17. 2007. október 22. 08:45310.
    Remélem, azért óvszert használsz, ha már annyira vigyázol a feleségedre.  
    előzmény:
    23 (225)
    2007-10-20  19:16
  18. 2007. október 22. 08:39309.

    Nyuzsómuszó lehet, hogy tökéletes, ezt nem vitatom, viszont a férfiak nagyjából egyformák.   

    A topikindítóra meg azért írtam, hogy "azt hitte", mert úgyebár most észrevette, mert ez egy hosszabb románc, de lehet, hogy a kisebbeket, 25 év alatt nem vette észre. Tudjuk? Nem. Minden megcsalás azért nem derül ki. Addig mindenki azt hiszi, hogy tökéletes a dolog. Én azt mondom, hogy 60 évben ezt bele lehet kalkulálni. Ha valaki csak néhány évet akar valakivel élni akkor persze nem. Ha nem kutakodik valaki, akkor megússza a felfedezést. A férfiak nagy százalékban nem akarnak elválni, ha mégis, akkor jelentkeznek. 

    előzmény:
    BDia (252)
    2007-10-21  10:11
  19. Torolt_felhasznalo_371366
    Torolt_felhasznalo_371366
    2007. október 22. 05:20308.
    Meg o sertodik meg, nahat lapatra tennem.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_247186 (40)
    2007-10-20  11:11
  20. Torolt_felhasznalo_371366
    Torolt_felhasznalo_371366
    2007. október 22. 05:15307.
    Akkor mi a feszkes fenenek fekudne le valkivel? sportbol?
    előzmény:
    fele-ség (12)
    2007-10-20  10:48
  21. Torolt_felhasznalo_371366
    Torolt_felhasznalo_371366
    2007. október 22. 05:00306.
    A szivem hasad meg erted, komolyan irom, nem gunybol. Latszik irasodbol, hogy szenvedsz a bunos szerelemtol /meg hacsak platoi is/ Hidd el jobban teszed, ha megprobalod elfelejteni, tartozol ennyivel sajatmagadnak. Meglatod ugy erzed magad utana, mintha egy liderces alom utan ebrednel.  sok szerencset, es igazi boldogsagot kivanok Neked, megerdemled. 
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_443072 (305)
    2007-10-22  04:16
  22. Torolt_felhasznalo_443072
    Torolt_felhasznalo_443072
    2007. október 22. 04:16305.
    Kedves Tomatotree! Küzdöttem egy darabig magammal, de mégis írok. Nem vagyok egy nagy fórumozó, ha átmegyünk esetleg "privibe", az sem zavar.Én az "ellenség" vagyok. Beleszerettem egy nős, többgyerekes férfiba. Nem mostanában, hanem már kb. 14 évvel ezelőtt, amikor a házasság, gyerekek még kéjes álom se voltak, viszont Neki megvolt már barátnőként a felesége, nekem meg barátomként a férjem, akitől elváltam pár éve. Ő lehetett 21, én 19. Egy társaságba jártunk. Kerülgettük egymást, illetve nem tudom, semmit sem tudok biztosan, csak hogy valószínűleg nem voltunk közömbösek egymásnak, de egyikünk se lépett semmit, sőt, ő volt rámenősebb, de minél inkább udvarolt, én egyre jobban "kőszoborrá" váltam, mert nem tartottam helyesnek... Amikor a válásom történt, kiestem a társaságból, nem láttam az illetőt pár évig. Amikor újra találkoztunk, már megszületett a 3. gyermek Náluk. Elkezdtünk találkozgatni, érts ezen ártatlan kávézásokat. Történt persze pár csók, általában részegen, de utána én mindig mentegetőztem, bocsánatot kértem. Volt homályos SMS-váltás, amely nagyjából tisztázta a helyzetet, miszerint nekünk max.a beszélgetős találkozások jutnak. Ez kb. másfél éve történt, nekem is volt partnerem. Nemrég szakítottam, és így nem bírom ezt tovább csinálni. Megdöglök a bűntudattól, hogy nős, családos embert szeretek, de egyelőre nagyon szenvedek. 1-2 hete megírtam Neki, hogy nem merek többet a szeme elé kerülni. Erre Ő azonnal találkozót javasolt másnapra, de szerencsére végül nem keresett. Azóta se kép se hang. Ez alapvetően áldásos dolog; asszem, most még nem tudnék ellenállni egy találkozónak, ami igen kínos lenne... Főleg, hogy szerintem nem szeret; ha érezne valamit, legalább annyit kérdezett volna az elmúlt napokban, hogy érzem magam...Én Őt soha de soha nem szemléltem úgy, mint önálló embert. Családapaként, férjként tűnik fel előttem, és eszem ágában sincs egy működő, boldog családot bármilyen módon veszélyeztetni. Megbízhatónak és hűségesnek látom Őt, és történne köztünk valami, én csalódnék az egyik legnagyobbat Benne. És közben,mit tagadjam, őrülten vágyom arra, hogy történjen valami. Visszás. Tudom, hogy nem szabad találkoznom Vele többet, és úgy érzem, beledöglök. A maximum, amit én akarnék, egyfajta baráti-alkalmanként szeretői viszony, mint pl. a "jövőre veled ugyanitt" c. filmben, ha nem láttad, nézd meg! Őt is tisztelem, a feleségét is, a gyermekeit is. Magamat nem. Magamat hibáztatom mindenért. Ha kicsit "szemetebb" lenne, ha azt látnám, hogy mondjuk csak le akar fektetni vagy mittudomén, könnyebb lenne túllépni az egészen és hagyni a francba.Mit csináljak.Illetve azt tudom: kerüljem, no telefon, no levél. Magammalmit csináljak???!!! Visszavonhatatlanul bűnös vagyok?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_247186 (1)
    2007-10-20  10:30
  23. Torolt_felhasznalo_922443
    Torolt_felhasznalo_922443
    2007. október 21. 21:21304.
    Ügyesen,okosan.Ha tényleg meg akarsz győződni róla,meg fogod találni a módját.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_254882 (303)
    2007-10-21  21:16
  24. Torolt_felhasznalo_254882
    Torolt_felhasznalo_254882
    2007. október 21. 21:16303.
    és elérulnád hogy 
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_922443 (302)
    2007-10-21  21:12
  25. Torolt_felhasznalo_922443
    Torolt_felhasznalo_922443
    2007. október 21. 21:12302.
    Nyomozd ki.!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_254882 (301)
    2007-10-21  20:57

Címlap

top