Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pilonidalis cysta ???
Létrehozva: 2007. november 21. 11:16
Sziasztok!
A páromnak tályog nélküli pilonidalis cystája van. Kb. 2 hónapja. (van aki sinus pilonidalisnak ismeri)
Kérem, akit kezeltek hasonlóval, informáljon!
A sebész azt mondta meg kell műteni, mert csak így múlhat el. Viszont sok helyen azt olvastam így is visszatérhet.
A bőrgyógyászunk eddig heti 2x kitisztította, szerinte nem kell műtét. Elmúlt, 3 hétig szinte semmi nem volt, most viszon újra előjött neki.
Jövő hétre van kiírva a műtétre. Nem tudja elmenjen-e, mert azért ez mégiscsak műtéti beavatkozás és lehet, hogy ettől megint újra kiújúlhat. Vagy csak járjon tisztításra a bőrdokihoz és majd csak elmúlik?
Bármilyen infót szívesen veszünk.
Köszönöm!!!!
Ígéretemhez hűen folytatom amit elkezdtem írni.
Most 6 hetes a sebem, 2-3 hete kezdtem el magam fokozatosan rászoktatni az ülésre, most már csak egy pléd van köztem és a szék között, de rövidebb időre a székre is le tudok ülni.
Sporttal kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy ez is mindenkinél egyéni lehet, nekem az orvos még nem engedi, de hajolni és guggolni egy hete már gond nélkül tudok. Ha valaki sokat sportol, annak érdemes felkészülnie, hogy 2 hónapig nem sportolhat legalább és hogy oda kell figyelnie az étkezésre, különben nagyon sokat fog hízni a műtét után. Nekem egész komoly kis pocakom lett.
Alapvetően a szétnyílás nem volt nagy gond az orvos számára, ugyanúgy a mosdatást és utána betadine-olást javasolta, mint varratszedés után.
Egyébként valószínűleg nekem nem ez a műtét fogja megoldani a problémát, ezt már sajnos most érzem. Fel kell erre készülni és nem elkeseredni senkinek. Csak annyiban reménykedem, hogy munka és pénzügyi-egzisztenciális okok miatt 3-4-5 éven belül nem kell megismételni a műtétet.
Hogy miért érzem így? Elég szőrös típus vagyok és műtét után 4 héttel elkezdtek a szőrtüszők begyulladni a seb környékén. Szoktak rajtam lenni ilyen begyulladt szőrtüszők, 1-1 helyen elvétve és a belső combon környékén több is, de ott nem nagyon volt. Alapvetően ez lehetett a betegségem oka is.
A műtéti eljárásról az a véleményem, hogy számomra is a nyílt sebszéllevarrós megoldás a legszimpatikusabb a történtek alapján, bár ezt az én sebméreteimmel szerintem lehetetlen, de legalábbis veszélyesebb lett volna megoldani. De ha lehetséges, következőnek így csináltatnám.
Ellenben viszont sokaknak elég a zárt megoldás is és azzal kb 4 hét a gyógyulás, míg a nyíltnál több hónap. Több szempont van, amit egy orvosnak figyelembe kell vennie műtét előtt és választani, hogy szerinte mi a legjobb számodra. Azért még őszintén remélem ez a félig nyitott megoldás meghozza nekem a sikert, de ez csak hónapok múlva fog kiderülni.
Jó tanács: elég kemény lelki erőpróba is a műtét, ezért érdemes a gyógyulásról képeket készíteni, nekem segített, mert egyébként nem hittem volna el, hogy gyógyul.
Mindenkinek sikeres felépülést és teljes gyógyulást kívánok!
Kedves kisspistajozsef!
Köszönöm a válaszod, és mindenki másét is aki megosztotta tapasztalatait velünk, nagyon hasznos infók vannak összegyűjtve itt is :)
Írnék egy kis helyzet jelentést bő 1 év eltelte után:
Egészen 2 nappal ezelőttig tünetmentes voltam, amikor egyszer csak megint érezni kezdtem egy borsó nagyságú dudort, szinte ugyan ott, ahol előzőleg volt.
Már-már elhittem ,hogy meggyógyultam, de valahol mindig is tudtam, hogy műteni kell, hogy végleg elmúljon, de mivel félek a műtéttől, ezért csak húzom, ami tudom nem jó ötlet...
Jelenleg nem fáj, és próbálok nem arra a részre ülni a hátsómon, csak imádkozni tudok, hogy ne gyulladjon be a hétvégére.
Úgy látszik elkerülhetetlen a műtét, de attól tartok, ahogy a lábadozás az oda verne a félévemnek az egyetemen, ráadásul költségtérítésesen vagyok.
Amúgy észrevettem, hogy akkor jött ki újra, amikor ugy ültem egy székben mint egy ágyban.. tehát fekve. Akkor ugyanis sokkal nagyobb nyomást kap a farokcsont, és az előtte elhelyezkedő beteg szövetek.
Figyeljetek a testtartásra, szerintem ez is nagyon közrejátszik a kialakulásban!! Mintha magamon így vettem volna észre.
kisspistajozsef:
Érdeklődnék, a jelenlegi állapotáról, sikerült megszabadulni tőle?
Még egyszer köszönöm a segítséget, eredményes gyógyulást mindenkinek!!
Igen,egyetértek!
Nem "nő" vissza,ha teljesen kivágják. Tapasztalatból is mondom.
Több éve műtöttek és azóta is érzem ott hátul,hogy végleg meggyógyultam. Ne szenvedjen évekig senki,mert nem érdemes várni a csodára.Minél előbb menjetek a nagyműtétre!
Üdvözlök Mindenkit!
Elsősorban azért írok, hogy megosszam az eddigi tapasztalataimat, másodsorban azért, mert szívesen fogadok tanácsokat, információkat privát levélben a gyógyulási folyamatról.
12 napja műtöttek a Szent János kórházban, de műtét után olvastam először erről a betegségről a telefonomon. Elég nagy hiba volt. :)
A daganat még 15 éves korom körül kezdett kialakulni, először 2006-ban látta bőrgyógyász, sebészetet javasolt, de nem mentem el. Az évek folytán egyre nagyobb lett 2007-ben mentem el sebészetre, akkor elküldtek, hogy nem növekszik, nincs bedagadva, majd elmúlik. Ha panaszok vannak, akkor jelentkezzem. 2009-ben jelentkeztem újra, akkor a kötelező vizsgálatok után átutalt az orthopédiára, azzal az indokkal, hogy a sebészeten nem műthetik, mivel izomban van. Természetesen visszaküldtek és a tetejét megnyitották váladékozni. Egy ideig egész jól is volt. 2011-ben mentem el vele újra kétszer is, akkor is az volt a válasz, hogy nem növekedett a daganat, nem kell műteni.
Már kezdtem megtanulni együttélni vele, amikor idén, 2014 januárjában először annyira megdagadt, hogy járni is alig bírtam. Visszamentem vele a sebészeti járóbetegre, ahonnan azonnal beutalt műtétre. Betegfelvételnél tájékoztattak rendesen az orvosok, hogy két műtéti alkalom az eltávolítása: először feltárják és csak néhány héttel később távolíthatják el, ha már nem gyulladt.
Szerencsére a feltáráshoz felajánlották, hogy ha szeretném elvégezhetik helyik érzéstelenítéssel is, de az nagyon fájni fog. Ezt választottam és nem bántam meg, teljesen kibírható volt. 1,5 hétig jártam kötözésre vissza és kaptam antibiotikumot.
Aztán jött a műtét, amiről csak annyit tudtam, hogy túl kell élni és két hét múlva boldogság és egészség van. Aztán egy jó nagyot csalódtam. Fájdalom az csak varratszedésnél volt és akkor sem volt vészes, pedig nem szedtem fájdalomcsillapítót. Nem ez volt a gond. Hanem, hogy a kórházi ágyon annyira erős hátfájásom alakult ki, hogy már nem tudtam mihez kezdjek magammal. Amint kiszedték a csövet, mondtam hogy én hazakérem magam, mert otthon jobban fogok gyógyulni. Szerencsére az orvosok is tudták milyenek a körülmények így nem vitatkoztak, kiadták a zárót és mehettem is haza. Ez volt a műtét utáni 4.nap. Ha még egy napot ott kell aludnom, akkor most a gerincemmel lennék kórházban.
5. nap megcsodálhattam egy fényképen hogyan is néz ki az orvos által leírt 15-20 centis sebem. Jelezte, hogy volt két mellékjárata is, azok olyan 2-3, illetve 6-7 cm hosszúak lehettek. Szóval nem ártott már meg az a műtét, mert majdnem a végbélnyílásomnál van a vége.
Fájdalmam azóta sem volt, óvatosan mászkálok, vele, 3 hétig ezt is tervezem, semmi hajolás, semmi ülés, semmi hirtelen mozdulat. Aztán majd kiderül.
A helyzetet egyedül ez bonyolítja, hogy a műtét utáni 8. napon (ha a műtét napja a 0. nap) ki is szedte a varratokat, mert mondta, hogy nagyon szépen gyógyul. Másnap két helyen szét is nyílt a seb... Azóta várok, hogy mi legyen, holnap megyek be megnézetni, hogy ez így okés-e.
Később még írok ide, főleg miután felgyógyultam.
Addig is meg tudná valaki mondani, hogy mennyi idő után lehet érdemes bevállalni a lézeres szőrtelenítést, valamint, hogy sportolni vajon mennyi idő után fogok tudni. A válaszokat előre is köszönöm.
Szia,
Írtam neked privátban is, lehet hogy valami folytán nem kaptad meg.
Hálás lennék, ha beszámolnál a lézeres ciszta műtétről, így egy hónap távlatából. Engem még szerencsére nem vagdostak szét, de valószínűleg egyszer csak lépnem kell.
Tudom azt, hogy egy rossz fogtömés is milyen durva beavatkozás lehet a "rendszerbe", hát-még egy ilyen lassan gyógyuló sebészeti beavatkozás. Ezeknek egy életre szóló hátulütői vannak. Ezért érdekelne, hogy ez a módszer hozhat-e végleges megoldást -talán kisebb roncsolással-, azaz teljes eltávolítást, vagy ez is csak valami időleges metszegetés a kiújulás kockázatával.
Válaszod, tapasztalataidat előre is köszönöm.
Sajnos nekem is sikerült ezt a makacs ”betegséget” megszereznem. Már egy éve éreztem egy kb 1,5-2 cm-es csomót a sacrum alatt. Nem volt vele semmi, nem tudtam mi lehet az. Három hónapja hogy elkezdett enyhén fájni és megjelent egy sipoly amiből nagyon kevés váladék jön, inkább csak vérzett néha. Elöszőr azt hittem valami gyulladt pattanás, de három hónap után sejtettem hogy valami rosszabb. Elmentem sebészetre (ahogy olvastam a hozzászólásokat, jól tettem). Azzonnal mondták hogy mi ez. El is kezdték a kezelést: kinyomkodták, fertőtlenítették, kaptam rá kötést. Majd pár nappal később megszondázta a doki, tett a sebbe is betadint (a szonda nem volt egy kellemes érzés, de kibírható volt). A diagnózis a következő: pilonidalis cysta tályog nélkül. A sipoly jelenleg 3 cm-en szondázható, nincs elzáródás, nincs tályog, nagyon kevés a váladék. Doki azt mondta nem is olyan vészes, nem nagy méretű, sőt már húzódik vissza, DE mindenféleképpen műteni kell, hogy ne újúljon ki, méghozzá teljes kimetszéssel.
Kérdéseim a következők lennének: Létezik, hogy még időben mentem el és megúszom egy óriási kimetszés nélkül? (Tudom hogy fogják megszeni, csak az nem mindegy hogy mekkorát...)
Mennyi a kiújúlás esélye?
Nem vagyok hajlamos szőrtüsző gyulladásra, az is csak amiatt alakulhatott ki, hogy sokat felüléseztem, és néha megsértettem a bőrt a fenekemen. Ott alakult ki a csomó később.
Remélem egyszeri műtét lesz, és utána elfelejthetem ezt örökre. A hasizom erősítést meg máshogy fogom megoldani, nem felüléssel.
Elnézést a hosszú írásért, nagyon köszönöm a segítséget előre is. Elolvastam az összes hozzászólást, sokat segített eddig is.
Mindenkinek jobbulást és végleges teljes gyógyulást kívánok, akik meg már meggyógyúltak azoknak tartalmas, kiújúlástól mentes örömteli életet!
Üdvözlettel: M. Sándor
Valószínűleg nekem Tarlov cisztám (Tarlov Cyst) van. Szerintem otthon nem sok orvos ismerheti és valószínűleg sokan félre is diagnosztizálják.
Találtam róla egy jó kis videót a Youtube-on, angol nyelvű:
http://www.youtube.com/watch?v=Hzpznfmx3tw
A z orvos arról beszél, hogy ez a ciszta a farokcsont (sacrum) -ból indul ki, és összeköttetésben van a gerincben futó idegekkel, és a gerincen keresztül telítődik fel időnként folyadékkal, ami nyomja a környező szöveteket, idegeket, így sugárzó fájdalmat okozva.
Ő ezt úgy kezeli, hogy operáció alatt felnyitja, megkeresi a folyadék bevezető nyílását, és azt elzárja valamilyen módon (ezt nem részletezi).
Ennek hatására a ciszta többé nem tud feldagadni és a páciens tünet mentessé válik egy életre.
Azt is hozzáteszi, hogy az Egyesült Államokban is alig pár orvos ismeri ezt a fajta cisztát, és a legtöbb orvos félre is kezeli. Hát ez szomorú.
Kívácsni lennék, hogy van e olyan orvos Magyarországon, aki a Tarlov cisztát ilyen módon kezeli és szünteti meg a fájdalmat, egy életre!?
Az össze-vissza vagdosásnak semmi értelme, az csak újra és újra kiújul majd.
Van egy website-juk is:
tarlovcystfoundation . org
Aki tud anglolul, nézze meg, hátha segít. Talán a kezelőorvosnak is érdemes lenne megemlíteni, hogy ilyen létezik.
MRI vagy CT eljárással lehet kideríteni, hogy valakinek ez a fajta cisztája van e vagy sem!
Sok szerencsét mindenkinek!
Sziasztok,
Új tag vagyok itt, de valójában már évek óta visszajárok ide, hogy időről időre bele olvassak ebbe a témába.
Nekem is van egy cisztám a farokcsonton és időnként begyullad. 2003-ban jött ki először, derült égből villámcsapásként, 25 éves koromban. Előtte azt sem tudtam, hogy ilyen létezik.
Akkor ez volt: először fájás a farpofák között, majd pár nap múlva dudor, majd 40 fokos láz, végül sebészet, 1-2 napig kelesztő kötés, végül felvágták, hogy a genny távozzon. Akkor kijött vagy fél liter genny, én meg az ágy sarkát majdnem leharaptam fájdalmamban. A témát azzal zártuk a sebészeten, hogy a doki megnyugtatott: örüljek, hogy nem agydaganatom lett, mint a kollégája apjának. És ne erőltessem a műtétet, amíg nem muszáj, mert legtöbbször kiújul.
Én nem hiszem, hogy ezt szőrtüsző okozza, de lehet, hogy több féle verziója létezik.
Nekem ez belülről fejlődött, a farok csont felszínéről, és kifelé dagadt, a bőr felé.
Az elmúlt 11 évben sokszor előjött, de nem olyan intenzitással, mint legelőször. Általában akkor jön elő, mikor nagyon sokat űlök és meg is nyomódik, vagy megütöm a farokcsontot. Akkor is előjön, amikor nagyon megfázok, és torokgyulladásom van. Ekkor ez is bedurran. Ilyenkor sugárzó fájdalom a farokcsont körül és előjön a dudor. Ezekben a napokban általában az irodai munka után csak haza megyek és lefekszem, sokszor a hasamon fekszem, és olyan 3-4, vagy néha 8-10 nap után lemegy a dudor és elmúlik a fájdalom. Évente kb 1-2x fordul ez elő. Ilyenkor mindíg ide vetődöm és vígasz képpen olvasgatom a többi ember beszámolóját.
Szomorúan tapasztalom, hogy az elmúlt 11 évben nem sokat fejlődött ennek a dolognak az orvosi kezelése. Szinte minden ember azt írja, hogy a műtét után is kiújul. Szóval ennek így nem sok értelmét látom.
Próbálom elkerülni, hogy megüssem, megnyomjam azt a részt, és hogy gyulladásba jöjjön a szervezetem (megfázás, stb). Eddíg még mindíg megúsztam pár napos fájdalommal és múló dudorral a fenekemen. Soha nem jött a bőrfelszínre és soha nem váladékozott eddig.
Remélem, előbb-utóbb valami normálisabb orvosi megoldás is lesz erre az ocsmány bajra!
Mindenkinek sok szerencsét!
Ma voltam sebészeten, mert folyamatosan sipolyozik, s váladék illetve véres trutyi távozik innen-onnan! Ajánlottak egy olyan megoldást, amit nem nagyon ismernek még az orvosok hazánkban, de magánklinikák már előszeretettel használják a technikát, így Sopronban széndioxid lézerrel AMBULÁNSAN el tudják távolítani a "beteg" szöveteket, illetve valami vegyi anyaggal töltik fel a sipolyjáratot, így a teljes útrendszer feltérképezhető és eltávolítható a lézer segítségével.
A másik megoldás a műtét, de azt mondta az orvos, hogy mivel nekem korábban is sokáig tartott, így nem ajánlja, hanem próbáljuk meg ezt az új technikát, mert ezzel ő már sikereket ért el. Nem utolsó sorban: orvosi garanciát vállal a beavatkozásra, így ha nem sikerülne, vagy előjönne, akkor ingyen megismétli a folyamatot!
Elmondása szerint úgy néz ki a dolog, hogy felmegyek a magánklinikájára, ott elvégzi a beavatkozást, s mehetek is egyszerre haza, nem kell táppénzre menni, lehet folytatni a munkát! Ez nagyon jó hangzik, s úgy néz ki, hogy műtét helyett ki fogom próbálni, hiszenveszteni nem tudok vele (max a táppénz és a fizetés közti különbözetet Forintban), de a táppénz is kb annyit von el, szóval igazából ugyanott vagyunk....
Ti hallottatok már erről a megoldásról? Ha sikeres lesz a művelet, akkor forradalmian új megoldás lehet a sinus pilonidalis betegségben szenvedőknek, s sokkal kisebb kellemetlenséggel / rövidebb gyógyulási idővel könnyen megszabadíthatunk ettől a szörnyűségtől! Ezt a CO2 lézert amúgy "fénykés"-nek is hívják, szóval nem egy egyszerű lézer, hanem ez egy elég komoly berendezés, amivel elég komoly műtéteket is lehet végezni vérzés nélkül!
Szia!
Javaslom,hogy olvasd csak végig ezt a fórumot mert nagyon sokat tanulhatsz és tudhatsz meg belőle erről a makacs betegségről..nem mindegy,hogy pl.milyen az orvosod.Nekem 4 évembe telt mire olyan orvost találtam aki véglegesen megszüntette a problémámat.Mindig műtét,boldogság..majd letargia,mivel ismét előjött.A sebtisztítás nekem is mindig elviselhetetlen,földöntúli fájdalom volt,de az utolsó műtétemnél éreztem hogy végre sínen vagyok,többet nem kell elviselnem ezt a borzalmat. Kitartást neked is és sorstársaimnak is! Keressetek jó orvost,aki nem csak átmenetileg szünteti meg a problémát,hanem véglegesen! Én is kerültem olyanhoz,aki azt ígérte ,1 műtét és többé nincs gond..aztán persze kiújult..én már gyógyultan írok,hála a csodálatos sebésznek aki segített rajtam. :) Kitartás sorstársak!
Sziasztok!
Új vagyok itt, bár nem olvastam végig a fórumot, talán a legfiatalabb (18).
Tavaly kezdődött, egy nyári napon arra lettem figyelmes, hogy nyomás érzékeny a farpofák közötti terület. Orvoshoz elmentünk, semmi különöset nem mondott. Nem tudom pontosan mennyi idővel később előjött a kis duzzanat. Ülni már nem igazán tudtam, így otthon maradtam. Napról napra rosszabb lett. Egyedül voltam otthon (szülők dolgoztak), így magatehetetlenességembe, a fájdalomcsillapítás végett az „utolsó” napon 5 nurofent is bevettem, így tudtam legalább aludni. Felkelés után arra lettem figyelmes, hogy tiszta vér a fenekem. Nagyon megijedtem, aztán rájöttünk, hogy kifakadt. Előtte nem váladékozott. Orvos nem látta. Nyomásra rettentően fájt, de tisztult, mert jött belőle a trutyi, illetve nagyon büdös volt. 1 hétig még lábadoztam majd boldog voltam, hogy túl vagyok rajta.
2012 októberében újra előjött. 29-én mentünk volna Romániába és 1 héttel előtte előjött. Úgy terveztük, hogy majd ott pihenek vele. Eljött az indulás napja, kocsiba bepakolva, indulásra várva. Már ülni, feküdni nem tudtam minden pozícióba fájt és szégyen nem szégyen, 17 évesen sírtam. Akkor döntöttem el, hogy menjünk kórházba. Ugrott a kirándulás, irány Debrecenbe a Kenézy kórházba. Sürgősségin jelentkeztük, majd sorra kerültünk. Az orvos elmondta, hogy mi is ez, miért van. Párakötést raktak rá. Hát az volt olaj a tűzre, mert nem volt elég, hogy fájt a duzzanatnál, még egy 15x15-ös tapaszt is ráraktak, ami húzta a szőrt a hátsómon. Másnap kontrollra kell jönni. Bejöttünk, levették a kötést, majd bekenték valamivel, és azt tanácsolták, hogy jegeljük (másik orvos). Másnap ismét bejöttünk egy harmadik orvoshoz, hogy valamit csináljanak már vele. Mikor meglátta a doki, egyből rávágta, hogy ma meg lesz műtve, ezt nem szabad tovább húzni. Említettük neki, hogy tegnap a jegelést tanácsolták. Erre a kérdése: „Melyik volt az a hülye?”. Itt kicsit megingott a bizalmam a magyar orvostudományban, vagy legalábbis az orvosokban. Még aznap betettek egy szobába és este 9 óra körül bevittek a műtőbe.
Altatásban műtöttek, körülbelül egy 2-3 cm-es csíkot vágtak, amiből zöldes trutyi folyt ki. Nyitva hagyták a sebet és még egy csövet is hagytak benne, hogy mélyről is tisztuljon. Napi 2-szer tisztították a sebet. Na, hát az maga volt a rémálom. Nem tudom, hogy a tieteket hogy tisztították, de itt egy nagyobb méretű „fültisztítóval” elkezdtek benne turkálni, előtte pedig hidrogént fújtak bele. Elviselhetetlen fájdalom volt, ordítottam. Ezt megcsinálták 3-szor 2 nap alatt, majd haza engedtek azzal a javaslattal, hogy kamillás ülő fürdőt vegyek. 2 nap múlva vissza kellett menni kontrollra, természetesen a seb gyorsan gyógyult így gyorsan felmetszették, majd megint hidrogén bele és takarítás.
Ekkor már úgy voltam vele, ha ezen túl vagyok nem lesz többé ilyen gondom. Tévedtem. Azóta többször is előjött, de féltem vissza menni a kórházba, aztán el is múlt. Nem csak a fájdalom miatt, hanem a nővérek attitűdje miatt is. Műtét előtt WC-re menet neki álltak apukámnak, hogy vigyen már vissza, mert mindjárt elájul, illetve délután kaptam egy injekciós fájdalom csillapítót, estére a nővér azt sem tudta, hogy mit adott be…
A múlt héten megint előjött és úgy gondoltam utána nézek, hogy másnak is van ilyen és ők mit csinálnak vele? Székletürítésnél folyamatosan véres a WC papír.
Elnézést a hosszú írásért, de erről még sose beszéltem senkinek.
Egy kedves fórumtársunkkal majdnem egyszerre mentünk el műtétre, s egymást támogattuk itt a fórumon (privát üzenetben) a gyógyulásban. Én heti 2-3 alkalommal jártam a sebészetre egészen 9 hónapig, folyamatosan fertőtlenítették, tisztogatták. A fórumtárs meg a varratszedés óta (mai napig) nem volt orvosnál, sebét nem látta rajta kívül senki, maga tisztogatta.... Gyógyulásunk ugyanolyan fázisban alakult, még fotókat is osztottunk meg egymással, viszont most pár hónapja nem ír vissza, nem jelentkezik, pedig nagyon érdekelne, hogy hogy van?!
Nekem a sebászeti látogatásomkor elkaptam valami kórházi baktériumot, amit magam, otthon - magánorvos segítségével - eltávolítottam, illetve tovább kezeltem a sebemet. Pár hónapig semmi gyógyulás nem volt, pedig az ég világon kivül mindennel próbálkoztak nálam, de a seb abszolút nem akart összehúzódni. Akkor mentem el végső elkeseredésemben magándokihoz, aki lágy lézerrel begyógyította - a már krónikusnak számító - sebemet. Most pár hete újra érzem a duzzanatot a farpofámnál, szóval tuti kiújult, valamint többször megjlent a pici lyuk, amiből váladékozott...
A gyógyulásom alatt többször volt nekem is az, hogy a seb olyan szinten elkezdett magától vérezni, hogy majdnem rosszul lettem a látványban. Volt hogy nagy WC esetén csöpögött (!) a vér a farpofák közül, de elég intenzíven. Vagy pl. hiperolos fertőtlenítés esetén (gugolás a lavor felett) s lavor hirtelen tiszta vér lett. Egyik pillanatról a másikra történt minden, és hirtelen abba is maradt. Erre a doki annak idején azt mondta, hogy a sebben az elsütött erek rakoncátlankodnak, de ez a terület a mai napig érzékeny és nagyon vékony ott a bőr.
Én azt mondom, ha újra mennem kell műtétre - ami szinte teljesen biztos már -, az tuti hogy nem fogok állandóan a dokihoz futkozni vele, inkább megveszek minden szert, s magam itthon lekezelem párom segítségével, és aktívan bioptron lámpázni fogom, mert ez nagy mértékben begyorsította a gyógyulást. A gyugyulásom 3-4 hónapja teljesen felesleges volt a sebészeti kezelés szempontjábó, mivel a seb nem változott ez idő alatt semmit. Magánorvos felírta a Hiperol tabletta használatát, majd a sebbe a Gentamicin-Wagner 15g-os antibiotikumos kenőcs használatát (vény nélkül kapható, és a MAI napig használom), ez jelentős mértékben felgyorsította a lyuk összehúzódását. Sajnos nekem az a probláma, hogy annyira vékony még mindig ott a bőr, hogy hajlamos a felszakadásra és szinte mindig van ott seb (nem mély, hanem inkább hosszú: 2-3 cm), ami elég hamar begyógyul, majd újra felszakad. Tisztára olyan most a helyzet, mint műtét előtt, csak most állandóan gézre van szükségem, míg műtét előtt nem volt váladékozás, csak a púp a farpofák között.
Én nem tudom mit kéne változtatni ahhoz, hogy ne újjuljon ki: étrend, életmód? Van amit nem tudunk befolyásolni; és ez a szőr képződése és annak növekedése. Minden bizonnyal csak és kizárólag ez a betegség forrása, hiszen ez egy szőrtüsző gyulladás eredménye, amit nem lehet kivédeni! Elég elszomorító a helyzet, de pozitívan állok a dologhoz, hiszen "ezzel" a betegséggel viszonylag együtt lehet élni (egy ideig), mert nem akkora probléma ahhoz képest, mint hogy valakinek leáll az egyik veséje, bélcsavarodása vagy rossz indulatú daganata van! Ehhez képest a mi betegségünk semmi: inkább kellemetlen, mint halálos. Persze mindenkit bíztatok, hogy fel a fejjel és ne adja fel, bizzon a gyógyulásban, s ne a műtét jellegén gondolkodjon, hanem az életmódját változtassa meg, bár nem hiszem, hogy tudunk a kiújulás ellen tenni bármit is...
Napokban nekem is megjelent a dudor a farpofám között, épp ott, ahol műtét előtt. Szóval újabb műtét várható hamarosan :( Mint korábban írtam, engem 2 öltéssel összehúztak, majd a tetejét nyitva kezelték, ennek ellenére is kiújult.....
Nekem az a gyanúm, hogy nem a műtéti eljárás módja határozza meg a sikerességet, hanem a beteg szervezete; enyém hajlamos a szőrtüsző begyulladásra bárhol a testemen. Szóval szerintem ebből nincs végleges kiút, hiába vigyáz rá bárki (sohasem últem rá, szőrtelenítve volt a farpofám: akkor is kiújult). Nem lehet megelőzni, s odafigyelni rá; ha akar kiújul bármikor..... Én nem hiszek már a végleges gyógyulásban! Szike, szike, szike és újabb szike! Nálam mellesleg majdnem 10 hónap volt a teljes gyógyulás, s most tessék, kezdődik minden előről :(
Rollie! Gratulálok a sikerhez /az orvosodnak is!/ . A siker lényege, hogy a gennyesedést kiküszöböljék. A Te leírásod, gyógyulásod lefolyása hasonlít ahhoz, amit itt mindenki szeretne olvasni, aki műtét előtt áll.
Sziasztok!
36 éves férfi vagyok, eddig 2x volt feltárásom a pal farpofámon + 1 a keresztcsonton, mindegyik nyitva kezeléssel. Az első ez év márciusában, a második ez év májusába, a harmadik ez év augusztus végén jelentkezett! A harmadik után megelégeltem a fájdalmakat, s a nagy műtétre vállalkoztam a sebészem biztatására,s aki egyben unokatastvérem is, így biztam benne. A műtét szeptember 20-án volt. Reggel befeküdtem és délben már a műtőben voltam, gerincérzéstelenítést kaptam,nem bántam meg!
A műtét 2 órás volt, a 3 cisztát külön-külön nem lehetet eltávolítani csak egyben, ezért elég nagy darabot kivágtak a bal farpofámból,majd összevarták a két farpofát,majd a jobb oldali farpofából bőrlebenyt képeztek, amit áthúztak a baloldalra,így eltünt a fenék vájatom,csak egy enyhe mélyedés van a helyén. Kaptam egy vákumos palackot,melyet 10 napig hordtam,még otthon is. A gerincérzéstelenítésnek hála csak első este kellett fájdalomcsillapítót kérnem. Másnap reggel már felkeltem,sétáltam. Negyedik napon reggel már mehettem is haza. Fájdalom minimális volt,csak nehézkes volt az ülés, a hajolás. A 14. napon megtörtént a varat szedés,utanna sokkal jobb volt, egyre többet tudtam ülni és hajolni,igaz ez kicsit nehezebben ment, mivel a vágás a derekam közepétől indul. Most 1 hónappal később már bármeddig tudok ülni, hajolni, s a munkából is csak 3 hetet hiányoztam!
Nem bántam meg, mert nagyon jó volt a sebészem, s a műtét utáni fájdalom töredéke annak a fájdalomnak mint amikor ciszta tályoggá alakul és feszíti a hátsódat!
Remélem adtam egy kis erőt azoknak akik a műtét elött állnak,akik meg már túl vannak,nekik meg mielőbbi gyógyulást kívánok!
Ha ez a ciszta úgy is halálra van ítélve, nem lehetne zsugorítani, sorvasztani, hogy ne kelljen olyan brutál vágásokat ejteni...
Ti nem gondolkodtatok ilyeneken? Hogy emberből ekkora darabot kimetszenek, mint itt néhányan már leírták, azért szégyen.
Sziasztok!
Laparoszkópos műtéttel kis nyíláson át a ciszta falával együtt eltávolítható pld. petefészek ciszta. Ebben az esetben, a pilonidalis cisztánál miért nem lehetséges?
Gonzolos, hogy vagy???
20 éves lány vagyok, eddig 2x nyitottak fel SZTK-ban, és a doki most azt mondta, hogy minél hamarabb műtessem meg, mert különben újra előjöhet. Valószínűleg a Szent Imre kórházban fognak műteni, mert körzetileg odatartozom és a sebész, akihez eddig jártam, ő is ott dolgozik. Láttam, írta már Gonzolos, hogy ott műtöttét és hozzá lenne pár kérdésem. Előre is köszönöm a válaszokat! :)
Elsőként, hogy hány napot kell a kórházban tölteni? Meg lehet-e beszélni, hogy mikor műtsenek? És hogy ha most jelentkezek be a műtétre, akkor mennyi idő múlva kerülök sorra? (Fontos az egyetem szempontjából, hogy ne maradjak ki sokat, mert különben nagyon nehéz lesz a vizsgaidőszak :S) És hogy ott zárva kezelik? Mert hallottam, hogy nyitva elvileg jobb, de viszont akkor hosszabb a gyógyulási idő.
És lenne egy utolsó kérdésem mindenkihez, hogy hallottam h lehet altatást vagy gerincérzéstelenítést kérni. Amikor felnyitottak (mind 2x) helyi érzéstelenítőt kaptam, aminél azt hittem, hogy én mindjárt meghalok a fájdalomtól (pedig bírom a fájdalmat), szóval ezért nagyon az altatás felé hajlok, de ha esetleg a gerinc érzéstelenítés ennyire nem durva, akkor bevállalnám. Előre is köszi a válaszokat! :)