Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sztárfórum - D.Tóth Kriszta
Kedves Fórumozók!
Sztárfórumunk következő vendége D.Tóth Kriszta televíziós műsorvezető, a Nők Lapja állandó szerzője lesz.
Lola anyukáját április 23-án, szerdán 12 órától kérdezhetitek élőben a fórumon. De kérdéseiteket már most várjuk!
Legyetek vendégeink szerdán is!
D. Tóth Kriszta április 26-án, 11 órától a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon dedikál! Helyszín: a Sanoma Budapest K10-es standja, a Jövő Háza mellett.
a Nők Lapja Cafe csapata
Jé, egy kérdés!
A férjem elfogadja, hogy írok Loláról és az életünkről. Azt kérte, hogy neki ne kelljen címlapokon szerepelnie. Egyáltalán nem mellesleg, azért nagyon sok igazán intim történetet megtartok magunknak. Folyamatosan egyensúlyozom a nyilvánosság és a privát szféra között. Próbálom eltalálni, hogy miből, mennyit adhatok.
Komolyan mondom, én kérek elnézést azok miatt, amiket itt olvasok.
Ez az NLC fórumozóinak nívója, gratulálok.
Nem irigyelni kell, hanem utána csinálni! Tessék egyetemre menni, angolul tanulni, külföldön dolgozni!
Kedves Kriszta, nagyon élvezem az írásait, csak így tovább!
Bizony, hogy nem különb! Annál is inkább, mert nem tudja megkülönböztetni a zellert a karalábétól... Csak vicceltem, amiért sűrűn elnézést kérek. :)
Ön nagyon reálisan látja a helyzetet.
Ha nem dolgoznék a televízióban, akkor mást dolgoznék. És igen, valószínűleg nem jelenne meg könyvem és cikksorozatom. Ellenben nem hiszem, hogy ezzel bárkinek bármi kárt okoznék. Hosszú az a könyvespolc a boltban, békésen elférünk rajta mindannyian. Önnek szíve joga, hogy ne olvasson tőlem semmit, és ne nézzen meg a televízióban. Attól szép ez a világ, hogy sokfélék vagyunk.
Az az igazság, hogy ameddig az emberek megvesznek egy lapot, amelynek "ez a nő" (vagy egy másik) van a címlapján, addig lesznek ilyen címlapok.
Köszönöm, és még egyszer köszönöm. További kellemes olvasást!
Kedves Csirkene, azért ha eszébe jut, hogy mit akart írni, tegye meg. A vélemények pedig... mindenkinek joga van hozzá! És ha valaki arra adja a fejét, hogya televízió képernyőjén dolgozik, akkor ezt, és még ennél durvábbakat is el kell viselnie. Azért persze köszönöm!
Szia Kriszta!
Nagyon szeretem a történeteidet. A Nők Lapját évek óta megveszem, minden héten. Gyakorlatilag akkor kezdtünk a babán gondolkodni, mikor neked Lola született, azóta ez az első cikk, amit elolvasok. (most féléves:-))))Nekem kifejezetten érdekesek, kedvesek és viccesek az írásaid. Szerintem szíved joga eldönteni, hogy megmutatod-e a kislányod teljes valójában. Számomra taszító, ha egy közismert ember úton-útfélen fényképezteti a gyermekét, nem minden gyerek szeret szerepelni. Majd eldönti ő, ha megérik erre.
Kérdésem: (lehet, hogy már kérdezték, csak a sok negatív hozzászólást miatt abbahagytam a fórum olvasását)
Terveztek-e kistesót Lolának? Ha igen, mekkora korkülönbséget terveztek?
Írtad, hogy minden Híradót megnéz. Amikor nagyon pici volt, nem ilyedt meg amikor a TV-ben látott téged?
További sok sikert az írásaidhoz, boldogságot a családban!
CSak a tények kedvéért. Demcsák Zsuzsa a Poronty-ról vette a játszótéri kategorizálást. A Poronty állítása szerint. Azt nem tudom, hogy mi történt valójában, de ezek a tények.
Ami a könnyű tollat meg a tehetséget illeti, ez nyilván személyes ízlés kérdése. Önnek nem tetszenek a cikkek (amit persze sajnálok), másoknak igen. Amikor írni kezdtem őket, pontosan tudtam, hogy valahogy így lesz majd.
Ja, igen, a csinos pofi. Először is köszönöm. Másrészt azért ahhoz több kell, hogy az ember a szakmában tudjon maradni 11 évig. Pl. rengeteg munka.
Kedves Kriszta, szerintem Veronicnak a legnagyobb problémája, hogy a kereskedelmi média egyre alacsonyabb szinvonalú műsorokat kinál, arra hivatkozva, hogy erre van igény. Pedig az Ön példája is bizonyitja, hogy igenis az igényes és szinvonalas "szórakoztatás" - nak is meglenne a helye. Én magam is azt tartom, hogy a kinálattal is be lehet folyásolni a keresletet.
Gratulálok a cikkekhez.
Kedves Veronic, a határ a csillagos ég! :)
A Győzikés és Mónikás párhuzamhoz joga van, de ha nem haragszik, nem reagálnék rá. Ellenben a fönt említett műsoroknak, valamint az én cikkeimnek van egy vitathatatlanul közös tulajdonságuk. Az, hogy senki sem kényszeríti az olvasókat/nézőket a befogadásukra. Sajnálom, ha unja őket, azt javaslom, ne olvassa.
Mellesleg - ezt elárulom - a cikkekből nem gazdagszom meg...
Kedves Krisztina!
Megragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak a könyvhöz, legkésőbb 7végén meg is veszem, mert minden héten olvassuk az írását.
Csodálatos "ajándék" lesz ez majd Lola-babának!
Na, mindenki hogy felcsattant ezen a sztáranyukás dolgon! Ha valaki szeretne ugyanígy cikkeket írni a gyermekéről egy újságban, vagy bármiről, akkor tegye meg a kezdő lépéseket, és íratkozzon be kommunikáció szakra. Azért, mert a Kriszta itt és most a gyermekéről ír, azért van, mert neki ez a foglalkozása, erre van igény és érdeklődés, és ebből fog megélni. Mindenki azzal foglalkozik, amire termett, amit tanult, és amihez felér! Sok emberből csak az irígység beszél....
Kriszta, további jó munkát és sok boldogságot kívánok az életben!
Tetszik a nickje! :)
Lolababa arcát egyelőre nem mutatjuk meg. Nem azért, mert nem tisztelem az olvasókat, hanem azért, mert óriási felelősség minden héten megjelenni egy nagy példányszámú hetilapban. Ráadásul olyan cikkek mellett, amelyek személyes sztorikról szólnak. Így egy kicsit megóvjuk Lolát. Talán.
Aki valóban nagyon helyes kislány! :) Tiszta apja. Egyébként egy alapítványi bölcsődébe jár, mert amikor hazaköltöztünk (tavaly márciusban), egyetlen önkormányzatiba se fértünk már be.
Természetes, hogy minden anyuka "el van ájulva" a gyerekétől, de azért az távol áll tőlem, hogy azt gondoljam: csak és kizárólag velünk történnek ilyen események. Ez az eddigi válaszokból és a cikkekből is kiderült. Szíved joga ellapozni - hidd el, én sem olvasok el egyetlen újságot sem az elsőtől az utolsó betűig.
Ugyan már, ne kérj bocsánatot! :)