Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Hányás fóbia

alietta
Létrehozva: 2008. július 23. 15:06
Hányás fóbia, angolul emetophobia.....Már csak a szó hallatán is rosszul vagy? Kerülsz mindenkit aki csak picit is rosszul van? Menekülsz a köhögő embertől, mert lehet mindjárt hányni fog? Benned a félelem, hogy a legkedvesebb ember mellől is kiszaladnál a világból, de kénytelen vagy segíteni? Félsz a terhesség okozta hányásoktól?Nem jársz iszogatós bulikba, mert nagy veszélyzóna?.Kinek ismerős? Ki szenved ettől hozzám hasonlóan? Szeretnék beszélgetni olyan emberekkel akiknek vannak tapasztalatai, hogy miként állnak ellent ennek a szörnyű állapotnak......Kislány korom óta jelen van és mindeddig azt hittem, rajtam kivül soha senki által nem hallott fóbiával állok szemben....Sőt, anno egy merész elhatározás után is sikerült egy olyan pszihomókusba buknom, aki azt mondta adok én magácskának egy bogyót ami jól meghánytatja, no para.....jó mi? Van valakinek olyan siker sztorija, hogy sikerült megküzdenie vele anélkül, hogy gyógyszeres kezelése lett volna? Esetleg volt annyira bátor, hogy mert hányni??? Annyi annyi kérdés, várok mindenkit akit érdekel, aki érdekelt a témában......
  1. 2011. Április 7. 11:28526.

    köszi:) 

    én visszatartottam egy módszerrel (rekeszizom kitágít, felfelé nyújtózás, csak egyszer kellett volna) de akkor annyira szarul éreztem magam, amikor nem tudtam kisfiam mellett ottmaradni a kertben, amikor láttam,hogy hányni fog, pont rohantam apjáért. Ha már hányt jobban elviselem, de előre tudni,hogy fog...ezt nem bírom. Pedig ő az egyetlen, akinél még úgy ahogy bírom.

    Férjem is hányt, pedig ő még sose gyerekkorát kivéve.

     

    Az viszont tényleg igaz, hogy a terhességtől ez sose tartana vissza!

    előzmény:
    Gina05 (519)
    2011-04-07  11:17
  2. 2011. Április 7. 11:28525.
    Budapest
    előzmény:
    Radiancebaby (522)
    2011-04-07  11:24
  3. 2011. Április 7. 11:27524.
    Másokétól is nagyon félek és a sajátomtól is...bár még sosem hánytam hála a jó Istennek!!!!!
    előzmény:
    Gina05 (518)
    2011-04-07  11:17
  4. 2011. Április 7. 11:26523.
    budapest
    előzmény:
    Radiancebaby (522)
    2011-04-07  11:24
  5. 2011. Április 7. 11:24522.

    írjátok már meg légyszi, hogy hol laktok!

    ez megkönnyítheti a helyszín keresését egy találkozóra!

    Én Miskolcon.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_588037 (0)
     
  6. 2011. Április 7. 11:23521.

    én is most döntöttem így 19 év után... igazából én attól félek, hogy tovább fog rosszabbodni... ezért akarok még most megszabadulni tőle 

    milyen helyeken próbáltál eddig segítséget kapni? jártál pszichológushoz, stb.?

    az én családomban anyukám az, aki aránylag megért, de persze csak aránylag, mert átérezni és igazán felfogni nem tudja úgysem... apával nem valami fényes a viszony, inkább azt mondanám, hogy olyan távolságtartó az egész, sose osztjuk meg egymással ezeket a dolgokat, bár mindkettőnk oldaláról talán lenne igény, de valahogy egyikőnk se nyit a másik felé... így apának csak képzete van az egészről, hogy "én nem bírom a hányást"... hát... nagyon pontos megfogalmazás  a barátom szerencsére egész jól viseli a dolgot, bár tudom, hogy ő se érti meg TELJESEN, de ő az, aki mellett a legnyugodtabb vagyok...   

    előzmény:
    Radiancebaby (520)
    2011-04-07  11:18
  7. 2011. Április 7. 11:18520.
    19 évesen rólam is azt feltételezték, hogy anorexiás vagyok (orvoscsaládból származom: apa, nevelőapa, nagyapa, kersztapa, nagybácsik mind orvosok/voltak), cseszegettek is vele eleget, de, mivel én nem fogyni akartam, meg piszkafavékony lenni (az voltam akkor), és nem volt testképzavarom, ezt elvetették, nem foglalkoztak vele többet. anorexiás sosem voltam, most meg ha rámnéznek, fel sem merül:) én emiatt a c. urva hányásfóbia miatt nem mertem orvosnak menni:( Sajnos senki sem értette meg a családomból, hogy ez nekem mekkora gond. a mindennapjaimra rányomja a bélyegét. segíteni eddig érdemben senki sem tudott, ezért döntöttem úgy, hogy lesz, ami lesz, én kiderítem az okát és kigyógyulok belőle, mert nem akarom életem második felét is olyan állandó rettegésben leélni, mint az első 39 évet...
    előzmény:
    Gina05 (514)
    2011-04-07  11:01
  8. 2011. Április 7. 11:17519.
    szűzanyám!!!! te is hánytál? kitartás!!! 
    előzmény:
    *lia* (517)
    2011-04-07  11:16
  9. 2011. Április 7. 11:17518.
    te akkor ezek szerint inkább mások hányásától félsz? én másokét jobban viselem, inkább saját magamat féltem (önzőőőőő )... a saját hányásomtól rettegek, másokét úgy-ahogy elviselem... (már ha nem hányásos vírustól van, mert akkor persze összetojom magam, hogy elkapom... bár még sose hányt senki a közelemben vírustól hála istennek) 
    előzmény:
    3dikbaba (515)
    2011-04-07  11:09
  10. 2011. Április 7. 11:16517.

    Sziasztok!

     

    A hétvégén végigment a családon a colli vírus. Hányáfóbiával ez valami mámor....

    előzmény:
    Gina05 (516)
    2011-04-07  11:14
  11. 2011. Április 7. 11:14516.

    egyébként még nem hallottam senki olyanról, akit eltántorított volna a terhességtől :)) azért az anyai ösztön sok mindent legyőz :) mindenki bevállalta, csak nagyon féltek... de a legtöbben megúszták hányás nélkül 

    hányt egyébként valamelyikőtök mostanában? hogy viseltétek?

    egyébként (úgy látom, ez most a kedvenc szavam ) nem feltétlenül kell NEKED hánynod ahhoz, hogy kialakuljon a félelem... van, akinek attól alakult ki, mert valaki az osztályteremben, vagy autóban, stb. rosszul lett... van akinek meg attól, hogy ő maga lett rosszul.. szóval ez változó szerintem  

    előzmény:
    3dikbaba (515)
    2011-04-07  11:09
  12. 2011. Április 7. 11:09515.

    Hát ez elég konkrét összefoglaló!!!

     

    Érdekes, mert vannak benne dolgok, amik egyáltalán nem jellemzők rám, mások pedig igen (maximalizmus, tökéletességre való törekvés...). Viszont nem emlékszem semmi olyan élményre, ami a hányással és megaláztatással, vagy vmi hasonlóval lenne kapcsolatban. A legkorábbi élményem már maga a félelem: unokatesóm rosszul van a kocsiban, mellette ülök és alig várom, hogy megálljon az autó és ő kiszálljon...

     

    Viszont a terhességtől soha nem tudna eltántorítani a félelmem (pedig olyankor azért rendesen parázok), két gyermekem van, és most dolgozunk a harmadikon.

     

    Lehet, hogy akkor nálam is vmi enyhébb fokú fóbiáról van szó, de amikor valaki "rosszul van", vagy fáj a hasa, öklendezik, neadjisten hány a közelemben, akkor a falon keresztül is távoznék...és a gyerekeim hányását is nehezen viselem, főleg a nagyobbikét érdekes módon (de már csecsemő kora óta)...a baba-bukás nem zavar...  Sokszor, de inkább legtöbbször nem tudok olyankor mellettük lenni sajnos... Ha betegek, és nincs otthon a férjem szinte rettegek, hogy bekövetkezik a dolog...már egy sima láznál is félek, hogy vajon lesz-e folytatás... 

    előzmény:
    Gina05 (499)
    2011-04-07  10:23
  13. 2011. Április 7. 11:01514.

    nekem még nincs gyerekem, egy ideig nem is tervezem (19 vagyok), de nagyon szeretném, ha sikerülne magam mögé utasítani ezt a dolgot, mire a gyerekvállalás bekövetkezik... 

     

    előzmény:
    Radiancebaby (512)
    2011-04-07  10:56
  14. 2011. Április 7. 10:58513.

    hát igen, nyilván, amiket leír, azok már a legvésgő tünetek, a kényszeres kézfertőtlenítés, stb. stb. Nekem sincs meg mindegyik, remélem, nem is lesz, de ami pl. rám nagyon igaz, az, hogy gyakran anorexiásként kezelnek, amikor megtudják, hogy "van valami bajom az evéssel"... még a saját apám is néha ezzel jön, hogy az vagyok, kicsit fáj, hogy ennyire nem ismer, de mindegy 

     

    előzmény:
    delfin38 (508)
    2011-04-07  10:49
  15. 2011. Április 7. 10:56512.
    rám 90%ban illik, én tanár vagyok és merek (most már!!!) a menzán enni, fiatal felnőtteket tanítok, őket nem kell pátyolgatni ha ilyen gondjuk van, ami gyakran megesik, a másnaposság miatt, de ezt megtanultam kezelni, gyerekem kettő van, már nagyok, az elsővel egyáltalán nem hánytam a terhesség alatt, a másodikkal azt hiszem 2x összesen. ha Ők hánytak, akkor a férjem látta el Őket, de volt, hogy külföldön volt, akkor kénytelen voltam én, hisz a gyerekem, de közben és utána pánik (Xanax nélkül nem tudom, mi lett volna), sőt, a kisebb gyerekkel 2x voltunk kórházban hányás-hasmenés miatt. azóta is ez a parám, pedig már 13 és 15 évesek. Ők nem örökölték a fóbiámat, tudják, nem nagyon értik, de elfogadják.
    előzmény:
    Gina05 (499)
    2011-04-07  10:23
  16. 2011. Április 7. 10:54511.

    na ez egy király ötlet :) viszont én se értek a kérdőívekhez... 

    kérdésnek még javaslom azt, hogy tudod-e, hogy milyen élménytől alakult ki a fóbiád, illetve, hogy csak a saját hányásodtól/másétól/mindkettőtől tartasz-e, valamint hogy gyengén/közepesen/erősen rontja-e az életminőségedet a fóbia :) ja és hogy van-e a családodban egy autoriter/tekintélyelvű/agresszív személyiség (mert állítólag ez is jellemző)

    előzmény:
    Radiancebaby (506)
    2011-04-07  10:46
  17. 2011. Április 7. 10:54510.
    - van-e máshoz kapcsolódó fóbiád is (pl. klausztrofóbia, agorafóbia, tériszony)
    előzmény:
    delfin38 (509)
    2011-04-07  10:53
  18. 2011. Április 7. 10:53509.

    Csúcs ötlet!

    MÉG:

    - általános lelki alkat, pl. maximalista, optimista-pesszimista, szorongásra hajlamos

    - voltál-e már terhes? hánytál-e alatta?

    - szoktál-e hányni stresszhelyzetben (pl. fokozott izgalomra)

    - van-e olyan felidézhető gyerekkori élményed, ami a hányáshoz kapcsolódik?

    előzmény:
    Radiancebaby (506)
    2011-04-07  10:46
  19. 2011. Április 7. 10:49508.

    Elolvastam - hááát, nem is tudom. Lehet, h. nálam még csak egy felfokozott undor, mert ennyire nem korlátoz le, mint amiket itt leír. Tény, h. van klausztrofóbiám is, sor szélére ülök, frisslevegő-mániám van, de ettől még utazom, járok nyilvános helyekre, eszem étteremben és menzán (ha nem is bárhol és bármit), repülök gond nélkül. Na jó, a hajó az felejtős... De a részegeket zsigerből kerülöm, magam nem voltam az és sose leszek nyilván, páromat is így választottam.De pl. a terhességtől sose riasztott vissza, se anno a  tanári pályától (igaz, és nem kicsiket tanítottam, és a kirándulásokon mindig volt bennem rettegés, h. ne legyen senki rosszul a buszon!)

    És ha mégis szembesülnöm kell vele (pl. filmen, családban), vmilyen szinten tudok uralkodni, erőt venni magamon. De utcán menekülök előle, idegennek képtelen lennék segíteni.  A gyerekeim  után feltakarítok némi émelygéssel, de aztán benyomok egy kis Unicumot, az helyreráz.

    Viszont én is uaz a lelki alkat vagyok, amit ott leírnak, és a gyerekkori presszió is megvolt. De konkrét élményre, ami kiválthatta, spontán módon nem tudok visszaemlékezni.

    előzmény:
    Gina05 (499)
    2011-04-07  10:23
  20. 2011. Április 7. 10:48507.
    Nagyon jó ötlet!!!
    előzmény:
    Radiancebaby (506)
    2011-04-07  10:46
  21. 2011. Április 7. 10:46506.

    na gyerekek a javaslatom a következő:

    össze kellene szedni azokat a dolgokat, amik közösek bennünk a hányásfóbián kívül, hátha közelebb kerülünk a megoldáshoz.

    Aki nálam jobban ért a számítógéphez megoldhatná, hogy csináljunk egy KÖZÖS kérdőívet, amit ANONYM kitölthetünk bármennyien és összegezhetjük a közös vonásokat. Javaslatokat kérdésekre, illetve informatikában jártas emetofób barátunk jelentkezését várom! Pszichológust és/vagy pszichiátert meg tudok kérni, hogy segítsen a haladásban nekünk!

    ilyenekre gondolok pld: 

    1. nemed/életkorod:

    2. volt-e alkoholista a családban:

    3. milyen a kapcsolatod az anyukáddal: 

    4. iskolai végzettséged:

    5.  mióta áll fenn a fóbia:

    6. hogy állsz azokkal a dolgokkal, ahol elvesztheted az önkontrollod?(alkohol, orgazmus, stb)

    7. milyen gyakran hánysz?

    8. milyen gyakran van hányingered?

    9. társul-e a fóbiához pánikrosszullét?

    10. van-e más neurotikus panaszod? (depresszió, szorongás bármi mástól)?

    11. a munkádból/iskolából kellett-e már hiányoznod az emetofóbiával összefüggésben?

    12. szedsz-e gyógyszert több-kevesebb rendszerességgel?

    13. milyen az étrended?

    14. mozogsz rendszeresen?

     

    MIT SZÓLTOK HOZZÁ? TUD VALAKI SEGÍTENI? PLUSZ KÉRDÉSEKET ÍRJATOK BELE, AMIKET GONDOLTOK!!

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_588037 (0)
     
  22. 2011. Április 7. 10:37505.
    ugyanez...  mindig mondom nekik, hogy ha tehetném, én se csinálnám a feszkót... de nem tehetek róla, egyszerűen magától jön és ISZONYAT nehéz kontrollálni 
    előzmény:
    3dikbaba (504)
    2011-04-07  10:33
  23. 2011. Április 7. 10:33504.
    Én is mindig azt tapasztalom, hogy az emberek nem hiszik el, hogy ilyen van, és folyton csak azt mondogatják, hogy a hányás nem nagy dolog, nem kell tőle parázni...azt már nem értik meg, hogy én sem direkt csinálom a műsort...
    előzmény:
    Gina05 (502)
    2011-04-07  10:28
  24. 2011. Április 7. 10:30503.
    hát biztos van pozitívuma is, de alapjáraton ez a szinte állandó félelemben élés szerintem nagyon megterhelő... 
    előzmény:
    Zanthia_ (500)
    2011-04-07  10:23
  25. 2011. Április 7. 10:28502.

    egyébként a hipnózison kívül a kognitív viselkedésterápiát mondják meg, hogy használhat... ha a hipnózis nem jön be,akkor azzal fogom folytatni... 

    arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a találkára elhoznánk olyan embereket, akik a környezetünkben élnek, de nincsen emetofóbiájuk? (persze nem az elsőre, csak ha esetleg lenne több is) sokszor úgy érzem, hogy nem értenek meg az emberek, kármennyire is szeretnének (nem is csoda, mert tényleg elég hülyeségnek hangozhat, amiktől félek),és talán ha így összegyűlnénk és elbeszélgetnénk róla, ha hallanák több embertől ugyanazt, talán jobban "átjutna" az üzenet... vagy erről mit gondoltok? 

    előzmény:
    Gina05 (499)
    2011-04-07  10:23

Címlap

top