Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Hányás fóbia

alietta
Létrehozva: 2008. július 23. 15:06
Hányás fóbia, angolul emetophobia.....Már csak a szó hallatán is rosszul vagy? Kerülsz mindenkit aki csak picit is rosszul van? Menekülsz a köhögő embertől, mert lehet mindjárt hányni fog? Benned a félelem, hogy a legkedvesebb ember mellől is kiszaladnál a világból, de kénytelen vagy segíteni? Félsz a terhesség okozta hányásoktól?Nem jársz iszogatós bulikba, mert nagy veszélyzóna?.Kinek ismerős? Ki szenved ettől hozzám hasonlóan? Szeretnék beszélgetni olyan emberekkel akiknek vannak tapasztalatai, hogy miként állnak ellent ennek a szörnyű állapotnak......Kislány korom óta jelen van és mindeddig azt hittem, rajtam kivül soha senki által nem hallott fóbiával állok szemben....Sőt, anno egy merész elhatározás után is sikerült egy olyan pszihomókusba buknom, aki azt mondta adok én magácskának egy bogyót ami jól meghánytatja, no para.....jó mi? Van valakinek olyan siker sztorija, hogy sikerült megküzdenie vele anélkül, hogy gyógyszeres kezelése lett volna? Esetleg volt annyira bátor, hogy mert hányni??? Annyi annyi kérdés, várok mindenkit akit érdekel, aki érdekelt a témában......
  1. 2020. január 26. 22:39687.

    Sziasztok!


    Visszaolvastam az összes hozzászólást, ugyanabban a cipőben járunk. Világ életemben rettegtem a hányástól, már gyerekkoromban is azt mondogattam a környezetemnek, hogy ha hányingerem volt, hogy vissza akarom tartani. Tíz éves koromban kezdtem el mutatni a klasszikus tüneteket: egy nyári táborban voltunk, nagyjából félidőben egy lány megbetegedett, elkapott valami hányós vírust, emiatt hazaküldték. Ő éjszaka volt rosszul, mi ezt reggel tudtuk meg, de hiába mondták, hogy már nincs a táborban, hiperventillálással, sírógörccsel reagáltam le az eseményeket. Attól rettegtem, hogy végigmegy a táboron, és mindenki elkapja. Két évvel ezelőttig tudat alatt volt jelen ez a félelmem, ekkor egy görögországi utazás alatt erősödött fel ennyire, és azóta nem hagy alább. Az sem segít a dolgon, hogy mostanában sokat voltam kórházban. Valahogy szeretném magam túltenni ezen, de nincs ötletem. Attól is félek, hogy ha nekem kell hánynom, és attól is, ha a környezetemben más valaki rosszul van. A hányinger említésére is pánikolok. Az is nehezíti a dolgot, hogy nem látok, és nem tudom, hogy aki hányt, az ügyes volt-e, vagy baleset történt. Lehet, hogy ez egy részről jó, mert a hányás látványa kiesik a pikszisből, de én úgy tapasztalom, hogy a hang- és szagélmények bőven elég félelmet tudnak okozni illetve a gyerekkori rossz emlékek. Kíváncsi lennék arra, hogy akik eddig írtak, tapasztaltak-e javulást, illetve mi volt a leghatékonyabb módszer az emetofóbia leküzdésére.


    Az evéssel nincsen problémám, mindent megeszek, bár utána lelkiismeret furdalásom van, szeretem tudni, hogy mit tartalmaz az étel, nem szeretek idegen helyen enni, még gyorsétteremben sem feltétlenül. Az is frusztrál, hogy muszáj vagyok megbízni másokban az ételek szavatossági idejét illetően, mivel én magam a látás hiánya miatt nem tudok meggyőződni erről. A klasszikus kézfertőtlenítős kézmosós dili nálam is jelen van, még akkor is, hogy ha csak itthon tartózkodom. Társaságba nem igazán járok, van egy fix baráti köröm, ahol elfogadják a problémámat. Ha valahová indulni kell, főleg hosszabb időre, listát írok pro és kontra érvekkel, hogy el merjek-e indulni vagy sem. Éjszaka különösen elő tud jönni a pánik, emiatt próbáltam már a Sedacur forte tablettát, most pedig a Valeriána nevű készítménnyel kísérletezem. A citromfűtea egyáltalán nem segített, úgyhogy kíváncsi lennék további nem szintetikus megoldásokra illetve praktikára, amit én magam is el tudok végezni egy-egy pánikhelyzetben.


    Előre is köszi a segítséget!


     

  2. 2019. október 28. 22:01686.

    Sziasztok!


    Annyira régen nem írt senki, úgyhogy lehet feleslegesen járok itt..


    A probléma nálam kicsit komplexebb, úgyh.addig még leírni is félek...


    Lehet, hogyha korábban járok itt,vagy tudok erről a dologról,akkor nem tartanék itt...

  3. 2017. augusztus 4. 18:48685.

    Igen,  ebben teljesen igazad van, biztos, hogy egy baba élete többet ér mint az, hogy én parázzak a terhesség alatti rosszulléteken.  De nehezen tudom elképzelni, hogy olyan terhességem legyen,  ahol szinte végig rosszul vagyok (pl. Anyai Nagymamám mindkét terhességét végighányta) én azt biztosan nem bírnám,  szóval talán nem is a rosszulléttől félek,  hanem attól,  hogy kiszámíthatatlan hogy mikor és mennyi ideig tart (1-2belefér, na de hónapokig )


    Persze van jó példám is,  mert Anyukám pedig egyik terhességénél sem volt rosszul.  Úgyhogy ezt nem lehet kiszámítani


     Mindenesetre jó lenne majd pár módszer,  amivel minimalizálhatom majd a rosszullét esélyét. 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (684)
    2017-08-04  00:15
  4. 2017. augusztus 4. 00:15684.

    Amit nekem senki nem mondott el soha: szülés (vajúdás) alatt is hányingered van, és tényleg... vagyis alapból hozták a tálat, hogy majd hányok vajúdás közben, én meg, hogy mivaaaaaaaaaan? De én azzal tettem túl magam ezen, bár én is utálok hányni, hogy a gyerekem megér ennyit. :) És tényleg. :) Ha párszor hánysz is életedben, de lesz egészséges gyereked, aki az életed további mindennapjaiban boldoggá tesz, akkor nem ér meg pár hányingert a terhesség és a szülés? Szerintem abszolút igen a válasz. :) 

    előzmény:
    mssonja92 (683)
    2017-08-03  22:13
  5. 2017. augusztus 3. 22:13683.

    Kedves Sorstársaim!


    Látom, hogy régi az utolsó bejegyzés,de azért én is leírom a történetemet. 


    25 éves vagyok és 10 éves korom óta rettegek a hányástól. Akkor voltam utoljára beteg, de az utána következő években sokat pánikoltam, izzadás, hányinger (sosem tudtam volna hányni, de a pánik alatt akkor sem múlt el) és rettegés. 


    13 évesen jártam egy nagyon kedves pszichológushoz, aki tudott valamennyire segíteni (pl. relaxáció), azóta kisebb-nagyobb közökkel jobban vagyok. Ő egyébként a visszahúzódóbb, introvelált személyiségemre vezette vissza az egészet, gyerekként is félős, hallgatag voltam. 


    Ez most már alakul, nyitottabb, kiegyensúlyozotabb vagyok a munka és az élet miatt, de a fóbiám szinte nap, mint nap eszembe jut. Azért is, mert hamarosan kisbabát szeretnénk a férjemmel és nagyon félek, hogy hányni fogok a terhesség alatt (a terhesség és a szülés nem tölt el félelemmel csak az, hogyha hányok). 


    Van esetleg olyan köztetek, akinek már van gyereke, és ugyan így félt, talán volt is rosszul, de túl tette magát a terhességi rosszulléteken? 


    Szívesen beszélgetnék egyéb tapasztalatokról is, ha még ír itt valaki! 

  6. 2017. január 23. 19:21682.

    Kitartást mindenkinek! 

  7. 2017. január 13. 20:20681.

    Szia! de jó hogy újra aktív egy picit az oldal. Köszönöm hogy írtál.  nekem már két hónapja rettegéssel telnek a napjaim. Valaki a munkahelyemen mindig elkapja. Eddig én megúsztam bár a családban most sógornőm kapta el. igaz már tegnap óta nem beteg. Folyton parázom éjjel alig merek aludni mi van ha épp akkor fogok hányni. ( 7 éves korom óta nem hánytam,) de hát kitudja


    remélem nem kaptad el a vírust, ha mégis talán már túl is vagy rajta. legalább ha hánytál lehet nem pánikolsz most annyira egy darabig. Az én férjem elég jól viseli a pánikolásom, bár nem érti nagyon mit kell félni egy kis hányástól. Sajnos ez nem egyszerű nekünk.  Már nagyon rosszul érzem magam emiatt hogy teljesen befolyásolja a napjaim és hangulatom, de ha valakit meghallok hogy hányt máris kétségbeesés urlkodik el rajtam. Utálom! Esetleg ha beszélgetni szeretnél vagy épp pánikhangulat van írj nyugodtan, igyekszem válaszolni vagy adni tanácsot tippet. mert ahogy elnézem rajtunk kívül erre  A MADÁR SEM JÁR!Egyébként sokat gondolkodtam azon hogyha az emberek nagy része komolyan venné ezeket a Calici virusokat és nem mennének be betegen dolgozni,vagy esetleg a kézmosást jobban alkalmaznák,  sokkal sokkal kevesebb beteg ember lenne. De hát csak mi vagyunk ilyen körültekintőek ételek kézmosás és higiénia területén. Sajnos. 


    Kitartás mindenkinek! 


     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_614407 (680)
    2017-01-05  19:54
  8. Torolt_felhasznalo_614407
    Torolt_felhasznalo_614407
    2017. január 5. 19:54680.

    Szia!!! 


    Örülök,hogy ide tévedtem. Szinte olyan olvasnom a történetedet, mintha én írtam volna


    35 éves vagyok és két kislányom van. Már sokszor dolgozni is alig merek menni mert jön a mi van ha hányok dolog. 


    Az ünnepek rettegve teltek, mert rengeteg a vírusos. 


    Na tömöm a gyömbért meg a gyerekeket citrommal. 


    Rendesen pánik beteg lettem e miatt. 


    Na ma egész délután óta hányik a lányom. Nekem majd kiszakad a gyomrom. Nem merek enni, mert tuti h most én is benyaltam. Reggel óta szarul vok. Most már kamilla teát ittam meg gyömbért. Rettegek


    Emiatt a házasságomban is vannak gondok mert ugye ÉN mindig szarul vok. 


    Borzasztó egy állapot....... 


    Támogassuk egymást praktikákkal. Mindenkinek rengetek erőt. Szorítsatok, szorítsunk egymásnak


     


     

    előzmény:
    smileyka25 (678)
    2016-12-15  00:19
  9. 2016. december 20. 08:55679.

    Sziasztok!


    Őszintčn čnis meg nyugodtam, hogy vagyunk többen akik evvel a fňbiával szenved


    Nálam akkor kezdődött amikor a suliban včgig hánytam a folyňsňt.


    Onnantol kezdve mikor meg gyogyultam attol rettegtem hogy hányni fogok...


    Be črtem a suliba vissza idčződtek a szörnyű emlčkek čs szaladtam a wc-re hányni,


    Persze nem hánytam hisz nem voltam beteg !.


    Onnantol kezde soha nem ettem a suliba, az inni valňmat ki boritottam mert fčltem hogy hányni fogok tőle.


    Egyik nyáron nyaraláson voltam a barátnőmčkkel, a hčt közepčn el kezdett hányni, meg hallottam čs ki futottam az udvarra kčptelen voltam segíteni neki mert rettegtem,čs sěrtam nem is mertem a közelčbe menni...


    Sajnos a hányástól valň rettegčsem nem můlt el, talán sosem fog.....


    Ma iskolába nem tudtam menni mert rosszul črzem megam hányinger ..


    Pedig nincs mičrt izgulnom hisz nem irunk, felelünk a suliba......  Holnapra mindenkčpp be kell mennem remčlem ki birom


    Ui: bocsi a helyes írásčrt.....

  10. 2016. december 15. 00:19678.

    Sziasztok! 


    29 éves nő vagyok, és én is ugyanezzel a betegséggel küzdőm már évek óta. röviden leírom a  történetem.


    Nagyon régóta olvasom a fórumot amire teljesen véletlenül bukkantam,csak most vettem a  bátorságot hogy írjak, de "örülök" hogy nem csak én szenvedek ebben a betegségben.


    Nálam ez a fóbia kB. 15-16 évesen kezdett el látványos lenni, folyton rettegtem a hányástól és még a gondolatától is. akkoriban fogytam le 47  kg-ra. szinte semmit nem bírtam megenni hátha hányni fogok tőle. akkor még nem tudtam hogy ez egy betegség , azt hittem én vagyok ennyire finnyás és pánikolós, de aztán ez a dolog hol alább hagyott hol előjött. a virus időszakban erősebb volt, de gyógyszert soha nem szedtem be. 


    21 évesen mikor megismerkedtem a mostani párommal. onnantól fogva nem volt bennem az állandó rettegés, talán a biztos párkapcsolat jót tett nekem. igazából meséltem még anno neki erről a dologról de csak nézett rám nagy szemekkel "hogy ezen mit kell stresszelni , hánysz egyet és jobb lesz"  Na persze ha ez olyan könnyű lenne. Aztán az évek alatt 2x volt olyan hogy ő is hányt, igaz piától, de az elsőt ne tudjátok meg milyen pánikkal éltem meg. ő futott hányni és meg fel le mentem a  szobába. így utólag visszagondolva elég vicces lehetett,  de túléltem. a Másodiknál ami épp idén nyáron volt szintén egy átmulatott éjszaka után történt, elég jól viseltem. igen zavart a hang és hogy tudom hogy hányt de tudtam azt is hogy nem vírustól van tehát én nem kaphatom el.  de aztán jött a tél és a hányós vírusok időszaka, na ettől ismét pánikolni kezdtem. Bevallom őszintén mikor épp rosszul vagyok és stresszetek mint most is, akkor felkeresem ezt a  fórumot és olvasom a  régebbi bejegyzéseket, ki hogy vészeli át, vagy épp ki hogy ússza meg az adott hányós ember melletti időszakot, és ez megnyugtat egy picit. most épp egyik munkatársam kapta el és haza is ment rögtön de ott volt bennem mi van ha én is elkapom, ezen jár az agyam egész este. iszonyú érzés. Utálom magam emiatt és amiatt is  hogy a férjemnek ezt folyton át kell élnie. igaz mellettem áll és nem akad ki.. na jó néha de igyekszik. Talán nem kapom el ezt sem. eddig is elég jól megúsztam a dolgokat.


    Elég csendes mostanában az oldal, de talán valaki elolvassa. Előre is köszönöm.Na és persze mindenkinek vírusmentes időszakot kívánok!


     

  11. 2016. szeptember 28. 19:56677.

    Sziasztok!


    Új tag vagyok, de őszintén most megnyugodtam. Ma már nem tudtam hova forduljak, így találtam rá a fórumra, mert hasonló problémával küszködök.


    Igazából kiskorom óta bennem van ez a hányástól való félelem, nem is emlékszem arra, hogy hánytam volna életem során, anyukám sem és szerintem nálam ez lehet a fő probléma. 
    Körülbelül egy hónapja voltunk nyaralni, amikor kijött rajtam ez az émelygés, szédülés kombináció - valószínű az ottani kajától, múlthéten pedig elkaptam egy hányás-hasmenés vírust, amiből szerencsére én csak a hasmenést és az émelygést tapasztaltam meg, ám a korábbi rossz élmények miatt egész nap attól tartottam, hogy hányni fogok. Ma a suliba ültem órán, amikor egy pillanatra megszédültem és egyből elkezdtem azon parázni, hogy na nem, nem hányhatok, nem járhatok úgy, mint a múlthéten. Ezt ezután egy kétórás rosszullét követett, természetesen nem hánytam, igazából nem is lett volna mit, de a buszon hazafele is azon aggódtam, hogy mi lesz velem ha odahányok. Miután lenyugtattam magam, teljesen nyugodt utam volt. Érdekes tényleg, hogyha nem erre koncentrálok és lefoglalom magam, akkor jobban vagyok, bár a 'gombóc a torkomban' jelenség még most is megvan és nehezen nyelek, ha nagyon rákoncentrálok. 


    Kitartást mindenkinek!

Címlap

top