Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Féltékenység, jogos?
Létrehozva: 2008. augusztus 19. 12:14
Sziasztok!
Tudom ez a 100. féltékenykedős topik, ne vessetek meg ezért. Olvasgatnám is őket, de most eléggé magam alatt vagyok és nagyon kéne valami hidegfejű tanács egy külső szeméytől.
Arról van szó röviden, hogy beleszerettem egy fiúba, akiről azt hittem hogy nem fogok.
Ezért a kapcsolatunk elején (hülye fejjel) hagytam hogy jó sokat beszélgessünk volt szerelmekről, csalódásokról, stb. A párom szívfájdalmai közül kiemelkedik egy lány, akivel 3-4 hónapig voltak együtt, aztán a lány otthagyta, ez egy éve volt.
És én azt érzem, de lehet hogy csak valami perverz önkínzás ez, de attól félek, hogy ez a lány még mindig él a szívében. És ez nekem 9 hónap után, már fülig szerelmesen nagyon fáj. Anno elkövetett pár hibát is, szerintem legalábbis hiba volt. Ilyen "kedvességeket" hogy pl. mikor azt mondta nekem hogy "mondd, hogy lehet ilyen kellemes egy ölelés, ahh... " majd hozzátette hogy habár ezért a mondatáért a lány kinevette... Aztán volt, hogy bókokat amiket nekem mondott, úgy vázolt fel, hogy ezt meg azt mondta ennek a lánynak, és hogy nálam is ezt érzi.
Amiért írok, hogy tegnap rájöttem, hogy a pár hónapja falára kitett 5 "legkellemesebb emlékeim, pillanataim, stb" képek közötti egyik erdőrészlet egy randijukon készült.
Az a gond, hogy mivel bellülről emésztem magam emiatt, nem bírom ki hogy néha ne hozzam szóba és tudom hogy ez nagyon idegesíti. Annyit tud rá mondani, hogy "nem értelek, tudod hogy szeretlek". És azt hiszem tényleg nem érti, azt meg tudom hogy szeret. Légyszi, mondjátok meg hülye vagyok vagy nem. Azért ne durván. 
De komolyan, nekem ez nagyon rossz, nem szeretnék pótlék vagy nem tudom én mi lenni, vagy hogy a halálos ágyán is rá gondoljon. Köszi ha tanácsoltok valamit.
hmmmmm....
Nem fogod elhinni, de annyira ostoba vagyok, hogy még azt sem értem hogy mi ebben a szomorú
De tippelek... talán ilyen öregasszonyként már túl ideilasta dolog azon problémáznom hogy az igazit találtam-e meg, ill. hogy én az vagyok-e annak akivel közös jövőt tervezünk? Nem vagyok eléggé kiábrándult talán? Vagy ilyenkor már nem lehetséges féltékenységet érezni? Vaaaagy egy ilyen őskövület már örüljön hogy egyáltalán hal akadt a horgára?
Ha 30 fölött szerelmi téren már csak olyan topikot illik nyitni, hogy megcsaltak, megvertek, átvertek, elhagytak, vagy felcsináltak és elhagytak, akkor elnézést.
első szabály: az enyém mindig sokkal jobb!
második: ha mégsem igy lenne, akkor automatikusan az első lép életbe...
Pedig, valahol mégis csak egyről... :-))
Makacs, önfejű: miért is kellene bármire rávennem?? Miért hiszem azt, hogy az enyém sokkal jobb, mint amit ő akar? Hmm.... Felnőtt emberek, párkapcsolatban véleményt cserélnek, és nem rafkóznak. Vagy rosszul gondolom?
(tudom, van a mondás, miszerint a férfi a fej, a nő pedig a nyak, ami a fejet mozgatja)