Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Én még olyan pasit sem találtam akivel akár fél évig összekötném az életem, nemhogy az egészet!
Nem vagyok válogatós, de én mindig belegondolok abba egy adott pasinál, hogy vajon ez milyen ember lesz x év múlva és akkor elmegy a kedvem az egésztől.
Sziasztok!
Nem rég jöttem le az nlc párkeresőjéről, őszintén adtam meg az adataimat, nem beállított képet raktam fel, hanem olyat amilyen tényleg vagyok. 44 éves vagyok, barátaim szerint kevesebbet mutatok, még is azt tapasztalom, hogy a korban hozzám illő férfiak sokkal fiatalabbakat keresik, pl. 45 éveseknek 20 éves nő kell.
Egy barátnőm kíváncsiságból regisztrált, egy jó beállított dögös fotót tett fel magáról (10 évvel ezelőtti képet), 25 évesnek adta ki magát, és a 40-48 éves férfiak tapadtak rá, mint a legyek a légypapírra.
Én korosztályomra lehet csak a 60-70 évesek figyelnek fel?
Irigylésre méltó azok akik hosszú évekig kitartanak egymás mellett viszont tudom, hogy mindenhol voltak/vannak akadályok és ha azokon túl vannak akkor erösebbé válik a kapcsolat
mostanság ha valami gubanc van akkor gyorsan elválnak... majd jön másik, jobb ( ha jön )
Állítólag a szerezet 7 évenként újítja meg magát, akkorra cserélődnek ki a sejtjeink amik szintén élnek úgymond, és az is hat ránk testileg-re
Biológusok ezt olvasták már?
gyorsan ameddig még élnek kérdezz 70-80 év koruakat
nekik még megadatott
késöbb már csak a fehér galambot keresheted
:-)
Váltok, mert az élet nagyon rővid.
Az igazi szerelem pedig ritkán van, és nem ilyen periódikusan.
Szó sincs róla.(Hogy "kiváltságosoknak",vagy hogy "járna")
Egész más dolgok,történések kovácsoltak össze két embert 40-50 éve ,mint most.Másrészt,szerintem kedves,értékes emberek (amilyen minden bizonnyal a nagypapád is) nem beszélnek csúnyán a társukról.(Férjről,feleségről,stb.)Minden kapcsolatban vannak rázós időszakok,(most hosszú kapcsolatokra gondolok,nem kéthetes románcra,ami után mindenki hazamegy a saját kontinensére és csak a szépre emlékezik,hiszen csúnya nem is volt)kérdés,hogy hogyan kezelik az érintettek,mennyire hibáztatják egymást,mennyire képesek tenni a saját és a másik boldogságáért.
Nagyon jó érzés "szeretve lenni",ezt mindenki tudja,szerintem,de nem állhat csak ebből egy kapcsolat,mert nincs az az ember,aki ugyanolyan hőfokon lángol harminc,vagy ötvenéven keresztül ,akkor is,ha lángost süt,meg akkor is,ha tetőt ácsol.Inkább az a fontos,hogy az ember felismerje,hogy valakivel vállvetve harcol a nehézségek ellen,összebújva röhögcsél vele,elnézi a gyengeségeit és képes bevallani,felvállalni a sajátjait.Persze mindez nem arra "recept",hogy mitől fog vki életem végéig szeretni ,egyszerűen csak jobbá teszi az együtt töltött időt.
Igen, erről Én is hallottam. Nekem előbb jönnek. Elég 7 óra is néha.
, vagy 7 perc.
Állítólag a szerezet 7 évenként újítja meg magát, akkorra cserélődnek ki a sejtjeink amik szintén élnek úgymond, és az is hat ránk testileg,
és akkor elborulhat az agyunk, hogy mással szaporodjunk a fajfenntartás miatt, és ezt a vágyat összekeverhetjük
a szerelemmel. Tehát szerintem önmagunkban kell ezt lerendezni, és változtatni magunkon, vagy a társunkat megpróbálni más szemmel nézni.
Te hogyan oldod meg ezt a problémát, már ha jelentkezik egyáltalán a kapcsolatodban?
7 évenként vannak a krízishelyzetek, nálam ez már bebizonyosodott.
Hiba volt, belátom ilyen témánál a praktika szót használni, nekem mondjuk nem feltétlenül azt jelenti amit írtál, tehát nem a léprecsalást...
Azért indítottam ezt a topikot, mert igazából a mai napig összeszorul a szívem, mikor eszembe jut, hogy a nagyapám, 40-50 év házasság után is, úgy beszélt a nagymamámról mintha egy Istennő lenne...
És ez az amit úgy sejtek, hogy csak a kiváltságosoknak jár...
De mi lehet amitől ők azok lettek?