Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakított a párom!
Sziasztok!
Ma végleg szakított velem a párom. Szeretném kérni a segítségeteket. Mit tegyek? Hogy tegyem túl magam rajta? Nem könnyű a dolgom, mert én még mindig nagyon szeretem. 5 éves kapcsolatnak lett ma vége. Azt mondta, hogy már nem úgy szeret. Elmondani nem lehet, hogy ez mennyire fáj.
Soha többet nem ölelhetem át, nem foghatom meg a kezét, nem simogathatom meg az arcát. Nélküle fekszem, és nincs mellettem, amikor felkelek. Ha rá gondolok, akkorát dobbant a szívem, hogy majd kiugrik, az egész testem beleremeg. És sztem ezek a dolgok nem azt jelentik, hogy megszokásból fog hiányozni. Szerelemből fog. Ezen kell túltennem magam.
Minden segítséget nagyon szívesen fogok olvasni, és köszönök minden választ!
Bundy
szia!
Huuu de ismeros a story!!!!
En is hasonlo keppen jartam az elso szerelmemmel 6 eve...
Csak o mar akkor sem szeretett amikor egyutt voltunk...nagyon csunyan lett vege a dolognak jol megszenvedtem...
Tudom az elso ket het maga volt a pokol, csak kinoztam magam es azt hittem nem elem tul.
Aztan rajottem nem folytathatom tovabb azt amit magammal muvelek.
Szepen megvolt a gyaszidoszak a magam minden hibajavl nagy bulik csunyabb berugasok atsirt ejszakak meg ami ilyenkor lenni szokott, de aztan jobb lett.
Szerencsem volt mert akkor kellett jelentkezni a felsooktatasi intezmenyekbe es kituztem uj celokat sikeres felveteli, nyelvvizsga...szoval elfoglaltam magam.
Aztan elkerultem kollegiumba es szep lassan begyogyultak a sebek.
Menni fog sird ki magad egesz nyugodtan, dobolzold be az emlekeket es adju idod maganak a vilag nem szunt meg forogni...
hajra...
Nagyon remélem, hogy találok majd egy olyan lányt, aki megbecsüli azt, amit érte teszek. Biztos vagyok benne, hogy van olyan, aki örülne annak, ha a párja ennyire szeretné őt, és ugyanezt viszonozni is tudja. Ami nagyon fontos az életben, és remélem, hogy ezt mindenki megtanulja majd: a legjobb öröm adni.
Sajnos ő attól volt boldog, hogy én örömet okoztam neki. És azért sajnos, mert azt nem ismerte fel, hogy esetleg nekem is kéne örömöt szerezni azzal, ha ő is ad valamit...
Sajnálom, hogy ez történt veled, nem kell, hogy elfelejtsd, de a fájdalom majd egyre enyhülni fog. A gyászt nem lehet megspórolni, ha nem is így, de biztosan fogsz még nagyon szeretni - azt mondják, minden szerelem más.
Egy praktikus tanács: valamilyen intenzív sport, különösen társaságban nagyon sokat segíthet - pl. kosárlabda, futás, box (?)
Borzasztóan sajnálom, de holnap korán kelek, és tartok tőle, hogy így is zombi állapotban jutok be a mhelyemre. Sajnos mennem kell. De javaslom, hogy gondolkozz el az előző hsz-emen.
Egyébként meg van egy tippem, hogy hogyan tedd túl magad rajta, és hogy mivel foglald el magad:
TANULD MEG BECSÜLNI SAJÁT MAGADAT. FEDEZD FEL SAJÁT MAGADAT. TEGYÉL VALAMIT VÉGRE SAJÁT MAGADÉRT.
Ha ezt megteszed, úgy, hogy kellően belefeledkezel, és nem foglalkozol mással, magától megoldódik a problémád, és párkapcsolatod is lesz, méghozzá magasabb szintű (és neked lelkileg is messze több örömet okozó), már elnézést a csúnya fogalmazásért, mint amilyen ez volt.
ja, ok
akor igyunk a boldogsagra
Baromira rondán bántál magaddal. Ez még nem jutott eszedbe? Az föl sem merült, hogy többet érdemelnél? Például, hogy a másik is szeressen téged önmagadért? Nem akarnál inkább egy olyat? Jobban járnál.
Én meg azt mondom,hogy először is sírd ki magad,de jó alaposan! Pár napig lehet búslakodni,sírni,hiszen fáj attól függetlenül,hogy -ahogy itt olvasom- ki kit szeretett jobban. Pár nap múlva pedig el lehet kezdeni tényleg ezen gondolkodni,barátnőkkel találkozni,régi emlékeket elrakosgatni....
Szép lassan lehet újra programokat szervezni,ami nem lesz túl kellemes,de haszonos.
Fel a fejjel,a felhők felett mindig süt a nap!
Sok erőt kívánok Neked!
Máskülönben szerintem per pillanat abszolút nem számít,hogy ki kit szeretett jobban,most csak az van,hogy elhagyták és fáj neki (ami mondjuk érthető,ha szerelmes volt)
boldogság -> élete hátralevő részéhez. hogy tényleg megtalálja az Igazit...
joccakát
boldogsagot?
de mihez? nem az eskuvojere keszul!
Reszvetet se kivanjunk, mert nem temetes..
igyal meg egy felest( vagy kettot) aztan bujj a takaro ala, de a cigidet ne felejtsd eloltani elotte!
igaz az a mondas megszerezni 1 perc , de megtartani muveszet!
fel a fejjel!
Igen, elég sokszor már, mostanában másra nem is gondoltam. És visszagondolva az eltelt néhány hétre azt vettem észre, hogy részéről már nem jelentek sokat, de akkor, amikor bennevoltam, erre nem gondoltam. Próbáltam kicsit másképp rendezni a dolgokat, de sajnos nem nyújtotta a kezét, elzárkozott mindentől.
Elmondod, hogy te mire gondolsz?
De kedves vagy...
Topikindító, nem voltam még ilyen helyzetben, nem tudok okos tanácsot adni..csak a sablonokat ismerem, mint "az idő enyhíti a sebeket", ez viszont tényleg így van. Kitartást kívánok!
sok erőt és boldogságot kívánok
Végiggondoltad már, de úgy teljesen őszintén, mondhatni kegyetlen őszinteséggel, hogy miről szólt ez a kapcsolat az ő részéről, és miről a te részedről?