Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hallássérültek ide!
Sziasztok, szeretném, ha lenne egy ilyen hely, ahol a hallásproblémákkal küzdők megoszthatnák egynmásssal örömüket, bánatukat tapasztalataikat.
Írhatnánk, Irhatnátok ki hogyan, hány évesen, milyen fokon szembesült a problémával, írhatna hozzátartozó, ki hogyan holdja meg a hétköznapokon, miből ered, jó orvosok, műtét vagy hallókészülék, milyen munkát végezhet egy hallássérült, mit érdemes tanulnia, hol tud elhelyezkedni, milyen támogatások járhatnak neki, milyen kínos helyzeteket élt át, ha átélt a problémája miatt, ki hogyan dolgozta fel lelkileg. Szerintem sokat tudnánk egymást segíteni tanácsokkal. (azt hiszem egyelőre nem én)
Magam kb. 8 éve huszonévesként döbbentem rá nagyothallásomra, egyelőre se műtétem se hallókészülékem nem volt, enélkül élek, kevés nehézségem volt vele, de azért volt. Mostanában viszont egyetemet kezdtem itt komoly gondjaim vannak, és sürgősen át kell gondolnom mindent, lépnem kell.
Én nem vettem észre, hogy pont az ő szájáról olvastam. Persze, sokszor adódott ilyen a mindennapi életben, de erre konkrétan soha nem figyeltem fel. Pedig telefonos értékesítő vagyok, szóval ez a szájról olvasás nem annyira súlyos - én szerintem. Egyébként meg már várom is a műtétet, sikerülni fog és újra jól fogok hallanni. Egy időre. Mert sajnos az én betegségem (otosclerosis) nem gyógyítható. És azt is várom, hogy eltünjön ez az átkozott fülzúgás, ami kb már 3 éve folyamatos.
Sokat segít egyébként az is, hogy sorstársakat találok.
Köszi, hogy gondoltok rám, mindenképpen jelentkezem, amint tudok.
Manyko,
ha sikerült a műtét, várunk vissza, hogy elmeséld mi van veled!
És tényleg szájról olvastál?
Műtét előtt mennyire nem hallasz jól? Milyen mértékű a hallásvesztésed? Mind a két fül érintett, vagy az egyik még jó? mennyire zavart a mindennapokban?
Nagyon nagyon gondolok RÁd! Minden jót kivanok.
Igen, csak én a múltamról, a traumákról nem beszéltem neki, meg arról sem, hogy mikor volt pl. fülgyulladásom. Ezt ő akkor honnan tudja? Beszélt olyan problémámról is, amit anyukám nem tudott, csak én.
Én sem hiszek a hókusz-pókuszokban! Csak akkor meglepődtem, hogy mennyit tud rólam az az ember. Akkor látott először életében.
Sok sikert és gyógyulást a műtéthez!
"nincs térhallásom"
nekem sincs. Komikus, mikor keresem a telefont. a fránya, mindig jobb oldalon szól.
Abban van a hallókám.
"tudta hogy baj van a füleddel"
A fejtartásból is észre lehet venni.
igen, igeeen ... ez olyan aranyos.
amikor először láttam, elgondolkodtatott.
köszi
Sziasztok!
Én is érintett vagyok. Négy éves koromban volt egy súlyos középfül-gyulladásom, aminek következtében a jobb fülemre egyáltalán nem hallok. Illetve nem tudni pontosan, hogy a betegség következménye-e ez, vagy veleszületett, én a betegségre tippelek. Akkor, négyévesen végeztek rajtam hallásvizsgálatot, majd javasolták a manduláim kivételét, nehogy egy mandulagyulladás ráhúzódjon a másik fülemre is. Ez akkor meg is történt. 12 éves koromban voltam újra hallásvizsgálaton, eredmény: jobb fülön hallás 0%, bal fülön 90%. Ezen megdöbbentünk, a bal fülemet 100%-osnak gondoltuk. Szerettem volna hallókészüléket a jobb fülembe, hátha segít valamit, bár az orvos mondta, hogy nem fog, mert nincs hallásmaradvány. Mindegy, megvettük, kis fülbedugós készülék volt, de nem ért semmit, csak a fejem zúgott tőle. Azóta nem mentem fülészetre.
Úgy nőttem fel, hogy nekem ez az állapot normális. Rendes iskolákba jártam, soha senkinek nem beszéltem erről a problémámról, titkoltam-titkolom a mai napig (csak a családom és a Kedvesem tudja). Nem tudom, ennek a fogyatékosságnak köszönhető-e, hogy mindig is visszahúzódóbb voltam, kevés barátom volt (nyilván igyekeztem elkerülni a kínos helyzeteket). Ösztönösen kerültem-kerülöm a hangos szórakozóhelyeket, diszkókat, koncerteket, ahol károsodhat a hallásom. Ezek a dolgok nekem kimaradtak.
Viszont pechemre pont olyan dolgokhoz van érzékem, amikhez kell a hallás. 12 évig tanultam zongorázni, általánosban zenetagozatos és kórustag voltam. Jó nyelvérzékem van, angol és német szakot végeztem az ELTE-n, és olaszul is beszélek. Jelenleg egy kisebb cégnél dolgozom ügyvezetői asszisztensként és irodavezetőként. Szóval el lehet mondani, hogy viszonylag jól boldogulok ezzel. Én gyakorlatilag bármilyen hangot meg tudok hallani, magasat, mélyet, halkat, stb., viszont egyáltalán nincs térhallásom, nem tudom megállapítani, milyen irányból jön a hang, ami persze eredméyez kínos szitukat és egyfajta belső bizonytalanságot. Utálom és igyekszem elkerülni, hogy valaki a jobb oldalamra kerüljön és úgy beszéljen hozzám. Ilyenkor ha tudok, átmegyek a mások oldalára az illetőnek. Ha nem, akkor teljesen szembe kell fordulnom vele, hogy halljam, amit mond. Könnyen félreértek vagy nem értek meg beszédet, főleg, ha beszédhibás az, aki hozzám szól (hadar, motyog, pösze. stb.). Ja, és nem tudom, ennek következtében-e, de rosszul tájékozódom (pl. bemegyek egy üzletbe, kijövök, és ellenkező irányba indulok, mint kéne).
Igazad van, én azért nem is szóltam ehhez hozzá, hisz ha valakivisszaolvas, valóban magad le is ís írtad, hogy megszoktad és elvagy ezzel a helyzethez..sőt
egy aranyos néznivaló:
http://www.youtube.com/watch?v=g0G9vDKcdLg
klikk!
Jó, akkor nem siket,hanem hallássérült.Én is az vagyok, de nekem a fülész főorvos mondta,hogy hiányoznak hangok a beszédemből.Én is rendesen tudok beszélni,nem veszik észre sokan hogy nem hallok,főleg nem a beszédemen, de aki ért hozzá,az tudja.A halláscentrumban is mesélte a csaj,hogy ha megszólal aki belép rögtön tudja,hogy nem hall az illető.Én úgy gondolom ez egyfajta adottság.
A csodákban pedig hiszünk,de mutass valakit,aki csoda folytán meggyógyult.
Csak én nem vagyok siket, hanem hallássérült. Ez a nem mindegy. Az én beszédemben azért sem érzékelik az emberek ezt a problémát, mert megtanultam helyesen beszélni. És nem is beszéltem olyan sokat vele. Inkább ő mondta, miközben ültem és figyeltem, mit csinál anyukámmal.
És az az igazság, hogy igaza volt, mert tényleg így érzem belül.
Igen, lehet baromság, de akkor az emberek miért hisznek a csodákban?
Én természetgyógyásznál voltam, igaz, anyukámat kísértem el oda. Aztán az emberkével én is beszélgettem, elmondta, hogy tudja, hogy baj van a fülemmel, pedig nem is mondtam neki. Megállapította nálam, hogy én azért nem fogok meggyógyulni, mert nekem így jó és nem akarom, hogy ez megváltozzon.
Ahhoz, hogy valaki bármiből felépüljön, hinnie kell benne, hogy sikerülni fog! Ez a legfontosabb!
Először a fejben, a szívben és a lelkedben kell megváltoznod ahhoz, hogy elindulj a gyógyulás útján!
A Te lányod jár szocmunkára? nem Szekszárdra véletlenül?
Szomorú :(
Én is nézegettem csodadolgokat, még nem próbáltam semmit, itt egy, ami pénzbe nem is kerül:
http://www.bruno-groening.org/magyar/
A másik az nekem elgondolkoztatóan hangzik, de túl drága ahhoz hogy kipróbáljam, hisz kell a pénz készülékre..pedig ki tudja..
Azért,mert szemetek!
Attól hogy siket valaki,még nem rokkant a TB szerint.Az,hogy a munkánkat nem tudjuk ellátni,senkit nem érdekel, akinek meg nincs munkája,az nem is fog találni.Még az egészséges embereknek is gondjuk van ezzel,hát még nekünk.A fogyatékos támogatást is nagyon nehéz elintézni.Nálunk anyám és a húgom elsőre megkapta, nekem két évembe tellett és háziorvost kellett váltanom ahhoz,hogy sikerüljön, de így is csak másodfokon kaptam meg.A különbség csak az hármunk között,hogy én dolgozom,mivel el kell tartanom a gyerekeimet és magamat, anyám nyugdíjas, a húgom meg otthon van anyaságin.
Mindent megróbálunk,hátha sikerül a hallást visszakapnunk.A próbálkozások ugye pénzbe kerülnek.
Nevessetek ki,de én két éve a Táltoshoz is jártam és épp vasárnap küldött egy ismerősöm üzit,hogy a tv-ben erről van szó és meggyógyítja a nem halló embert.NEM IGAZ! Rászedés,pénz elszedés, de az elkeseredett ember mindenben reménykedik,mert ugye a remény hal meg utoljára!