Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Jó reggelt és nyugodtabbat, mint amilyen, most nálunk van.
Tanaria, nagyon köszönöm a pozitív visszajelzést, kimondhatatlanul jól esett! Tehát megérte időt szánni rá - csakis ez a fontos számomra.
Tegnap teljesen modernizálták a kábeltévé-hálózatunkat. Most majd kihasználjuk, csak ne tartson sokáig…
(Amúgy 1-0 az érthetetlen megérzések javára. Napok óta nem nézek híreket - elegem van belőlük -, és ma reggel fél hétkor első dolgom volt megnézni az interneten a szokott héber nyelvű hírportált. Itt csend van, de aggódom minden délebbre élő barátomért, ismerősömért, hogy a lányomékat ne is említsem.)
Szép és csendes napot!
Szép estét!
Igazán megrázó képek. Mennyi ember. Szomorú és méltányos végső temetés.
Nem jött, hogy ugorjak, minden érdekfeszítő volt. Köszönöm ezt a fáradságot tőled-nekünk!
Nagyjából sikerült rekonstruálnom a tegnap elszállt adatokat, még csak egy érdekesség maradt el. Szenes Katalin utolsó éveit abban a haifai Idősek Otthonában töltötte, ahová magam is éveken át jártam, no jóval később, Klárikához. Valamikor a 90-es évek elején halt meg. A timráti munkánk során saját kezzel írt levelét is megtaláltuk, amit Y. édesanyjának halálakor írt a volt főnökömnek. Nagy tisztelet övezte az országban.
***
Három-négy évvel ezelőtt látogattam meg utoljára Szenes Hanna sírját, akkor fotót is készítettem, de mint mondtam, nem találom.
***
Most, kutakodásaim közben döbbentem rá, hogy éppen két nappal Anikó kivégzése után lőtték le Abdán a már súlyos beteg Radnóti Miklóst, ugyancsak 75 éve, ez is döbbenetes egybeesés, eddig még soha nem kötöttem össze kettejüket. Semmi közös nem volt bennük, sorsukon, zsidóságukon és a költészeten kívül. Tanulmányt lehetne írni a különbségekről, de írja meg valaki más, ha egyáltalán.
***
Nagyon túltengtem egy-két nap óta - használjátok bátran az "ugorgyunk"-üzemmódot.
További szép estét, jó hetet és minden-minden jót.
Abban a tegnap elszáll bejegyzésben még volt két, lényegesen rövidebb érdekesség.
1944-1950 között Szenes Hanna sírja tehát a Kozma utcai zsidó temetőben volt. Édesanyja akkor még Budapesten élt, és közvetlen a háború után síremléket rendelt Beck András szobrásznál, ami aztán a holttest Izraelbe hozatalánál ott maradt, az eredeti helyszínen. Az állam, a család, a kibuc, valamint egy közeli gyár tulajdonosai segítségével 2007. novemberében ezt is ideszállították és úgy döntöttek, hogy a hős mártír nevét viselő emlékház-múzeummal szemben állítják fel azt. Az emlékházat még az 50-es évek elején nyitották meg, majd később modern audiovizuális múzeummá alakult át.
Többször jártam a kibucban, legutóbb 2012. október 13.-án ott rendeztünk egy szűkebb körű topiktalálkozót, akkor fotóztam le Beck András alkotását, amelynek talapzatára héber betűkkel a "Boldog a gyufa" című vers szavait vésték. (1.)
Melléteszem az ugyanakkor, ugyanott fényképezett tengeri nárciszt - Anikó emlékére (2),
végül a végleges nyugvóhely fotóját (3), amelyről saját is lenne, csak éppen nem találom.
***
A többit - még mindig van többi - későbbre hagyom.
Kiegészítések kiegészítése, nem is tudom, hogy érdekel-e valakit, de nekem izgalmasnak tűnik, és szeretném veletek is megosztani.
75 éve és négy napja végezték ki Szenes Anikót Budapesten, majd miután édesanyja kikérette holttestét, a Kozma utcai zsidó temetőben hantolták el - ott, ahol nemrég lelt örök nyugalomra régi topiktársunk, Doknagyi-Kitty, akinek temetésén Alsórákosi-Marika is jelen volt. A topik és a magam nevében is hálás vagyok neki.
1950-ben hosszas diplomáciai egyeztetések után kihantolták Anikó földi maradványait, és az alig másfél éve megalakult Izraelbe szállították. A koporsót először Bécsbe vitték, ott már Giora-Gyuri, Anikónál egy évvel fiatalabb, akkor már édesanyjukkal együtt Izraelben élő öccse fogadta, és a család részéről ő kísérte tovább a holttestet, a hosszú folyami és tengeri úton. A hajó 1950. március 26.-án kötött ki a haifai kikötőben, itt már katonai tiszteletadással fogadták, és Szenes-Salzberger Katalin, az édesanya is csatlakozott a temetési menethez, amely Szdot Yam kibucon és Tel-Avivon keresztül végül a jeruzsálemi Herz-hegyen lévő katonai temetőbe érkezett. Az egész úton ezrek csatlakoztak a temetéshez, amit korabeli, sajtóban megjelent fotók is igazolnak. Számomra is élmény volt kihalászni ezeket a dokumentumokat. Megmutatok közülük hármat. Technikai tudás nélkül konvertáltam át a képeket, lehet, hogy meg sem tudom jeleníteni őket?
1. Érkezés Haifára, 1950. március 26-án. (Ez sikerült!)
A másik két fotót nem tudtam kompatibilissé tennem, de ha valakit érdekelne, hozok egy héber nyelvű oldalt, ahol a temetés haifai és Szdot Yam-i mozzanatait is láthatjátok. Alaposan le kell gördíteni a kurzort, esetleg a google segítségével akár magyarra is lehet fordítani. Ha tőlem függne, én ez utóbbit javasolnám. Érdekes kísérlet lenne.
Szörnyű ez a google-fordítás és most kisfiam mondása jut eszembe, amikor annak idején a rossz minőségű szappanra azt mondta, hogy kifelejtették belőle a habot. Ebből is… a logikát. No de mégis több, mint semmi.
Jó reggelt!
Ma nagyon el szerettem volna menni Tel-Avivba, részt venni egy érdekes beszélgetésen, de sajnos még nem megy, le kell mondanom. Majd a barátok beszámolnak róla. Kár, de nem feszíthetem a húrt.
Azzal akartam kezdeni, hogy ma reggel egy ici-picivel jobb, mondjuk, egy paraszthajszálnyival, de mennyi az a paraszthajszál? Újabb kutakodási lehetőség, amire a tegnap csúnyán ráfáztam. Mindjárt elmesélem.
Addig-addig keresgéltem interneten és a sok ezer kép között, valamint 5-6 pendrive-on, amíg blokáltam a gépemet, és az addig összeszedett adatok, amelyeket már beépítettem egy jó hosszú hozzászólásba, elmentek mindenestől. Jó memóriagyakorlat lesz valamennyit visszahoznom belőlük. Miután makacsságom széles körben ismeretes, lássuk hát!
Most csak a Tanariának szóló tegnapi válaszomat írom le újra, aztán majd a többit:
Jaj, persze, hogy tudom, mi az a nordic walking, nevezzük magyarul két(sí)botos gyors menetelésnek. Ez szép és jó, nem is ettől féltelek, hanem attól, hogy egyedül vagy a vadonban, és a szembejövő, netán leselkedő két- és négylábúak bizony veszélyt jelenthetnek. Nem jó magányosan űzni ezt a sportot, mert bizony a rád köszönők között is lehet valaki rosszindulatú.
Nem is ragozom tovább, de szerintem érthető az aggodalmam. Te tudod, nagy kislány vagy.
Köszönöm, hogy hangulatosnak nevezed a képeimet. Remélem átjön valami az én örökös lelkesedéseimből.
Ja, és volt még egy javítás is, 32220, 4. sor, így jár, aki siet: még sincs nincs bátorságom.
Köszönöm ezt a kiegészítést. Szép!
Jó reggelt, szép napot!
Hogy tudnálak megnyugtatni, semmi veszélyes nincs az erdőben, viszont annál egészségesebb ez a napi séta. Utána nézhetsz, nordic walkingnak hívják. Különben már többen ismernek engem. Az erdőben, mint errefelé a falukban, mindenki mindenkinek köszön. Legtöbbször senkivel sem találkozom.
Moka jól van tanítva. És türelmes is.
Nagyon hangulatos képek!
Mindig örömmel köszöntelek, Margaret!
Tanaria, te tudod, hogy én nem írok verseket, életemben is csak kettőt írtam, egyik rosszabb, mint a másik.
Az "Eli, Eli" című Szenes Hanna verset mégis magyarra fordítottam, nem volt nehéz, de valahogy megmutatni még sincs nincs bátorságom.
Inkább keresgélni kezdtem, hiszen jól tudom, hogy létezik egy-két magyar verziója, de nem találtam semmit. Előkerült viszont kedves kolléganőm 2016-ban írt ragyogóan jó írása, amelyben fellelhető az említett költemény is. Nem tudom ki fordította, idézőjelben hozták le - és tökéletes! Maga a cikk is.
Ez lett volna a kiegészítés.
További szép napot!
Én pedig annak örülök Margaret-Marika, hogy újra itt vagy közöttünk. Egészen feldobtad a napomat, gyere gyakrabban, ha kedved és időd engedi, jó? Hatalmas szusszanás - kicsit megnyugodtam. Örömöm kifejezéseként Neked ajánlom a következő képeket - az előzőek folytatása:
1. Kompozíció.
2. - 3. Nagyon szeretem kis virág, kúszónövény. Vagy törpe lobélia, vagy a Veronikák nemzetségébe tartozó Veronica syriaca. Nem tudom eldönteni, pedig jó lenne tudni…
***
Most egy időre elvonulok. Alsórákosi-Marika és Tanaria jelentkezésére is várok a továbbiakban. Nagyon!
Ja, még eszembe jutott valami - rögvest, aztán tényleg leragasztom az ujjacskáimat.
Utoljára hagytam a rendezés folyamatában lévő tetőterasz néhány szépségét.
1. Csak előbb fel kell menni oda. Moka irányít.
2. Sikerült áthozni a régi kertből és máris virul a magyarul bíbor pletykának nevezett évelőnövény, a Tradescantia pallida.
3. - 4. Ipomoea purpurea - kerti vagy bíboros hajnalka.
Kiléptünk a parkból, és egyből a város egyik legforgalmasabb útkereszteződésénél találtunk magunkat - szerencsére Moka nagyon fegyelmezetten viselkedik az átkelő helyeken.
Innen egy kis életkép sorozatot kaptok. A harmadik képen a Superfarm egészségügyi üzletlánc egyik holoni fiókja - ugyanott.
Szep jo reggelt kivanok!
Ibike
orulok,hogy jobban erzed magad.
1. Közel-keleti tűlevelűek kis ligete.
2. Magányos elmélkedések helye is lehet, vagy csak egyszerű pihenő?
3. Már a kijárathoz vezető ösvény mentén: nem igazán jöttem rá a rendeltetésére, de amúgy formailag egészen jól néz ki.
Szép jó reggelt!
Talán az enyém is szebb lett egy csipetnyivel.
Örülök, hogy kimerészkedtél az erdőbe Tanaria, de változatlanul aggódom az épségedért. Én már csak ilyen aggódós maradok…
Kérdésedre: az a kép, amin Moka is látható, nem a ház előtt készült, hanem valahol a környező utcácskák szövevényében - meg nem találnám.
Most a Herzl-parkban látott további részletekkel folytatom. Hármas csoportokban töltöm fel ide a képeket, így jön ki a lépés.
1. Még két mumuska az űrből - inkább a háttér kedvéért.
2. A 32210-ben mutatott szobor-akármi, más szögből, inkább az őszi színek és egy újabb űrszörnyeteg kedvéért.
3. Lám-lám, itt minden korosztály megkapja a maga szórakozását.
Most látom, hogy "visszaestél".
Nagyon szép és megható videó. Köszönöm!
Gyógyulj meg gyorsan!
Már este lett újra. Ma az erdőbe is kimerészkedtem. Sárosabbnak gondoltam, mert egész héten esett, szitált. Ebből látszik, mennyire száraz volt előtte. 19 fok volt.
Igen, valószínű, hogy a stressz okozza... Lehet, hogy nem elterelés, de legyengíti az immunrendszert.
Szégyellem magam, hogy elfelejtettem, hogy találtál rá kicsi Muszikára.
Hát, nem felejtős egy család a Karinthy.
Örömmel láttam a kis duci Mokát! A házuk előtt vannak a virágos képek?
Remélem jól pihentél!
Szép napot, szebbet, mint az enyém. Furcsa, de ma határozott visszaesés tapasztalható. Magyarán: megint rosszabbul érzem magam. Szinte állandóan kínoz a légszomj.
Most ismét a két Marikát szólítom: hol a csodában, és hogy vagytok?
***
75 éve, november 7.-én végezték ki példaképemet, az akkor éppen 23 éves ejtőernyős hőst, Szenes Hannát, Anikót.
„Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot
Boldog a láng, amely szíveknek mélyén lobog
Boldog a szív, amely becsülettel múlt ki a világból
Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot.”
Héberül írt versét, Eli, Eli (Istenem, Istenem) címmel megzenésítették, és bátran állíthatom, hogy minden izraeli ismeri és szívesen dúdolja. Már 11 éve, hogy az Izrael-topik szeptember végi tel-avivi találkozóján volt topiktársunk, Ciss-Ági, a budapesti Goldman kórus tagja, csodálatosan elénekelte nekünk. Ezek az igazi felejthetetlen pillanatok. Elnézést, hogy ismétlem magam, de ez a pillanat egyike volt a soha sem felejthető élményeimnek. Keresgéltem a YouTube-on, alig tudtam választani. Hallgassátok csak meg, talán ez a videó latin betűkkel többet mondhat nektek.
***
Később folytatom a holoni park további képeivel és egyebekkel.
Máris kifáradtam, de még lesz egy négyes széria és a többi majd holnap. Sok. Ha kell, ha nem.
1. Ez már kissé megszokottabb látvány, űrlények nélkül,
2. ám ismét megjelenik közülük kettő!
3. Eléggé nehéz lett volna közelebb menni, így messziről közelítettem meg ezt a szoborkompozíció-féleséget. így fogalmam sincs, mit akar mondani.
4. Messziről szemembe szökött egy jé! - pingpongasztal, aztán kissé távolabb láttam még egyet. Van itt minden és még nincs vége.
Inhalálás következik aztán vissza az ágyba! Jó éjszakát!
1. A Herzl-parkhoz közeli utcasarkon ezek a hajnalkák varázsoltak el.
2. Néhány lépésnyire pedig rábukkantam a talált tárgyak osztályára!
3. - 4. A bejárat közelében pedig ezek az űrlények fogadtak.
De jó, hogy mindenre kitértél! Köszönöm, Tanaria! Kezd helyrejönni a kedvem, mert tulajdonképpen - ha csak egy paraszthajszállal is, úgy érzem, hogy a gyógyszerek és a gép is segít. Ez is egy hosszú mese lenne, hiszen volt már egy nagyon hasonló esetem, 2013. januárjában, akkor kórházba is kerültem. Hasonló stressz, hasonló élethelyzet váltotta ki. Akkor is ugyanilyen kezelést kaptam. Van is itt valahol a házban egy másik inhaláló, mondtam az orvosomnak, de a megvizsgálása időt vett volna igénybe, így inkább megvettük ezt a sokkal modernebb kiadású szerkezetet. Az első kezelést el is végezték a rendelőben, ahol EKG-t is készítettek - ez se volt valami fényes, de a sűrű légszomj a szívet is megviseli. Én úgy látom, hogy ez az egész cirkusz valamilyen védekezés lehet, valamilyen tudatalatti menekülés és cseppet sem vagyok rá büszke. Csak egy kicsit olyan érthetetlen… Helyre is tettem magam az aggodalmakat illetően, csak úgy visszatekintve hosszú életemre, azért a sok jó és szép mellett, elég sok nehézség is ért. Lám, azt mondták, hogy erős vagyok. és ugye. hogy nem? És hogy ne vigyünk mindent lelki síkra, azért van egy krónikus betegségem is, a COPD, mert nekem ilyenem is van!
Ezek az egybeesések tényleg hátborzongatóak. Karinthy Márton négy évvel volt nálam fiatalabb és nagyra értékeltem, szinte barátomnak éreztem, mert könyvének gondolatvilágát annyira át tudtam élni! Csodálatos munkát végzett két hírességgel - nagyapjával és apjával - a háta mögött, ami miatt érthetően magasra kellett állítania a mércét. És sikerült neki! Színházi rendezőként is jó munkát végzett. Isten nyugtassa és biztosan sokan leszünk, akik nem feledjük el.
Kicsi Muszi olyan traumán ment keresztül, ami érthetővé teszi a viselkedését. Alig párhetes volt, amikor rátaláltam egy gödörben, már sírni se volt ereje, biztosan így akartak tőle megszabadulni. Kettőnkön kívül senkiben sem bízik - hiszen láthattad, Tanaria, és bennünket nagyon szeret. Egyik bizonyítéka ennek a legutóbbi képe is, ahogyan a tenyerembe teszi a fejét, hangosan dorombol és jól érzi magát. Ám továbbra is mindentől fél, de ugyanakkor legalább annyira kíváncsi - mindig meglep valamivel, szeretni való kis bogár.
Képzeld, megkerestem a július után a topikra feltett képeket és bizony, a mesepark fotói is kimaradtak. Kár, mert azért is emlékezetes, hogy nagyon sokat gyalogoltunk odáig, Moka és én is holtfáradtan tértünk haza. Majd egyszer, ha nem nem lesz más témám. A japánkertben és kaktuszparkban készített fotókat már jó régen, két-három évvel ezelőtt is megmutattam.
Ez a park nagyon nagy, és mert a pihenni, kikapcsolódni vágyók esetleg gyermekekkel érkeznek oda, vannak benne őket is foglalkoztató lehetőségek. De többé-kevésbé minden parkban - ahogyan tapasztalom. A következő képek is ezt láttatják.
Mielőtt a parkba érkeztünk, még láttam egy-két szívemnek tetszőt. Az első képen kis barátom is láthatóvá válik.
Igen, semmi sem véletlen... Libabőrös leszek ezektől az egybeesésektől, amiket nem tudunk megmagyarázni.
Segít az inhaláló szerkentyű? Kicsi Muszi, nehezen szokja az új dolgokat. Vajon miért?
Szép ott is az ősz, csak egész más.
Szép ez a park, játszótér. Ez is más, mit itt. Igen érdekel a többi park is mind!
Szép estét! Kissé megnyugodtam, mert napokon át erre nézegettem, nem írt senki. Mi telefonon beszéltünk a dalról, amit feltettél.
Még tovább nem olvastam, de örvendek, hogy picit könnyebben vagy.
Milyen jó, hogy már felkelhettem az ágyból és bátran szörfözhetek a nagy gépen! A kis kütyükön is lehet, de mégis ez az igazi.
Néhány adat Holonról. Mondjuk úgy, hogy Tel-Aviv peremvárosa, de önálló közigazgatási egységként működik, nagyszerűen! 1940-ben alapították egy olyan homokos területen, amelynek több ezer éves bibliai története van. Amúgy az ország kilencedik városa, 206 ezer lakossal, és 19.200 ha területen fekszik. Én a parkok, fák és virágok városának nevezem és most egy kicsit utána is böngésztem: húsznál több parkja van és ezen felül 27 (!) úgynevezett meseparkja, -kertje. Szégyenszemre én csak négyet ismerek közülük tüzetesebben, de talán lesz még alkalmam pótolni hiányosságaimat. Eddig a csodálatos kaktuszparkot, a hangulatos japán kertet, és a meseparkok közül is csak egyet sikerült meglátogatnom - fotózással egybekötve, természetesen. Az elmúlt héten viszont a városalapítás szempontjából legelsőként létrehozott Herzl-parkba látogattunk, Mokával együtt, ugyanis nem mindegyikbe lehet állatot bevinni.
Valamikor, ha esetleg lesz iránta kereslet, a júliusban látott egyik mesepark fotóit is megmutathatom, ha netán eddig nem tettem volna meg. Ezt majd megvizsgálom!
Elsőre a Herzl-park honlapjáról (mert az is van neki!) lopott négy képet mutatom meg, aztán jöhetnek a magam képei is.
Ígéretemhez híven, elindítok egy újabb szökőárat. Mint mondtam, négy napig Holonban tartózkodtam, Moka kutyus társaságában - nagyon szeretjük egymást. Lányomék elutaztak, vigyáztam az új lakásra. Tulajdonképpen ott kezdődhetett az évek óta inaktív betegségem, a COPD kiújulása, amelyet időváltozás, valamilyen vírus, vagy a stressz idézhetett elő. Ez is olyan mint egy másik krónikus betegségem, a pszoriázis, amely kb. egy éve szinte nyomtalanul eltűnt. Furcsa jószág vagyok én, mindig meglepem magam és persze az orvostudományt is csődbe vinném, ha hagynák!
Ami a legérdekesebb: eddigi fájdalmas ízületi, ortopédiai jellegű panaszaim megmaradtak ugyan, de valahogy háttérbe szorulnak - sehogyan sem értem. A jövő héten végre időpontom van a fájdalom rendelőbe, ahová talán a legnehezebb bejelentkezni, hónapokba telik, míg időpontot kapsz. Kíváncsi vagyok milyen technikákat javasolnak a túlélésre. Na ennyit a nyavalyáimról. Elnézést kívánok a bőbeszédűségemért, de ezek az apróságok is hozzám tartoznak.
Holonban kellemesen teltek ott a napok, naponta kétszer útnak eredtünk, és nem hiszitek el: letöltöttem a mobilomra a GPS-t, mert a javarészt rövid és teljesen beépített utcácskák szövevényében már néhányszor eltévedtem. Tanultam a számomra új városrészt, érdekes feladatnak bizonyult. Közben itt-ott fényképezgettem, következik az eredmény.
1. Egy pluméria alatti pozsgás lándzsájába akadt egyetlen lehulló virág. Még itt is illatozik.
2. "Itt van az ősz, itt van újra"… - izraeli változata. Persze, hogy szép, hiszen már Petőfi is mondta! Őt pedig még nálunk is ismerik, Avigdor Hameiri és Itamar Jaoz-Keszt fordításában.
3. Útfelezők.
4. Hatalmasra nőtt pozsgás növények.