Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
35 évesen anyukával lakni?
Létrehozva: 2010. június 1. 21:10
Szerintetek hogyan lehetne egy lány ismerősömet kimozdítani otthonról, hogy végre a saját életét élje, és ne a szüleiét. ugyanis 35 évesen is otthon lakik, szerintem pasija sem volt még, és a munkáján kívül nincs is más, ami az ő saját választása.
ki kellene mozdítani, mert félő egyedül fogja leélni az életét, még mielőtt igazán élhetett volna.
Amúgy nem csúnya. teljesen átlagos, talán kicsit jobban teltkarcsú. de szerintem nem a kinézete a gond.
Praktikus tanácsokat várok, hogy szerintetek hova lehetne elküldeni, befizetni, (tanfolyam pl.) , könyvet ajánlani neki, mit kellene tenni, hogy rájjöjjön élnie kéne: pasizni, világot látni, tanulni stb.-.. ki mire vágyik, de nem otthon bepókhálósodni a szülei lakásában, a gyerekkori szobájában...
(sokat nem tudok a háttérről, hogy miért alakult így, szóval ne is kérdezzétek. csak adjatok tanácsot, ha tudtok!)
Előre is köszönöm!!!
Szia!
Nem kell küldeni sehová!!
Ha ennyire érdekel a sorsa, előbb ismerd meg.
Ha barátjává fogad, enged bepillantani a magánéletébe is, ha nem, akkor hagyd békén!
Ne erőszakold rá, ami szerinted helyes/kellene/illene, stb.
Menjetek el eggyütt szórakozni, vagy sportólni.
Biztos lessz eredménye.
Honnan tudod, hogy nincs neki egy tüzes szeretője, és órákat szexelnek együtt ? Honnan tudod, hogy magányos ? Honnan tudod, hogy nincsenek barátai ?
Csak a saját gondolataid vannak, amiket te gondolsz bele az ő életébe. De semmit nem tudsz.
Eléggé tapintatlan egy mindenlében kanál, és a kéretlen tanács, a kéretlen segíteni akarás.
Ne avatkozz más életébe, mert semmi közöd hozzá.
Elég, ha a sajátodat a kezedben tartod.
Igen, ebben igazad van. Nem is lehet tudni, hogy melyik a rosszabb, a magany vagy a tarsas-magany?
Sokan élnek egyedül és sokan élnek kapcsolatban--mégis magányosan--társas magányban.
Arra,hogy ki hogy végzi nincs recept,tudok olyan nőt,aki hiába tette ki szívét lekét 3 gyerekéért,amikor egy picit megroggyant az egészségi állapota,már vágták is be a szociba,holott az egyik gyereke frissnyugdíjas,a másik meg a férje cégében volt bejelentve,de gyakorlatilag csak a tb miatt és itt van a nővérem,akinek nincsen saját családja,de az unokahugau-öcscei úgy járnak hozzá,mint a második anyjukhoz:))
Egyebkent nem csinalok gondot az egeszböl. Elmegyek kavezni, kiülünk a teraszra, kirandulunk, baratokkal talalkozunk, ez mind jo nekem, illetve a csaladom is velünk tart. Tehat igazabol nem vadaszunk. Tudod, hatha törtenik valami.
Az egyik baratnöm olyan, ha ketten megyünk valahova, olyan intenziven beszelget, hogy nincs az az ember aki lemerne szolitani valamelyikünket.
A masik imad biciklizni, de ugy teker, hogy mindenki nagy ivben kikerüli. Neha lepattan a nyeregböl, csinal nehany fotot es teker tovabb. Kicsit olyan mint Alizbol a nyul aki mindig rohan.
A harmadik meg nem tudom milyen, de aranyosak, szeretem öket, csak hianyzik valami...
.
Szia!
A szomszédom, elment egy társkereső útra. Ott jött össze a férjével. 2 szép fia van.
Anno, valahogy én sem tudtam ismerkedni. Azt is tanúlni kell, az ismerkedések folyamán.
Öreglány voltam, ha megkérdezték, hogy miért nem mész férhez, Mi mást válaszoltam volna, mint
mert rongyból van a szemem
Na nem sértődésből, humorból.Hülye kérdésre, hülye válasz.
Aztán, valahogy szerelembe estem harmadszorra, és eredménye, két szép gyerek lett.
Házasság nem, mert az apuka nem volt férjnek való.
Valszeg, én sem feleségnek.
Ha olyan jó barátnők vagytok, rákellene érezni, hogy hol nem gömbölyű, amit feszegetsz.
Szép napot.
Szerintem ezen nehéz segíteni.
Sokáig nekem sem volt barátom, de engem a környezetem, rokonságom úgy könyvelt el, hogy 'így maradtam". Senkinek nem volt furcsa, hogy nem bulizok, nem pasizok.
Egy-két ember kérdezett csak rá arra, hogy miért nincs barátom, illetve letámadtak, hogy milyen különc nőszemély vagyok. Engem az emberek negatív viszonyulása a személyemhez és az egyedülléttől való félelem vitt rá arra, hogy változtassak az életemen.
Nagyon nehéz volt, rengeteg kudarc után találtam társat magamnak.
Fiatalabb voltam, mint az ismerősöd, de nehéz volt változtatnom az életemen.
Vannak emberek, akik egyedül érzik jól magukat, a maguk kis világában. Ezt el kell fogadni.
Jelenleg nem vagyok egyedül, van párom, de sokat gondolok a "másik életemre", amiben sokáig jól éreztem magam. Utólag is azt mondom, hogy azokban a "magányos" években nem volt szükségem senkire sem. Végeztem a dolgom, és más nem fért bele az életembe.
Aki tizenéves korától pasizik soha nem fogja ezt megérteni.
Szia!
Én totál megértelek. Nekem is van egy hasonló barátnőm, aki kicsit fiatalabb ugyan és ennyire talán nem extrém nála a helyzet, de eléggé hasonló. Szerintem ő se élvezi ezt a helyzetet. Sajnos én most máshol lakok, mint ő, így nincs lehetőségem és energiám felkarolni - régebben sokat lógtunk együtt. De tőled nagyon szép, hogy ezen gondolkodsz!!!
Szerintem nagyon sokan élnek magányos életet, akik nem érzik így jól magukat. Van aki alapból zárkózott természetű és bár nem jó így neki, de nem tud nyitni.
Szerintem a tanfolyam is jó ötlet, bár ott is viselkedhet ugyanolyan visszahúzódóan mint mindig. Valószínű az lenne a legjobb, ha te cipelnéd magaddal mindenhova, a te baráti körödbe bevezetnéd, túrázás, kirándulás, sportolás a te barátaiddal biztosan jót tenne. Aztán talán beilleszkedne abba a körbe és tudna nyitni.
Hát kitartást kívánok és sok sikert!!!
Amon
Szia
Talan tudom, hogy miröl beszelsz. Illetve azt hiszem ertem. Nekem nagyon sok ismerösöm van aki egyedül el es bizony nem elvezik az egyedüllet minden percet! Van köztük egyedülallo-szülökkel elö , kisgyereket együl nevelö illetve gyereket mar felnevelt nö is. Na es van aki mar eltemette a szüleit es egyedül maradt. Addig mig eltek a szülei talan nem is vette eszre, hogy mennyire egyedül van. Mindig csinalt valamit, nagyon ,,elfoglalt,, nö volt. Fontosnal fontosabb dolgai voltak a szülökkel, a haz körül, a munkaban... Igaz van egy testvere aki 200 km-re el töle, na az ö gyerekeit szokta dedelgetni neha-neha. Bizony egyedül van! Nincs egy baratnöje, csak a szülökröl maradt idös emberek.
Tehat szerintem is kellene valami ami kinyitja a szemet vagy a szivet. Majd ö lesz az a kedves ismerös, rokon akit mindig meg kell hivni minden karacsonykor, hogy ne legyen ,,egyedül,,. Ami mindenkinek rossz, de föleg neki. Persze tudom, hogy van aki egyedül akar elni, vagy egyedül lenni 2-3 napot (en is csak ennyit akarok), de azt hiszem megprobalhatna, hogy milyen a masik oldal. Valakivel együtt lenni!!! Na, es ha nem megy a kapcsolatban eles, akkor mar valaszthat, hogy inkabb egyedül marad, de amig nem probalta ki a tarsaskapcsolatot, addig nem is tudja, hogy akarja-e.
Semmi esetre sem buliba vinni! Kezdetnek egy csendes barati kavezos, grillezös, beszelös tarsasagba vinni. Persze legyen ott több egyedülallo szemely is, mindegy ferfi vagy nö (lehet, hogy növel akarna együtt elni
). Kirandulni is mehettek, de ne olyan helyre ahol a madar sem jar! Ott biztos nem talalkoztok masokkal, igy nem lehet kapcsolatot letesiteni.
En is mentem es megyek a baratnöimmel, hatha akad valami ismeretseg, de meg mindegyik egyesül van. Lehet, hogy rosszul csinalok valamit?
Dehogy kelt bennem indulatokat, csak en napjaban talakozom olyan esetekkel, amikor at akarjak kiserni a napos tuloldalra a masikat aki eppen az arnyas oldalon erzi jol magat.
Nem sok hasznod volt belőle...
A többiek nem látják azt, amit írtál: "a munkáján kívül nincs más".
Nem írtad, honnan ismered. Szerintem onnan indulhatsz el, hogy beszélgetsz vele, hogy megtudd mi érdekelheti és legyél elérhető társasága.
Engem ha ez zavarna a lány helyében, egy idő után szólnék, hogy állj le.
És szerintem meg jófej vagy, és nem tolakodás az, ha odafigyelünk másokra!
Szerintem egy 35 éves lányra (? nőre?) bízd rá a dolgot. Ez már elég hosszú idő ahhoz, hogy valaki kialakítsa a saját kis életét, ahogy neki jó.
Mondtak már nekem is olyanokat, hogy "Ne fordulj be ennyire" (éjfélkor elmentem aludni és nem buliztam hányásig), meg "nem jutott még eszedbe, hogy párt kéne keresned?" (húhú, még soha!) és hasonlók. Hát ezek sokat nem segítettek, leginkább annyit tudtam volna válaszolni, hogy személyiséget váltani nem olyan egyszerű. De erőszakkal segíteni valakin, aki talán nem is vágyik rá, hálátlan feladat.
Befizetni valahová, célzatos könyveket venni: én rossz néven venném. Talán ha lenne ilyen ismerősöm, akkor megpróbálnám bevonni a baráti társaságomba, elhívnám magunkkal ha megyünk valahová. Aztán ha jön, jön, ha nem, az ő dolga.
nem irigylem!! :)))
ok. értelek. valamiért ez a téma benned indulatokat gerjeszt. azt mondjuk nem tudom miért.
Mindenesetre a többség véleménye megnyugtató: nem kell tennem semmit. ez tök jó!!! ...lenne... ha egyet értenék vele teljesen. de még tűnödöm ezen egy darabig.
Attol mert valaki a szuleinel el attol meg nyugodtan elheti a sajat eletet.
Ez nem kizaro ok. ha nem tetszene Neki mar regen elkoltozott volna. Csak nem irigyled?
Egyet értek Veled. Sztem nem érdemes tovább rágni ezt a témát.
Egyébként vigasztalásul a topiknyitónak: ki tudja, mi bújik elő ebből a lányból - Paul Pottsról is 40 valahány évesen derült ki, h mekkora tehetsége van.
Neki is meg fogja adni az élet az impulzust valszeg előbb-utóbb - valamire. Ha meg nem, akkor neki az úgy jó, ahogyan van.