Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kötelező olvasmányok
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. Április 26. 00:36
A legtöbb iskolás már eleve előítéletekkel nyúl a kötelező olvasmányok után. Ráadásul ha olyan könyvekkel kell megküzdeniük, amelyek a legkevésbé sem illeszkednek életkorukhoz, ismereteikhez, akkor a kötelezők gyorsan bekerülnek a „feleltetésig emlékszem rá, aztán gyorsan elfelejtem” kategóriába. Lehet, hogy érdemes lenne felülvizsgálni a listát?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Szerintem... ők sem hisznek benne, hogy egy gyerek szerethet olvasni... ill abban biztos nem, hogy a kötelezőket elolvassák.
A nagylányom humán gimis.. na az ő magyartanárja nem semmi. A gyerekek csodálják a tanárt a tudásáért.
Persze nem véletlenül mentek ebbe az osztályba. Itt már nincs olvasmánynapló. Esszét írnak a kötelezőkből.
Szóval vannak kivételek.
Arról vitáztunk az egyetemista fiammal, hogy tképpen mi számit bele az általános müveltségbe.
Hogy tudsz -e idézni a Toldiból vagy tudod-e hogy számoljuk ki a teljesitményt.
Szerintem mindkettő... De a mélyebb ismereteknél már nem lehet elvárni, hogy valaki reálból és humánból is egyformán jó legyen.
Egyik gyereket a magyar érdekli, másikat a fizika, matek, biosz...
Akkor lehet hogy a magyar tanárokkal van a baj?
(esetleg ők sem szeretnek olvasni? és nem is hisznek benne, hogy egy gyerek szerethet? vagy érdemes vele megszerettetni?)
Teljesen véletlen lehet...
A fiam magyartanárja is elhagyta anno a fiam által írt olvasmánynaplót. Ő soha többet nem írt.
A kisebbik lányom magyartanárja.. másik suliban... kézbe venni sem volt hajlandó.
Nem biztos, hogy a másik iskolában jobb lesz a helyzet.
Lányom, mikor 5. osztályos lett szülőin kértem az ofőt+irodalom tanárt, hogy ugyan mondja már meg, mik a kötelező olvasmányok felsőben? Addig ugyanis egyetlen könyv sem volt feladva. Nos először a szülők majd' megöltek, hogy mit képzelek. Utána ki lettem okosítva, hogy nálunk nincs kötelező olvasmány. Ajánlottat tud összeállítani, ha nagyon akarom. Akartam. Elolvastunk belőle jó sokat, gyerek szorgalmasan csinálta az olvasónaplókat, amiket az irodalom tanár szorgalmasan el is hagyott. 3 különböző naplót készített a gyerek, tele olvasmánnyal, abból 1 év múlva meglett 1 db. Most 4 könyv vár arra, hogy bekerüljön az olvasónaplóba, de a gyerek "úgyis elhagyja" címszóval nem csinálja. Na így lehet megutáltatni a szorgalmat....
Ja, az osztályában egyedül ő az, aki olvas. Nem veri nagydobra mert az osztálytársai szerint ez "ciki".
(Jövőre másik iskolába megy)
Könyvszerető vagyok, szépirodalomszerető, mégis azt mondom, hogy érdemes lenne frissíteni a listát. Nem azt mondom, hogy teljesen ki kellene cserélni, hanem azt hogy néhányat ki lehetne hagyni, és betenni újakat. Az sem baj, ha mai irodalom kerül bele, és segít megérteni a gyerekeknek, segít kedvet csinálni az olvasáshoz.
Valljuk be, hogy a kötelezők között azért tényleg van pár nehezen emészthető (még nekünk is az volt pár, én mondjuk mindig nagyon jó voltam magyarból, mégis ezt írom).
Igazából onnantól, hogy valami kötelező, már ellenállást vált ki a gyerekekből. Az a gyakorlat meg, hogy nyárra adják fel a kötelező olvasmányokat, szintén nem a legjobb módszer - vagy hamár, akkor a nyár előtti pár órát rászánhatnák, hogy felkeltsék az érdeklődést a nyári olvasmányok iránt. (Egy-egy érdekes részlet órai felolvasásával/átbeszélésével, ami kedvet csinál a többihez, pl. De lehet még más módszer is.)
A választási lehetőséget szintén jó ötletnek tartanám, mondjuk 4 lehetőség közül kiválasztani kettőt, és aztán majd órán mind a 4et átbeszélni.
Az olvasónaplót meg mondjuk mindig is hülyeségnek tartottam (és ez önmagában is elég volt ahhoz, hogy bármi mást inkább elolvassak, mint azt, ami kötelező.)
Amúgymeg, szerintem is át lehetne gondolni, hogy mit olvastassunk a gyerekekkel - én speciel a Kőszívű ember fiait képtelen voltam elolvasni (noha amúgy engem könyv nélkül nagyjából sose lehetett látni), még az imádott magyartanárom kedvéért se - egyszerűen képtelen voltam felfogni, ki mit és miért csinál, és 3x v. 4x futottam neki, de a harmadánál mindig elvesztettem a fonalat.
A kincskereső kisködmönt se a kicsikkel olvastatnám - az általa feszegetett erkölcsi kérdések abban a korban még nem igazán átélhetőek, főleg nem manapság, legfeljebb a mesét értékelik belőle a gyerekek (bár annak igazán szép, és élvezhető.)
Én úgy emlékszem nem kérték a felvételin a kötelezőket.
Lehet azóta már kérik.... ??
A nagylányom 11es, a fiam meg elsőéves BME.. biztos, hogy az ő középiskolai felvételijükben nem szerepelt egyik kötelező sem.
Szerintem egy valamire jó ez. Az olvasás megutáltására.
Ha pl Jókaitól, nemcsak a Kőszivű lenne hanem az Aranyember és a Fekete gyémántok is, lehet sokkal több gyerek olvasná el valamelyiket.
Többre mennének, mint a nehéz Kőszivűvel.
Már ne haragudjatok,de ekkora baromságot.Jó hogy nem a Twilight legyen a kötelező olvasmány!
Az Egri csillagok és a Tüskevár szerettete meg velem az olvasást,akkor kezdtem el olvasni.
Kellenek ezek a múvek.
Abban egyet értek,hogy kell utána a könyvekről beszélni,feldolgozni közösen,ki mit értett és mit nem.
Kell hogy a megfelelő életkorban kelljen elolvasnunk és kellenek a könyvről,szerzőről a háttérinformációk is!
Választhatólegyen egy listáról?Az is jó ötlet,de akkor hogy beszélik meg az iskolában?Vagy mindet megbeszélik majd?
A cikkben leírtakat semmiképpen nem tartom nyomós indokoknak, tényleg elég vicces, hogy olyan ír "szakértői hozzászólást", aki nem életszerűen találkozik ezzel a jelenséggel.
A periodusos rendszert nem hasznaltam onnantol kezdve, hogy kikerultem az iskolabol. A negy alapmuveleten kivul nem hasznalok mast a matematikabol es viszonylag ritkan igenyli az eletem, hogy XVII-XVIII. szazadi koltok verseit elemezzem. Megis megtanultuk, mert ez volt a dolgunk, ezert jartunk iskolaba es az alapmuveltsegunkhoz hozzatartozik. Mindezzel azt akartam erzekeltetni, hogy ha tenyleg csak annyit kapnank az iskolaban, ami eppen az erdeklodesi korunknek megfelel, akkor igen nagy bajok lennenek kesobb.
Abszolut nem fog megartani a mostani kamaszoknak, ha neha olyan dolgot is csinalnak, amihez nem fullik a foguk. Az elet nem habostorta es nem is szeretnem ezt elhitetni a gyerekemmel. Ha mindig csak olyan dolgot csinalna, amihez neki is van kedve es erdekli is, akkor soha az eletben nem tanulna meg, hogy hogy mukodik az elet, lenne belole egy anyamasszony katonaja, akire meg 45 eves koraban is en mosnam a gatyajat es hordanam reggelente a kakaot az agyaba.
Eppen ezert nem vagyok hive az ajandekkal motivalt teljesitesnek sem (sokan ajandekkal kecsegtetik a gyereket, ha elolvassa a kotelezot, ha szobatiszta lesz, ha nem bukik meg, stb.), mit varjunk tole kesobb, ha ilyen idos korban rogzitjuk benne, hogy termeszetesnek vett dolgok elvegzeset is csak jutalomert hajlando?
Ezzel nem értek egyet!
Igenis, kell(ene) kiadni olyan művet a tanulóknak, amit mindenki elolvas az osztályban, hogy együtt lehessen feldolgozni. Ha közösen csinálják, akkor még az is megértheti, aki az olvasás közben nem. Itt a feldolgozás mikéntjén lenne fontos hangsúly.
A tartalmakon nem tudom miért vagy kiakadva! A mai fiatalok, ha nem olvasnak öldöklésről, akkor az amerikai filmeken úgyis megnézik. Hogy egyre több mese horrorisztikus? Ha nem mesében nézi meg a horrort, akkor amerikai filmen biztos. Melyik a jobb? Nekem ugyan egyik sem, de a más gyereke attól még megnézi.
A Harry Potteren miért nem vagy kiakadva? Ugyanúgy ki lehetne, mint a Jancsi és Juliskán. Csak az egyik horroros, a másik meg hókuszpókuszos.
Én egyetértek a szakértővel, nem tudom az előttem íróknak mekkora gyerekük van, de igen is érdemes változtatni.
A gyerekem iskolájában is van válaszható lista /nyolcosztályos gimnázium/, sokféle válaszható olvasmánnyal, megtalálható rajta a klasszikus irodalomtól az kortárs ifjúsági irodalomig minden. Nagyon jónak tartom ezt a módszert, így nem egy könyvet olvasott el a gyerekem, hanem négy könyvet is, mert beszéltek az összes regényről és van, ami az órai beszélgetések alatt annyira megtetszett neki, hogy utána elolvasta.
A listáról való választást én úgy képzelem el, hogy az adott író több művét kinálják fel.
Nem tudom máshol, hogy van...
Nekem már csak egy gyerekem általános iskolás. Elolvasta eddig a kötelezőket...
De nem azért, mert a tanár számonkérte, hanem mert én kértem, hogy olvassa el. És ez nem volt másként a két nagyobbnál sem.
A magyartanárt konkrtétan kicsit sem érdekelte, elolvasták- e a kötelezőt.
Még nem olyan régen voltam (...vagy de?... 13 éve...) általános iskolás, de tény, hogy lenne mit formálni a rendszeren.
Tény, hogy alig volt háttérismeretünk a szerzőről, a korról, amiben játszódik a mű. Jó lett volna előre tudni azért néhány dolgot Gárdonyiról, Jókairól, Molnár Ferencről, stb... Jó lett volna ismerni a 150 éves török uralmat, a márciusi forradalom külföldi előzményeit. Talán ha dióhéjban elhangzik a regény cselekménye, nyitva hagyva jó néhány érdekes részletet, akkor többen kedvet kaptak volna az olvasáshoz.
Mindig az előző nyárra adták ki a következő évi kötelező olvasmányt, ami így egyrészt árnyékot vetett a nyári szünetre, mert akkor vagy minden nap olvastam-írtam egy kicsit (pl. Egri csillagok és A kőszívű ember fiai 1-1 nyaramat 'vette el'), vagy az augusztus utolsó 2-3 hete telt ezzel (pl. Légy jó mindhalálig).
Én lelkiismeretesen elolvastam szeptemberre a könyveket, bár az ajánlottakat szívesebben, mint a kötelezőt. Ehhez képest volt olyan, hogy december, január, sőt május lett, mire az éves tananyagban odáig értünk. Na addigra 100x elfelejtettem, már baromira nem is érdekelt, nyűg volt az egész.
A kincskereső kisködmön volt 3. osztályban a kötelező. Azt nagyon szerettem, bár az olvasónapló írását teljes kínzásnak éltem meg.
A tüskevár volt az összes közül a legnagyobb kedvenc, azt ma is szívesen újraolvasnám, de a TV-ben mindig megnézem.
A Pál utcai fiúk nem volt vészes, bár ahhoz volt olyan könyvem, ami kérdésekkel, feladatokkal mélyíti el a tartalmat-mondanivalót.
Az Egri csillagokról azt gondoltam, hogy soha nem lesz vége. Ezt ugyan naponként olvastam fejezetenként, írtam a (baromira részletes) olvasónaplót, mégis majd csak az órai feldolgozás során esett le, hogy ebben valami szerelmi szál is van, meg egyáltalán, egy csomó dolgot nem értettem.
A kőszívű ember fiai az abszolút szenvedés volt számomra. A filmet nagyon élveztem, azóta többször is megnéztem. De folyton kevertem a 3 fiú 2 nyelven elhangzó nevét, és iiiiiiiszonyatosan untam a 20 oldalon át tartó "jaj de szép fehér a havas táj" típusú leírásokat. Persze mai fejjel már tudom, hogy ez Jókai stílusának alap-motívuma, de hogy a mai pörgős világban, amikor 10 másodperc alatt millió képkocka villan a gyerekek szeme előtt (és talán a gondolataikban is), ez inkább kínzás, mint a szépirodalom remekeiben való gyönyörködés... ebben biztos vagyok. Én speciel a mai napig nem bírok egy Jókai regényt elolvasni, de ettől még tudom, mi az értéke. Majd ha nyugdíjas leszek, akkor a hintaszékben ülve ráérek órákat meditálni azon, milyen gyönyörű, ahogy a fa ágának árnyékában kicsi madár pihen.
A légy jó mindhalálig volt az egyetlen, amit szerintem nem olvastam végig, viszont láttam színdarabban, és szerelmes voltam a főhősbe
Hát "röviden" ennyi az én tapasztalatom kötelező olvasmányok terén - ami az általános iskolát illeti. Most mennem kell, de később leírom a középiskolát is. Túléltem, de....
És mindezekhez hozzátenném: SZERETEK OLVASNI, szépirodalmat is, de pl. a fantasy, horror, limonádé regényekkel nem tudok mit kezdeni...
A János vitéz nyelvezete érthető. Alig akad olyan szó a műben, amelynek a jelentése már elhomályosult, viszont ilyenkor a szótárhasználat segít (ami egyébként szintén feladat).
Az Egri csillagok esetében a tanítás csődje, ha a gyerekek nem értik, hogy "miért kell szegény törököket bántani ". Még ha el is marad a regény feldolgozását bevezető rövid történeti áttekintés, a könyv olvasásakor nyilvánvalóvá válik, hogy a törökök megtámadták Magyarországot, és védeni kell a hazánkat. Dobó esküje, a hősök helytállása kiváló lehetőséget nyújt a hazafias nevelésre, aminek egyébként az utóbbi időben szűkében vagyunk. Talán ez a magyarázata annak is, hogy állítólag nem értik a gyerekek A kőszívű ember fiai önfeláldozó pozitív hőseit. (Szerintem itt inkább Jókai stílusa okoz nehézséget.)
Arról még nem hallottam, hogy a kötelező olvasmányt büntetésként vetik be az iskolában. A listáról történő választást el sem tudom képzelni. Mi alapján válasszon a gyerek? A cím alapján? Az étlapon szereplő ételekről is csak akkor tudjuk megmondani, hogy melyik felel meg az ízlésünknek, ha végigettük az étlapot.