Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Joós István: ,,a nő munkája a férfi"
Létrehozva: 2013. december 26. 08:49
Mi a nő igazi feladata, és mi a férfié? Hogyan lehetnének boldogabbak a párok, és hogyan kerülhetnének végre helyükre a szerepek? Joós István tanácsadónak, a Nyitott Akadémia előadójának véleménye elsőre provokatív és megosztó. Próbáltuk megfogni, nem volt egyszerű...
Nők Lapja Café: A nő munkája a férfi?
Nők Lapja Café: A nő munkája a férfi?
Én megtettem szó szerint azt, amit a cikkben javasolnak.
Feladtam a diplomás, imádott munkám, hogy a gyerekek mellett a férjem álmát, ami egy cég volt, segítsem, és csináljam. Felfuttattuk a céget. Nélkülem nem tudta volna megcsinálni, a dolgok nagy részéhez nem is értett.
10 év múlva kitalálta, hogy neki más nőre is szüksége van mellettem.
Próbálkozott, nem jött össze neki más nő. A bizalom összetört, visszamentem a szakmámba dolgozni 10 év kihagyás után, és sikeres lettem. Ő maradt a cégnél, ami nélkülem hanyatlani kezdett. Külön kasszára mentünk, amit tudott, pénzt, kimentett a házasságból.
Ezután még 6 évig bírta a házasságunk, ő minden kudarcának okát bennem látta, és a végén kifejtette, hogy tulajdonképpen sosem szeretett, csak a gyerekek miatt maradt velem.
Elváltunk. A cége vegetál, ő is vegetál, tartásdíjat fizetni nem tud.
Én sikeres maradtam, a gyerekeket eltartom, ellátom.
Nem javaslom a jelen világban, a jelen körülmények között azt, amit a cikkben javasolnak.
Sok-sok hibát elkövettem az életben, ez volt az egyik.
Egyébként meg ez a "nő munkája a férfi" premissza azért hullajelölt, mert ha ezt vesszük alapul, akkor jönnek az elvárások, a mitikus fantáziák, a félelmek, szorongások, projekciók... Ez nem városi analitikus úrihuncutság - tényleg nem okés az, ha fogok egy másik embert (egy férfit) és mindent, de mindent, az egész világomat rászervezem a fejére.
Marhára fog neki örülni, hát még én, ha ő mást gondol és megszökik a cirkuszosokkal.
Felnőtt emberek vagyunk (mikorra nő fel egy ember, oké, jó kérdés)... Ő is az, én is az vagyok, nem állok le eszem nélkül kritikátlanul anyáskodni Aember mellett/fölött, de őtőle se várom el, hogy olyan dolgaimat adjusztálja, ami már végképp nem az ő posztja. A hangsúly az arányokon van, nyilván.
Két fiúgyerek anyjaként nem tépem a férfiakat. Rosszul érted. Csak azt mondom, hogy a mai viszonyok között nem lehet, nem szabad egy ember vállára támaszkodni, mert vagy nem bírja, vagy nem akarja bírni, vagy nincs lehetősége elbírni, bármennyire is szeretné.
Az ismeretségi körömben van pár olyan család, ahol jelen pillanatban csak a nő dolgozik, a férfi munka nélkül van, vagy rokkantnyugdíjas, vagy éppen lelépett és máshol keresi a boldogságot. Van aki egy az egyben leveszi a nő válláról az otthoni terheket és úgy segít ahogy tud, de van olyan is, aki tényleg otthon ül és böfög a kanapén. Van aki megcsinált két gyereket és most feléjük sem néz. Szóval egy ilyen helyzetben megkérdezném a riportban észt osztó urat, hogy ezeknél a családoknál milyen alternatívát tudna kínálni a nőknek?
Ezeknél a családoknál bizony a nő a családfenntartó. Az a nő, akinek otthon kellene gyereket nevelni, mosni, takarítani és meleg étellel várni a ház urát.
A dolog másik oldala, amit éppen a napokban láttam egy amerikai filmben. Adva van az apa aki családfenntartó két jelzáloggal a házon, anya aki neveli a két lányt és ellátja a családot. Teherbe esik és bejelenti hogy jön a harmadik gyerek. Apa megretten, hiszen az állása is éppen inog, de az anyának eszébe sem jut, hog el kellene vetetni a későn jött gyereket, és inkább felvesznek egy harmadik jelzálogot is. És közben az apa görcsöl az állás miatt, görcsöl, hogy mi lesz ha őt éri valami, hiszen a gyerekek közül még a két nagy sem állt a lábára, ő meg már nem fiatal, elmúlt ötvenkét éves. Félti magát, félti a családját, de ugyanakkor nem gondolnak arra, hogy mi lenne ha az apát érné valami baj, vagy betegség, munkanélküliség.
A nőnek is el kellene gondolkodnia, hogy mekkora terhet tesz annak a férfinak a vállára.
Szerintem Joos Istvan eppen egy tarsnelkuli leny,aki nem kepes egy not talalni maganak. Ideologiakat gyart,miert is nincs nekije normalis stabil parkapcsolata. Mivel minden szent keze maga fele hajlik,hat nem az o hibaja, csakis a noke. Akik nem engedik,hogy o, a ferfi legyen a megmondoember, akiknak celjaik mereszelnek lenni, akik nem akarjak tamogatni Joos Istvant a sajat almaiban maradektalanul,onmagukat feladva, csakis Joos Istvannak elve. Savanyu a szolo.
Ha mellette allunk a tarsunknak,es oda-vissza tamogatjuk,arra az nem rimel szamomra,hogy akkor a no azert legyen szives elfelejteni az almait,es legyen a ferje alma az ove is, es slussz-plassz,ennek ugyebe tamogassak egymast kolcsonosen.
Persze a cikk irojanak elbukott a vallalkozasa, most igy jol megmondta a magaet az akkori tarsanak,hogy nem lett elegge tamogatva o, mint ferfi,azert nem ment vegso soron a dolog,es a mai napig nem megy annyira a szeker,mint kene, es ez csakis a no hibaja,nem az o sajat hibaja! Nevetseges.
Hat igen,ki kene tiltani a noket a felsofoku intezmenyekbol, es alsobb szinten meg haztartastan-orat adni nekik matek-kemia-fizika helyett. Ha valaki puncival szuletik,ne almodjek,hanem tegye onmagaeva es szolgalja a faszszal szuletett almait! Ez igy VAN, aki maskent latja,es beengedte a noket a felsobbfoku intezmenyekbe meg a munkahelyekre dolgozni,az a fo hulye es hibas!
DE
pl. mikor haboru volt, es nem volt mar dolgozni kepes ferfi,de kellett gyartani a hadasati eszkozoket,bombakat, akkor azert megiscsak kellett a no dolgozni a gyarba,mert nem lett volna eleg,hogy megy a ferfiember a haboruba a nagy almaval,hogy meoli ellenseget es akkor lesz jobb az egesz orszaganak,es a no megy vele es biztatgatja a loveszarokban a ferfi hata mogott-mert akkor honnan lesz egy ido utan hadieszkoz,ki gyartja????
a hagyomány attól is hagyomány, hogy ezt hagyták rád...azért ezt, mert nem ismertek mást
sok bátor emberre-elsősorban nőre- volt szükség ahhoz, hogy ki tudjanak lépni a rossz hagyományokból
azért nőre, mert a hagyományok elsősorban rájuk nézve voltak kötelezőek
Így van. És fogadjuk el, hogy ez is vélemény, létező, és megalapozott vélemény. Az is természetes, hogy nem mindenki ért vele egyet, de nem indulhatunk ki abból, hogy eleve rossz, mert egy dúvaddal élve nem működik.
Amit felvázolt, két egészséges gondolkodású, egymást elfogadó és szerető ember feltételez.
Egyébiránt olyan emberrel, aki azt mondja, hogy a nőnek kuss, nemcsak ez a modell nem életképes, hanem a házasság úgy ahogy van. Olyan ember egyszerűen nem alkalmas a házasságra, annak egyik formájára sem. Olyan embert nem lehet sem inspirálni, sem eltartani, egyszerűen szemétre való.
Amúgy pedig szerintem rossz modell két egymással szeretetben élő ember esetében egyszerűen nincs. Akik így élnek azok megbecsülik egymás munkáját, vágyait és igyekeznek segíteni egymást minden téren, elfogadják és kiegészítik egymást.
én is házasságban élek és az utolsó soraidra azt tudom mondani, ez is csak olyan sztereotípia, mint a többi, amivel az emberek megmagyarázzák jó-rossz dolgaikat...
nem irányítani kell a másikat, hanem mellette állni és ez oda-vissza kell, hogy működjön
"Tisztelet a kivételnek, de a mai férfiak nem nagyon tudnak felnőni a családfő állapothoz, nem tudják (vagy nem merik) vállalni a felelősséget a családért."--Nem is kell!!! Egy család összetartása két emberen múlik,nem csak a férfin..Ahogy egy férfi egészséges lelkülete sem múlhat csak a nőn,ahogy ez a múlt századból érkező okostojás állítja...Jól van,elhiszem,hogy működött a kiszolgáltatottság jópár évszázadon át,de nem hinném,hogy sok nő boldog volt az ilyen kapcsolatokban. Szerintem elsősorban emberként kell tekintenünk a társunkat és akkor megértjük,hogy ami nekünk jólesne,az neki is jól esik és ehhez tartsuk magunkat...midenkinek kell biztatás,mindenkinek kell néha kritika stb--
(Ugye ezt is ismerjük: Minden sikeres férfi mögött áll egy nő). Ebben a megvilágításban jobban hangzik.
Ha eleget olvaosod az itteni topikokat, akkor magad is láthatod hogy milyen ára is van ennek.
Nem magamról írok.Magaért mindenkor kiálltam, család és gyerekcentrikus vagyok úgy, hogy közben lubickoltam a munkámban
Tehát e kis kitérő után:
Hány és hány nő írta le itt, hogy amikor a férfi elérkezett a csúcsra, már nem kellett neki az ingyencseléd feleség.
És akkor amikor a legjobban ment volna a családnak, akkor a drága jó papuska fiatalabb nővel lépett le, mint a saját gyereke.
Ezek nem kivételek ma már, hanem életstílust képviselnek, tömegesen.
Na, igen.
Most néztem én is.
Hogy érted, hogy nincs meg mindenkiben minden?
Azt gondolom, hogy ami bennem megvan, az éppen elég. Persze csak akkor, ha tudok róla, és ki is használom. Ezt általánosságban is így gondolom.
Nem bírunk egyedül lenni? Azért ezt megcáfolja a sok egyedül élő, vagy azok, akik maguk szerint sem érzik jól magukat párban.
Egyedül élni azt jelenti, hogy nincs mellettem senki, akire ráhúzhatnám a felelősséget. Így aztán mindent egyedül kell tudni dönteni, és vállalni annak következményeit.