Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Joós István: ,,a nő munkája a férfi"
2013-12-26 08:491.
Létrehozva: 2013. december 26. 08:49
Mi a nő igazi feladata, és mi a férfié? Hogyan lehetnének boldogabbak a párok, és hogyan kerülhetnének végre helyükre a szerepek? Joós István tanácsadónak, a Nyitott Akadémia előadójának véleménye elsőre provokatív és megosztó. Próbáltuk megfogni, nem volt egyszerű...
Nők Lapja Café: A nő munkája a férfi?
Nők Lapja Café: A nő munkája a férfi?
te pedig döntsd el, hogy mit akarsz olvasni: A valóságot, vagy azt amit hallani szeretnél? ;) Mert nem mindegy!
Ezt tudnám javasolni neked is.
Az meg, hogy csak háztartásbeli nőnek lehet harmonikus kapcsolata, nettó hülyeség.
Ahogy az is, hogy a hűségnek bármi köze van ehhez. Tudod te, hány főállású anyukát csal meg jobbra-balra a kedves, hálás férje..? Ébredj fel. Vagy ne.
Tényleg ennyire nem esett le sokaknak hogy miről szól a cikk?
Nem arról van szó, hogy a nő nem valósíthatja meg önmagát mert a férfit kell szolgálnia...
Hanem arról van szó, hogy hogy hogyan működhet jól egy kapcsolat és hogyan lehet tartós!
Remélem érezni a különbséget!
Már hogyne valósíthatná meg magát a nő! Megteheti! Csak mindennek ára van! Nem kaphatja meg mindkettőt! Vagy ez, vagy az, lehet szabadon választani! Boldog, tartós párkapcsolat (boldog család) vagy karrier.
A kettő együtt sajnos nem fog menni kedves emancipuncimancik! Bármennyire a szupernő a divat aki mindenhol helyt tud állni! Nem fog összejönni!
Aki azt állítja hogy neki sikerült mindkettő, az valószínűleg nem látja a valóságot!
Hogy a férje boldogtalan, mert a feleségének nincs elég ideje rá (holott erre szüksége lenne, ilyen a férfi lelke)... Vagy elfogadja ezt az állapotot és beletörődik, leéli az életét úgy, hogy közben megalkuszik a sorsával, ám mivel nem boldog, nem tudja azt nyújtani a párjának azt amire annak szüksége lenne, vagy máshol keresi a boldogságot, futó kalandok formájában, a törődést és a szeretetet keresve...Na de nem erre vágyik még a karrierista nő sem..
Aki egy boldog, kiegyensúlyozott, a társát tenyerén hordó férfit szeretne, annak fel kell áldoznia a karrierjét cserébe a családjáért.
Mivel annak akinek ez fontos, mármint hogy ezt adja és kapja az már régen tudja a receptet, ez a cikk azoknak szólt, akik nem értik, hogy miért hullik szét a családjuk, miért csalja meg őket a férjük, pedig hát ők a szupernők, akik karrier mellett családot is "tartanak"...
Rengeteg a válás, rengeteg a párját megcsaló férfi, Joós csak az okot mondta el és a megoldást.
Mivel szabadok vagyunk, azt csinálunk amit akarunk, bár sokan mondhatják majd, hogy ők szóltak...
kedves Avvocatessa, te pedig döntsd el, hogy mit akarsz olvasni: A valóságot, vagy azt amit hallani szeretnél? ;) Mert nem mindegy!
Szép lassan zajlott le az átszocializálódás. Ma már alig vannak akik különbséget tudnak tenni az alázat, az alázás és az alázatos kifejezések között.
A többségnek a szolgálat szolgaságot jelent, ami ellen tiltakozni, harcolni kell. Annyira írtóznak a tűztől, hogy már a simogató kéz melegségétől is megrettennek és ellökik azt, mert biztosan van valami sötét és romdoló szándék az érintés mögött. Az énközpontúság odáig fajult, hogy már nem veszik észre a más-ban lévő szépséget, mert úgy vélik, minden ami más, az ellenük irányul. Eluralkodott az agresszív gyűlölködés, a másik lenyomása, miközben a boldogságért vívott harc, ha lehet még messzebbre tolta a boldogságot. Hogy mi okozhatna boldogságot, igazi boldogságot, arról nincs elképzelés, mert ahhoz ismerni kéne önmagukat és a másikat.
És annak, hogy e hamisra faragott önérzetességnek, ellenségességnek kellemetlen következményei vannak, azért csak és kizárólag a mások hibásak és felelősek.
Ha a kacsa nem tud úszni, a víz a hibás.
Utólag öszönöm a cikket.
1000 %-os bizonyosságot kaptam arról, amit már 6 éve tudok, hogy rossz úton jártam addig, amig ki nem léptem egy ilyen kapcsolatból.
És mivel ember vagyok, időnként hibázom és elbizonytalanodom, nekem pont ez kellett ahhoz, hogy még nagyobb lendülettel menjek tovább most már a számomra jó úton.
Kellett hozzá két nap :)
:)
Ötszáz forintért elolvashatod a teljes blogposztokat, ezeré' tán még kommentelhetsz is.
mert Adni Jó de Kapni még Jobb
A sok lájkoló, gondolom, majdnem mind nő lehet, talán azért van, mert már az anyatejjel szívjuk magunkba a patriarchális rendszer elveit. Magunkénak érezzük a hasonló megmondóemberek igazságait, mert mindig ezt hallottuk, akkor csakis igaz lehet. És különben is olyan szép rózsaszín jövőt vetít előre. Aztán jön az ébredés.
Ilyen társadalomban az újságírókra fokozottan nagy súly nehezedik, hogy mögé nézzenek az Embernek, akit épp példaképpé szándékoznak előléptetni, hát itt sajnos ez sem történt meg.
Joós úr sem a saját háza előtt seper: ezer éve az édesanyja tartja el és hosszú ideig egy társkereső oldalon tett szert jó nagy "népszerűségre" azzal, hogy nagyjából abból él, hogy idős hölgyeknek teszi a szépet.
De nem az a baj, ha valaki elszigetelten ostoboid.
Az sokkal nagyobb baj, ha gyanútlan emberek elé úgy tálaljuk, hogy ő a követendő példa.
Követelem, hogy a cikk írója mondjon le!!!
Bár alighanem a mi lustaságunkon már ez se változtat semmit, ugye?
Az pedig az én általános tapasztalatom, hogy ha egy férfi a társában az anyját kezdi el keresni, és azt várja el, hogy őt szolgálja, támogassa csak, és a felesége pedig "kielégíti" ezt az igényét, akkor egy idő után pontosan a férfi fordul el a nőtől, mert rájön, hogy ő sem ezt akarta! Ez saját tapasztalat és másoknál is ezt láttam!
Szerintem egy nőnek is nagyon fontos életfeladata, hogy ÖNMAGA legyen, és ne egy patriarchális rendszer kiszolgálója....
Elnezest, a lenyeg lemaradt.
http://www.youtube.com/watch?v=VxJK0kjMMMY
Igen, ha ez 4 evvel ezelott volt, akkor kell meg 4 ev kitarto, szorgalmas munka, munka utan es bizony a leendo ferj-feleseg kapcsolatot is figyelembe kell majd enni esetleg, hogy munka, csalad, tanulas es meg sokan masok akik igen is kellenek az elethez.
Azon gondolkodom, hogy fog ez sikerulni, ha negy evvel ezelott is problemas volt a helyzete az urnak? Jelenleg is nagyon kuzd.
Sajnos, amikor valaki valamit nem sziv az anyatejjel, akkor sokkal nehezebb dolga van az eletben. Dupla nehez, vagy haromszorosan olyan nehez visszamenni az alapokra es ujbol tanulni azokat.
Sok sikert kivanok ennek a fiatalembernek az eletben, mert sokat kell meg dolgoznia magan, elmeletein, hogy kialakulhasson eleteben olyanra, amilyenre szxeretne magat alakitani.
Egyetlen szo lenne a valaszom: szociologia.
"Próbáltuk megfogni, nem volt egyszerű..."
Maskepp kellett volna megfogni. Hiszen a no munkaja a ferfi, igaz? Errol van szo.
De rossz termeszetem miatt irok tobbet.
Hany nap van egy no eleteben, amikor halaszthatatlan tennivaloja van apuci hazaerkezesenek idejere?
Azutan hany alkalom van az eletben meg egeszen addig, amig ki nem pirkad es dolgozni kell megint menni apucinak, hogy a toltott penztarcat hazavigye anyucinak? A szorgalmas, dolgoz ferj termeszetesen nem tud munkajatol napi teendoket intezni sem. ( pl. bank)
Megoldani meglehetne a javaslatat ugy, hogy mindamellett, hogy feleseg van, legyen hazvezeto no is, takarito no is es nevelono, kertesz is a csalad szolgalataban.
Akkor minden idot apucival lehet tolteni, aki munka utan esetleg faradtan, rosszkedvuen, tele gondokkal erkezik meg es aznap meg a mez is keseru neki. Mert a munkahelyen sem angyalok vannak.
Aztan legyenek nagyszulok, jo testverk, jo baratok, jo rokonok es jo szomszedok meg mindemellett. A siker, amit szeretne egy no es ferfi kapcsolataban, biztos kenne, sot kamatostol meg is terulne.
365nap/ev, ugye errol van szo, ha jol olvastam.
Ha jol olvastam, akkor mar ez megy elmeletben.
http://www.youtube.com/watch?v=YW_yCE73g8 E#t=410
Az elmelet es a gyakorlat kozott van egy kulonbseg, a neve : ORIASI
Ivan Iljics halala c.konyv az unalmassag aldozatarol szol, aki eszre sem vette egesz eleteben ezt.Sem.
Szoval, elni az eletben szociologiai alapok hianyaval eleg kiiiiinkeserves draga uram!
A nők hosszú utat tettek meg a "fakanáltól" az egyetemekig. (Én is diplomás nő vagyok.) Azt gondolom, hogy ezt a hosszú utat elkezdhetnék megtenni a férfiak is: a társadalmi szerepvállalástól a családi - részleges - szerepvállalásig. Az elsőhöz a tudás bővítése, a másodikhoz a bűszkeség leépítése kell. Nem kevésbé nehéz feladat!
Természetesen ezzel egy időben a gyereknevelés is szükségképpen átalakulna. A gyerekre az anya és az apa is vigyázna. Ami miért is lenne baj? Ma a gyerekeinket lekszikális tudás megszerzésével akarjuk oktatni... Kell a lekszikális oktatás, nem vitatom. De kell a tapasztalatszerzés apró, lekszikálisan taníthatatlan, mégis az élethez oly fontos benyomáshalmaza, amit a gyermek megszerezhetne történetesen a szakmáját művelő és felügyeletét ellátó szülőtől is. És miért is férfiatlan a gyermekét tanítva-féltve-odafigyelve nevelő férfi? Vagy miért is férfiatlan a gasztronómiai ambíció? Vagy miért is nőietlen a gyermekét nevelő, ugyanakkor a szakmája tapasztalataival gazdagodott, immár önállóbb, alkotó nő?
Véleményem szerint ahelyett, hogy visszavágynánk egy rég letűnt kor szerepköreit, keressük inkább az egyensúlyt, a szintézist!
(Köszönöm, hogy végigolvastátok a véleményem.)
Szánalmas maga a blog is, akár a szerzője.
Milyen blog az manapság, ahol hozzászólni sem lehet a blogbejegyzésekhez? Látszik, hogy retteg a visszajelzésektől.
Az viszont elgondolkodtató, hogy valóban több ezer olvasó lájkolta a cikket... (!?)
Ténleg ennyire beteg társadalomban élnénk? Valóban tetszett ez az embereknek?
Vagy csak fizetnek valakit, hogy napi 8 órában nyomja a lájk gombot? (Nem lepődnék meg azon, ha ténleg így lenne)
A feminizmust én is elutasítom, de nem az ideák világában élek. A legtöbb korombeli férfi, pláne, ha az átlagnál jobb egzisztenciával rendelkezik, sajnálja megosztani a "javait" mással. Akkor is, ha azok a személyek a felesége (élettársa) és a saját gyermekei! És az is általános, hogy még bölcsis, vagy ovis a közös gyerek, amikor az apuka lelécel. És minimálbérre (vagy még arra sem) jelenteti be magát, hogy ne tudjanak tőle gyerektartást vonni...
Erre az érzelmi és egzisztenciális bizonytalanságra melyik nő teszi fel szívesen az életét? Mikor amúgy is áll mindenkinek a zászló, hogy a munkahelyét is elveszti...
Szerintem a régebbi korokban is azok a házasságok működtek jól, ahol a férfi és a nő kölcsönösen tisztelte és támogatta egymást, a munkamegosztás sem volt aránytalan.
Kissé túl nagy, hatalmas az úr egója.
Még a blog cime is ez : ÉN VAGYOK....
Talán itt kellene keresnie a problémája okát.
Nem birtam ki, hogy ne reagáljak.
(nincs ideillő szmájli)
de röhögök nagyon. Rajtad.
A "választ" olvastátok?
http://envagyok.info/megkovezve/
Mivel Gerle Év nősoviniszta blogger nyilvános fellázadt a fenti cikk ellene egy facebook bejegyzésében hangot adva tiltakozásának, fontosnak érzem itt is megosztani a feminizmusnak álcázott nősovinizmusról szóló megfigyeléseimet, tapasztalataimat, röviden, egy legalább egy konkrét momentumra kitérve (arra, hogy Gerle Éva és internetbetyár társai lejárató hadjáratot indítottak ellenem és Kozma Szilárd ellen, mint "emberellenes" eszméket hirdető asztrológus pár ellene. Amiért nem vetettük el teljesen a tradicionális szerepeket és rávilágítunk a férfi-irigylő, férfi-elnyomó nőtípusokra.
Szingli férfi megmondja a tutit a jó házasságról.
39 évesen egyedül már megvilágosodott, és mindent tud.