Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Joós István: ,,a nő munkája a férfi"
Létrehozva: 2013. december 26. 08:49
Mi a nő igazi feladata, és mi a férfié? Hogyan lehetnének boldogabbak a párok, és hogyan kerülhetnének végre helyükre a szerepek? Joós István tanácsadónak, a Nyitott Akadémia előadójának véleménye elsőre provokatív és megosztó. Próbáltuk megfogni, nem volt egyszerű...
Nők Lapja Café: A nő munkája a férfi?
Nők Lapja Café: A nő munkája a férfi?
Nagyon jol erthetoen leirtad, szerintem cikket is iirhatnal, szinvonalasabb mar most ezen irasod,mint az alap cikk!!!
Boldog Uj Evet Neked is meg minden Forumozonak!
Hmm, érdekes interjú, bennem kettős gondolatokat ébreszt ...
Egyrészt értem, hogy ez miért kényes és érzékeny téma (engem is "eltalált"), másrészt azt is értem, mit is akart mondani igazából, mi van a sorok mögött. Az más kérdés, hogy jelenleg ez nehezen kivitelezhető, sok akadálya van, nem is megyek bele részletesen.
Az jutott az eszembe, hogy régen olvastam egy cikket (talán épp a Nők Lapjában?) erről a témáról, és volt benne egy kiváló gondolat, megragadt bennem, ami szerintem érzékelteti a probléma gyökerét. Nem tudom szó szerint, de az a lényege, hogy a nőknek nem azt kellett volna elérniük, hogy ugyanazt tehessék, mint a férfiak, vagyis nem ettől egyenrangúak, hanem az úgynevezett "női" tevékenységeket kellene egyenértékűnek tekinteni a munkába járással-pénzkereséssel.
Most ezzel nem azt mondom, hogy baj, vagy "nem nőies", ha egy nőnek hivatása, szakmája van, amit szeret csinálni (én is ezt teszem).
De ebben tényleg van valami, még most is: azt tapasztalom, hogy a "csak háztartásbeli" nőket a többség most is lenézi (nők is!), az ő tevékenységüket nem tekintik olyan értékesnek, mintha valakinek munkahelye van. Munkának sem tekintik, pedig nagyonis az, és nagyonis fontos.
Szerintem alapvetően ebből lett elegük a nőknek, mert amit ők otthon tettek, azt kutyába sem vették. Megkaptak, és most is megkapnak olyan dolgokat, hogy "te csak egy kakaókevergető vagy" meg ilyesmi. Pedig ez a háttér nagyon-nagyon fontos egy családnak, a gyerekeknek, a közösségnek.
És megint nem azt akarom mondani, hogy minden nőnek ezt kéne tennie, mert alapvetően abban nem hiszek, hogy a nem eleve determinálja, hogy valaki mit tehet, meg mit nem, és hiszek az egyéni szabadságban, szabad döntésekben, csak szerintem innen indulnak a problémák.
És ez meg az uralkodó közgazdasági szemlélet, gazdasági rendszer miatt van, ami mindent pénzben mér, minden annyit ér, amennyi pénzt érte adnak, no, és a házimunkáért, gyereknevelésért ugye nem jár pénz ...
Szóval szerintem ez a szemlélet torzítja a dolgokat.
(Az is nehezíti, hogy annyira szétszakítjuk magunkat, részekre, hogy a munkának, meg a magánéletnek élesen el kell különülnie, előbbiben a legtöbbször nem lehet kiteljesedni, meg önmagamnak lenni, hanem egy muszáj, egy kényszer lesz belőle. Ez meg stressz és feszültség, mindenkinek, nőnek, férfinak egyaránt ... )
Ha egy nő most a háztartásbeliséget választja, a többség kissé lenézi (nem végez "termelő, GDP-növelő, értékes" munkát, miből lesz nyugdíja, el kell tartani, stb.), mindenféle visszaéléseknek és kiszolgáltatottságnak ad terepet. No, ez a baj, ennek kéne változnia ...
(Kicsit más, de azt sem értettem, hogyan tekintik sokan szinonímának az "egyenjogúság" és az "egyformaság" szavakat ... persze, hogy nő és férfi nem lesz egyforma, de egyenjogú és egyenértékű az igen!)
Remélem, nem voltam félreérthető. :-)
És Boldog Új Évet mindenkinek. :-)
Érdekes volt olvasni a hozzászólásokat. Pár gondolat, ami felmerült bennem:
- Nekem tetszik az író hozzáállása
- attól, hogy neki még bukta, de jót mond követendőnek tartom magam részére. (sokan vannak úgy, hogy egy lúzer ne mondja már meg nekem, hogy hogy csináljam és ehhez akkor is ragaszkodnak, ha jót mond. Ha jót mond, akkor miért ne...)
- ahogy látom, az emberek nem azt olvassák, amit az író írni akart, hanem azt, ahogy ők tapasztalták. Ez meg szerintem nagy gáz.
Nem kell visszamenni a feudalizmusba, nem arról szól a riport.
Számomra azt jelentette, hogy a nőnek hatalmas lelke van, ami nélkül a mellette lévő férfi nem csak szaladgál, hanem repülni is tud.
Ma ezzel az a gond, hogy:
- a nők azt hiszik, hogy ebben a szerepben csicskának kell lenniük, csak a férfi.
Szeretném megkérdezni, hogy ha egy férfi tényleg férfivé válik, akkor:
- nem azt nézi, hogy a nőnek a lehető legjobb legyen?
- 12 órákat dolgozik, meg kurvázik, mert otthon a nő úgyis mindent a segge alá tesz?
stb.
Tapasztalatom szerint - ez saját, de én ezt láttam, hogy azok a nők akarnak mindenképpen világot megváltani munkában, akik egy kisfiút tartanak el.
S igen, ma szerintem egyre kevesebb nő van és egyre több pótanyuci, aki kisfiút vesz el.
A megoldás az, hogy legyél férif és legyél nő, mert ilyenkor olyan társat kapsz, akivel nem társfüggősében kell ki és leélni a saját lelki betegségedet.
Nem akarok senkit megbántani, de látatlanban nekem olyan érzésem van, hogy itt a legtöbb ember sajnos ilyen kapcsolatot tapasztalt meg a szüleinél és a saját életében.
Ők lesznek azok, akik a Társas játék sorozat 34. évadját is örömmel követik vágyakozva arra, hogy egyszer talán...
S végül a cikk nem arról szólt, hogy a férfi uralkodik, hanem ha találkozik két ember, akinek a célja közös, akkor hogy tudják az 1+1-et 4,5,6-ra felemelni!
Nagy csoda ez, akinek van füle, hallja, hogy mi van a sorok között!
"A szegényebb rétegek aszonyainak mi jót hozott a változás? Hogy mindamellett mehet dolgozni is, amit régen kellett csinálnia? "
Pont a szegényebb réteg asszonyainak hozott jót a változás.
Mert ők voltak azok, akik kiszolgálták a gazdagabb réteg asszonyait, hogy azoknak ne kelljen dolgozniuk. Otthon sem. Szerinted kikből kerültek ki az illető kor szobalányai, szakácsnői, házvezetőnői, nevelőnői?
Aki azon síránkozik, hogy a régi korok asszonyai nem dolgoztak, sosem a cselédség szempontjából nézik a régi időket.
Az asszonyok mindig dolgoztak. Ők voltak a varrónők, a mosónők, a szobalányok, a dadák. Nagyon vékony volt az a réteg, ahol a nőnek nem kellett dolgoznia pénzért. Csak mindig az alja munka volt az övék.Mert nem képezhették magukat, hogy jobban fizető munkát végezhessenek.
Értem én a cikk lényegét: a férfi életképtelen a nő nélkül.
Ennyi.
Én a magam részéről ami fontos volt, leírtam. Sajnálom, ha bárki is úgy értelmezett engem, hogy kényszeríteni akarnék bárkit is bármire. Én dolgozom együtt nőkkel. Vannak erősségeik, vannak gyengéik (miként a férfiaknak is), de elfogadom őket annak, amik.
Továbbra is vallom (ami a cikk egyik mondanivalója), az emancipációnak nevezett elférfiasodás (kontra férfiak nőiesedése), a férfiak területére betörés, az új fajta élet felvállalása hozott jobb anyagi helyzetet, de nem hozott nagyobb boldogságot. Nem lett több a szeretet, a melegség, az összetartás, az együttműködés, sőt. Ez van, ezzel kell együttélni. A cikkben említett visszarendezéssel nem értek egyett, de - mindenféle szenvedések árán - majd csak lesz valahogy.
Boldog, békés, szeretetben gazdag Újévet mindenkinek.
Nem minden nő Héra típus, és nem minden férfi Zeusz. Nem csoda, hogy JI még egyedül van, kevés nőből válogathat. :)
Amúgy valóban a nő feladata a férfi, bizonyos életszakaszban, utána meg a férfié a nő. Kölcsönösség a lényeg, egyenrangú, külön is életképes egyedek egymást támogató, szerető viszonya. Akinek van ilyen, nem érdekli más hogyan (nem) tudja ezt megteremteni, vagy mi a véleménye. :)
Szerinted ennyire sok a hulye ember? En nem hinnem. Es magadat hova sorolod? mert en nem tartozom kozejuk. A legtobb embernek megvan a magahoz valo esze, meg az egyszeru parasztbacsiknak is van jozan paraszti eszuk. Mindenki ugy el, ahogy akar vagy tud. Nem hinnem, hogy valaki szandekosan akarna maganak rosszat, es a legtobb embernek ne lenne magahoz valo esze. Itt ertem ember alatt a ferfit es not en is.
Tudod te, mi az aboldogsag? a megelegedettseg. Hogy valaki ne tudna, mi neki a jo, mitol doglik a legy? na ne mar.
Megall az eszem, a ferfi teremti a lakhelyet? Az az ove? Akkor persze nem, ha takaritani kell. A no teremti a csaladot? Csalad a papa mama gyerekek. A no egyedul csinal gyereket? Jol tanul es kiegyensulyozott a gyerek, ha mindket szulojet olyannak latja, peldakepnek. Pontosan lehet mindenkinek elkepzelese, es abban egyetertek veled, hogy vannak, akinek iszonyatos elkepzeleseik vannak, na nem a sajat maguk, hanem a mas eletenek megszabasarol. Probalja meg egyetlen pasi is az o soviniszta elkepzeleset ramsozni, biztos arrol koldul. Soha tobbe nem leszek szolgaja, kiszolgaloja egy pasinak sem. az az ido reg lejart.
Ha azt akarod mondani, ugy vallaljuk egy uj elet letrehozasat, tehat a gyermeket, hogy nincs ismeretunk rola, en az anyja szep sorban mindent megtanultam. ha a mostanaban divatos "parom" azaz pasimrol beszelnel, szep sorjaban ot is megtanultam, es a vegen ugy dontottem, hogy koszonom szepen nem kerek. Ugye, mogotte alltam, mindent neki, o a ferfi, majd o gondoskodik rolam meg a gyerekrol. Neki nyelvvizsga, meg en marha tanitottam ot, kocsivezetes neki, nekem semmi, meg ruha meg fodrasz sem, o meg vette maganak a luxuscikkeket. En mit kaptam? en is megkaptam a magam pofan vagasat, pici gyermekem meg a szajbavagast tole. Mert enni tanult eloszor szegeny kisbaba, eloszor ult velunk enni asztalhoz, es mivel csamcsogni mert, az edesapuka szajon vagta visszakezbol,aztan viszult o, csamcsogni. A vegen mindent de mindent en inteztem a csaladnak, ha valamire megkertem, felhaborodott, hogy o menjen, o csinalja? Nem allt ki semmibol, csak veszekedett, kritizalt, ha valami neki nem tetszett, mondom,amit mindent en csinaltam. O csupan eljart dolgozni, emellett en is. Mit kaptam cserebe? egy fraszt.
Druva hasonlat lesz amit most mondok, de szerintem nagyon találó.
Amikor a rabszolgaság véget ért, az addig rabszolga sorban elő népek is kétségbe estek, hogy most mi lesz velük. Hirtelen nem tudtak mit kezdeni a rájuk szabadult egyenlőséggel és szabadsággal.
Szerencsére az idő mindent megoldott, feltalálták magukat a világban és ma már senki nem sírja vissza a rabszolgaságot.
Valószínű a nők nagy része még félve tekint a hiretelen jött szabadságra és egyenlőségre. Az ember fél attól ami új. A nő is, a férfi is.
Manapság a nők számára több a lehetőség, de több a megoldandó feladat is, nagyobb a felelőség. Van aki ettől megijed és rohanna vissza a múltba.
Szerencsére a Nyugat-európai országokban már látni a pozitív változást. De Kelet-Európában még várni kell pár évet.
Addig is az ilyen női magazinok fordíthatnák az idejüket arra, hogy használható tanácsokat, cikkeket írjanak. Ahelyett, hogy ősrégi, megbukott, társadalmi modellkről próbálják bizonygatni, hogy milyen jó is volt az. S ha a tisztelt szerkesztőség ezt nem így gondolja, akkor lehet vissza vonulni a konyhába, s az újságírást a férfiakra hagyni inkább.
A sportoló-edző hasonlat több szempontból is sántit. Ugyanugy ahogy a cikk is.
Az edző szerepe valóban nem feltétlenül alárendelt.
Viszont:
1. Edző eleve abból lesz aki már sikeres és tapasztalt versenyző volt valamikor.
2. Az edző általában akkor lesz edző, amikor fizikai okok miatt (életkor, sérülések stb.) már nem versenyezhet. Senki nem 18-20 évesen edző egy mondjuk 40-50 éves élsportóló mellett, hanem fordítva.
Tehát szerintem szülő-gyerek, tanár-diák kapcsolatot lehet hasonlítani egy edző-sportoló kapcsolatához.
De párkapcsolatot, házaságot semmiképp.
Legtöbb esetben (nagy valószínűséggel) a nőnek nincs meg a tapasztalata, hogy a férfi tanácsadója legyen ugymond.
Vagy tegyük fel megvan, de akkor ő is inkább versenybe áll és nem edzősködik. Valószínű, nem csak az egyénnek, de a társadalomnak is veszteség lenne, ha ez az illető nő, a háttérbe vonulna és (csak) tanácsokat osztogatna.
Nem tudhatom mások hogy vannak ezzel, de én személy szerint, inkább versenyezni szeretek. És nyerni :D
Persze mindamellet tudok főzni is, de attól még a világ egyik legunalmasabb tevékenységének tartom, s kerülöm is minden egyéb házimunkéval együtt.
És ha ténleg minden férfinak egy háziasszony-tanácsadó-támogató partner az ideálja, akkor inkább sose megyek majd férjhez.
Nem itélem el azt a nőt aki háziasszony, sőt tisztelettem, hogy ilyen jellegű munkát képes elvégezni. Én ezt nem tudnám és nem is akarnám. Gyereket és gyereknevelést azt igen, de az már egy külön téma.
A másik megjegyzésem az lenne, hogy a rengeteg sok válást sem kéne feltétlenül (csak) negatívumként felfogni. Mi olyan szörnyű abban, hogy a mai világban sokan kilépnek egy nem működő kapcsolatból vagy házasságból? Minthogy tovább szenvedjenek és próbálják menteni a menthetetlent, inkább új eselyt adnak maguknak. Míg pár száz évvel ezelőtt egy rossz kapcsolat csak akkor érhetett véget ha egyik vagy másik meghalt.
A szegényebb rétegek aszonyainak mi jót hozott a változás? Hogy mindamellett mehet dolgozni is, amit régen kellett csinálnia?
Nem dolgoztak régen??
A városokban is dolgoztak, elmentek cselédnek vagy gyárakba, gyesen, táppénzen persze egyáltalán nem lehettek. Otthon meg az férjük ugráltatta őket.Ezt sírod vissza? Ezt ma már nem vagy köteles elviselni.
Vidéken meg a földeken dolgozhattak. Épp a jobbmóduak engedhették meg maguknak régen is, hogy otthon maradjanak.
Nézd, akinek nem tetszik az új rendszer az barkácsoljon egy idögépet, üljön bele aztán tolasson vissza úgy 100-150 évet vagy mégtöbbet. Aztán élje világát a múltban, ha már annyira nosztalgiázik. A Joós féle hímsoviniszták legalább 100 évvel vetnék vissza a feminizmust ha tehetnék (és ha hagynánk). Sok nö is ilyen, mondván hogy a nagymamájának milyen jó élete volt a nagypapája mellet annakidején. De sok ember nagymamájának meg nem!
Egyébként itt nem csak Magyaro.-ról van szó és a magyar nökröl, kérlek terjeszd ki ezt a témát az egész világra. Meglátom mennyire szeretnél te nö lenni Indiában, Afganisztánban vagy Nigériában ahol nem is lehet kérdés hogy melyik nem vesse alá magát a másik akaratának. Na, ugye, így mindjárt más a kép? Ha olyan országokban élnél, fél karodat adnád az emancipációért.
nők_apja: Nem igaz, hogy nem látod - itt nem arról van szó, hogy nincs szükség a férfira, hanem arra, hogy megváltozott a világ, és a hagyományos családmodell nem működik.
Sok férfi meg szűköl, és verné az asztalt, hogy de bezzeg a nagyapáméknál másképp volt. Tessék egy kicsit világot látni, és megnézni, máshol hogyan csinálják.
Módszeres agymosás. Alacsony a születésszám, sok a válás. Boldogtalanok az emberek. Keressünk bűnbakot - megvan, a független egzisztenciát kialakítani képes nő. Kenjünk rá mindent.
A múltkori tyúk kutatott, és kikotorta, hogy a nő hiába dolgozik ám teljes időben, a munkaidejének csak 4 óráját tölti hasznosan, a többiben a bevásárlását és a gyerek ügyeit intézi, míg szegény férfi bezzeg szorgalmasan güzül, erre az idióta felesége még otthon is elvárja, h segítsen.
Ez a szerencsétlen meg jó dolognak tartja, ha egy nőnek hivatása van, de persze az első a férfi, a hivatása meg max a hobbija (hát köszi).
Nem tudom, ezek az emberek nem hallottak még a nálunk fejlettebb kultúrájú országokról, ahol a munkamegosztás és az emancipáció magasabb szinten áll, és láss csodát, a születésszám magasabb, mint itthon, és saját tapasztalat, h az emberek is boldogabbak. Meg az is, hogy a normális, segítőkész férfiak férfiassága picit sem csorbul attól, hogy nem várják el, h kiszolgálják őket. Sőt, az önállóságuk kifejezetten vonzó.
A nők meg nem kevésbé nőiesek attól, hogy megszokták, lehet véleményük, saját hivtásuk, és irányíthatják az életüket.
Egyébként csak egy kérdés: mennyire boldog és kiegyensúlyozott az a kapcsolat, ahol a férj éjt nappallá téve a vállalkozásában dolgozik és pénzt keres, és otthon rendszerint hullafáradt ahhoz, hogy a gyerekeivel vagy a feleségével bármiféle közös tevékenységben részt vegyen, legyen az munka v. kikapcsolódás? Milyen apaképük van így a gyerekeknek?
Jajajaja...
Nem mindegy, hogy biztos anyagi bázissal a háta mögött valósítja meg valaki önmagát, és arra ér rá, amire rá akar érni, és így emancipált, vagy pénz és idő nélkül emancipált, de minek? hogy még vagy 2-3 puttonnyal többet rakhasson rá a társadalom, mint amit nem emancipáltan kéne hordoznia? A szegényebb rétegek aszonyainak mi jót hozott a változás? Hogy mindamellett mehet dolgozni is, amit régen kellett csinálnia?
Elméletileg minden szavad ül. Gyakorlatilag valódi lehetőségek nélkül szart sem ér az emancipációval kivívott egyenlőségek nagy része.
És mi is a valódi emancipáció a te értelmezésedben?
Mi köze az emancipációnak közgazdasági fogalmakhoz?
Majd csak megtanulják a férfiak is az edzést:-)))
A nők közül már igen sokan jók versenyzésben IS.
Papuskám:-))
Én is ezen mosolygok!
39 éves korában még nincs családja, de emberi kapcsolatokban tanácsadó. Ahogy elolvastam elképzeléseit, szerintem jó darabig még egyedül lesz.
Elméletének egyik fontos állítása ez:
"Egy férfi, akiben hisz a felesége, nagyságrendekkel többet keres, mint a kettőjük fizetése, a közös ügy szinte legyőzhetetlenné teszi."
Ilyen típusú szövegeket Amway-előadáson lehet hallani...
"kilép például a multitól, és kőkeményen elkezdi megvalósítani az álmát, és megcsinálja azt a kávézót, boltot, saját céget alapít, vagy bármit"
Aha, és az addigi szolid, kiszámítható életből netán lesz egy adósságspirál, ami elviszi a fedelet is a fejük fölül. Vagy a kőkemény megvalósítás közben infarktust kap.
Mindez amit leírtál az a te egyéni vagy családi, plussz anyagi problémád, és semmi köze az emancipációhoz, annál inkább a jelenlegi magyar gazdasági helyzethez (taposómalom) Ha nem lenne emancipáció, valószínüleg ugyanennyit dolgoznál, ugyanúgy mennél bevásárolni három szatyorral plussz kisgyerekkel, ugyanúgy fellöknének a busznál stb...viszont nem szavazhatnál (lehet most sem teszed, de a lehetöséged megvan) nem tanulhatnál tovább (minek a parasztnak a csokoládé?) ha a férjed üt/ver/megaláz akkor beletörödve szönyeg alá söpörnéd, etcetera...
Nem veszed észre hogy mindaz amin te átmentél leginkább az emancipáció hiányát tükrözi Magyarországon?
Nem azt mondom hogy abszolúte nincs emancipáció, de még igencsak van mit behozni ezen a téren.
Ha téged mint ivarérett de gyermektelen nöt nem alkalmaztak, gyerekkel meg MÁR nem alkalmaztak, ha nem engedhetted meg magadnak anyagilag hogy 3 évig otthon maradj GYES-en, ez számomra mind éppenséggel hogy az emancipáció hiányát jelzi.
Hát... nem tudom:))) én számtalan alkalommal kívántam a pokolba az első nőt, akinek megfordult a fejében a emancipancicijjó', különös tekintettel az olyan alkalmakra, amikor egyik kezemen drága gyermekem, a másikon 3 szatyor lógott, plusz a fülemen is, és fellöktek a busznál, és szigorlatoztam, miközben a fiam a Pál utcai fiúkkal nyaggatott, hogy nem emlékszik, ki volt a, mi volt a.... éssss persze, másnapra kell, nincs idő újraolvasnia a regényt, és te anya, 1 óra alatt is... Olyankor is elegem volt, amikor arra való tekintettel a kutyának sem kellettem a munkaerőpiacon, amikor még nem volt gyerekem, mertúgyiszülnifog, amikor volt gyerekem, mégkicsimindigtáppénzenlesz, szóval buli volt a legszebb éveimet a munakerőpiac, munkahely és gyereknevelés között elvegetálni, közben tanulni, mert amíg élünk, tanulni kell, csak nem mindegy, hogy "papírért", muszájból, vagy a magunk támasztotta elvárás miatt, kényelmes tempóban.
Persze, amíg 2 keresős a családmodell Magyarországon, és nincs jelentős tőke a házaspárok mögött, addig taposómalom, taposómalom, taposómalom...
A véleményem csak 1 vélemény. Úgy adtam, hogy ezen kívül egy hozzászólást sem olvastam, és ennek a Joósnak a cikkét sem...
Ejnyebejnye, vigyázz! Ne lengesd te is a vörös posztót mert még netalántán úgy jársz mint Joós István.
Szerintem Joós úr most durcizik egy sort, meg a fejét veri a falba az ökörsége miatt, aztán lehet kivonul a pusztába egy évre nomádnak míg lecsillapszik a szarvihar amit felkavart.
Te is hasonló hülyeségeket írsz. A férfi nem versenyzö, de ha mégis annak tekinti magát valamiféle bizarr elmélet alapján, akkor legyenek az edzöi a szülei amíg felnevelik. Utána meg eddze saját magát.
Nem tetszik hogy a nök kb 100 éve pattognak a jogaik miatt? Elötte többezer évig meg a férfi üvöltözött parancsokat. Ha nem tetszik az új rendszer, ki lehet vonulni a pusztába nomádkodni.