Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Politikai gumiszoba! Politikai gumiszoba! Politikai gumiszoba
Kedves Fórumozók!
Felhívjuk figyelmeteket, hogy a politikai topikokat csak a jogszabályokban kötelezően előírt mértékben moderáljuk, ezért itt fokozott a személyeskedés, vita, anyázás veszélye. Aki ezekbe a topikokba ír, illetve ezeket olvassa, készüljön fel lelkileg, és húzzon vastag bőrt a várható virtuális pofonok ellen, mert a moderátorok itt NEM törlik a bántó hangvételű hozzászólásokat, ha azok nem sértenek személyiségi jogokat, vagy egyéb jogi előírásokat.
A moderálással kapcsolatos további részletek a Felhasználási Feltételekben (http://www.nlcafe.hu/felhasznalasi) olvashatók.
Üdv: a moderátorok
Felhívjuk figyelmeteket, hogy a politikai topikokat csak a jogszabályokban kötelezően előírt mértékben moderáljuk, ezért itt fokozott a személyeskedés, vita, anyázás veszélye. Aki ezekbe a topikokba ír, illetve ezeket olvassa, készüljön fel lelkileg, és húzzon vastag bőrt a várható virtuális pofonok ellen, mert a moderátorok itt NEM törlik a bántó hangvételű hozzászólásokat, ha azok nem sértenek személyiségi jogokat, vagy egyéb jogi előírásokat.
A moderálással kapcsolatos további részletek a Felhasználási Feltételekben (http://www.nlcafe.hu/felhasznalasi) olvashatók.
Üdv: a moderátorok
Politika, vallás, tudomány
Torolt_felhasznalo_407541
Létrehozva: 2018. december 30. 19:25
Mi az élet értelme?
Vajon tudunk erre válaszolni? Ha igen, milyen kapcsolat van a válasz, a politika, a vallás, és a tudomány között? Egy értelem szolgálatában állnak, vagy csak az emberi kapzsiság és hatalomvágy eszközei?
A napi politika vonzásköréből kilépve - de azt nem szabályszerűen kizárva - ehhez hasonló kérdésekről szeretnék itt beszélgetni, már ha rajtam kívül mást is érdekel a kevésbé gyakorlatias, elméleti megközelítése e meglehetősen tág témának.
A Facebook az emberiség egyik legnagyobb átverése és mint az átverések általában az is kellően hatékony. Magába szippantja az embereket és ott is tartja. Kevesen vannak, akik nem dőlnek be ennek az átverésnek de hogy ne legyek igazságtalan vannak hasznos elemei is. Ezen elemek persze önálló alkalmazásokban is működőképesek lennének, de ott is működik a "pláza szindróma": mindent egy helyen, vonzó külsőségek között.
Hihetetlen, de az Internet alkalmazásainak algoritmusai sokkal jobban ismernek minket, mint a hozzánk legközelebb álló ember. Ezt tudományosan bebizonyították, és - ebből kifolyólag - nem kevésbé hihetetlen - de tényként kezelt - dolog, hogy ezen algoritmusok a személyünkhöz sokkal jobban illő, sokkal megalapozottabb helyre tennék az "X"-et egy parlamenti választáson, mint ahová tesszük. A Facebook nem keveset tesz hozzá ehhez, persze nélküle is nyitott könyv lett az életünk.
Ez is egy jó kérdés.
A tisztesség szerintem kettős dolog. Lehet valaki tetteiben, cselekedeteiben, illetve szándékaiban tisztességes, vagy tisztességtelen. Számomra a szándék mindig előbbre való volt a tetteknél. Megbánthatok, megkárosíthatok valakit átró szándékkal, szándékosság nélkül, vagy jószándéktól vezérelve. Egy politikust addig tartok tisztességesnek, amíg elhiszem róla, hogy a tetteit jószándék vezérli. (Természetesen az én másról kialakult véleményem csak egy vélemény, és a tisztesség kérdését válaszolja meg.) Hisz valamiben, ami hite szerint a társadalom javát szolgálja, és ezen szándéktól vezérelve cselekszik. Nem vagyunk tévedhetetlenek ezért a jószándék kárt is okozhat, de mellette az ember integritása mégis megmarad. A tisztesség ott ér véget, az integritás ott sérül, ahol a felismerés elkezdődik, és nem vált ki más irányú cselekedetet. Röviden összefoglalva a hazugság önmagában nem feltétlenül jár együtt a tisztességtelenséggel.
Ezt sokáig lehetne boncolgatni, de a lényeget talán érzékeltettem. Én így gondolom.
Jó kérdés! Elgondolkodom rajta.
Köszönöm a kiegészítéseket, szinte teljesen egyetértek velük. Amivel részben nem, arról sem tudnék nagy meggyőződéssel vitát nyitni. A leginkább tetsző mondatok az etaloniságról, és valós lényünk gondolat-függetlenségéről szóltak. A gondolat nem képes egy ember valós lényét megfogalmazni, mert nem tudja függetleníteni magát az egótól. A gondolat az ego visszhangja, ami soha nem írhat le mást, csak az azt megteremtő egót. Persze azt kizárólag közvetetten és rejtetten.
KORÁBBAN, évekkel ezelőtt egyébként itt nyüzsgés volt, 2-3 ezren lógtak a fórumon folyamatosan.
ÁLLÍTÓLAG a Facebookra mentek át sokan, s azért a pangás itt.
EZ is egy kérdés:
MIÉRT inkább ott, mint itt?
AZ is nlc, ez is nlc, itt még egyszerűbb is a fórumozás, szabadon lehet topikot nyitni, bizonyos korlátok között hozzászólni, nem csak az ott megjelenő témákhoz, írásokhoz.
Hm....?
AMÚGY meg ezt úgy írtad, mintha egy bányába kellett volna menned dolgozni!
NO, nem a Gyurcsány-párt bányáiba persze!
"Fórumtársunk szavai késztettek gondolkodásra,"
NAHÁT nahát és hm....?
A TOKINDÍTÓ hozzászóláshoz egy gondolat:
MÁR régóta mondom, a politikában nem kell - fölösleges, mert nincs - a tisztességet keresni, mindig csak az a kérdés, ki, melyik fél a kevésbé tisztességtelen!
DE!
EKKOR viszont felmerül a kérdés, lehet-e tisztességes ember egy politikus?
VAGY, KI itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel a tisztességet illetően!
Hm....?
JUT eszembe!
MI a tudás, és mi az ismeret?
SOK mindenben egyetértek az általad leírtakkal, vannak azonban témák, melyekhez kiegészítést írok.
ÚGY vélem,
ALAPVETŐEN meghatározza egy ember milyenségét, gondolkodását, tetteit az, hogyan gondolkodik az életről.
AZ az ember, aki úgy hiszi, csak ez az itt és most létezik számára, nyilván másképpen él, cselekszik, mint az, aki úgy gondolja, hogy FOLYAMAT része ez , jelenlegi életszakasz.
EBBŐL - szerintem - az is következik, hogy életünk ezen szakaszának vannak eseményei, történései, melyek el-, kikerülhetetlenek, éppen egyes korábbi tettek következményeiként.
SAJNÁLATOSAN az emberek zöme etalonnak hiszi önmagát.
AZ egyén felelőssége összetett, nem választható szét az önmagunk, másokért, társadalomért való felelősség egymástól.
AZ azonban egyáltalán nem biztos, hogy mi most, itt el tudjuk dönteni, mi a helyes döntés, úgy zusammen!
AZT szoktam mondani, az, hogy valaki milyen ember, totálisan független attól, hogy te, én mit gondolsz, gondolok az illetőről.
Magam is említek egy szösszenetet, mozzanatot az életemből a leszokással kapcsolatosan, bár másképpen, mint te.
ELÉG erős dohányos voltam. Mígnem az egyik este még szívtam a cigarettát, - láncdohányos nem voltam, de a napi egy doboz elment - a következő reggeltől pedig már rá sem gyújtottam.
A MAI napig így van, több, mint tizenöt éve, és eszembe sem jut, hogy rá kéne gyújtani, akkor sem, ha úgy füstölnek körülöttem, mint egy gőzmozdony.
AZOK, akik csak ímmel-ámmal mondogatják, hogy le kéne szokni, majd ekkortől, azoknak a szándéka nem komoly, az elhatározás sem ért meg bennük, nem is akarnak leszokni.
MOST ennyi, idonként benézek, oszt figyelmesen olvasom a hozzászólásaidat, ha lesznek.
S MIÉRT ne lennének, ha megnyitottad eme topikot?
NEMDEBÁR?
Hm....?
NO, akkor még egyszer.
Válaszoltam erre hosszasan, de mikor elküldtem, kérte a bejelentkezésemet, - holott bejelentkeztem korábban - és eltűnt a hozzászólásom.
Ha már az inspirációt emlegettem, annak okán essen néhány szó a szabad akaratról és a döntés szabadságáról! Fórumtársunk szavai késztettek gondolkodásra, márpedig számomra sokkal vonzóbb az ilyen téma, mint az aktuálpolitika, vagy a közélet bármelyik slágerszólama.
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy döntéseinknek - még pontosabban cselekedeteinknek - következményei vannak, és azokért felelősséggel tartozunk. A következmények vitán felül állnak, de a felelősség már árnyaltabb dolog. Vajon miben áll ez az árnyaltság?
Ha azt mondjuk, hogy a döntés és az akarat szabad, akkor azt is állítjuk, hogy az ember nem determinált lény. Nem határozza meg őt a személyisége, hovatovább még személyiséget is szabadon választhat. A rablógyilkos szabad akaratából vált rablógyilkossá, az alkoholista az alkoholizmus mellett döntött, a csaló meg akarta csalni élete párját. Ezt akarjuk, így döntünk, és vállaljuk (vagy nem) a következményeket. Még akkor is elég valószínűtlenül hangzik, ha a lépcsőfok nem ilyen hatalmas, az adott állapotot kisebb horderejű döntések sorozata eredményezi, de vajon mi vezet egy életutat ilyen irányba?
A legkézenfekvőbb válaszok az akaratgyengeség, az önzőség, az élvhajhászás, a felelőtlenség, és még számos negatív jellemvonás lehetnek. Ismét a személyiségnél tartunk, és megint azt kell mondanunk, hogy akaratunkban és döntéseinkben csak akkor vagyunk szabadok - a szabadság teljességében -, ha szabadon dönthetünk a személyiségünket illetően. Ha ebben bármi korlátoz, akaratunk és döntésünk szabadsága is korlátozva van.
Szerintem az egyik legnagyobb hiba, amit egy ember elkövethet az, ha magát tekinti etalonnak. Ez sajnos együtt jár az öntudattal, így mindannyiunk hibája. (Hogy ez valóban hiba e, az megérne egy külön misét.) Már maga a megfogalmazás is beszédes: "A minket körülvevő világ." Kvázi mi vagyunk a világ közepén, mi vagyunk a dolgok alfája és ómegája. Nem tudunk önmagunktól elszakadva viszonyulni a dolgokhoz. Nagy utat kell bejárnia annak, aki képessé akar válni erre, és a sikernek nagyon kicsi esélye van.
Mit teszünk hát konkrétabban? Saját személyiségünket támpontként használva azt mondjuk, hogy ha én képes vagyok azt akarni, akkor a másik ember is képes rá. Ha én képes vagyok egy adott helyzetben így (vagy úgy) dönteni, akkor hasonló szituációban a másik is képes rá. Ez bizony nincs így! Akaratunk korlátok közé van szorítva, és kisebb a mozgástér, mint ahogyan azt gondolnánk. Nagyon nehéz ezt elfogadni, minden tiltakozik ez ellen bennünk!
A következő kérdés az, hogy kinek tartozunk felelősséggel? Önmagunknak? Szeretteinknek? A társadalomnak? Az általános emberi normák és a közerkölcs keretbe foglalják tetteinket. A normasértő, erkölcstelen magatartás disszonanciát okoz, és annak mértékétől, illetve relációjától függő nagyságú fájdalmat idéz elő. Egyformán érezzük át ezt a fájdalmat? Aki nem képes mély átérzésre, az erről a képességről akaratlagosan mondott le? A temetésen sírni akaró, és sírni nem akaró emberek vannak? Dönthetek úgy, hogy az engem elgáncsoló embert szeretni fogom? A társadalmi normák kereteiből kilépő embert a társadalom kiveti magából, de vajon elgondolkodtunk már valaha azon, hogy az a számkivetett mi is lehetnénk? Csupán a sors akaratától függ, hogy szüleinktől milyen géneket öröklünk, milyen környezetben nevelkedünk, hogyan formálódik személyiségünk. Az élet korlátokat emel bennünk, és ezen korlátokon átlépni önerőből iszonyú nehéz.
A kérdésre visszatérve mindenki iránt felelősséggel tartozunk, de ez a fogalom nem szakítható el az egyéntől. Felelősségünk az okozott disszonancia, és korlátjaink relációjában nyer objektív tartalmat a szubjektív környezetben. Hasfelmetsző Jack nem dönthetett úgy, hogy nem gyilkol, persze erre a mentális betegségekkel szoktak válaszolni. A példa valóban szélsőséges, de hiba volna azt hinni, hogy a képességek skálája csak a jóra és a rosszra korlátozódik!
Nem szívesen beszélek itt az életemről, de egy személyes élményt leírok - persze csak általánosságban, és nem kell nagy dologra gondolni! Egyszer egy szép napon úgy döntöttem, hogy egy bizonyos dologról leszokom, ezentúl - úgymond - "jobb leszek". Sokat gondolkodtam azon, hogy ez valódi döntés volt, és a jobbá válás szándéka hívta életre, vagy a személyiségemet feszítette túl valami, amivel már nem tudtam együtt élni? Lassan beláttam, hogy semmivel nem lettem jobb, csupán a vészesen megközelített korlátaimtól tértem vissza a biztonságos középútra. Dönthettem volna másként? Nem, mert ez csak a gondolataimban, tudattalan énem hamis világában volt döntés. Nem a gondolat hívta életre a tetteket, hanem a cselekvés kényszere teremtette meg a gondolatot. Nem szabadon akartam valamit, hanem személyiségem kényszerítette ki az akaratot.
Az egyik ember meg tudja hozni a döntést, ami véget vet az életének, a másik képtelen rá, és inkább szenved.
Hát ennyit a döntés szabadságáról, és szó sincs felmentésről! Az a téma valami egészen más!
Akkor írok ide, ha erre valami inspirál, igazi beszélgetés itt nem nagyon folyik. Ez a téma keveseket ihlet meg, keveseket érdekel. Valahol ez érthető is.
Ezt azért azzal még kiegészíteném, hogy: ...és mennyit tud hozzátenni a közöshöz. Minden ember a közös tudást gyarapítja akár tudatában van ennek, akár nincs. A kapcsolat e "hozzáadott érték" és a közös tudás között külön megérne egy misét.
AMÚGY meg hanyagolod a topikot.
Hm....?
ÚGY vélem, jó az elhajlásod!
MAGAM is a kollektív tudás mellett teszem le a voksomat, és még csak kérdéseim sincsenek.
IGEN-igen nagy káosz uralkodnék egyéni tudás létezése esetén.
AZ EGYÉN szempontjából - szerintem - csak az a kérdés, hogy mennyit képes "leszedni" a közösből .
Nehéz kérdés. Hajlanék a kollektív tudás kizárólagossága felé, de ezzel szemben minden bizonnyal számtalan komoly, elgondolkodtató érv merül fel.
S MI a válasz erre?
Íme egy jó példa!
A filozófia kérdéseket viszont feltesz, és azok nem kevésbé fontosak, mint a válaszok.
Ezzel teljesen egyetértek.
Az első mondattal egyetértek. A másodikkal nem.
S EGY kérdés:
LÉTEZIK egyéni tudás, vagy csak és kizárólag kollektív?
Hm....?
A TUDOMÁNY tényleg szinte naponta cáfol megdönthetetlennek vélt állításokat, ez azonban természetes, az ismeretek bővülésének következménye.
A FILOZÓFIA szerintem is fölösleges ma már.
ÖNCÉLÚ, semmi re nem ad magyarázatot, megoldást meg pláne nem. Igaz, utóbbi nem is volt a feladata még akkor sem, amikor komolyan vehető volt.
NÉHÁNY gondolat röviden:
IGEN, lehet az ember hívő, Isten-hívő akkor is, ha nem vallásos!
AZ ISten-hit nem a vallás függvénye, bár kétségkívül, a hívő emberek zöme tartozik valamelyik vallási csoporthoz.