Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Problémás párkapcsolat
Létrehozva: 2019. július 30. 09:08
Sziasztok! Nagyon régen tag voltam, de aztán sok évig nem jártam itt. Olyan problémáim vannak a párkapcsolatomban, melyeket nem tudok megoldani egyedül. Ez egy női oldal, gondoltam, hátha - több szem többet lát alapon - tudtok nekem tanácsot adni. Nem azt kérem, hogy oldjátok meg az életemet, csak nem tudom, mit tegyek.
Röviden: 16 éve élek a párommal, van egy 13 éves gyerekünk. Az első néhány évben lelkesen végezte ő is a házimunkát, pl. ő bevásárolt, elmosogatott, felmosott, én meg főztem, vasaltam. Az utóbbi években azonban nagyon nem akar semmit sem csinálni. Rengetegszer összevesztünk. Szerinte azért nő a nő, hogy legyen, aki elvégezze a házimunkát. Tegnap pl. azon vesztünk össze, hogy ő a frissen elkészült ételből akar vacsorázni, holott ott volt még az előző napi maradék, s nagyon jól tudja, hogy két napra szoktam főzni, s hárman vagyunk az ételre. Ismét ott tartunk, hogy akkor befejeztük, ezentúl külön kasszán leszünk, s ő majd főz, mos magára. Az a bajom, hogy csak magára. Én 16 éve hármónkról gondoskodom. Ebből áll az életem. Elmegyek 6.45-kor a munkahelyemre, hazaérek 17 és 17.10 között, onnantól jön a második műszak és a kert. Sajnos a családi kapcsolataim megromlottak (anyámmal még gyerekkoromban), barátaim nincsenek. Rengetegszer akartam már szakítani vele, de a keresetem nincsen annyi, hogy el tudjam tartani a gyerekemet és magamat, valamint egészségügyi problémáim is vannak. No és lelkileg sem érzem magamat elég erősnek. Nincsen senki, aki fogná a kezemet közben és "megtartana, hogy le ne essek". Van valakinek hasonló tapasztalata?
Nem értem a kérdést? Önéletrajzot nem kérsz esetleg?
valodo=valodi
....egy melegben unatkozo beszelteti a jonepet epp kitalalt "szornyuseges" eletevel... nem kivanok neki valodo nehez eletet
Ez a rengeteg osszehordott sztereotipia borzolja a szort a haton
...mokuskerek , kompromisszum , megujulas , bla bla bla... felnott majom , akinek "tartani kell a kezet"... pffff
Nem hiszem, hogy az ideje lenne kevés, inkább már belefásult a teendőkbe - illetve magába a kapcsolatba. Ebben a lelkiállapotban már elég nehéz megújulni és közös cél nélkül csak monoton végezni a teendőket. Taposómalom, mókuskerék, mert kihűlt a kapcsolat.
Szerintem olyan szamarra , akinek van ideje forumozni , lehet meg terhet pakolni...
Ez most nagyon nem az a karegoria amin röhögni kéne. Ez totál létező dolog. Nem kamu.
Ugyan már! Az ilyen típusú ember nem fog zacskós vackot enni..pff..elhiteti az asszonnyal hogy neki csak az ő főztje kell. Rendelés? Az se azért nem, mert drága, hanem mert 3 nap múlva már finnyaskodni fog, h ő azzal nem lakik jól és különben is ízetlen neki.
Mikorra kell leadni a cikket az NLC-nek?
Nem akar a férj segíteni sem felesėgének, sőt még saját magán sem..
Szerinte "asszonyállatnak" konyhában a helye. Na, erre a pffff enyhe kis lepkefing, amit reagálni lehet.
Ha estére is meleget akar, csináljon magának zacskós levest, vagy gyorstésztát (vannak ilyenek főleg ázsiai ízesítésben), illetve virslit/kolbászt főzzön/süssön magának!
Gyors levest lehet leveskocka + mirelit zöldségből is csinálni.
Lehet, hogy tényleg a mélyvíz lenne a jó megoldás, ha ennyire élhetetlen...
Egyetlen vigaszod- nem vagy egyedül a problémával...
Szerintem nem kell rögtön válni. Én lehet, hogy egyszerűen azt mondanám, kész kivagyok, eddig bírtam, fizikailag és lelkileg is kimerültem, nem lesz mindennap főzés. Egyrészt estére tényleg nem kell feltétlenül mindig meleget enni, de abba se hal bele senki, ha néha hideget eszik ebédre. Ha pedig mégis arra vágyik, egyszerűbb dolgokat egy férfi is meg tud csinálni. Pl. vesz zacskós rizst, valami szószt meg csirkemellet, az egész tokkal vonóval kész van 20-25 perc alatt. De még egy csomó ilyen kaja van. (+ mirelit félkész ételek) Nem bírod tovább, összeomlasz. És ha ez megtörténik, nem egyszer vagy kétszer, ezentúl MINDIG neki kell majd főznie.
Hát, hogy is fogalmazzak, ez több sebből is vérzik...a gond nem ott van elsősorban, hogy ki, mikor mit eszik, hanem ott, hogy a férjecske szemléletével komoly baj van. "azért nő a nő, hogy legyen, aki elvégzi a házimunkát" - ez sehol nincs kőbe vésve. Ez a szemlélet abból a korból fakadt, amikor a férjecske egyedül eltartotta a családot, az asszonyra hárult a házi munka. Ez a mult. Itt - és általában mindenhol - két keresetből gazdálkodik a család, tehát a többi munkát - házimunka, kert, gyerek - is szét kell/ene osztani.
Persze, ha ezt így neki szegeznéd, nem is nagyon értené, hogy miről beszélsz. Vannak, akik egyszerűen meg sem hallják, hogy párjuk mit szeretne az értésükre adni. Nos, ha így van, mindenképpen a válásról kell gondolkodni - ha mást nem azért, hogy idővel észhez térjen. Ezt persze gondosan elő kell készíteni.
Írod, hogy az édesanyáddal megromlott a kapcsolat. Annyira talán mégsem, hogy a nagy bajban lévő lányán ne segítsen. Meg kellene gondolni.
Ha ez sem járható, a külön költözést kell gondosan mérlegelni, persze úgy, hogy a gyermeketek érdeke se sérüljön nagyon. Lehet, hogy pár évet halasztani kell, mert nem mindegy, hogy 13 vagy 16 évesen veszti el a srác az apját.
Egy új, jobban fizető munkahely keresésével is lehet indítani a procedúrát. Egy ismerősöm, aki már 40 éves - egy multinál talált 8 általánossal munkát, vmi "szakeladó"-féle - 200 ezren felül visz haza. Ebből egy egyszerűbb albérletre is futotta.
Gyerekkel mindenképpen nagyon körültekintően kell eljárni, de az sem elfogadható, hogy Te teljesen felőrlődsz, és már lélegezni se legyen energiád.
Szurkolok neked!
Amit javasolnék: mélyvíz. Akármennyire is az a helyzet, h nem tudsz elmenni otthonról, meg kéne lépni. Eleinte csak 2-3 hét valahol barátnál gyereket, házat, főzést meg intézze az urad. Kivancsi leszek, hány nap múlva hív fel megbánóan, hogy mégiscsak gyere haza. És jó lesz neki a rendelt kaja is.
Huuhh..ez ismerős szitu. Én is ennyi idő után léptem ki a házasságomból. Nekem is tele volt a hócipőm a főzéssel. Pedig az én férjem ezek mellett egészen házias volt. De meguntam. Már hónapok óta "szabad" vagyok és hihetetlenül boldog. Ja és 'szokok' főzni, de nem mindennap és nem csak 1 főre. Mert amúgy szeretek főzőcskézni.
Esetleg takarítónő? Nem azért, hogy teljes egészében ő csinálja, hanem hogy besegítsen. Hozzánk is jár, pedig csak ketten vagyunk. De én pl. bizonyos dolgokat nem merek megcsinálni, szó szerint rettegek a magasban, tehát amihez létra kell, azt mind ő csinálja. És túl a fizikai segítségen, lelkileg is könnyebb lett az életem. Szerintem a tied is az lenne. A főzés se nyomasztana annyira, ha nem lenne mellette még hatszáz másik tennivalód.
Hát így valóban nehéz lesz megoldást találni, ami mindkettőtöknek megfelel és a napi mókuskereket egy kicsit kényelmesebbé tenné. Valahol azt érzem, mintha ez az egész a kötelezettségekről szólna, hogy kinek mi a feladata, nem pedig arról, hogy egy kialakult helyzetet, ami végülis egyikőtöknek sem jó, valahogy megoldjatok. Ha ennyire fontos a napi főtt étel, akkor a másik oldalról viszont a többi házimunkát szét kellene osztani és ezt valahogy a férjeddel is elfogadtatni. Valamit valamiért. Bolognai spagetti gazolásért vagy mosogatásért vagy felmosásért. Azért az mindkettőtök érdeke, hogy élhetőbb legyen a kapcsolat és ez nem egyemberes mutatvány. Amúgy ő mit segít a házimunkában mostanában? Egyáltalán semmit?
Igazad van, én fogalmaztam félreérthetően (visszaolvastam). A másnapra főzött ebédből akart vacsorára is enni. Neki naponta kétszer kell főtt étel (ebédre és vacsorára), amit én a mai napig nem tudtam elfogadni. Nem végez nehéz fizikai munkát, minek kétszer főtt étel? Én ebédre eszek főtt ételt, vacsorára nem (néha melegszendvicset, vagy virslit, de általában szendvicset), a gyerekem is ugyanígy tesz. Kompromisszumként felajánlottam, hogy akkor készítek nagyobb adagot, hogy tudjon vacsorára is enni, de akármennyit főzhetnék, nem elég. Múltkor 1 kg 20 dkg darált hús készült a spagettihez, ugyanúgy elfogyott két nap alatt, mint amikor csak 70 dkg húsból készítem. Ez így iszonyat költség, s én nem vagyok előrébb.
Ételrendelés? Azt nem lehet, mert sokba kerül. Esküszöm, ha nem lenne ez a főzési mizéria, sokkal jobb lenne minden (akár a párkapcsolatunk, akár a napi életritmus, stb.). No de ő ezen nem akar változtatni, mert ő ilyen és fogadjam el.
Vacsoráról írtál az indító topikban, de mindegy is, a lényeg nem ezen van.
Esetleg valamilyen ételfutár cégtől nem tudtok ebédet rendelni? Akkor megoldódna az otthoni főzés hét közben és mondjuk hétvégén főznél finomakat?
Nem jól érted. Nem vacsorára főzök, hanem ebédre, két napra. Mondjuk hétfőn keddre és szerdára (mert hétfőn még az előző napi maradékot esszük meg). Én is másnapos ételt eszem, hiszen kedden már másnapos a hétfőn főzött, sőt szerdán harmadnapos. Hogyan tudnék én aznap ebédre főzni, ha egyszer egész nap nem vagyok otthon? Egyébként nem, nem tudjuk megszervezni. Én szeretném, de őszerinte a nő azért van, hogy elvégezze a házimunkákat, a nő dolga a főzés. A gyerekem egyébként csak szünetekben eszik otthon, iskolai időszakban az iskolában ebédel.
Ha jól gondolom, akkor a két napra főzött vacsorából az aznapit eszed meg te és a gyerek, neki pedig az előző napi maradék jut és ez így természetes, mármint neked. Nos, nem csoda, ha inkább saját magára akar főzni, akkor legalább frisset eszik. Másképp szervezni nem lehetne, mondjuk felváltva főznétek és akkor mindenki aznapi vacsorát ehetne?
1. Vegyetek egy mosogatógépet! A gyerek is megtanulhatja be- és kipakolni.
2. Főzni és felmosni nyilván muszáj, és ezek tényleg inkább olyan "anyukás" melók... Keress egyszerűbb recepteket, pl. csirkecombokat megfűszerezve simán be lehet dobni egy fazékba lefedve!!!, még víz se kell alá, be a sütőbe és egy órán belül tökéletes vasárnapi ebéd!
3. Bevásárlást tegyétek családi programmá, amikor lehetséges, bár gondolom, autótok nincs, így kevésbé élvezetes a cipekedés... Vagy: rendelj egy hónapra előre, házhozszállítással, és akkor csak "kenyeret-tejet" kell venni kb.
4. Ne vasalj! Én se vasalok. Csak ha ünneplő kell a gyereknek. Ha ing kell valakinek valamelyik napra, vasalja ki magának előző este. Egy csomó ruha gyűrődésmentes tud lenni, csak szépen kell kiteregetni!
5. Kert: ez elvileg férfimunka, mondd meg nyugodtan a férjednek!
Egyébiránt nem mindegy, milyen kertetek van, szóval ehhez most nem mondanék egyelőre semmit.
6. Úgy egyáltalán sz@rj a házimunkára és kezdj el lazulni! Inkább kiránduljatok egy jót, vagy valami... egy jókedvű anyut sokkal jobban értékelnek, mint egy zsörtölődőt! Lehet, a férjed meglep egy felmosással legközelebb, ki tudja?
Ha nem akar kompromisszumo(ka)t kötni, nem látja be, hogy neked -szerinted - milyen sok feladat nyomja a válladat, akkor próbálj meg te változni. Otthoni feladatokból végezz kevesebbet, vond be gyermekedet is.
Kívülállóként nagyon nehéz tanácsot adni, de én biztos nem engedném, hogy lábtörlőnek, szakácsnőnek, mosogatólánynak nėzzen/használjon.
Nem is szeretném/akarom átnevelni, megváltoztatni. Egy ember nem tud egy másikat megváltoztatni. Mindenki csak önmagát. Rengetegszer leültünk, sokszor újrakezdtük, megújultunk, de egy ideje azt érzem: nem megy. Nem akar kompromisszumot kötni. :(
Ennyi év után már nem fogod tudni megnevelni/átnevelni párodat. Te úgy érzed mártírként robotolsz. Üljetek le, beszéljétek meg problémáitokat. Kössetek kompromisszumokat, osszátok el a feladatokat/teendőket. Ha nem sikerül társas magányban fogsz éldegélni.
Nagyon fontos szerintem az őszinteség!
Frissen főzött kaját szívesebben megeszem én is..