Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
COVID tapasztalat?!
Létrehozva: 2020. december 10. 17:49
Tisztelt Fórumtársak!
Sajnos minden jel szerint a 16 éves - egyébként többszörösen krónikus beteg - fiam elkapta a vírust. Kinek volt már? Mi a saját tapasztalata a betegséggel kapcsolatban? (Akár a betegségen áteső családtagoknál tapasztaltak is jól jöhetnek)
A tapasztalatokat előre is köszönöm!
Abban a helyzetben amikor még csak néhány tünete van valakinek és nehéz eldönteni mitől lehet, érdemes elvégezni saját magán antigén gyorstesztet. Én pl. az IQB medical webáruházából rendeltem boríték tesztet, ami kb. 15 perc után megmutatta az eredményt. Szerintem ár-érték arányban az egyik legjobb. Nekem Bp-re másnapra megjött a rendelés, de ismerősnek Pest megyében 2 nap volt.
https://iqbmedical.hu/lepu/
Hogy vagytok?
Jól tudom-e, hogy a versenysporthoz való visszatérés előtt soron kívüli sportorvosi vizsgálat is kell? (ismerősöktől így hallottam)
Szerencsére már a karácsony alatt lényegében a tünetek zöme - kivéve a szaglás (ami csak most kezd visszatérni) - elmúlt a fiamnál. A férjem is tünetmentes volt már tegnap. A férjemnek még az ízlelése sem jött vissza.
Úgy tűnik, hogy - el ne kiabáljam magam - rajtam kívül mindenkin keresztül ment a vírus.
Sokat gondolkoztam, hogy megosszam-e a mi ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat vagy sem. De úgy gondoltam, hogy jó, hogyha megosztom ezeket a sorokat.
Nekem 14 éves a fiam és 1 évvel fiatalabb a lányom (van még 2 idősebb, egyetemista gyermekem is). A fiam évek óta focizik. Először komolyabb izomfájdalomra október 10-én a meccse után kezdett el panaszkodni. Akkor még arra gondoltunk, hogy csak a meccsen kapott egy-két nagyobb rúgás miatt fáj. Másnap meg egy kisebb izomhúzódásra gondoltunk (ilyenje már volt), ami 2-3 nap kihagyás után valamint némi pihentetéssel helyre jön. Hétfőn a férjem szólt is az edzőnek, hogy aznap és másnap biztosan nem megy a gyerek edzésre, mert fájlalja a combját és a vádliját. Ekkor mondta el az edző, hogy már lényegében a csütörtöki és pénteki (10.08-09) edzéseken sem végzett teljes munkát, ahogy a meccset megelőző bemelegítésnél sem, hasonló panaszok miatt. Ezért nem is volt kezdő a meccsen. Nekünk viszont addig nem panaszkodott és nem volt észrevehető. De, amikor még 1 héttel később is panaszkodott, hogy nagyon fáj a jobb lába, de már úgy, hogy konkrétan egyetlen pontot sem tudott megnevezni, akkor már kezdtünk megijedni, hogy más állhat e mögött, így október 19-én felhívtuk a gyermekorvost, aki közölte, hogy néhány napig úgy pihentesse a lábát, hogy még suliba se menjen. Ha a hétvégéig, vagyis csütörtökig (10.22.) nem javul, akkor hívjuk fel és megbeszéljük a továbbiakat.
Aztán október 21-én reggel először a lányom kezdett szédülésre, hányingerre, szaglás- és ízlésvesztésre, hidegrázásra panaszkodni, majd a fiam is. Mindkét gyereknél azonnali lázmérés. A lányomnál 38°C felett kicsivel, a fiamnál pedig éppen csak ez alatti hőmérsékletet mértem. Azonnal jeleztem a suli felé, hogy lányom sem megy suliba. Aznap éppen délelőtt rendelt a gyerekorvos, így értesítettem a fennálló változásokról. Ez az értesítés sem volt egyszerű, hisz 4-5. hívásom után tudtam vele értekezni. Többször foglalt volt a telefon, egyszer pedig éppen beteg volt nála. Amikor elértem és elmondtam neki a tüneteket, azonnal felhívta a figyelmet, hogy a gyerekek COVID-gyanúsak és így lehetőleg maradjanak itthon és ezt ajánlja nekünk is. Nálam ez megoldható volt, de a férjemnél nem, hisz ő még nem is tudhatott arról, hogy a gyerekeknél jelentkeztek tünetek, mivel már addigra elment dolgozni, de azonnal hívtam, hogy baj van a gyerekekkel és amint tud jöjjön haza még mielőtt nagyobb baj lesz. A férjem értesítette főnökét és onnan az irodából újra felhívott engem, hogy én mondjam el a kialakult helyzetet. Ez megtörtént. Közben én már a főnökömmel mindent lerendeztem persze.
Aztán október 24-én hajnalban azzal ébresztett a férjem, hogy csurom víz és megy a hasa és nehezen kap levegőt. Nem vigasztaló szavak egy ilyen helyzetben. Sajnos kiderült, hogy majdnem 39°C a láza. Bíztam a csodában, ami sajnos nem következett be, így hétfőn ismét felhívtam délután a mi háziorvosunkat és közöltem vele, hogy mi a helyzet a férjemmel.
Másnap (10.27) hívtak a mentőszolgálattól, hogy mikor és hol lehetne elvégezni a tesztet a gyerekeknek. Végül megadtak egy címet (persze a város másik végén) és egy időpontot, ahova természetesen elvittem a gyerekeket, levették a mintát, majd kb. 15 perc múlva közölték, hogy mindkét gyerek valójában COVID+ ... Ettől kezdve karantén, amellyel kapcsolatban a hatóság fog minket adategyeztetés miatt keresni. Ezt követően, pénteken (10.30) ismét hívtak a mentősöktől, hogy férjemet is jönnének tesztelni. Ez meg is történt. Sajnos nem következett be a pozitív meglepetés, szóval Ő is COVID-os.
Egészen november 4-ig csönd volt. Ekkor hívtak a járványügytől (már miután a háziorvosunkkal is többször beszéltem és a munkáltatóm is már zaklatott formába hívogatott), hogy egyeztessük az adatokat. Közölték, hogy akkor november 13-án 24 óráig, mint kontakt személyek a férjemmel együtt karanténba vagyunk. A gyerekek pedig a betegség végéig. Ezt nem értettem, így visszakérdeztem, hogy "Ma már november 4-e van. A gyerekektől október 27-én, míg a férjemtől október 30-án vettek mintát gyors teszthez, ami sajnos pozitív lett. Ezek után nem értem, hogy a férjem most miért csak kontaktnak minősül, amikor pozitív COVID-tesztje van?" Erre közölték velem, hogy még csak most értek el odáig, hogy a gyerekeim kontaktjaival kapcsolatba döntéseket hozzanak. Ezért itt a férjem, mint kontakt személy kerül karanténba. Ezt ekkor - bár továbbra sem igazán értettem, de - elengedtem. Perceken belül is érkezett emailben, majd 2 munkanappal később postai úton (papír alapon) a 4 határozat. Aztán november 9-én újra csörgött a telefonom. Ekkor már a férjemmel kapcsolatban hívtak és közölték velem, hogy újra indul a 10 nap karanténom, aminek lejárta így november 18-a éjfél, vagyis 24 óra.
A gyerekek és a férjem is igencsak hullámzó tüneteket produkáltak. Aztán a fiam november 20/21-én volt először úgy tünetmentes, hogy harmadnapra sem esett vissza. A lányomnál ez november 25/26-án jött el. Egyedüli tünet, ami fennmaradt - és máig nem tért vissza nekik - az a szaglásvesztés. November 24-én a fiam kapcsán, majd november 30-án a lányom kapcsán egyeztettem a gyerekorvossal.
Aztán jött a feketeleves december 2-án kezdtem először rosszul érezni. Másnap már szinte mindenem fájt. Harmadnapra belázasodtam, s mivel a férjem még gyakorlatilag tüneteket is produkáló COVID+ volt, így a háziorvost végképp értesítettem az én helyzetemről. December 4-én le is teszteltek, ahogy sejteni lehetett - sajnos COVID+ vagyok én is.
December 7-én kerestek a járványügytől ismételten, hogy akkor nekem december 2-től a betegség végéig, míg a gyerekeknek az naptól december 16-ig karantén. A férjemnél a tünetmentesség december 10-től, nálam pedig december 22-től áll fent. A férjemnek dec. 16-án, vagyis a gyerekekével egyidejűleg megszűnt a karanténja. Én pedig ma tudtam értesíteni a háziorvost. Akár még napok is lehetnek, mire a feloldó határozatom megérkezik.
A gyerekeken nagyon is látható a hosszú - több mint 2 hónapos - bezártság miatt kialakuló pszichés megterhelés. Ráadásul a vírus előtti életritmusuk sem tér egykönnyen vissza, hisz jelenleg téli szünet van, az edzések is szünetelnek (ez utóbbi is inkább az ünnepek miatti rövid szünettel függ össze).
Mielőtt rátérnék a mi dolgunkra: Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!
Mielőbbi gyógyulást a gyereknek és a férjednek is. Bízzunk a majdnem lehetetlenben, vagyis abba, hogy a többieket elkerüli a fertőződés. De sajnos fel kell készüljetek a rosszabbik lehetőségre is.
Filemon - Teljesen igazad van!
A Trollokat nem szabad etetni. Főleg, hogy ott a témától állandóan eltér és mindenkit támad. Úgy teszi meg mindezt, hogy szembesítik vele, hogy olyan oldalakat oszt meg más fórumoldalakról, amelyeket csak és kizárólag ott regisztrált tagok láthatnak. Most pedig az itteni hozzászólókat oktatja ki és támadja. Nem kell vele foglalkozni.
Kedves Filemon! (#45)
Azzal egyetértek, hogy valakit csak úgy lehet lejáratni, hogyha a nevét, elérhetőségét közzéteszed. Ráadásul te is és mások is leginkább arról számoltatok be, hogy az asszisztensek nem voltak kellőképpen együtt működők. Arról nem is beszélve, hogy a telefon felvétele vagy nem felvétele is a legtöbbször (vagyis -majdnem- mindig) az asszisztensek hozzáállásán múlik.
Sajnos a fiunk vegyes tüneteket produkál és férjem is beleesett a vírusba és tegnap reggelre ágynak dőlt. (Az ő kérésére és az adatok ismeretében tudom itt tájékoztatni az érdeklődőket)
Sajnos a fiunk állapota nagyon hullámzó. A stabilitást az izomfájdalmak valamint szaglás és ízlelés meg nem léte adja. Voltak olyan napok, amikor semmi másra nem panaszkodott és még hőemelkedése sem volt. Aztán tegnapelőtt megint belázasodott. A férjem: fathBT76fam által megadott regisztrációs adatokkal vagyok itt, hogy beszámoljak a fejleményekről. Sajnos ő is ágynak dőlt tegnap, miután reggelre 39°C fölé ugrott a láza és szó szerint mozdulni is nehezen tudott. Nekünk itt most annyi probléma van, hogy lényegében a gyereket pont ma 1 hete regisztrálták, a többiekre vonatkozó karantén-határozat pedig a legfurcsább módon 3 napja van érvényben és e hét vasárnap jár le.
Azért léptem be a férjem által megadott adatokkal, hogy a folyamatról leírjam a tapasztaltakat. Nem akartam újabb regisztrációt, mert azt túlzásnak tartom.
Nekünk -már csak a családban sajnos jelenlevő magas számú krónikus betegségeket- egyébként könnyebb utolérni a gyerekorvost és a háziorvost is, mert megvan a privát száma is. Tény, hogy ezzel csak legvégsőbb esetben élünk. A jelenlegi esetben sem kellett, mert ma tudtam elsőre beszélni a háziorvossal is.
Nem etetjük a trollt, másik topikból meg pláne nem. Én akkor járatnám le a háziorvosomat, ha kiírnám ide a nevét, elérhetőségét. De eszemben sincs lejáratni, mert a világ legjobb háziorvosának tartom, amit már többször, több helyen ki is nyilatkoztattam. Ez esetben (szépen leírtam az elején), ő karanténban volt a betegségünk kezdetekor, tehát csak jóval később szembesült az asszisztense által okozott mulasztásokkal. Akkor pedig igyekezett mielőbb orvosolni azokat.
Mindenkinek gyors és teljes felépülést kívánok, kellemes, szép ünnepet. Vigyázzatok magatokra és a családjaitokra!
Tisztelt Topikindító! Tisztelt Válaszolótársak!
A következő topik: Sérülés és tanulás?
154-es hozzászólásában egy Mozdonj nevű kommentelő a követő szöveget írja:
"Most éppen covid topikkal szerepel a bokas rem ...Szorgalmasan roja a sorokat , egyik multinicket krealja a masik utan s tanuskodnak , tanuskodnak. Mindegyikuk lejaratja a haziorvost.... .
S mint mindig : zarojelbe biggyeszti az ezeregy jelentektelen kis "pontositast" : a datumokat , a gyerekek szamat, eletkorat , rokkantsagi kapcsolatot minden, a tortenetben resztvevo , szereplonek/uj hozzaszolonak .
A "gyereknek" a serult bokaja atallt csontdaganat operacioba es ujra szorakozik az informed orvosaval is... de ott a csontdaganatrol kussol..."
Szeretném megjegyezni, hogy a #153-as komment 2020. március 4. 21:45-kor lett írva az adott topikban, míg a #154-es pedig 2020. december 16. 13:24-kor, vagyis e topik megindulása után 6 nappal, amikor talán csak Filemon és vnesa volt az, aki a háziorvossal való negatív tapasztalatait úgy osztotta meg - ráadásul úgyhogy a leírásukban később jelzik, hogy valójában az asszisztensnő vont, aki nem volt túlságosan segítőkész.
Aztán már rég megvolt íródva ott a komment, amikor itt az első közvetlen háziorvosi kritika megjelent.
A teljes káosz ott folytatódott, hogy a nejem és a kisebbik fiam szinte egyszerre (okt. 22) kezdett tüneteket produkálni. A feleségem aznap reggelre belázasodott, ill. hajnalban hányt. A gyerek pedig szédülésre, hányingerre, hidegrázásra panaszkodott. (neki ekkor még "csak" hőemelkedése volt) Még aznap megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a háziorvossal és a gyerekorvossal. Előbbivel nem sikerült, de az utóbbival igen. Mivel tudta, hogy a lányom COVID+ valamint a tünetegyüttes miatt közölte, hogy valószínűleg a fiam is az. Lehetőleg maradjon otthon és megrendeli neki a tesztet. Eközben hívtak a járványügytől, hogy a karantén kötelezettségünk (kivétel a lányomat) október 24-én éjfélkor megszűnik. Elmondtam nekik a kialakult új helyzetet, mire közölték, hogyha meglesz a teszt, csak akkor tudnak foglalkozni az üggyel. Aztán október 26-án megint megpróbáltam elérni a mi (felnőtt)háziorvosunkat, akit persze megint nem értem el. Közben hívtak a mentőktől, hogy jönnének a gyereket tesztelni. Elmondtam nekik is azt, hogy lányom aktív fertőzött, míg a férjem a tünetes (viszont a háziorvost nem értem el). Erre közölték, hogy ők csak a gyereket jönnek tesztelni, de valószínűsíthető, hogy a feleségem is COVID-os. Aztán levették az antigén tesztet a gyerektől, majd közölték, hogy ő is COVID+, amiről a háziorvost és a járványügyet is értesíteni kell. Október 27-én egyeztettem a gyermekorvossal is valamint hívott a járványügy is.
A háziorvos közölte, hogy mivel két gyerek is COVID-os, így biztos a nejem is az és így feleslegesnek tartja a tesztet. Amikor ezek után hívtak adategyeztetés gyanánt a járványügytől és elmondtam nekik, egy kicsit kibukott az ügyintéző, hogy ez azért "nem teljesen így működik, merthogy semmi garancia nincs rá, hogy a kontaktként 10 napra elrendelt karantén alatt meggyógyul a beteg". Én is így láttam a dolgot. Főleg a lányom esetét figyelembe véve, aki 25-26 nap után sem volt jól. Szóval a nagyobbik fiam és a két kisebbel valamint a feleségemmel együtt nekem is 10 napos karantén következett, aminek november 3-án lett vége. Aztán a legnagyobb meglepetésemre október 28-án hívott az asszisztensnő, hogy a doki beszélni akar velem. A doki közölte, hogy mivel ennyire akadékoskodtam, berendeli a tesztet. Ekkor én kiborultam és megkérdeztem tőle: "Kedves doktor úr! Azért mindennek van egy határa. Nem akadékoskodom. De Ön mennyire nézné jó szemmel, hogyha akármelyik asszisztenséről már azután derülne ki, hogy egyébként COVID+, hogy már Önt is megfertőzte vagy esetleg fordított esetben, hogy tudna Ön tükörbe nézni úgy, hogy Önről derül ki, hogy megfertőzött másokat a vírussal? Egyébként annak köszönhetően, hogy Önt e hónap elején, amikor a lányommal elkezdődtek a problémák még rendelési időben sem lehetett elérni, miközben abban az időszakban kötelezettsége lenne a betegei vagy potenciónális betegei számára rendelkezésre állni. Ráadásul a karanténos határozatunkat Ön is megkapta és akkor szóban is tájékoztattam a kialakult helyzetről. Bár erre is csak azután kerülhetett sor, hogy a lányomról kiderült, hogy megfertőződött és a feleségemet és engem érintő -kontakt- karanténról határozatot kapott ön is." Megszólalni sem tudott a doki.
Aztán október 30-án jöttek a nejemet is tesztelni. Ahogy sejteni lehetett, sajnos COVID+ lett Ő is. A járványügy néhány órával később tájékoztatott minket, hogy a fiamnak és nekem október 30-tól újra indul a 10 nap és a feleségemnek pedig a tünetek megszűnéséig tart.
Amikor november 5-én végre úgy tűnt, hogy minden kezd jóra fordulni, hisz a lányom már második napja jól volt tünetmentes és a kisebbik fiamnak is javult az állapota (bár még voltak tünetei, de a korábbiaknál enyhébbek), akkor a kisebbik lányom (9) kezdett fej- izomízületi fájdalomra, rosszullétre és hidegrázásra panaszkodni. Látni is lehetett rajta, hogy bágyadt, fáradékony. Aztán másnap egész nap hányt és ment a hasa. Ezek után hívtam a háziorvost, aki -lehet, hogy csak a korábbi kirohanásom miatt, de- a vártnál gyorsabban (talán második csörgésre) elérhető volt és együttműködött. Aztán november 8-tól a nagyobbik lányom (12) már gyógyultnak lett nyilvánítva, viszont úgy döntöttek, hogy neki ettől a naptól még 10 napig (az apjánál és a bátyjánál regisztrált betegség miatt) elrendelik a karantént. Aztán november 10-én hívtak, hogy jönnének a másik lányt tesztelni. Sajnos a teszt pozitív lett. A határozatot végül november 15-én kaptuk meg. A 9 éves lányom november 10-től a betegség végéig, vagyis "határozatlan időre", a 7 és 16 éves fiam, a 12 éves lányom valamint én pedig november 15-től 10 napra.
Itt megint végre úgy tűnt, hogy mindennek vége lesz. A középső fiam (14) és a feleségem is már a helyzethez képest annyira jól voltak, hogy a gyereket november 22-től, a feleségemet pedig november 26-tól gyógyultnak tekintették. A fekete leves viszont december 5-én következett, amikor a legidősebb gyerek (16) reggel hányt, egész nap ment a hasa, folyamatosan hőemelkedése volt (sőt éjszakára belázasodott), másnap már mindenét fájlalta. Megpróbáltuk az ügyeletet, de közölték, hogy a gyerekorvossal vagy a háziorvossal beszéljünk, így erre december 7-én sor is került. Mindkettővel szinte első próbálkozásra sikerült beszélni. A gyerekorvos berendelte a tesztet, amit 11-én le is vettek. Sajnos COVID+ a gyerek (ami sajnos nem meglepő). A határozatot viszont csak 17-én kaptuk meg. A gyerek december 10-től, míg mi dec. 17-től vagyunk újra karanténba.
A középső fiamnál (14) és a nagyobbik lányomnál (12) egyértelműnek látszik, hogy a bezártság okozza már az egyre nagyobb problémákat. A kisebbik lányomnál (9) még a betegség miatti izomfájdalmak nem teljesen múltak el, viszont jelentkeztek a bezártság miatti jelek is. És én attól tartok, hogy a téli szünet után mindegyik gyereknél elő fog jönni valamiféle tanulmányi visszaesés. Ezt ugyanis a tavaszi leállásnál is minimálisan tapasztalható volt. Az is kérdés, hogy a két nagy fiam (14, 16) miként fog tudni visszatérni a sporthoz és milyen kedvvel, eredményességgel. Az eredményességet itt az ő szemszögükből nézem és nem azt a fajta eredményt, amelyet az eredménytábla esetleg mutat.
Kedes Filemon!
Nálunk itt nem csak a gyerekek életkorával van baj, hanem azzal is, ahogy írtam a legutóbbi hsz-ben, hogy a lányom cukros és daganatos megbetegedésben is szenved. Nagyobb mértékben igényli az odafigyelést, mint egy hasonló korú egészséges társa. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a többi gyerek nem igényel odafigyelést.
Amikor március 13-án este a miniszterelnök bejelentette, hogy március 16-tól bezárják az iskolákat, akkor nagy volt a kapkodás mindenhol. A feleségemnek -miután akkor is rugalmas volt a főnöke szerencsére- március 16-tól időarányosan kiadták a szabadságát, ami 7 napot jelentett és 24-ig tartott. Eközben --bár csak 18-án, de-- tudtam én is intézkedni és 23-tól kivettem én is szabadságot. Ez akkor úgy nézett ki, hogy a feleségemnek 7 nap, nekem -a tavalyról véletlenül bennmaradó egyel együtt- 9 napot jelentett. Aztán a háziorvos április 6-tól a feleségemet, majd április 14-től engem is táppénzre vett. Nagyjából az indok nem is az, hogy a fennemlített lányom némivel nagyobb odafigyelést igényel, mint általában a gyerekek, hanem azzal az indokkal, hogy a kicsik, főleg az 1. osztályos gyereknek a tanulásba sokkal több segítség kell, mint a nagyobbaknak. A doki is elismerte, hogy egy 16 éves gyerekre sem lehet mindent rásózni azzal kapcsolatban, hogy még ő is tanuljon, figyeljen a testvéreire és ha kell, akkor nekik is segítsen és még esetleg a háztartásba is segítsen be.
Én is próbáltam akkor elmagyarázni nagyon sok embernek -köztük sportolóknak, falusi képviselőknek, szülőknek- azt, hogy a bezártság a gyerekeknek -de még a felnőtteknek sem- tesz hosszútávon jót. Mi megpróbáltuk ezt úgy feltörni, hogy a srácok a velem (és egyszer-egyszer elvétve 1-2 haverjukkal) eljártunk a közeli parkba focizni, mozogni. A két lányom (9, 12) és a nejem pedig rendszeresen eljártak vagy futni, vagy biciklizni. Bár ebbe is volt, hogy mi is becsatlakoztunk. Biztos voltam benne, hogy ezzel nem ártok annyit, mintha a nap 0-24 órájában bezárva tartom a gyereket a házba/telken. Itt jegyezném meg, hogy hiába lakik valaki kertes házba, hisz előbb-utóbb ha csak ugyanazt a környezetet látja folyamatosan, ugyanúgy kialakulhat nála a bezártságérzet.
Szerencsére így a tavaszt megúsztuk valahogy. A mostani helyzetet -a későbbiekben még részletezem- úgy tűnik, hogy ennyire könnyen nem ússzuk meg. Ennek éppen a kötelező karantén(ok) az okai, amelyek október óta szinte folyamatosak nálunk. Mire valaki felgyógyul a vírusból, beleesik a másik. (Eddig szerencsére én valahogy megúsztam ezt. De sajnos, ami késik nem múlik)
Én is tapasztalom azt is, hogy a gyerekeim (főleg a 9 éves lányomnak és a 14 éves fiamnak) érdemjegyei egyre jobban esnek vissza. Mintha már nem is érdekelné őket (és főleg a fiún érzem most ezt) a tanulás, pedig nagyon nagy tervei voltak a továbbtanulással kapcsolatban (jogi, ill. egészségügyi egyetem között vacillált évek óta, pedig még viszonylag messze van az érettségi), most pedig ez eddig úgy tűnik, hogy a tavalyi 1. félévhez képest nagyon, míg az előző tanév végéhez minimálisan, de romlottak a jegyei. Pszichésen is látszik raja (is), hogy nagyon megviseli az, hogy nem lehet a társaival. Talán a 12 éves lányomon veszek még hasonlókat észre. A többieken én még nem tapasztaltam, viszont a két kisebbel kapcsolatban a feleségem számol be hasonlókról.
Az indítóhoz képest kicsit más téma, de azért ide tartozik.
Kedves semya67kazokusemya67kazoku!
Nagyon örülök, hogy felvetetted azt is, hogy mennyire nem tesz jót a gyerekeknek az egyedüllét. Sajnos én ezzel a problémával hiába kilincseltem mindenfelé, az emberek egyszerűen nem akarják megérteni. Sem munkáltatók, sem tanárok, sem szülőtársak. Persze, hogy nem, akikkel én beszéltem, azoknál sehol sem állt fenn olyan helyzet, mint nálunk: Március 15 óta az akkor még csak 11 éves lányunk, kisebb szünetekkel (időnként, néhány napra tudtunk itthon maradni vele szabadságon) egyedül volt bezárva egy 50 nm-es panelbe, egészen szeptemberig. Majd most, a karanténja idején újra. (3 hetet voltunk itthon vele, de neki további 10 nappal meghosszabbították.) Nem tudom leírni azt a dühöt, igazságtalanság érzést, elkeseredettséget, amit érzek ezzel kapcsolatban. A gyerek lelkileg megrogyott (Nem részletezném. Időnként úgy tűnik, egészen komoly a baj, máskor azt remélem, hogy sok odafigyeléssel, törődéssel lassan, de helyrehozható), a tanulmányi eredménye meredeken zuhant (kitűnő tanulóból most abban sem vagyok biztos, hogy a közepes szintet eléri), és csak a jó isten tudja, hogy milyen káros utóhatások fognak még előtörni belőle. Mindezt ráadásul egy olyan szenzitív időszakban (a kamaszkor kezdetén), amikor kiemelten fontos lett volna a kortárscsoport hatása, visszajelzése, a viszonyítási alap.
Amikor tavasszal futkostam, próbáltam segítséget kérni, magyaráztam fűnek-fának, hogy baj lesz, károsodik a gyerek lelkileg, mentálisan, mindenki azt mondta, nincs mit tenni, ez most egy ilyen helyzet, különben is egy ekkora gyerek már elvan egyedül. Persze, meg tudja melegíteni a kajáját, ki tudja törölni a fenekét, nem is erről van szó. Egyetlen ember, egyetlen felnőtt sem bír ki ennyi időt bezárva, pszichés károsodás nélkül.
Most januárig már csak 2x1 napot kell kibírjon egyedül, januárban pedig visszük pszichológushoz, mert úgy látjuk, már kevesek vagyunk ahhoz, hogy a kialakult állapotot családilag orvosoljuk.
Hát ez IS a COVID. :(
Honnan is kezdjem a mi sztorinkat. A 12 éves lányom (ő ötből a harmadik gyerek) sajnos cukros, ill. daganatos megbetegedésben is szenved. Emiatt, amikor az egyik pedagógus rokontól (nem itt tanít a közelünkben) augusztus 18/19 táján megkaptuk azt a fülest, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiadott egy Intézkedési tervet adott ki, amelyben foglalkozik vele, hogy a krónikus beteg diákok esetében, amennyiben erről igazolással rendelkezik és az igazolást bemutatja, akkor mentesülhet az iskolába járás alól azzal a kiegészítéssel, hogy a digitális (otthoni) oktatásban való részvételét biztosítani kell - akkor ezen az opción először elgondolkodtunk a feleségemmel.
Csak volt némi probléma:
- Ki marad itthon a gyerekkel, hisz a szabadság kimerült, a gyermekek után járó táppénz kimerült (ráadásul mivel ő még februárban betöltötte a 12-t, így utána max. a méltányossági táppénz járna)
- A Háziorvos sem a nejemnek, sem nekem adna csak úgy táppénzes papírt és egy 12 éves -egyébként is beteg- gyereket nem lenne szerencsés egyedül hagyni. (A testvéremék valamint a nejem testvérei az országban, ill. Európában szétszórva élnek és a szüleink sem a szomszédságban laknak - és őket sem lenne szerencsés kockázatnak kitenni)
- A bizonytalan ideig tartó bezártság a gyereknek sem tesz jót
Hozzáteszem, hogy tavasszal azzal az indokkal adott ki nekünk is az orvos igazolást, mert a digitális oktatás miatt a két kisebb (7 és 9 éves) gyereket tanulásba segíteni kell, és nem azért, mert ott van egy beteg gyerek is.
Lényegi rész:
Október 1-jén (csütörtök) a szokásos rend szerint 15 óra körül mentem a gyerekekért. Először a két nagyobban (14 és 16 éves) elvittem edzésre, majd a három kisebbet (9 és 12 éves lány; 7 éves fiú) hazavittem. A 12 éves lányomon, ahogy kilépett az iskola ajtón láttam azt, amit reggel még nem. Nagyon levert és bágyadt. Panaszkodni addig nem panaszkodott, míg haza nem értünk. Akkor is csak annyit mondott, hogy kicsit fáj a feje. Kajáltak és leckeírás, tanulás (a legkisebb mellet még nagyon szükséges ott lenni és segíteni neki), aztán, amikor már a nagyokat is hazahozta a férjem az edzésről és lefürödtek, akkor leültünk vacsorázni. A lányom szokatlanul csöndes volt és továbbra is bágyadt, levert. Ezt már nagyon furcsálltam. Másnap reggel, amikor reggeliztek, akkor szólt először a bátyjának (16), hogy baj van. Nem érzi túl jól magát, de nem szeretne itthon maradni. A fiam jött oda szólni nekem, mert a lánytól hiába kérdeztem, hogy jól van-e, mindig igennel válaszolt - bár éreztem és tudtam is, hogy nem őszinte az Igen válasz. Az csak a félelem miatt Igen és nem Nem. A fiam ebbe csak megerősített.
Ekkor tudtam, hogy a lányomat semmilyen formában nem engedem el iskolába és lehetőleg a többieket sem. Fel is hívtam az iskolákat és elmondtam a kialakult helyzetet. Mindkét iskola együttműködő volt. Sőt! A két nagyobb gyerek osztályfőnöke annyit mondott, hogy hálás, hogy elővigyázatosságból őket sem engedem iskolába. A bonyodalom onnan indult, hogy vajon a feleségem és az én főnököm hogy reagál a helyzetre, merthogy szabadságunk már kifogyott, szóval még azzal sem tudunk játszani, viszont kockáztatni sem akartunk egyikünk sem. Végül meglepetésemre -pedig egyik sem erről ismert- mindkettő nagyon együttműködő volt.
A neheze ezután jött. Felvenni a kapcsolatot a gyerekorvossal, majd a háziorvossal. Előbbi az éppen délelőtt rendelt aznap, de elérhetetlen volt. A háziorvossal -ugyanaznap délután, de- ugyanígy jártunk. Aztán hétfőn (okt. 5) újra próbálkoztunk. Ekkor már legalább a gyerekorvos asszisztensével délután tudtunk beszélni. Ő annyit mondott, hogy szinte biztos, hogy COVID, majd értesíti a doktornőt, de mi is hívjuk másnap délután. A mi háziorvosunkkal (felnőtt háziorvos) továbbra sem tudtunk értekezni. Aztán október 7-én (szerda, a gyanús tünetek után 5-6 nappal) végre gyerekorvossal végre beszéltünk, aki közölte, hogy berendeli a tesztet és a gyerek is és mi is lehetőleg maradjunk otthon. Október 9-én reggel hívtak a mentőszolgálattól bennünket, hogy jönnének tesztelni a gyereket és ez mikor lenne aktuális. Közöltem, hogy akár azonnal is. Nagyjából félórával később ott is voltak. PCR tesztet csináltak (akkor még nem alkalmaztak antigén tesztet), aminek az eredménye 12-én lett meg és sajnos pozitív lett. Aztán október 14-én már hívott is a járványügy adategyeztetés címszó alatt és közölték, hogy a gyerek október 7-től a betegség végéig, míg mi október 14-től 10 napra karanténba kerülünk. Elmondtam a tisztelt ügyintézőnek, hogy lényegében az orvos elérhetetlensége miatt október 2. óta fizetés nélkülin vagyunk, ami 5 (köztük egy krónikus beteg) gyerek mellett nem éppen szerencsés. Közölte velem, hogy sajnos erről nem ő tehet és ezzel ő nem tud mit kezdeni. Aztán október 15-én megtalált a háziorvos is bennünket, merthogy a karantén tényét ugyan igazolhatjuk a határozattal, de a karanténról ő is határozatot kap. Akkor megkérdeztem tőle, hogy vajon az október 2 és 13 közötti időszakkal mi lesz? Annyit mondott, hogy az október 11-13 közötti időszakot visszamenőleg leigazolja, mert leigazolhatja (majd valamiféle indokot erre kitalál), de sajnos az azt megelőző időszakkal ő nem tud mit kezdeni. És ez még csak az eleje volt a mizériánknak.
Jól értem, akkor a kisebbik fiad már teljesen jól van? Jól értem, hogy a nagyobbik fiad és a férjed is a helyzethez képest viszonylag jól van és kifele jön a betegségből? Jól értem, hogy a lányod produkál tüneteket, de nem tudtátok a hivatalos utat bejárva, a háziorvossal értekezni a kialakult helyzetről, míg a járványügy pedig ilyen szempontból nem tud segíteni - ők csak utólag tudnak segítséget adni?
Egyetértek Filemonnal. Amennyiben nem tudtok orvossal egyeztetni, akkor hagyjátok a frászba a dolgot. A lányod egyébként is -ahogy írod- nemigen tud semerre menni. A kisebbik fiadat pedig újra karanténba záratnád, ami egy 10 éves gyereknek így is sok már. Te önkéntesen vállalhatod a karantént. A kisebbik gyerek pedig gondolom egyedül úgy sem mászkál semerre sem, hisz még kicsi hozzá, de még így is sok.
Remélem, hogy a fiad is javul egészségileg és te sem vagy beteg. Jobbulást nektek.
Remélem, hogy a többiekkel sincs semmi probléma.
Szerintem nem a "válasz erre", hanem az "idézem" gombbal van itt probléma. Ha csak a válasz erre címszóra megy, akkor a saját hozzászólása végén megjelöli azt a választ, amelyikre reagált. Ezzel szemben az idézem gombra kattintva viszont beidézi az egész előzményt.
A másik felével egyetértek.
Egyébként, ki, hogy van? Topikindító, mi van a fiaddal? Mások? Remélem, mindenki egyre jobban.
Nálunk a férjem (akinek pedig, mint írtam is, vannak alapbetegségei) jött ki belőle a leghamarabb. Hétfőn állt munkába, 3 hét után. Az első napját nehezebbnek érezte, mint általában, de most már azt mondja, teljesen jól van, semmi nyomát nem érzi a betegségnek.
A lányom, aki kezdte nov. 20-án, még mindig nem érez szagokat, rengetegszer tüsszög, néha furcsán érzi magát, de nem igazán tudja, mit érez. Lehet, hogy a bezártság miatt van már néha rosszabbul.
Én kedden kezdtem dolgozni. Az első napom könnyen ment, eszembe sem jutott, hogy beteg voltam. A következő napok viszont... Először is esténként olyan kimerült vagyok, úgy alszom, mint akit fejbe vágtak. Csütörtökön kifejezetten rosszul éreztem magam. Általános gyengeség (aznap fizikailag is megterheltem magam), ismét hát, mellkas, kar fájdalom.
2 héttel a betegség előtt kaptam influenza oltást (tehát most már több, mint 1 hónapja), de még mindig fáj tőle az egész karom. Egyszerűen nem értem miért. Ez is lehet a vírus következménye? Valahogy úgy érzem, ez a nyamvadt covid ott támad, ahol megérzi az ember gyenge pontjait. Nagyon várom, hogy végre tényleg elfelejthessük az egészet.
Vnesa: Ha jól értem, nálatok a fiad és a férjed lassan túl van a betegségen, míg a lányod mostanában kezdte, és te egyelőre (maradjon is így!) nem vagy érintett.
Ha a lányod egyébként jól van, vagy nincs annyira rosszul, hogy orvosra legyen szüksége, nem biztos, hogy érdemes erőltetni a tesztet. Azért nem, mert valószínűleg szépen meg fog gyógyulni. Addig önkéntes karantén, ne menjen sehová, de ezt úgyis tudjátok.
Ha tesztelik, akkor őt is, téged is karanténba tesznek 10 napig, téged a teszttől számított 10 napig. Még január elején sem biztos, hogy kimehetsz. :(
Persze tudom, hogy mi az eljárásrend, de ahogy írod, meg is próbáltad a hivatalos utat betartani. Mi is nagyon nehezen értük el az orvost, volt, hogy 1,5 órán keresztül hívogattuk, mire az asszisztensnővel tudtunk beszélni, de azért végül mindig sikerült. (Az asszisztenssel. A dokival kevésszer.)
Tudom, nehéz ilyenkor jól dönteni. Én is hívogattam mindenkit, amíg nem volt határozatunk, csak azért, mert tudtam, hogy kellene lennie. Aztán jól megbántam, mert mindenütt össze-vissza hibáztak az ügyünkkel.
Bocsánat, én nem előzményezek, mert látom, itt a rendszer a kilométer hosszú hozzászólásokat is teljes egészében megismétli.
A táppénzes dologra írom: Azzal sem voltam tisztában, hogy hétvégékre fizetnek-e táppénzt, vagy az 0 Ft így is, úgy is. Ez meg azért lett volna fontos, mert a főnököm ragaszkodott hozzá, hogy ne péntekkel zárassam le a táppénzemet, hanem vasárnappal. Nem értettem, hiszen szombat-vasárnap úgysem dolgoztam volna, simán kérhettem volna keresőképesnek magam szombatra, és akkor 2 nappal kevesebb a táppénzes időszak. De mindegy most már. Úgy érzem, annyi veszett így is, és nem csak anyagilag, hogy ez már csak csepp a tengerben.
Sajnos hiába vannak már negyedik napja tünetei a lányomnak, a háziorvossal egyszerűen lehetetlen felvenni a kapcsolatot. Még az asszisztensek sem veszik fel a telefont. Ma már a Járványüggyel is beszéltem és elmondtam nekik, hogy mi a helyzet. Annyit mondtak, hogy "Sajnos nem tudnak mit tenni!" Beszéltem a mentőkkel is, de ők csak úgy vehetnek mintát, hogyha a háziorvos leadja a megrendelést vagy a mintavételt követően azonnal elszállítják a mintaadót. Most már tehetetlennek érzem magam, mert szerencsére olyan jellegű tünetek a lányomnál sincsenek, amelyek kórházi ellátást igényelnek. Már csak az alapján, hogy enyhébben a tünetei, mint a bátyjának és az apjának, akik szintén itthon lábadoznak. Mit lehetne még tenni?
Az már biztos, hogy az idei karácsonynak teljesen lőttek. Mi semerre sem tudunk menni és mihozzánk sem jöhet senki. Bár jelenleg hivatalosan a kisebbik fiam, a lányom és én nem vagyunk karanténba, még úgy sem, hogy a lányomnak erősödő tünetei vannak. Az is igaz, hogy a kisebbik fiam így nagyjából 1 hónappal a betegség után is sokszor panaszkodik még gyengeségre és hamarabb kifárad mint korábban.
Először is elnézést kérek a nyitótól, hogy ilyenekbe is belemegyek, de talán hasznos lehet.
A munkáltatómtól kapott hivatalos tájékoztatás is némileg pontosításra szorul.
Hogy érthető legyen, hogy miért nem mindegy egyáltalán, hogy a 70%-os betegszabadságra vagy a 60%, esetleg 50% táppénzre jogosult valaki.
A 70%-os betegszabadság esetén a távolléti díjat a megelőző havi juttatás százhetvennegyed (1/174) részének veszik a 70%-át. Ezzel szemben a táppénz esetén a táppénz első napját megelőző harmadik teljes hónap utolsó naptári napjától számított 180 nap napi átlagkeresete alapján számítják ki a táppénz alapot. A mértékét pedig a munkaviszony hossza és a lábadozás helye határozza meg. Ami még különbség, hogy a betegszabadság csak azokra a napokra jár, amikor egyébként is dolgoznál, míg a táppénz pedig naptári napra jár. A táppénz összege nem lehet több mint az adott évben érvényes minimálbér duplájának egyharmincad (1/30) része.
Sajnos a férjem 2016-ban volt érintett olyan balesetbe, amely (1-es kódú) üzemi balesetnek lett nyilvánítva, mivel munkába menet érte. Ezáltal is tudom, hogy erre 100% jár. Az unokahúgom (asszisztens egy másik településen a háziorvos mellett) és a férje (kórházban szakorvos) is elkapta a koronavírust még nyáron. Esetükben pedig foglalkozási megbetegedésnek (2-es kód) lett nyilvánítva és szintén 100%-os táppénz járt nekik.
A férjemnek a jelenlegi helyzetben (ahogy nekem is) 60% táppénz jár, mert a betegszabadságot már kimerítettük.
Én nem vagyok bérügyintéző így nem vagyok képben ezzel a részével. Az biztos, hogy a főnököm szorgalmazta, hogy hívjam a háziorvost és tudakoljam meg, 7-es, vagy 8-as kódra vett-e fel táppénzre, mert nem mindegy. Hívtam a bérügyes kolléganőt, hogy mit jelent ez, hogy nem mindegy? Ő mondta az általam korábban már leírtakat, vagyis, hogy 8-asra 70% 15 napig, 15 nap után 60%. 7-esre az első perctől 60%. Ha rosszul tudta, vagy hazudott, akkor elnézést. Esetleg még az lehet, hogy nálunk másképp vannak ezek a szabályok. Nálunk minden másképp van, a szabadságok számítása is, nem a Munka Törvénykönyve szerint.
De az orvos mindkettőnket 8-as kódra vett fel, úgyhogy mindegy is volt onnantól ez a része.
Nagyjából 15 perccel a beszélgetésünk után visszahív a fiatalember a járványügytől és közli velem, hogy csak regisztrált fertőzött estén kérhetik kontaktok a járványügytől a tesztet, de ha "csak" a lehetősége áll fent egy fertőződésnek, akkor forduljunk a háziorvoshoz. A járványügy értesítette a háziorvost, aki nekünk nem vette fel a telefont, hogy egy COVID-os betegének a hozzátartozójával lehetnek problémák. Ezután értem én el a háziorvost és közöltem, hogy a férjemmel mi a helyzet. Ő pedig azonnal jelezte, hogy rendeli a tesztet neki. Az november 6-án levették a mintát, ami sajnos pozitív lett. Ezt követően november 9-én hívott bennünket a járványügy is és újabb 10 nap karantén következett mindenki számára, így a víruson eddigre már szerencsére átesett 10 éves fiamnak is. Egyre rosszabb volt minden. A férjem egyre rosszabbul volt. Eközben a nagyobbik fiam is tünetekkel jelentkezett (ekkor már nov. 12-én jártunk) és ezáltal újra indult a folyamat és majdnem 1 hét kellett mire november 17-én jártunk. Aztán mire a gyereket letesztelték, már november 25-én már le is tesztelték az egyre rosszabb állapotba eső fiamat is. Nem is volt sajnos túl nagy meglepetés a teszt pozitív eredménye. November 30-án meg is kaptuk az újabb 10 napra szóló karanténunkat. E 10 nap alatt is vegyes képet mutatott mint a fiam, mint pedig a fiamnál is a vírus. Egy még biztos volt, amikor múlt hét csütörtökön (dec. 10.) 0:00 órakor lejárt a kisebbik fiam, a lányom és az én karanténjaink, akkor sem volt túl sok jó előjel a javulásra. A lányom dec. 15-én este kezdett egyértelműnek látszó tüneteket produkálni. Tegnap egész délután és ma délelőtt sem tudtam értekezni senkivel sem. Azaz még idézőjelben szerencse, hogy az elmúlt 5 napban sem mászkált a lányom semerre, ami azért egy 14 éves lánynál meglepő, hogy bár nagyon szeret erre-arra mászkálni, de még annak ellenére sem, hogy ő mehetett volna bármerre. Most meg már nem is nagyon tudna, mert olyan szinten vannak tünetei (főleg hasmenés és hányás valamint fej- és izom-ízületi fájdalom).
A táppénz harmadát a munkáltató, a kétharmadát a TB fizeti, míg a betegszabadságot teljes egészében a munkáltató fizeti.
A betegszabadság vagy táppénz mértéke első sorban nem a kódtól függ. Ez alól két kivétel van, mégpedig:
- "1-es kód": Üzemi baleset
Itt a munkába menetel, a munkahelyen vagy munkából hazamenet ért balesetet tekintik üzemi balesetnek, amennyiben ez a munkába vezető legrövidebb úton az út megszakítása nélkül történik. Ez 100%-os táppénzt jelent.
- "2-es kód": Foglalkoztatási megbetegedés
A nevében is benne van. Ez 100%-os táppénzt jelent.
A fent említett két esetben nem lehet betegszabadsággal indítani.
A további kódok esetén (így a "7-es" és a "8-as" esetén is)
- először a beosztás szerinti első 15 munkanapra betegszabadság illet meg. Ennek mértéke 70%
- A betegszabadság letelte utáni első naptári naptól számított maximum 365 napig (beleszámítva az előző 365 napban kivettet is) társadalombiztosítási táppénz illeti meg a munkavállalót
A táppénz mértéke:
50%
- Ha 730 napnál nem régebbi a munkaviszonya az adott munkahelyen
- Ha 730 napnál hosszabb a munkaviszonya az adott munkáltatónál, de kórházban van a munkavállaló, vagy a kórházban tartózkodó gyermeke mellett van
60%
- Ha 730 napnál hosszabb a munkaviszonya az adott munkáltatónál és a betegségéből otthon lábadozik, vagy az otthon lábadozó gyermekét ápolja
A Hatósági intézkedés alatt állók, vagyis a karanténba kerülők esetén a fenti szabályok vannak érvénybe, így mint a "7", mint pedig a "8" kód esetén érvényes, hogy ameddig van betegszabadságod, akkor 70%, amennyiben már nincs, akkor a munkaviszony hosszától, ill. a lábadozás helyétől függően 50% vagy 60% táppénzre vagy jogosult.
Nekem ezt a munkáltatóm mondta el, amikor októberben elkezdődött a dolog nálunk. Ez még nem ért véget.
Mielőbbi jobbulást a gyereknek és neked is.
Nem irigyellek benneteket. Sajnos az a tény, hogy a gyerek krónikus beteg, így lehet, hogy nála valamivel nehezebb lesz a lefolyás, mint egy egészséges gyereknél. Te is nagyon vigyázz magadra, merthogy ahogy te is írod, te sem vagy egészséges és sajnos a mi tapasztalatunk is az, hogy a családi kontaktok vannak a legnagyobb veszélyben a fertőződéssel kapcsolatban.
Sajnos COVID+ a gyerek. Folyamatosan 38-39°C között van a láza, aluszékony, mindenét fájlalja, megy a hasa vagy éppen hány (már amikor egyáltalán eszik valamit, mert étvágytalanság is van nála), ízeket, illatokat (szagokat) nem érez.
Nekem főleg a hátam, és a lábaim fájnak. Kicsit szédülök, de más nem. Pedig sajnos én sem vagyok makk egészséges (szívbetegségre, magas vérnyomásra való hajlamot sajnos tőlem örökölte a gyerek). A Járványügyet elvileg a háziorvos értesítette, de én is megpróbáltam felvenni velük a kapcsolatot mert ők hétfő óta ezt nem tették meg. Nekem sikertelen volt a próbálkozásom. A munkáltató pedig már jelzett felém, hogy így probléma lesz, mert igazolatlan távollétet írnak rá. Elmondtam nekik, hogy a gyerek COVID+, amiről értesítettük a háziorvost, aki -elvileg- értesítette a járványügyet, akik még minket nem kerestek és én sem érem el őket.
Mi pedig várjuk a csodát és bízunk benne, hogy a gyerek is hamar átvészeli és mi nem esünk bele. Bár sajnos -ahogy a doki is fogalmazott nekem- a családi kontaktok vannak a legnagyobb veszélybe.
Biztos, hogy felszabadulhatott a karantén alól a férjed november 27-én, vagy ez a karantén neki is meghosszabbodott addig, ameddig a legkisebbnek tartott? Figyelembe véve, hogy te és a nagyobbik gyermek fertőzöttek voltatok a középsőnek (akivel közös háztartásban éltek és átesett a fertőzésen) nem rendeltek el karantént?
Túl vagytok már rajta? Hogy viseli a gyerek az újabb bezártságot? És a férjed jól van már?
A káoszt mi is tapasztaljuk. Erről majd még írok én is.
Remélem, hogy azért már lassan nálatok is mindennek vége lesz.
Köszönöm, hogy leírtad mindezt nekem.
Közöltem a dokival, hogy köszönjük ugyan az együtt működést, de csak úgy a férjem sem és én sem maradhatunk otthon, mert előbb-utóbb pénz nélkül maradunk és három gyerekkel ez nem lenne túl jó dolog és sem a pékség (ahol én dolgozom eladóként), sem a közlekedési vállalat (ahol a férjem dolgozik járművezetőként) az igazolatlan távollétet nem nézi el. A gyerekeknél (10 és 17 éves fiam valamint 14 éves lányom) az iskola 10 nap szülői igazolást fogad el. (A szülői igazolás mértékét az iskola dönti el. Erre központi szabályozás nincs) Nagy kegyesen kiállított egy beteglapot a férjemnek és nekem is. Aztán 22-én, vagyis pont 10 nappal az első tünetek után antigén teszttel letesztelték a gyerek és pozitív. Mi ezt megint csak azonnal jeleztük a háziorvosnak, az iskolának és a munkáltatóink felé.
Október 27-én, amikor újra felhívtam az orvost, hogy már elnézést, de a gyerek igazolt fertőzött és senki meg nem keres bennünket ezzel kapcsolatban, akkor közölte, hogy ő már csütörtökön (mintavétel napja) jelezte a területileg illetékes Népegészségügyi Osztály felé, így reklamálják ott a dologgal kapcsolatban. Megpróbáltam velük is felvenni a kapcsolatot, de ez ekkor sikertelen volt. Aztán jeleztem újra a munkáltatóm felé, hogy ilyen helyzetben vagyunk. Neki sikerült elérnie a Járványügyet, ahonnan még aznap kora este hívtak is engem, hogy egyeztessük le az adatokat. Ekkor közölték, hogy a gyereknek október 22-től a betegség végéig (vagyis előre nem látható ideig), a többieknek október 27-től 10 nap karantén.
Ez azt jelentette, hogy a férjemnek, nekem és a két nagyobb gyereknek november 5-ig tartott a karantén, míg a kicsinek akkor még nem lehetett tudni, hogy milyen lefolyású lesz a betegség, ami a megelőző két hétben nagyon hullámzó volt. Voltak olyan napok, amikor már azt lehetett hinni, hogy kifele jön a betegségből, majd visszaesett.
A férjemnél november 4-én jelentkezett az első tünet. Reggelre erős fejfájás, majd estére hőemelkedés és hányinger. Másnap reggel már a lábai, a karjai is fájtak. Azonnal jeleztük vagyis jeleztük volna az orvosnak, aki persze egész nap elérhetetlen volt. Aztán este fele hívtak a Járványügyi hatóságtól, hogy a férjem, a nagyobbik fiam, a lányom és az én karanténom aznap 24 órakor megszűnik és kikérdeztek, hogy kisebbik fiammal mi van. Elmondtam, hogy változó, de még mindig vannak tünetei. Azt is elmondtam, hogy előző este óta a férjem is rosszul érzi magát. Erre közölték, hogy ugyan rajtuk keresztül is kérhető teszt, de csak a háziorvos által rendelt tesztek ingyenesek. Sajnos mindaddig, ameddig nem tudjuk, hogy a férjem COVID-os e vagy sem, addig a korábbi határozat értelmében 2020. november 5. napján 24 órakor hivatalosan megszűnik a karantén. Akkor annyit mondtam az ügyintézőnek, hogy akármennyit is kelljen érte fizetni, a biztonság az első és akkor kérjük a járványügyön keresztül a tesztelést. Ezt természetesen jelzem a háziorvosnak, mihelyst elérem őt.
Nagyon együttműködő volt.
Tisztelem az Írónak, a Válaszolóknak és az Olvasóknak!
A mi történetünk nagyjából inkább Filemon által leírtakhoz hasonlít.
A legkisebb gyermekem (10 éves és fiú) esetében október 12-én látszólag tünetmentes volt. Bár az önmagában fura volt, amikor odaértem a sulihoz értem érte (16 óra körül) és kijött a suliból már láttam rajta, hogy nagyon bágyadt és letört, de nem panaszkodott sem fej-, sem egyéb fájdalomra, rosszullétre. Miután hazaértünk és elkezdtem előkészülni az uzsonnához csak annyit mondott, hogy nem éhes. Ez még furcsább volt, hisz általában ő szokta kérni, hogy a házi megírása, átolvasása előtt együnk valamit. (Ez nem is rossz egyébként) Azzal ment fel a szobájába, hogy tanul. Amikor fél hét körül bementem, akkor aludt. Ez rá nem jellemző, hisz este 10 órakor is úgy kell könyörögni, hogy feküdjön le, mert másnap korán kell kelni (igaz hétvégén és iskolaszünetekben 11 óráig engedem meg, hogy fent legyen, de másnap akkor is általában legkésőbb 8-8:30 között magától is felkel) Úgy fél nyolc körül felébresztettem, hogy elmenjen fürödni és vacsorázzon. Továbbra is étvágytalanságra panaszkodott. Másnap hajnalba (kb. 3 óra lehetett - legalábbis azt hiszem -, amikor) a bátyja ébresztett minket, hogy a gyerek hány és hidegrázásra panaszkodik. Azonnal lázmérés. A láza 39°C felett volt és nagyon rosszul nézett ki. Nekünk már szédülésre is panaszkodott. Másnap természetesen elsősorban nem engedtem sem őt, sem a bátyját (17) iskolába. Ezzel kapcsolatban beszéltem mindkettő osztályfőnökével is. Még a nagyobbik fiam osztályfőnöke is együtt működő volt és közölte, hogy majd megoldjuk a dolgot. Aztán hívtam a háziorvost, akit persze nemhogy 13-án, de még 14-én sem tudtam elérni. A gyerek pedig folyamatosan rosszul volt. Legalábbis olyan értelemben, hogy hányt, lázas volt (szerencsére azért 38°C és 38,5°C közé letudtuk vinni a lázát), mindenét fájlalta (pedig iskolai szinten focizik és azon kívül is sokat kerékpározik, fut, úszik), a szemei be voltak dagadva. Aztán három napos próbálkozás után, október 15-én végre a háziorvossal is tudtam beszélni, aki persze engem baszott le, hogy miért nem hívtam. Erre közöltem, hogy harmadik napja hívogatom és vagy kicsörög, de nem veszi fel senki, vagy az asszisztensnő leráz, hogy "hívjon később!"/"hívjon holnap!" - ekkor éreztem a hangján, hogy enyhén ideges a doki, aki a tünetek alapján automatikusan COVID-ként kezelte a dolgot és közölte, hogy berendeli a tesztet. Majd közölte, hogy amennyiben megoldható, akkor lehetőleg mindannyian maradjunk otthon, ameddig nem tudjuk, hogy a gyerek pozitív-e vagy sem. A bonyodalom innen csak fokozódott.
Aközben, hogy megérkezett volna a kontakt személyként a határozatunk (ez az adategyeztetéstől számított 3 munkanap volt, vagyis már okt. 9-nél jártunk), addigra a férjemnél is jelentkeztek bizonyos tünetek, amiről értesítettük volna a háziorvosunkat, akivel végül 13-án már tudtunk is beszélni vele, aki a tünetek alapján (szédülés, izom- és ízületi fájdalom, láz, hányinger) ő is COVID-gyanúsnak nyilvánította az orvos. A tesztet október 21-én vették le. Először antigén tesztet csináltak. Negyedórán belül pozitív lett az eredmény. Már október 22-én hívtak a hivataltól (vélhetően a közeledő ünnep miatt voltak ilyen gyorsak) és közölték, hogy a két (18 és 10 éves) gyereknek és nekem november 1-ig szól a határozatunk, míg a férjemnek a betegség végéig. A probléma az, hogy a 14 éves fiam még mindig viszonylag rosszul volt. A láz, a szaglás- és ízlésvesztés, izomfájdalom még mindig erősek voltak nála. Ez egyre inkább jellemezte összességében a férjemet is. Nagyon rossz volt itthon a helyzet. Amikor a férjemtől mintát vettek, akkor beszéltem pár szót a mentősökkel. A legnagyobb meglepetésemre szinte kijelentették, hogy "a családi kontaktok vannak a legnagyobb veszélyben a fertőződést tekintve", ami még viszonylag logikus lehet, hiszen ők vannak legjobban összezárva és kevésbé tartják a távolságot és a maszkviselés sem olyan.
A következő 10 napban a lavinát elindító fiamnál végre javulni látszódtak a dolgok, de eközben a férjem egyre rosszabbul érezte magát és a 18 éves lányomnál és nálam is jelentkeztek bizonyos tünetek. Ez október 31-én történt a lányomnál és másnap reggelre nálam is. November 2-án jelentettük a dolgot hivatalosan is. Mivel a lányomnak és a kisebbik fiamnak valamint nekem hivatalosan november 1-jén 24 órakor megszűnt a járványügyi zárlatunk, így felhívtam a járványügyet és elmondtam a fejleményeket. Erre ők közölték, hogy "mindaddig, ameddig nincs új igazolt fertőzött a családban, addig nem rendelhetnek el semmit". Ez nem vigasztaló dolog, így beszéltem azonnal a dokival. Ráadásul ekkor már szerencsére a nagyobbik fiamnál beállt a tünetmentes állapot, amiről szintén jelenteni kellett az orvosnak. November 4-én megszűnt a 14 éves fiamnál a karantén. Ez 32 nappal azután volt, hogy egyáltalán regisztrálták őt, mint fertőzöttet.
Aztán november 9-én a lányomtól és tőlem is mintát vettek. Ebből azonnal kiderült, hogy mindketten fertőzöttek vagyunk. A megerősítő rendelet november 17-én lett kiállítva, így a legkisebb gyerek ettől a naptól került újabb 10 napra karanténba.
Eközben szerencsére a férjem állapota javult és november 23-án végre felszabadulhatott a karanténból.
Tisztelt Kérdező! Tisztelt Válaszolók!
A Kérdező által kért tapasztalat teljesen vegyes volt számomra, miután a 14 éves fiam szeptember 23-án (szerda) reggel kezdett el panaszkodni rosszul létre. Ekkor még "csak" hidegrázásra, hányingerre, szédülésre. Természetesen nem engedtük iskolába. Aztán, amikor másnap reggelre belázasodott, ill. étvágytalanságra panaszkodott valamint jelezte, hogy nem érez szagokat. Akkor már sejteni lehetett, hogy nagyobb a baj, így azonnal hívtuk a háziorvost. Először mi senkivel sem tudtunk beszélni. Aztán kb. 4-5. hívásnál már legalább az asszisztensnővel, aki megpróbált lezárni minket. Mi kitartóak voltunk, de csütörtökön így sem tudtunk a dokival értekezni. Pénteken végre ez sikerült. De eddigre a gyerek még rosszabbul lett, hisz már hányt és hasmenés mellett sajnos már egyértelmű láz és izom-ízületi fájdalom is jelentkezett nála. A doki először minket akarsz számon kérni, hogy miért nem azonnal értesítettük őt. Ekkor először én még nyugodt hangvitelűen, majd a férjem már kicsit magasabb hangnemben mondta el, hogy második napja próbáljuk őt elérni, de a kedves asszisztensnő nem volt képes segítőkész lenni. A gyerek tünetei alapján COVID-gyanúsnak volt tekinthető, így felszólított bennünket, hogy a gyerek ne menjen sehova (de ezt lehetőleg miránk is vonatkoztassuk).
A gyereknek egyébként sem lett volna ereje sem semerre menni. Mi pedig itthon maradtunk, mert nem akartunk kockáztatni és esetleg bárkit megfertőzni. A mintavételre október 2-án került sor, majd október 6-án megjött a pozitív eredmény. Ezt követően október 8-án a területileg illetékes járványügyi hatóság megkeresett bennünket adategyeztetés címén. Első körben, mint fertőzött személy, persze a gyerek adataira volt szükség. Aztán másodkörben a férjem, a három másik gyerek és az én adataimra is szükség volt, hisz mint kontakt személyként ez minket is érintett. Ez azt jelentette, hogy október 6-tól október 15-ig hivatalos módon karanténban volt az egész család. A gyerek állapota sem sokat javult, pedig a tünetek megjelenésétől már 23 nap telt el. Bár az is igaz, hogy igazi hullámvasút volt nála is a vírus lefolyása.
Azért én mégis felhívtam a Járványügyet, hátha őket érdekli, hogy nincs határozatunk, de ők is türelemre intettek.
Másnap ugyanezt eljátszottam, majd végül a munkahelyemről (ők is folyamatosan érdeklődtek nálam) szóltak oda a Járványügyhöz, hogy "Hahó, valakiknek itt pozitív létükre nincs határozatuk!" Na, és ekkor (dec. 3. csütörtöknél tartunk) végre felhívták a férjemet, mint igazoltan pozitív személyt, hogy felvegyék az adatainkat és elkészítsék a határozatot.
Mindent részletesen kikérdeztek mindhármunkról, majd küldtek egy-egy határozatot - kettőnknek. A férjemnek pozitívost, nekem kontaktost, a gyereknek semmit. Nekem akkor már tele volt a hócipőm, úgy voltam vele, hogy jó, gyerek úgyse megy egyedül sehová, nem érdekel, hogy nincs határozata.
A férjem határozata úgy szólt, hogy a teszttől számítva 10 nap, illetve 3 tünetmentes nap. Tehát min. 10, amiből 3-nak tünetmentesnek kell lenni. Az én határozatomat viszont úgy számolták, hogy a férjem határozatának napjától, hiába már éppen letelt volna a 10 nap, nálam újra indult a számláló. Dühített, de mivel még úgyis beteg voltam, nem érdekelt.
Aztán mivel még a múlt hétfőn is voltak tüneteim, mondta a háziorvos (akkor tudtam először beszélni vele, de csak azért, mert már erőszakosan ragaszkodtam hozzá, hogy hadd váltsak vele pár szót), hogy sétáljak be (maszk+kesztyű) a kórházba, ahol van egy covid részleg, ahol kifejezetten ilyen, covid+-os, de járóbetegeket vizsgálnak. Mondtam az a bibi, hogy nem vagyok igazolt +-os, mert az ő asszisztense szerint egy családból csak egyet tesztelnek. Doki halványan kiakadt, persze előttem nem szidta a kolléganőjét, de mondta, hogy jó, akkor teszteljünk. Másnap, dec. 8-án teszt. A gyorsteszt negatív, de a PCR, aminek dec. 10-én lett eredménye, pozitív lett. Következett a kivizsgálás, amit már írtam korábban.
Tegnap hívtak a Járványügytől (3 napja teljesen jól vagyok), holnap mennék dolgozni, a gyerek iskolába, hogy akkor dec. 18-ig karantén, a gyereknek meg, az én határozatom napjától, tehát tegnaptól számítva 10 nap, vagyis dec. 23-án mehet ki először. Úgy, hogy nov. 20. óta van bezárva, és szerencsére kutya baja.
Elmondtam az ügyintézőnek a tortúránkat, hogy itt adminisztrációs hibák sorozata történt, és mi valójában már mind jól vagyunk, persze amikor betegek voltunk, akkor szabadon járkálhattunk volna, senki nem törődött velünk. Mondta sajnálja, ez van.
Csak, hogy a "gyakorlatias"káoszt is leírjam, folytatom.
Másnap (nov. 24-énél tartunk) hívtam a saját háziorvosunkat, aki éppen karanténban volt. Helyettesítés persze volt, de orvossal itt sem tudtam beszélni. Részletesen beszámoltam az asszisztensnőnek a panaszainkról, aki rögtön közölte, hogy ez covid lesz. Senki sehová, karantén. Nem elrendelte, nem utasított, hogy figyelmeztetett, hogy mostantól ehhez kellene tartanunk magunkat. Tudtuk egyébként magunktól is, de ő legalább szólt, nem úgy, mint a gyerekorvos asszisztense.
Mondta, hogy akkor válasszunk magunk közül egyet, aki elmegy tesztre, mert teljesen felesleges mindenkit teszteltetni, hiszen ugyanaz a bajunk. Ha egy pozitív, akkor mindenki más is. Ez volt a következő furcsa pont, de gondoltam, biztos ez az eljárás.
A férjem ment el tesztre. Nálunk van mintavételi pont. Tehát úgy zajlik, hogy a háziorvostól jelentik a mentők felé a tesztelendő adatait, majd a mentők felhívják a beteget és adnak egy időpontot, amikor a kijelölt helyre kell menni tesztelésre. (Ha valaki nem tud elmenni, ahhoz természetesen kimennek, csak úgy többet kell várni.)
Elsőként egy gyorstesztet csinálnak (orrból). Ha az pozitív, akkor egyértelmű pozitív a beteg. Ha az negatív, akkor következik (rögtön, ott a helyszínen) a PCR teszt (orrból és garatból), amit továbbküldenek laboratóriumba. Tehát ennek az eredményére kb. 2 napot kell várni. A férjemnél rögtön pozitív lett a gyorsteszt, ami azt jelentette, hogy nyilván mi is poizitívak vagyunk.
Másnap (mivel késő délután volt a teszt, aznap már nem tudtam) hívtam újra a háziorvost (az asszisztensnővel beszéltem ismét), hogy akkor pozitívak vagyunk. Mondta, hogy hát ja, a férjem, mert bár nyilván mi is a gyerekkel, de hát nekünk nincs tesztünk, ezért csak kontkatként leszünk nyilvántartva. Ezt is furcsállottam, mert bár a helyzetünkön nem változtatott (sőt: pozitívként 7-es kódra csak 60% táppénz jár, míg kontaktként 8-as kódra 70%), mégiscsak csalásnak, a statisztika meghamisításának éreztem.
Hívtam a gyerekorvost, gondoltam neki se árt tudni, hogy van egy pozitív gyerek a praxisában. Vele sem tudtam beszélni ezúttal sem, de az asszisztensnője mondta, hogy jó, majd írjak, hogy mettől meddig kérek igazolást.
Ez volt nov. 26-án, csütörtökön. Vártuk, hogy majd hívnak a Járványügytől, küldenek határozatot, de hétfőig, nov. 30-ig semmi sem történt. Akkor felhívtam a háziorvost, hogy még mindig nincs határozatunk, biztos, hogy jól van ez így? Elvégre pozitívként grasszálhatnánk világszerte. Türelemre intett, mindenki nagyon elfoglalt, bla-bla-bla. Türelmes voltam, nem is érdekelt különösebben, csak tudtam, hogy nem helyes, ami történik. (1 hete voltunk már betegek.)
A gyerek 12 éves, a férjem 47, én 41. A férjemnél, ha lehet így fogalmazni, alapbetegség a magas vérnyomás (gyógyszerrel jól karbantartott), 2 éve volt egy kisebb beavatkozás nála szívritmuszavar miatt (emiatt szed egyfajta szív gyógyszert is) és túlsúlyos. A gyerek és én egészségesek vagyunk, nem szedünk gyógyszert, nem vagyunk túlsúlyosak.
Igen, általános iskolás a gyerek és a suliban akkoriban mintha torpedóztak volna, egyre-másra hullottak ki gyerekek is, tanárok is a covid miatt. Ennek ellenére nem volt iskolabezárás, csak egy-egy osztályt, vagy fél osztályt küldtek el karanténba.
Nov. 20-án jelezte először a lányom, hogy nem érzi jól magát. Nem tudott konkrétumot megfogalmazni, talán csak a fejfájást és dél körül már mondta, hogy nem érez szagokat. Mértük a lázát, aznap egész nap 37-38 körüli hőemelkedése volt. Kicsit levert volt, elég sokat feküdt, de összességében nem volt annyira rosszul. Másnap pedig úgy tűnt, hogy ez ennyi volt, elmúlt.
Ennek ellenére hétfőn nem engedtük iskolába, mert gondoltunk rá, hogy ha mégis covid, akkor megfertőz másokat.
Hívtam a gyerekorvost, de orvossal természetesen nem tudtam beszélni, erre mifelénk az asszisztensek "vették át a hatalmat". Elmondtam a tüneteket, a szagvesztést is, mire annyit mondott az asszisztensnő, hogy emailben jelezzek (tehát még csak ne is hívogassam őket), hogy mettől meddig kérek igazolást. 1 napot pihenjen még a gyerek, aztán mehet iskolába. Én nagyon furcsállottam, hogy se teszt, se kikérdezés... De nem akartam erőszakoskodni.
Aznap mi a férjemmel még elmentünk dolgozni, de én kb. de. 10 órától éreztem nagyon furcsán magam. Illetve, én akkor már 1 hete éreztem erős hát-mellkasi fájdalmat, de mivel semmi más tünetem nem volt, eszembe se jutott, hogy a covid okozhatja. (Nálunk is a munkahelyen 17 fertőzött volt akkor. Tehát én is hazahozhattam.)
De azon a hétfőn kezdtem azt érezni, mint tipikusan a vírusos megbetegedések kezdetén. Ez a mindenem fáj, ráz a hideg, nem vagyok jól. Délben hívtam a férjemet, meglepetésemre ugyanerről számolt be. Estére mindkettőnknek hőemelkedése volt, és éjjel kezdődtek a tegnap általam már leírt további tünetek.
Hol is kezdjem. Minekünk is minden összejött. Alapbetegségek és COVID is.
Először a középső gyermekem szeptember 13-án kezdett rosszul létre panaszkodni, majd másnap jeleztük a háziorvosnak, aki azonnal COVID-osnak titulálta és közölte, hogy amíg nem vesznek mintát a gyerektől, addig lehetőleg mindannyian maradjunk otthon. Ő intézkedett a teszt berendeléséről, majd szeptember 17-én hívtak a mentőktől, hogy mikor jöjjenek mintát venni a gyerektől. A mintavételre végül szeptember 20-án került sor (egy nappal később, mint amelyikre ígérték). A gyerek közben bizonyos értelembe véve rosszabbul lett. A gyerek eredménye végül szeptember 24-én érkezett meg, ami pozitív lett. Aztán másnap felkerestek a területi járványügytől, hogy közöljék velünk, hogy a gyereknek határozatlan idejű - a betegség végéig tartó - karantén került elrendelésre, míg a vele egy háztartásban élőknek pedig 14 napos karantén van érvényben, mégpedig szeptember 15-től. (Ez utóbbi azért abszurd)
A gyereknek folyamatosan hasmenése volt. Eközben állandó fej-, ízület- és izomfájdalomra, szédülésre panaszkodott. Emellett egyre feljebb kúszott a láza, amit legalább napközben lejjebb tudtunk vinni.
Aztán nálam is jelentkeztek a tünetek, mégpedig íz- és szaglásvesztés, fej-, ízület- és izomfájdalom, láz, hasmenés, hányás, hányinger, folyamatosan forgott velem minden. Ez már úgy szeptember 23-án kezdődhetett és valamivel gyorsabb volt az eljárás, hisz már október 1-jén kezemben volt a pozitív eredményem és másnap már a járványügy is megkeresett és közölte, hogy minden családtagnak újra indul a karanténja, ill. az enyém a betegség megszűnéséig tart. A hivatalos megfogalmazás persze nem ez. Mire igazán észbe kaptunk, addigra a nejem és a nagyobbik gyerek is problémássá vált. A kakukktojást a legkisebbik gyerek volt.
Sajnos, ahogy itt már jelezte más is - ez nálunk is jellemző volt, ill. részben még ma is jellemző. A vírussal való fertőződés nálunk a két gyereknél nagyjából 16-18 nap alatt lezajlott. A nejemnél és nálam ez kb. 22-24 nap volt. Ez az időszak nagyon hullámvasút volt. Voltak olyan napok, amikor jobban éreztük magunkat, majd visszaesés következett, majd megint javult az állapotunk. Bár hivatalosan november közepétől mindannyian gyógyultnak számítunk, de máig a fáradékonyság különböző mértékig jelen van nálunk.
Mindenek előtt jobbulást Neked és a családodnak.
Mivel magam sem nő vagyok, így illemet tartva annyit kérdeznék, hogy a férjed és a gyerek mekkora? Már csak azért, mert a középiskolákat november közepén, vagyis 32 napja bezárták. Ezáltal vélelmezem, hogy általános iskolás lehet a gyerek, hisz te pedig 20 napról írsz. (Bár igaz, hogy járványügy csak a következő két esetben rendel el határozatot. Ez a következő:
- kontakt személy esetén
- regisztrált fertőzött esetén
A háziorvos vagy házi gyermekorvos, amikor COVID-gyanút feltételezz, hatóságként nem járhat el viszont jelezheti, hogy lehetőleg ne hagyják el a házat. (Tudom, hogy az utóbbit nem te vetetted fel. bár így teljes)
Sajnos második napja én is kicsit fáradtabb vagyok a szokásosnál. Emellett a fejem és a hátam is fáj egy kicsit. Más viszont (még) nincs és remélem, hogy nem is lesz.
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy írtál.
Jelenleg még nincs teszt. Holnap ebből a szempontból vélhetően okosabbak leszünk. Reméljük, hogy vaklárma lesz, de félek tőle, hogy nem.
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy írtál.
A 11 és 16 éves fiaim és a 14 éves lányom a krónikus betegségeikre tekintettel az iskolába járás alól mentesültek. Rájuk hivatkozva 9 éves iker fiaim is otthon maradhattak és itthonról, digitálisan tanulhatnak ők is. Ez szeptembertől így van. (Érdekes, hogy egyes médiafelületek most kezdenek kutakodni, hogy mi van azokkal, akiknek krónikus beteg van a családjukban. Erről az illetékesek még augusztusban-szeptemberben adtak ki tájékoztatót. Azok alapján tudtunk mi is intézkedni.)
Nálunk éppen a gyerekek iskolától való igazolt távolmaradás miatt valamint arról nem is beszélve, hogy a gyerekek általában itthon voltak, ahogy én is (Home Office-ban tudok dolgozni) többségében itthon vagyunk. Délután jártunk el családilag sétálni vagy biciklizni, hogy a teljes bezártság ne legyen. Ezzel szemben a feleségem, mivel kereskedelemben dolgozik, így kissé veszélyesebb a munkaköre (és lehetetlen számára a Home Office). Sajnos a táppénz meg hosszútávon nem jó. Főleg a 3 krónikus beteg gyermek miatt (a saját betegségem az ilyenkor másodlagos).
Remélem, hogy mielőbb rendben lesztek ti is.
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy írtál.
Sajnos - ahogy írtam is - a fiamnak daganatos megbetegedése mellett, szívritmus zavara, magas vérnyomása, asztmája és cukorbetegsége van. Egyik sem könnyű dolog, főleg egy 16 éves gyerek esetében.
Maga az izomfájdalom sajnos nála alapvetően frontváltozáskor is előjön. Emiatt először ezt nem is vettük komolyan. Ezt követően másnap már erősödő fejfájás is jelentkezett. Ezt sem vettük elég komolyan. Amikor már jelezte, hogy sem szagokat, sem pedig ízeket nem érez. Ekkor már megijedtünk. Ez fokozódott, amikor hidegrázásra panaszkodott.
Ez zajlott e hét elején, vagyis hétfőtől szerdáig. Ezt követően csütörtökön beszéltem a házi gyermekorvossal, akinek elmondtam, hogy mi a helyzet. Az íz- és szaglásvesztés, a hőemelkedés már ijesztőbb volt, mint a többi dolog. De ez önmagában jellemző a COVID-ra és figyelemmel a gyerek alapbetegségeire, mindenképpen érdemes letesztelni, nehogy nagyobb legyen a baj. Ezután jelezte, hogy lehetőleg mindenki maradjon itthon, nehogy nagyobb legyen a probléma.
Azóta mára rosszabbodott a dolog. Reggelre belázasodott. A láza nem is nagyon akar lemenni. A nejem, hogy lehetőleg legyen a gyerek mellett valaki, valamint óvjon bennünket (sajnos a 14 éves lányom és a 11 éves fiam mellett én is krónikus betegségekben szenvedünk), ott van a gyerek mellett és teljesen elszigetelte magukat tőlünk. De ugyebár még így sem kizárt, hogy korábban esetleg megkaphattuk már a gyerektől.
A gyors tesztet (és úgy tudom, hogy azzal együtt a PCR-t is) az orvos megrendelte csütörtökön, majd pénteken már hívtak a mentőszolgálattól is időpont egyeztetés miatt. Így holnap jönnek a gyerektől mintát venni.
Tudom, hogy a hátteret kizárólag a leírásomból ismerhetitek és szerencsére többségetek e betegségek terén vélhetően laikus is. Arról nem is beszélve, hogy az alapbetegségek sem mindenkire ugyanúgy hatnak.
A gyakorlatias része: ha megvan a + teszt, jelezni kell a háziorvosnak, ő jelenti a Járványügy felé. 1-2 napon belül telefonon fognak keresni a Járványügytől (már, ha...), ezután elkészítik a karanténos határozatot, amit elküldenek nektek, a háziorvosnak, a rendőrségnek, és még ki tudja merrefelé.
Ezután (kapacitástól függően) a rendőrség minden nap ellenőrizni fogja, hogy valóban nem hagytátok el a karantén helyszínét.
Van egy telefonos applikáció: Házi Karantén Rendszer a neve. Ezt le lehet tölteni okostelefonra, beregisztrálni az ott leírt módon. Ha ezt használjátok, akkor nem személyesen fognak keresni a rendőrök, hanem sms-ben küldenek egy értesítést, hogy azonosítsd magad a HKR rendszerben. Ilyenkor magad felé kell fordítani a telefont, mintha egy szelfit készítenél, beazonosít a rendszer (telefon helyadatok alapján azt is, hogy valóban a karantén helyszínén történt az azonosítás), és kész.
Mielőbbi gyors és szövődménymentes gyógyulást kívánok a fiadnak és valamennyi betegnek!
Ez a fórum valami brutális!
Csomót írtam, de nem engedi elküldeni.
Tehát:
A 17. napon, mivel még mindig volt nehézlégzésem, a háziorvos beküldött egy "covid kivizsgálásra". Van erre egy külön részleg a Sürgősségi Osztályon. Nem kellett befeküdnöm, csak megvizsgáltak. Semmilyen komoly eltérés nem mutatkozott. Picit alacsonyabb vérnyomás, picit magasabb pulzus (hozzám képest, amúgy normál tartományban), a vérképben is csekély eltérés.
Nálunk az egész család beteg volt. Vélhetően a gyerek hozta haza az iskolából, mert ő lett rosszul elsőként, majd 2 nap múlva mi a férjemmel, fej-fej mellett, egymás tükörképeként hoztuk szinte percre pontosan ugyanazokat a tüneteket.
Amit még el tudok mondani róla, hogy a tünetek folyamatosan változnak, akár 1 napon belül is. Illetve a hullámzás is nagyon jellemző erre a betegségre. Amikor volt 1 jó, már-már panaszmentes napom, utána következett 2 még rosszabb, mint azelőtt volt.
A férjem végül beelőzött, ő előbb lett jobban, mint én. Mindhármunkra jellemző, hogy könnyen kifáradunk, kicsit erőtlennek érezzük magunkat.
A legrosszabb a folyamatos bizonytalanság, a hullámzás és az újabb és újabb tünetek felbukkanása. Ja és az, hogy magadra vagy utalva, neked kell döntened magadról, vagy adott esetben a gyerekedről, hozzátartozódról.
Ma vagyok a 20. napon, szinte teljesen jól, de még karanténban. (A keddi tesztem még + lett.)
Nem is arról van szó, hogy nem szeretnénk nagy nyilvánosság előtt kiteregetni, hogy covidosak voltunk/vagyunk. Inkább azért hallgatunk, mert ez a betegség - ahogy a háziorvosom mondta - a valaha volt vírusok közül a legtarkább képet mutatja. Vagyis ahány ember, szinte annyiféle tünetegyüttes, lefolyás. Ráadásul ahogy írod, a fiadnak sajnos vannak egyéb betegségei is. Mit tudhatna erről bárki, laikusként, látatlanban?
Ugyanakkor megértelek, mert amíg rosszul voltam, én is szerettem volna, ha valaki elmondja, hogy nála hogyan zajlott, mik voltak a tünetek, miképpen gyógyult meg.
Nálam nov. 23-án kezdődött, és még itthon vagyok, de már minden nap jobban vagyok. (Kopp-kopp!) Nem voltam nagyon rosszul, a kezdeti tüneteim hasonlóak voltak, mint a fiadnak: 37-38 fok közötti hőemelkedés, izomfájdalmak, hidegrázás. Ez a két utóbbi sokkal erőteljesebb, mint amit mondjuk a hőemelkedés indokolt volna. 36,5-nél is úgy rázott a hideg, hogy rázkódtam az ágyban. A fájdalmak szintén: mintha késsel vájkáltak volna az eleven húsomban, a testem bármely pontján.
Az első napokban féloldali, migrénes fejfájásom volt, ami az azon oldali szememet is érintette. Jobban nem tudom megfogalmazni: mintha felülvezérelt lett volna a szemem. Nem oda néztem, ahová akartam, se nyitva tartani, se lehunyni nem tudtam a szemem, mert állandóan olyan fájdalom volt benne, mintha ki akarnák nyomni. (Itt se tudok jobb hasonlatot, ez volt sajnos.)
Erősen fájt még továbbá a hátam, mellkasom, oldalam, amiről akkor azt gondoltam, hogy a tüdőm, de később egy rtg vizsgálat azt igazolta, hogy nincs a tüdőmben elváltozás.
Nálam a hőemelkedés 2 nap után elmúlt, viszont a 4. napon elvesztek az ízek és a szagok. De teljesen. Egyáltalán, semmilyen ízt és semmilyen szagot nem éreztem. Ugyanazon a napon jelentkezett tünetként a nehézlégzés. Nem fulladoztam, nem kellett küzdenem az életemért. Egyszerűen csak minden egyes légvételnél úgy éreztem, hogy kevesebb oxigénhez jutok, mint amennyire szükségem lenne. És minden légvételkor fájt a mellkasom, mintha szét akarna szakadni.
Az ezt követő napon (tehát a betegség kezdetéhez viszonyítva az 5.-en) kezdett lelkileg romba dönteni az egész. A fájdalmak, a nehézlégzés, a szagok, ízek nem érzése. Orvost elérni nem tudtam. Csak beszélni szerettem volna valakivel, hogy nyugtasson meg, hogy valaki mondja azt, hogy ez normális, mindenki ezt érzi, majd elmúlik. Mire végül sikerült beszélnem ügyeletes orvossal, ő azt mondta, nem fog megnyugtatni, vonuljak be a covid kórházba. Én ezt nem tettem, mert minden panaszom mellett, az általános erőnlétemet nem éreztem olyan rossznak, hogy indokolt legyen a kórházba menés. Lázam akkor már napok óta nem volt, köhögni is csak ritkán, napi néhány szárazat köhögtem.
Tudom, hogy olyat kértem, amiről kevesen beszélnek szívesen vagy esetleg olyan módon érintett valakit, amit nem szeretne nagy nyilvánosság előtt kiteregetni. Ezt teljes egészében megértem.
Sajnos nálunk meg nincs előrelépés. Elvileg hétfőn jönnek mintát venni a gyerektől... És nincs túl jól sajnos.
A háttérről annyit érdemes tudni, hogy 44 éves vagyok és 5 gyermek édesapja. A gyerekek közül sajnos 3 egyértelműen az én vérvonalamon előforduló betegségekre való hajlamot örökölte. A kérdésben érintett fiamnak szívritmus zavara, asztmája, cukorbetegsége, magas vérnyomása van és tavaly mindkét lábszárát műtötték csontdaganattal. A fennemlített betegségek közül az én családi vonalamon egyedül az asztma nincs meg (és akár dédanyámig visszamenve, nem tudunk asztmás vagy ilyen jellegű betegről). Ezt vélhetően generációs ugrással az apósomtól örökölte a fiam (nejemnél nincs meg az erre utaló jel).
A fiamnál hétfőn jelentkezett izomfájdalom, majd kedden fejfájás. De az alapbetegségei miatt először arra gondoltunk, hogy ez a frontérzékenység miatt van. Aztán tegnap ebédnél közölte, hogy mint a szaglása, mint az ízlése elment és egyre fáradtabb. Ekkor ijedtünk meg. Este már hidegrázásra is panaszkodott. Ekkor kiderült, hogy hőemelkedése van. Ma beszéltünk a gyermekorvossal, aki közölte, hogy vélhetően COVID és a kellő lépéseket ennek kiderülése érdekében megteszi.