Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ki járt kineziológusnál ?
Torolt_felhasznalo_123243
Létrehozva: 2004. augusztus 31. 09:05
Sziasztok!
Egy ideje úgy érzem sok szempontból megfeneklett az életem. Emiatt persze egyre rossszabbul érzem magamat lelkileg, csak árnyéka vagyok önmagamnak. Tegnap beszélgettem egy ismerősömmel, aki nemrég hasonló válságos időket élt át, mára azonban már ismét kivirult. Ő tanácsolta, hogy látogassak meg egy kineziológust, mert rajta is ő segített.
Én tudom ugyan, hogy mi is az a kineziológia, elméletben tudom azt is, hogy hogyan működik. Ha valamelyikőtök esteleg személyes tapasztalattal is rendelkezik, volna olyan kedves, hogy megossza azt velem? Köszönöm előre is!
Egy ideje úgy érzem sok szempontból megfeneklett az életem. Emiatt persze egyre rossszabbul érzem magamat lelkileg, csak árnyéka vagyok önmagamnak. Tegnap beszélgettem egy ismerősömmel, aki nemrég hasonló válságos időket élt át, mára azonban már ismét kivirult. Ő tanácsolta, hogy látogassak meg egy kineziológust, mert rajta is ő segített.
Én tudom ugyan, hogy mi is az a kineziológia, elméletben tudom azt is, hogy hogyan működik. Ha valamelyikőtök esteleg személyes tapasztalattal is rendelkezik, volna olyan kedves, hogy megossza azt velem? Köszönöm előre is!
Ajánlana nekem valaki Pécsett jó kineziológust?
Nekem alapjaiban változtatta meg az életemet egy kineziológus. Már az első alkalom hihetetlen változásokat hozott, azóta pedig rendszeresen igénybe veszem a segitségét.
Bárkinek tudom teljes szivemből ajánlani.
Pesti, elérhetősége:
Rózsás Áron: 06 70 569 76 96
Sziasztok!
Egy megbízható és nem túl drága kineziológusra lenne szükségem, aki meddőségi problémákban is tud segíteni. Lehetőleg Újpest közelében. Előre is köszönöm a segítséget.
Sziasztok!
Tavaly ajánlott valamelyikőtöktől egy XI. kerületi kineziológust. Buta módon nem írtam ki, és a privijeim közül pedig eltünt.
Légyszíves ajánljatok nekem ismét egy megbízható budapestit! Köszönöm!
Nem tudom én sem mindig elérni. Ha látná valaki a naplómat, (mert abba ugye akkor írok a legtöbbet, mikor kiborul a bili) biztos azt mondaná, hogy ez egy depressziós öngyilkosjelölt.
Ara törekszem, hogy amit már felismertem, azt gyakoroljam. És ha nem sikerül ne haragudjak magamra. Ezt is meg kell tanulni, elnézőnek lenni önmagunkkal és nem állandóan önmarcangolni, mert nem vagyunk tökéletesek. És az is igaz, hogy nincsenek olyan pszichés problémáim, amik akkora bonyodalmat jelentenének, hogy feltételnül máshoz menjek.
A segítségkérés pedig nem áll távol tőlem más dolgokban, de én itt kizárólag a pszichés segítségre gondoltam, abban pedig nem találtam olyat, akiről érzem, hogy magasabb szinten állna nálam, ezért felhagytam vele. Csak pénzkidobás volt. Ez lehet, hogy nagyon nagyképűen hangzik, de én már annyira belemélyedtem ezekbe a dolgokba, olyan sokat tudok róla, (természetesen azon a szinten amit én be tudok fogadni) hogy nagyon nehéz már mestert vagy gurut találnom.
És nem is sürget senki és semi. Szépen haladok a saját utamon, tanulok, figyelek, okulok. Kell ennél több?
Köszi!
És megint igazad van.Mert az ember nagyon nehezen jut el odáig hogy segítséget kérjen.Legyen ez bármilyen. Én utálom,hogy sokszor másra kell támaszkodnom,mástól kell segítséget kérnem,akár gyakorlati akár elméleti dolgokban.Sajnos a jelenlegi életemben igen csak szükségem van segítségre,bár ez most inkább gyakorlati segítség,és szerencsére van a családban,aki segít,de egy idő után bánt,hogy nem vagyok képes sok mindent egyedül megoldani,és attól tartok egyszer csak terhére leszek a többieknek.Ami persze hülyeség,és ez az érzés csak bennem van.Azt is tudom,hogy attól van,hogy bár én nagyon szívesen segítek bárkinek,ha tudok,magamat nagyon nehezen veszem rá,hogy segítséget kérjek.
Pedig ha az ember előbb lép,mindent sokkal könnyebb megoldani.Nagyon ritkán fordul elő,hogy az idő megoldást hoz a problémákra.
Nem gondolom, hogy gyarlóság lenne segítséget kérni. Régen az anyukám mindig azt mondta: Nem az a baj, ha nem tudsz valamit, hanem, ha tudod, hogy nem tudod, és nem kérdezel.
Sokszor nehezebb belátni, beismerni, hogy egyedül nem megy, és nehéz segítséget kérni. Pedig ez nem kisebbít, sőt!
Nagyon ügyes vagy,ha ezt mindig el tudod érni.
de hogy lassulsz le? Mert ugye az ember pont amiatt reagál sokszor rosszul,mert gyorsan kell dönteni.És hiába tudom,hogy a probléma az,hogy dühös vagyok,vagy stb,de nem mindig sikerül 10-ig számolni.És hiába tudom,hogy elszállt az önbizalmam,attól még nem tudom megbeszélni magammal,hogy ezentúl öntudatos leszek.
És amint írtad,jön a helyzet,és rá a reakció.És lehet,hogy megtalálod a helyes reakciót,de ezt minden egyes helyzet után meg kell tenned,még ha ismétlődik is,de ha nem jössz rá,hogy miért reagálsz rosszul,és ezt nem próbálod rendbe tenni,akkor minden egyes esetben csak "tüneti kezelést" alkalmazol,de nem az eredeti problémát oldod meg.
Van a környezetemben is olyan ember ,mintTe,aki úgy gondolja,hogy csak magára számíthat,és a problémáit csak saját maga olddhatja meg.Tisztelem,és becsülöm is ezért,ahogy Téged is.
Egyébként a problémáinkat nekünk is magunknak kell megoldanunk.Mert ezt nem teszi meg sem a kinez,sem az orvos,csak esetleg segít.Én pedig gyarló ember vagyok,és szükségem van néha segítségre,és hitre,hogy ezeket megoldhassam.
Egyébként az igazán szívemhez közel álló hozzászólás zanya2-é,mert a dolgok soha nem csak fehérek,vagy feketék.
Ha jól végiggondolod, a gátlásosság és az idegesség is a félelemből ered. Sztem a legtöbb bajunkat a félelmeink okozzák és tele vagyunk egy csomó negatív hiedelemmel önmagunkról, amikről úgy hisszük, hogy azok alapigazságok.
Hányszor gondolod azt, hogy úgyse sikerül, úgyse tetszek, vagy ha valami jó ér, akkor rögtön azt gondoljuk, hogy lesz még ennek böjtje.
A gátlásosság is abból eredhet, hogy nem mered önmagad adni. Lehet, hogy egyszer valaki megszégyenített valami spontán reakciód miatt és ez beléd rögzült. Szégyellted magad, úgy érezted, hogy nem voltál OK, és most mindig megdermedsz, ha hasonló helyzetbe kerülsz. Csak mert valaha valaki ilyan tükröt tartott eléd. Nekem is volt ezzel problémám, és úgy küzdöttem le, hogy megpróbáltam nem törődni a külvilág véleményével. Elkezdtem lerázni magamról a félelmet, hogy vajon mások mit gondolnak rólam. Mert nem fontos, hogy mit gondolnak. Az a fontos, hogy te mit gondolsz magadról. Minél többször rázod le magadról az ilyen félelmet, annál magabiztosabb leszel. Megerősödsz, jobban fel tudod vállalni magad. Mert végül is, ki mondhatja meg, hogy milyen legyen a jó Te? Senki, csak te magad.
A másik dolog az idegesség. Az is félelem, vagy valamilyen helyzetnek a nem elfogadása. Én akkor szoktam ideges lenni, ha valami vagy valaki nem olyan, amilyennek szeretném, vagy nem úgy van, vagy félek, hogy nem sikerül. Kb. ilyesmi. Ha már tudatosul benned, hogy miért vagy ideges, akkor végig is tudod gondolni, és azzal már a fele elmúlt.
Minden berögzült automatikus viselkedés ellen be lehet vezetni egy másikat. Én úgy csinálom, hogy elképzelem, hogy szerepet játszom. Pölö a magabiztos nő szerepét egy filmben. Persze ezt sokszor kell, és eleinte csak aggyal csinálja az ember, és belül a rossz érzés megvan, de egy idő után ez belül is átalakul. Azt nem lehet elvárni magunktól, hogy egyik napról a másikra menjen, mikor évtizedekig egyféle módon reagáltunk. Ez olyan, mint a 30 kiló fölösleg, amit 20 év alatt szedett fel valaki, és két hét alatt akarná leadni. Kitartás kell hozzá.
És persze nem szabad átesni a ló túlsó oldalára és örökké a tökéleteset játszani. El kell fogadni a marhaságainkat is, végül is mindenki csinál marhaságokat.
Sziasztok,
tudnátok ajánlani délpesti kineziológust? Esetleg ismeritek Bányai Editet ebben a szakmában? Ha valakinek van közvetlen tapasztalata vele kapcsolatban, akkor kérem, ossza meg velem, akár priiviben, akár itt. Előre is köszönöm!
Szia Macipofa,
őszintén csodállak, hogy ilyen okosan tudsz magadon segíteni. Nekem ez nem vált be, ezért keresek külső segítséget. Például Te próbáltad már ezt gátlásosságra alkalmazni? Nekem nem megy, hogy máshogy viselkedjek, hiába tudom, hogy tök nagy baromság, amit csinálok, de nem merem felvállalni pl. a nőiességemet. Zavarba jövök, stb, pedig szeretnék nőies nő lenni, de nem vagyok. Bízom benne, hogy egy kinez megtalálja azt a zavart keltő múltbéli eseményt, aminek a feloldásával megoldódna ez a buta probléma.
Illetve felvetődött bennem még egy kérdés. Ha idegességre alkalmazod, akkor azzal nem fojtod el a tényleges reakciódat?
Mit gondoltok ezekről?
Sztem a hit nagyon fontos, és a gyógyulni akarás.
Ki miben hisz, attól fog gyógyulni. Pedig lehet, hogy a gyógyulását nem is kívülről segítették.
Sziasztok!
Mindig elszomorodom, amikor valami csak fehér vagy csak fekete. Sokáig dolgoztam súlyos betegekkel, és azt tapasztaltam, hogy kell lennie valami oknak, ami miatt ua. a kezelés vanakinél hatásos, másnál pedig nem. Ha végre elfogadnánk, hogy az orvos sem mindenható, és nem minden alternatív gyógyász kókler, és felismernénk, hogy csak EGYÜTT tehetnek igazán érdemben valamit, akkor sztem nagyszerű eredményeket lehetne elérni. Ennek bele kellene férnie a holisztikus szemléletbe.
Nem hiszek a "csodálatos" gyógyulásokban, csak abban, hogy még nagyon keveset tudunk arról, mire is képes a test-tudat-lélek együttese, s nem értjük, hát csodát kiáltunk.
Sztem mindenki megtalálja az utat affelé a gyógymód(ok) felé, ami az ő részére a legmegfelelőbb.
Én már rég nem hiszek abban, hogy érdemes a gyökerekig felderíteni a dolgokat. Az emlékezet csal és ki is mutatták, hogy az emberek hajlamosak bemagyarázni maguknak dolgokat, elhitetni magukkal dolgokat, amik nem is úgy voltak.
Én inkább hiszek abban és gyakorolom is, hogy elég odafigyelnem magamra, és megérteni, felismerni, hogy mikor, milyen helyzetekben reagálok rosszul. És egy idő után felismerhető egy séma, jön a helyzet és arra a hülye reakció, ami miatt azután utálom magam. És elég a reakciót lecserélni. Felismerni és helyette beiktatni egy másikat. hhez le kell lassulni és az automatikusan jelentkező reakció máris kezelhető. Az ember olyan, mint a Pavlov kutyája, szoktatható.
Olyan ez, mint a program, ha hibás, átírjuk.
Persze ehhez fel kell ismerni, hogy most jött a félelelm, most elöntött a düh, most kisebbségi érzésem van, most az önbizalmam szállt el, most győzni akarok, ütni akarok, stb. Tökmindegy hogy mi az oka, az okot hiába tudod, a rossz érzelni, verbális, testi stb. reakciókat kell lecserélni. Melós, az biztos.
Sziasztok!
Mára el kell köszönnöm.Holnap majd megnézem mire jutottatok.
Igazad van,ha valaki minderre magától képes.De szerintem ehhez képesség kell.
Látod én a pszichológustól ódzkodom.Ugyan be kell valljam,nem próbáltam,és lehet hogy rosszul képzelem el az egészet.De úgy vagyok vele,hogy ha tudom mi a problémám,nem elég ha valaki meghallgat.
A gyökereket, okokat felderíteni pedig nem mindíg sikerül egyedül.
Gyanítom jó pszichológust sem könnyebb találni,mint jó kineziológust.
Igen, gyerek esetében egy tapasztalt szakember sokat segíthet.
De felnőttnél, ha értelmes és átlátja, hogy vannak problémái, netán még azok gyökereit is keresgeti, már nem hiszek benne. Egy jó pszichológust jobban el tudok képzelni, de azok között is nagyon kevés a jó, mert nem az egész embert nézik és nekik is csak sémáik vannak.
Én abban hiszek, hogy önműveléssel, meditációval, önvizsgálattal, önismereti gyakorlatokkal, és azzal a szándékkal, hogy megértsük mi miért történik velünk, magunk is meg tudjuk oldani a bajainkat. De az igaz, hogy ehhez kell egyfajta fejlődni akarás, felelősségvállalás önmagunkért és valami spirituális indíttatás.
Bocs! Tényleg csak egy kicsit olvastam vissza,és nem eleget.
Mivel közben dolgoznom kell,csak be-be nézek,nem vagyok állandóan jelen. Így viszont képtelenség minden hozzászólást követni.Sajnálom,hogy nem segítettek a természetes gyógymódok,és örülök,hogy sikerült meggyógyulnod.
a kineziológusról a véleményem továbbra is változatlan.
Szia!
Én sem akarok vitába bonyolódni,de szeretném megkérdezni ,jártál már kineziológusnál?
Nekem,és a gyermekemnek / aki diszgráfiás és figyelemzavaros / nagyon sokat segített.Abban igazad van,hogy vannak olyan betegségek,amikkel orvoshoz kell fordulni.De ha a kineziológus jó,akkor úgysem fog elkezdeni a saját szakállára kezelgetni.Ő inkább a lelki eredetű problémák kezelésében tud segíteni.Illetve a problémák lelki okait tudja feltárni,és így segít.Persze meg kell találni az igazit,azt akivel megtaláljuk a hangot,és bízni kell benne.A legjobb választás ha a kineziológus orvos is.Vagy mint az én esetemben gyógypedagógus.De nekünk rá volt szükségünk,mert ő teljes mértékben tudta,hogy a gyerekemmel mit kezdjen.Az orvosok nem igazán. /Ott is jártunk./
Sajnos az esetek többségében csak utólag derül ki,hogy jó iránban indultunk-e a probláma megoldása érdekében.