Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Összeköltözni- kiismerni?
Létrehozva: 2005. március 17. 01:22
Mostanaban divat hazassag elott osszekoltozni.....azt mondjak hogy ki kell ismerni egymast elobb......ezert.....Valahogy en nem hiszek ebben,-kevesebb lett a valoper a hazassag utan? Aligha....akkor meg mi celbol? Hiszen ez a ferfiak malmara hajtja a vizet....minek hazasodni ha igy kenyelmesen eleldegel egy no arnyekaban...mosnak, foznek takaritanak ra, sok esetben a no alazatosan surog forog korulottuk hogy megfeleljen az elvarasnak....van ennek ertelme? Nem szebb, igazibb a hazassag utan osszekoltozni, elvezni a kozos lakas oromet, az ujszeruseget, az eletkezdest a ceremonia utan? Eppen mama hallottam egy esetet / ezert is tettem fel a kerdest/ ahol azt mondta a ferfi hogy majd akkor hazasodnak ha a no terhes lesz.....mar 3 gyerek van.....eskuvo szoba se johet, a ferfinek igy kenyelmesebb, kileng,- hiszen akkor lep le mikor akar, ezzel szepen sakkba is tartja a not..... Szerintem ostobasag osszekoltozni mert a valoperi statisztika egyaltalan nem javult, sot!!!!! Nem igaz hogy lakva ismerni ki egymast.....nagyon jol ki lehet ismerni egyuttjarassal is valakit ha valaki kepes kritikus szemmel nezni a masikat......Es az osszekoltozessel az a veszely is no hogy nagyon sok no nem tud ferjhezmenni....a ferfiak hosszu evekig "gondolkodnak" mielott lepnek, vagy mire kijelentik hogy meggondoltak, megse nosulnek....a nok igy egyik kapcsolatbol a masikba vandorolnak, hazassag, gyerekvallalas tolodik, vagy vegleg kifutnak az idobol.....a ferfiak meg szepen elik a vilagukat, szep szoval raeroltettek a nokre az "elobb kiismerni akarlak" velemenyt, mostmar sokan ok is azt szajkozzak, csak akkor dobbennek ra hogy mit takar amikor keso.......Mi a velemenyetek errol?
A templomi szertartást egyébként sokan azért csinálják, mert szerintük így tökéletes a dolog. Nekem nem kellene. Ahogyan a lagzi gondolatától is felfordul a gyomrom, hogy rocker létemre csárdást járjak vadidegen rokonok között. :) De aki ezt szeretné, az miért ne csinálja?
És maga? Gondolom férjnél van.
részemről 2 év együttélés után kötött házasságban élek, lassan fél éve :-))) de néha annyira irigylem az unokatestvéremet, aki (vallása miatt, de ez mindegy) több év együttjárás után úgy házasodott meg, hogy előtte nem éltek együtt.
A házasság a mi életünkön semmit se változtatott.
Ők egy telejesen új világba kerültek, kivettek egy közös lakást, együtt alakítgatják, mindent közösen (nem úgy, mint nálunk, ahol kb. 1 évbe telt, amíg az "agglegénylakást" valahogy kétszemélyessé tettük), és minden nap egy újabb nagyszerű felfedezés.
és nem gondolnak arra, mi lesz, ha nem jön össze - mert olyan nincs, keményen dolgoznak egymásért, és nekik nem csak egy szó, elvárás vagy hagyomány volt az eskü, hanem igazi döntés.
tudom, ez nekem így nem ment volna, de akkor is, olyan aranyosak :-)))
Van ennél komolyabb érved is?
ferjhezmenni"
Hehe, jó vicc. Az igazság ezzel szemben az, ha egy manus komoly kapcsolatot akar, akkor a nő lepattintja: "jaj hát én csak egy kis flörtöt akarok bocsi"-na kapja be.
"a nok igy egyik kapcsolatbol a masikba vandorolnak"
Nem mintha annyira ellene lennének, sőt.
"Nem normális dolog, hogy a férfi csak úgy megpattanhat bármikor"
Hát peeeeeeeeersze. . . .
házimunka-dolog: Jézusom, arról szól az egész nlc, ha egy manus házias, akkor beteg, és halál rá. Az ellenkezőjét persze könnyű mondani.
Én mondtam már első randikon, hogy házasságot akarok és passz! Visszakoztak? Dehogy! Először néztek kimeredt szemekkel, aztán rábólintottak. :D
Mit meg nem ígér néhány pasi egy kis szórakozásért cserébe!:)))))
Nem tudom, miért, de általános az a nézet, hogy a házasságot a nő akarja, a férfi pedig mintegy kegyet gyakorol, ha elveszi. A férfi-nő kapcsolatban nem hiszem, hogy az a lényeg, hogy mikor házasodnak össze. Nem a papír tart össze két embert. S még abban sem hiszek, hogy "esküt teszünk a nyilvánosság előtt, ezzel felvállalva a másikat" és ettől jobb lesz. Nem. Álljon mellettem, ha bajban vagyok, legyek mellette, ha szüksége van rám, tartsunk ki egymás mellett nehéz helyzetben is - ez bizonyítja, hogy őt választottuk, és most, ebben a pillanatban úgy gondoljuk, hogy egy életre mellette akarunk élni. A papír nem fontos. Együtt élni pedig jó papr nélkül is. Az, hogy kinek mi dolga van a lakásban, házban, az szerintem attól is függ, hogy hogyan és hol élnek. Eredetileg vidéki kisvárosba születtem, most Pesten élek évek óta. Vidéken a nő végezze a legtöbb benti munkát, mint főzés, mosogatás stb. a férfi építsen kutyaólat, metssze a gyümölcsfákat, nyírja a füvet. Bár a szüleim mindezt együtt csinálják: együtt főznek, takarítanak, és együtt doloznak a kicsi konyhakertben is. Lakásban viszont mindenképp segítsen a házimunkában a férfi.
nem kell feltétlen rögtön házasságkötő termekbe rohanni, így lehet megspórolni válásokat:) de ezerszer láttam már többéves nemszámítpapír kapcsolatok után felbomláskor mással házasságokat:)
A házassággal kapcsolatban még csak annyit, hogy szerintem fontos dolog. Aki nem akar házasodni, az nem akarja felvállalni a másikat, ergo maga a kapcsolat bizonytalan. Ez esetben nincs értelme a további együttélésnek sem. Szerintem. Az már más kérdés, hogy a határozott szándék, szívből jövő elhatározás ellenére sincs garancia a holtomiglan-holtodiglanra. No de ilyen alapon értelmetlen pl. vállalkozásba fogni, vagy bármi mást csinálni, mert semmit sem tudhatunk előre, mindennek megvan a kockázata. Ha az élet más területein folyamatosan elkötelezzük magunkat, akkor miért pont a párkapcsolat lenne kivétel?
hogy ismertél fel?
Az igazi szerelem-szövetség a 'jóban-rosszban'-t követi. Most 'rosszban' van, sajnos. Majd elmúlik egyszer. . .
Szóval ne szomorkodj, mert bizony, nem arról van szó.