Mit fözzek holnap?

Torolt_felhasznalo_282287
Torolt_felhasznalo_282287
Létrehozva: 2002. október 5. 12:33
Biztos vagyok abban, hogy sok nőtarsam felteszi ezt a kerdest,szinte naponta magában,vagy a családnak:mi legyen a holnapi ebed,vagy vacsora?!
Segitsünk könnyű és gyorsan elkeszithető ötletekkel egymásnak!
182128 hozzászólás
  1. 2016. augusztus 26. 08:39182001.

    A hat legfontosabb acupuncture / acupressure pont - ancsa21


    Tudom, hogy vannak még olyanok, akik nem hisznek az akupunktúrában, mert szerintük ha valami nem látható, nem mérhető valamilyen ketyerével, akkor az nem is létezik. De én már meguntam, hogy olyan emberekkel vitatkozzak, akiknek csak véleménye van, de se ismerete, se személyes tapasztalata. Nekem személyes tapasztalatom van arról, hogy az akupunktúra nem csak jó, hanem mindaddig a gyógyítások egyik legjobbja mindaddig, míg műtétre nem kerül sor. Az akupunktúrás pontokon és az azokat összekapcsoló meridiánokon keresztül testünk minden szervét el lehet érni, és a pontok folyamatos stimulálával lehet azok munkáját megtámogatni, egyengetni, vagy éppen serkenteni.


    Lehetne sokat írni ennek e gyógymódnak a hatásáról, hasznosságáról, de az azokra tartozik, akik értenek is hozzá. Én, sajnos nem. Természtesen ismerem ennek a gyógymódnak a hatását, hisz ennek volt köszönhető, hogy egyetlen mellékhatás nélkül több betegségből is kihúztak a kínai orvosok, no meg olvastam is hozzá jó pár oldalt. De ez csak annyit jelent, hogy már ismerem a jéghegy legtetejét.


    Már régebben szándékoztam megkérni dr Yang Jung Zhi-t, a Beijing Tong Ren Tang Hospital tradicionális gyógymód orvosát, hogy mondja el nekem azt a legfontosabb hat pontot, amelyek stimulásával mindenki tud magán segíteni, szervezetét jobb kondicíóba hozni. Hogy aztán ennek köszönhetően vagy egészségesebben élhessen, vagy éppen betegségén legyen könnyebben túl. Úgy voltam vele, ha már annyi öröm ért, főleg a közelmúltben is, akkor azt tovább osztom úgy, ahogy tudom :-)). Meg különben is, ne csak nekem legyen ebben az öngyógyításban lehetőségem, hanem mindenki másnak is, aki szeretne önmagán segíteni.


    Dr Yang azonnal egyetértett, elgondolkodott, majd máris írta a pontok nevét. Amiket aztán kikerestem az interneten, s sebtiben le is fordítottam nektek.  Ha érdekel, akkor örömmel adom, s odakívánom, hogy váljék egészségedre. Ha nem, akkor javaslom, hogy ennek ellenére nézz utána ennek a csoda dolognak. Megéri, hidd el nekem  :-))


    Hogy aztán miért éppen hat pont megnevezését kértem? Jó a kérdés, és nagyon önző lesz a válasz rá :-)) Azért, mert nekem egy olyan elektromos akupunktúrás gépem van (kép 1), amivel egyszerre, egyidőben hat, vagyis 6x2, jobb és baloldalt ugyanazon pontokat lehet elektromosan stimulálni. S így, már én is tudom ezeket a pontokat is :-))


    Természetesen sokféle lehetőség adódik az akupunktúrás pontok stimulására. Ilyen lehet például a fent említett elektromos impulzusokkal üzemelő gép, amiknek 2-től akár 10 tappancsuk is lehet. Vagy éppen azok a kisméretű, majdhogynem toll méretű gépek, amivel egyidőben csak egyetlen pontot lehet stimulálni. Ezek a gépek ugyan gyengébb hatásúak, mint a tűszúrás, cserébe viszont biztonságosak az átlagember számára Aztán még lehet a pontokra mért nyomással is jó hatást elérni. Használhatod erre az ujjaidat, ha elég erősek, de használhatsz bármi olyan, ha lehet akkor fából készült akármit, amivel nyomást lehet gyakorolni a pontokra. Csak arra vigyázz, hogy annak amit használsz a vége ugyan hegyes legyen, de tompa végződéssel.


    Az elektromos akupunktúrás gépeket akár üzletekben, akár online is be lehet szerezni. Otthon is. Már az áruk sem vészes. Sőt, egyre elfogadhatóbb. Mivel én errefele keleten vagyok ismerős az árakkal, ezért tudom, hogy pl online a kínaiak a külföldieknek jóval drágábban adják, mint a kínai belföldi ára. Egy ugyanolyan gép, mint ami nekem is van, az pl online, külföldre, kb 50 Usd. A kínai árát viszont pontosan tudom, 26 Usd. Igaz, hogy ez nem mindenkinek járható út, mert kell hozzá egy ottani lakos, aki nevén lehet vásárolni. Mi ezt tettük. ;-))


    Attól meg ne rettenjetek meg attól, hogy kicsit gagyin néz ki, mert ezzel a gagyi kinézettel használják őket a kórházakban is :-))


    Akinek nincs ilyen gépre lehetősége, annak tudom ajánlani azt az olcsóbb toll formájú akupunktúrás gépet (pen acupuncture machine) 2-es kép, amelyet én kb 5 éve vettem, otthon! Ez ugyan csak egy pontot tud egyszerre lekezelni, de mivel 1, max 2 percig kell alkalmazni, ez is bőven belefér az esti tévénézés mellé. Ez hanggal és fénnyel is jelzi, ha megtaláltad a pont helyét. No meg zsebre is vághatod, utazásnál, de akár munkahelyen is nagyon jól jön. Az enyém már 5 éves, s otthon vettem. Biztos, hogy vannak már ennél jóval modernebb változatok is, de a doki szerint ez is van ugyanolyan jó, mint az okosabb, ezért jóval drágább testvérei. Volt kb egy év, mikor egyáltalán nem használtam, mert úgy elpakoltam, hogy biztos voltam benne, elhagytam egy kiruccanáson. Aztán meglett, s azóta egész mostanáig használtam. Egyszer kellett elemet cserélni benne, egyszer meg el is romlott. S mivel itt mást sem javítanak, hát még az ilyen apróságokat, kínomban elvittem az egyik itteni mobilishoz. Aki ugyan elcsodálkozott, de belepiszkált a kedvemért, s a gép azóta is üzemel :-))


    Nem kell félni ezektől a gépektől –megkérdeztem a dokit-., kárt nem tudsz magadban tenni, mert ezek kevésbé hatnak, s nem egészen úgy, mint az akupunktúrás tűk!! Ezért is lehet heti ötször használni őket. Akármelyik metódust használod, két nap szünetet mindenképpen iktass be.


    Figyelem!!


    Akupunktúrás tűkkel komoly problémát okozhatsz magadnak, ezért mindig tartsd szem előtt, hogy akupunktúrás tűvel csak képzett szakember gyógyíthat! Senki más. Ezért nem is vitás, hogy az a leghatásosabb módszer. De van olyan helyzet, mikor az ilyen orvos, szakember elérhetetlen, vagy cserébe még jó drága is. Ha komolyabb a baj, még mindig lehet ezeket az akupuntúrás gépeket otthon használni mint rásegítés, de csak a hozzáértő útmutatása alapján, hogy valóban azokat a pontokat stimuláld majd, amik segíteni fognak a gyógyulásban, erősödésben.


    (A harmadik képet az internetről szedtem le. Ezen láthatóak a ragacsos tappancsok.)


     


     


     


     

  2. 2016. augusztus 26. 08:23182000.

    Ma igazán csak bekukkantani szándékoztam, mert csak a kedvenc férjem munkahelyi laptopját tudom használni. Attól pedig az Isten mentsen meg mindenkit. Ez csak a született béketűrőknek való, átlagos embernek nem... Az csak egyike a bajoknak, hogy a zö meg ypszilon felcserélve, nem lehet hossú "i" rátenni... Jól elszórakozom vele. És tanulgatom a türelmet. Nem nagyon megy. De aztán elolvastalak... na szóval, hálásan köszönöm :-))


    Azon meg jól elcsodálkozom, mindig, hogy valakinek a fecsegésemmel örömöt tudok szerezni. Mert célom mindig csak azután akad, hogy már jól kidumáltam magam :-)) Pl ha valaki hezitál, hogy induljon-é keletre, vagy sem, akkor csak jó lenne elültetni a fülébe a bogarat :-)) Egyébként tényleg úgy van,  hogy az elején éppen csak azt mesélném el, hogy... aztán egyik wmlék csúszik a másikba, én meg azt veszem észre, hogy megint kifogytak a karakterek :-DD


    De mivel az elmúlt időszakban annyi öröm ért, hogy már kezdtem gyanakodni is, kitaláltam, hogy az öröm egymagában nem olyan jó, meg kell osztani másokkal is. Ez itthon simán megy. Aztán kitaláltam, hogy veletek is jó lenne, de azt csak úgy lehet, ha... és akkor jött az ötlet, hogy az egészséges kajához egészséges élet jár ;-)) Amúgy is találkozásom volt a kedvenc ifi dokimmal, hát odaálltam kérdésemmel. A választ tegnap le is pötyögtem, ezért most más dolgom nincs, mint bemásolni. Ennyi elég is lesz, mert ahány zö meg ypszilon... csak törölgetem őket, meg pötyögöm újra. Miközben egyre inkább meggyőzödöm arról, hogy a türelmet eltanulni, nos, ahhoz nagyon még több türelem kell :-DDD


     


     

    előzmény:
    SilverEagle (181999)
    2016-08-23  11:33
  3. 2016. augusztus 23. 11:33181999.

    Számomra különleges élmény ezeket a beszámolókat olvasni, a képeket látni. Imádom a más népek kultúráját megismerni, de ilyen részletesen, és sok-sok érdekességet megismerve soha nem sikerült, mint ahogy Te leírod...
    Millió köszönet ezekért az érdekes élménybeszámolókért!
    Sok zsák puszi megy érte cserébe :)

    előzmény:
    ancsa21 (181989)
    2016-08-17  07:32
  4. 2016. augusztus 23. 10:44181998.

    Érdekes lehetett látni ezeket a házakat. A templom pedig pazar, a kultúrájukra jellemző stílusjegyekkel ellátott csoda. csak nézem, hogy milyen helyek vannak- és ezek csak részletek a nagy egészből...

    előzmény:
    ancsa21 (181987)
    2016-08-17  06:49
  5. 2016. augusztus 23. 10:27181997.

    Szia Drága! Üdv mindenkinek! :)


    Húú micsoda csodás ételek! Gondolom, csípősek is, így csak csodálom , hogy milyen színes, dekoratív finomságok. :)

    előzmény:
    ancsa21 (181985)
    2016-08-17  05:42
  6. 2016. augusztus 18. 05:30181996.

    Még egy ötlet főzésre: A múlt szombaton csirke helyett végülis 1 nagy adag krumplisalátát vittem a vendégsébe. Épp a főzés előtt kaptam egy üzenetet a "kölöktől", hogy aznap volt a buddhisták kiemelkedő napja, mikor is minden kérés és kívánalom sokszorosan érvényesül. De tartózkodjunk ilyenkor minden olyantól, ami kárt, fájdalmat okoz. Így, a hús -részemről- kilőve, maradt a krumpli :-))


    Vegán majonéz - ancsa21
    Saját ötlet, és csak kb emlékszem a hozzávalókra...


    2 kistubus selyem tofu
    4 evőkanál (kókusz)joghurt
    2 evőkanál tahini (szezámmag paszta)
    1/2 citrom leve és reszelt héja
    1 bőven mért teáskanál mustár
    1-2 gerezd fokhagyma
    1 evőkanál zabtejpor + pici víz
    Pici cukor (vagy 1/2 teáskanál méz)
    Só izlés szerint


    Az egészet összeturmixoltam, majd indulás előtt még kanálszámra nyalogattam :-)) Mindenkinek ízlett.


    --------------------


    Igen, jól látjátok! A krumplit héjastól főztem is, meg daraboltam is ;-)) S a jövőben egyre inkább így fogok tenni az összes többi zöldséggel is. Pl a répával. Határozottan gyarapszik azoknak a dietetikusoknak a száma, akik egyre inkább javallják,  ne hámozzuk meg zöldségeinket, csak alaposan tisztítsuk őket főzés előtt. Részemről örömmel betartva :-))


     

  7. 2016. augusztus 18. 05:11181995.

    Ja, és még egy! Én nem kínlódtam a kevergetésssel, meg a főzésével, hanem az állásidő lejárta után a sós/olajos rizst betettem az elektromos kuktába.  Ment rá kb 1,8 l víz. Fedtem, majd megnyomtam a 'porridge' gombot, és mentem elintézni a befizetnivalókat. Délben várt a selymes kása :-))


    Nem tudom mennyi idő kell a nem elektromos változatokhoz, de ha ez segít, akkor nálam 20 percet mutatott a kijelző a magasnyomás idejére.


     

    előzmény:
    ancsa21 (181994)
    2016-08-18  05:03
  8. 2016. augusztus 18. 05:03181994.

    De mivel ez főzös topik, és s legkevésbé sem utazási, ezért elhatároztam, hogy minden egyes más témához oda kell biggyeszteni egy ételt is. Mert ez úgy fair.


    Most, hogy a kínaiakról van szó, jöjjön egy olyan kínai étel, amit végtelenül egyszerű elkészíteni is, de emellé rengeteg a jó hatása is. Ez a rizskása, vagyis rice porridge, vagy másként congee (kondzsi).


    Nem szabad lenézni ezt az egyszerű ételt, mert az egészségünkre való jó hatása messze felül múl nagyon sok, flancos, még inkább drága ételt. A legjobb azoknak, akik elrontották a gyomrukat, IBS-el, vagy hasonlóval kínlódnak, beteg gyerekeknek, öregeknek, stb. Vagy azoknak, akik éppen nem akarják szervezetük munkáját kimeríteni, és azt pihenő ágra teszik néhány napra.


    A kínaiak évezredek óta élnek ezzel az étellel. Legtöbbször úgy, hogy ami rizs megmaradt az esti vacsorából, ahhoz tettek reggel vizet, felforralták, teljesen szétesőre főzték, majd ízesítették. A végén( adtak mellé valamiféle erjesztett zöldséget, és meg is volt a reggeli. Aztán később felfedezték, hogy ha rögvest rizsből főzik, akkor még jobban segít, akár a betegek lábadozásában is. Én eddig sokszor csináltam ezt az ételt -magamnak, mert férj szerint ez a grrrrr babakaja kategória :-)), de valahogy sohasem volt az az igazi, mint amit Kínában néhány, direkt az erre szakosodott éttermekben lehet fogyasztani. De most megvan a legjobb recept. A férjem egyik hallhatója lelt rá, és osztotta meg velem.


    Selymesen sima rizskása - ancsa21
    Forrás: Itt.


    1 csésze rizs (főzetlen)
    Áztató víz, amennyi szükséges


    Áztasd be a rizst* min 2 órára, de nyugodtan hagyhatod egész éjszakára is. A végén szűrd le a vizet, és öblítsd át a rizst, majd a kezeddel törd meg a rizst. (Nekem egy egész éjszakai áztatás után sem tört, viszont átmorzsolgattam.) Adjál hozzá:


    1/2 teáskanál olajat és 1/4 teáskanál sót.


    Keverd össze, majd várjál 15-20 percet. (Ez fontos, valóban hasznos lépés!) A végén adjál hozzá:


    1-2 liter vizet (saját tapasztalatom szerint kb 1,5-1,8 lit között a legjobb)


    Elsőre forrald fel a vizet, és csak aztán tedd hozzá a rizst. Ez abban segít, hogy ne, vagy kevésbé égjen az edény aljához a rizs. (Állítólag egy kerámia -kínai leveseskanál- még többet segít, mert az megakadályozza a leégést. Ki kell próbálni.) Még kb 10 percig kevergetve főzzed, majd vedd vissza a létező legalacsonyabb hőmérsékletre, kis réssel fedd le, s hagyd magában puffogni még kb 45-60 percen keresztül. Ennyi, kész is a világ legselymesebb rizskásája :-))


    Hogy aztán mit teszel rá, az ízlésed határozza meg, illetve az otthon található ételeid. Nagyon megy hozzá a tojás. Lágyra főzve, vagy rántottaként, de akkor szalagokra vagdosva. Maradék hús, szálaira tépve. De bármi mással is remek. Tegnap pl a maradék oldalassal ettem. De hogy csak úgy, magában is jó, arra én már tanú vagyok ;-))


    --------------


    * A legjobb ha teszel hozzá 1/2 evőkanál joghurtot is. Vagy bármi más erjesztett lét, amiben élő flóra, vagyis baktérium található. Ezek segítik a magvak külső rétegében megbúvó, a magvakat ugyan megvédendő, de jónéhány ásványi anyag felszívódását akadályozó phytic savat lebontani, kivonni. Egyrészt ez segíti,  hogy könnyebben emészthesd a gabonaféléket, másrészt hozzájutsz minden fontos anyagukhoz is.


    Amint látható, kítűnő ötletem volt a fehér congeet fehér tányérba tenni. Csak akkor még nem gondoltam, hogy fotózni is fogom :-))


     


     

  9. 2016. augusztus 18. 04:11181993.

    Sziasztok :-)) Olyan jó látni a kibukkanó buksijaitokat :-)) Persze tudom én, hogy nyár van, mikor valóban nem a képernyő előtt van a helyünk (kivéve itt, ahol árnyékban van 34 fok, egész álló nap...), de azért jó tudni, hogy vagytok :-))


    Minden tiszteletem Galile! Aki min négy gyerek után futva, plusz melóval tölti a nyarát, az előtt kalapot le. De hogy még több dolgod legyen, rögvest kérnék is tőled ;-)) Egy helyszínt. Annak a cserepesnek a helyszínét, ahol azokat az ibrikjeidet vetted, amit az eddig látott egyetlen bemutatott fotódon láttam. Egyrészt szerelembe hullottam velük, másrészt megkérdeznem, hogy tudna-é, és mennyiért egy étkészletet megcsinálni a számunkra. Van egy fajta stílus, amit én borzasztóan szeretek, de sehol nem látom üzletekben. Online már találtam valami hasonlót, de egyrészt ez nem áz igázi, másrészt annak fuvaroztatása horribilis összeg lenne.


    Drága Krnem :-)) Valóban az van,hogy amit, mint utazó, bemutatok, az a mesés kelet. De mint mindennek az égvilágon, ennek a mesésnek is van több oldala. Mint mindennek a világon. Csak egyrészt azokról nem sok szó esik mikor az ember tálcán átnyújtja az utazásának élményeit, másrészt a legtöbb utazó semmit sem tud róluk, mert nem láthatóak. Persze most nem arról beszélek, hogy micsoda piszkot lehet látni itt meg ott annak ellenére, hogy hihetetlen módon felhozták a tisztaságot, meg nem is arról, mikor az ember szembetalálja magát olyan mennyiségű tömeggel, hogy attól először frászt kap, majd jókat derül azon, hogy láb nélkül is halad :-)) Velem is megtörtént, tudom igazolni, hogy tényleg van az a tömeg mennyiség, amelyik fel tud emelni, és néhány lépésen keresztül vinni, amint kinyílik a busz ajtaja :-))


    Én most inkább arról a nem látható, számunkra vagy nagyon furcsa, vagy  még inkább érthetetlen dolgokról beszélek, amit nekem azon keresztül volt szerencsém látni, hogy nem csak utazó lehetek Kínában, hanem egy ottani családnak a tagja is*. 


    Mondjuk pl itt van rögvest a GuanXi, a kapcsolatok kapcsolatának rendszere és köre, amivel kell éljék a mindennapjaikat -több ezer éve-, de amivel mi, a férjemmel együtt, semmit nem tudnánk kezdeni, mert teljesen alkalmatlanok vagyunk rá. Valószínűleg vagy éhen halnánk, vagy éhen halnánk... ;-))


    Akkor egy kis fecsegés a guanxiról: De ezt nem lehet másként kezdeni, semmint azzal, hogy milyen értékrendek körül építették fel Kínában a legfontosabb egységeiket. Ebben első a család, a második az egymást segítő kapcsolatrendszer, és aztán ott van még az az izé, ami mindezt körülveszi, és amit társadalomnak hívnak.


    Családi kérdésben eddig nem volt pardon, ott mindenkinek teljesítenie kell feladatát a családja felé. A mai "modern" világnak köszönhetően, épp a szemünk előtt bomlik meg ennek az évezredeken keresztüli legfontosabb egységnek a köteléke. Ahogy a családok közös életét felváltja a világgá (vagyis országgá) szaladt egyéni életek, úgy fog értékéből veszíteni a család egysége. Enek valódi bomlása persze jóval odébb lesz, hisz évezredes kötelékeket még a modern világnak sem könnyű félredobnia, de sajnos az individuális életek kényszere a családi értékrendet meg fogja változtatni. Félre ne értse senki, nekem a családi kötelékkel nem hogy semmi  bajom, hanem azt vallom, hogy ami jó, azt sürgősen el kell a kínaiaktól tanulni. Ez egyike az eltanulandó dolgoknak.


    Közvetlenül a család köteléke után jön az un guanxi egysége. Vagyis, az az összetartási viszony(lat), amelyik meghatározója úgy az üzleti életnek, mint a mindennapi megélhetésnek is. Szó szerint értendő, hogy ha az ember nem tartozik egyetlen, egymást megsegítő egységhez sem, akkor bajban van. Ezért nagyon is ápolják, sőt a mai üzleti világban eddig soha nem látott módon és mennyiségben azt a kapcsolatrendszert, ami arra épül, hogy mindig legyen olyan támogatónk, akár több személy is, aki tőlünk magasabb, jobb pozicíóban van. A legjobb, ha meghatározói döntési pozicióban van.


    De ha lehet, akkor legyen több ilyen támogatói körünk is, mert soha nem lehet tudni. Ehhez, időnként meg kell kenni a támogatói kör fontosabbjait, vagy ha annak van szüksége, akkor alakoskodni nekik, vagy olyan apróságokat megtenni, mondani, amivel bebiztosíthatjuk, hogy kegyeikben tartsanak minket. Biztos, hogy nekik ez egyáltalán nem okoz gondot, hiszen ennek szellemébe születnek bele és élték évezreideiket, de a férjemmel nekünk nagyon sok bajunk lenne belőle, az, sajnos biztos. Még akkor is, ha az egész világ is ugyanezen a szellemiségen üzemel, csak hála Istennek, messze nem annyira :-)) 


    Ezen a két, hihetetlenül szoros kapcsolatrendszeren kívül van még a társadalom maga, mint olyan. Hát ha az van, akkor van, de akkor is csak a család és a kapcsolatrendszer a fontos. Szerintem, ennek a mentalításnak volt köszönhető, hogy úgy éltek át több ezer évet, hogy ott tök mindegy volt ki próbálta meg tönkretenni az életüket, a császári, vagy éppen a kommunista rendszer, vagy éppen ezeknek helyi kiszolgálói.


    De persze mindezt úgy vegyétek figyelembe, hogy ez csak az én véleményem :-)) Mindenki másként csinálja. Vagyis izé, mindenki másként látja ;-))


    --------------------


    * Minél többet látom és tanulom a családi életük fontosságát, annak meghatározó szerepét, még inkább, annak zárt körét, annál inkább elájulok attól, hogy saját maguktól hívtak be minket a családjukba, ahol pontban ugyanúgy "bánnak" velünk, mintha vérrokonok lennénk. Sőt, sokkal jobban, ahogy elnézem ;-)) 


     

  10. 2016. augusztus 17. 20:59181992.

    Hűha! Akkor nem unatkozol, mozgalmas napjaid vannak.

    előzmény:
    galile (181990)
    2016-08-17  15:58
  11. 2016. augusztus 17. 20:56181991.

    Ez csakugyan a "mesés" Kelet. Szinte hihetetlen, hogy a valóságban ilyen van. Nagyon szép helyen jártál, gyönyörűségeket láttál.

    előzmény:
    ancsa21 (181989)
    2016-08-17  07:32
  12. 2016. augusztus 17. 15:58181990.

    Szia!


    Köszönöm a leírást, nagyon jó volt olvasni és nézni a képeket!


    Sütök-főzök gyerekezek, ha lehet, a szgépet csak futtában közelítem meg, de majd jön a dolgos ősz, és jöhetnek részemről is a receptek.


    Azért hogy ne maradjunk desszert nélkül, a clafouties után leporoltam a lusta asszony rétesreceptemet -évek óta nem sütöttem, és a hatalmas sikerre való tekintettel ajánlom figyelmetekbe. A cukrot megfeleztem, a lisztet zablisztre cseréltem, a mazsolát bogyósgyümölcsre, a vajat felolvasztottam és a folyékony hozzávalókhoz csempésztem, nem locsolgattam -így is működött. :)


    Desszertet -minél egészségesebbet- pedig muszáj csinálnom, mert a nyáron a legalább három gyerekből négy lett, kicsi keresztfiam került be munkaidő alatti dajkaságba mind a másfél évével. Élveznék is Ancsa a mini munkagépeket, amiket láttatok...:))


     

    előzmény:
    ancsa21 (181989)
    2016-08-17  07:32
  13. 2016. augusztus 17. 07:32181989.

    Oppá, oppá! Majdnem lemaradt a városka egyik pihenőjének, számomra legalábbis nagyon kínai helyszíne. Ezt muszáj még megmutatni :-)) Ez pihenésre való, más funkciója még azon kívül, hogy az ember gyönyörködik benne, nincs. De mindezeknek nagyon is megfelelő. Sőt :-))


    És még a virágkiállítás is lemaradt... De mivel az is érdekes volt, naná, hogy látnotok kell :-)) Ebben az volt a legérdekesebb, hogy a házigazdánk nagy örömmel bevezetett minket a trópusi melegházba... Sejtette nagyon, hogy mi hiányozhat az életünkből 20 éves trópusi tartózkodás után. Egy újabb izzadás, az :-DDDD


    Jókat derültünk a virágkiállításnál látható mini munkagépeken. Soha nem lehet elég korán kezdeni, és a kölkök biztos halálra élvezik ottjártukkor. És akkor ott volt még a kínai hableány is, körbemadzagolva. De szavamra, még az is tetszett, ahogy ott vigyázta a császori udvar mintájára megépített kishajókat. Ahonnét sürgősen elmenekültünk, mert a vágtánk után lecsapott a felhőszakadás. Szerencsére addigra már a kocsiban ültünk, és hallottuk, hogy megyünk enni... :-))


     

  14. 2016. augusztus 17. 07:23181988.

    A vörös kúria álma - The Dream of Red Mansion


    A kínai irodalom egyik gyöngyszeme ez az alkotás, kb a 18.-ik század közepéről. A műre alapozott teleregény számára építették fel, pontosan a könyvben leírt módon azt az épületegyüttest, amiben a kúria lakói élték életüket. Ez a családregény is pont ugyanúgy végtelenített, mint bármelyik európai, vagy a világ bármely más népének hasontársa, csak hogy itt még az egymást legyilkoló, meg útból eltevő családtagok, meg azok állandóan változó számú és személyú kiválasztottjai miatt, számomra, követhetetlen történetté állt össze az egész. Sajna, ez az igazság :-)).


    Viszont egy álom volt ott mászkálni, egyik fogadószobából ki, a másik hálószobáig be, és jókat időzni a az épületeket összekötő folyosókon, meg udvarokon. Miközben az ember olvashatja, s egyben emészheti is a családregény tagjainak életét. Aztán vagy rájön,  hogy kiről is van szó, vagy nem ;-))


    Ez a kúria messze több részből áll, mint amennyit most lehetőségünk volt megnézni, úgyhogy ez is a még vissza kell mennünk miatta listára került. Két évvel ezelőtt Meqivel és anyujával meglátogattuk a kúria parkját is, ahol legnagyobb örömömre éppen kosztumös filmet forgattak. Halálra élveztem, ahogy a statiszták az ősrégi, fejükön hetykén billegő akármikkel -kalapokkal- ültek sorban, és nagyban nyomogatták az iphonjaikat :-))


    1. Főbejárat utáni fogadó, maga a főbejárat, a bejáratot közelről őrző kutya, amit mindenki oroszlánnak néz


    (Most látom csak, hogy a jobb alsó kép nem tartozik az épülethez, az egy másik temple bejárata.)


    2. A fő fogadószoba, ahol a család tagjai, mikor kinek volt dolga, fogadták az illusztris vendégeket. Jobb oldalt a hölgyek, baloldalt az urak.  A fontosabb családtagoknak is megvolt a maguk fogadószobáik, ahol a számukra kedves (vagy sem) vendégeket fogadták. Két évvel ezelőtt még beleülhettünk a székekbe, ma már hallani sem akartak róla. Mondjuk megérteni, megértem.


    3. Az akkoriban divatos, állítólag eredeti ruhák. Hálószobák. Kedvenc folyosórészletem


    4. Udvarok és kertrészlet.


    Az udvarok kettőjét baromian megismertem... Ugyanis wécére kellett sietnem, ami jó messzire esett attól a ponttól, ahol éppen voltunk. S bár igyekeztem minden kanyart megjegyezni, mint utólag kiderült, az nem sikerült. Volt olyan udvar, amin legalább 5ször úgy mentem keresztül, hogy valóban gőzöm sem volt, hogy kerültem esmét oda. A végén összeszedtem minden kínai tudásom, és megkérdeztem,  merre találom a kijáratot. Na, azt nem értették. Viszont emlékeztem, hogy kell a szókaraktert leírni, és úgy rögvest értették mit szeretnék. Nagyon büszke voltam magamra :-)) Arra már sokkal kevésbé,  hogy ha csak megfordultam volna az eredeti helyemen, akkor láthattam volna néhány méterrel odébb egy klotyót... De hogy azt a segítségemre jött, a kúriában dolgozó hölgy miért nem ismerte, az már örök rejtély marad a számomra.


    -------------------


    Ezzel vége is lett a shijiazhuangi történetnek, mert vonatra ültünk, és ellasúztunk Shanghaiba. Ahol annyira teleettük magunkat a batyuba töltöttekkel, hogy az biztos, most egy darabig nem kell belőle. S ezzel ki is merítettem az ottani kínai kajákat, mert a szállodában olyan bőségesen reggelíztünk,  hogy utána már csak a batyus jöhetett szóba, semmi más. Míg Sjz hoztak vittek minket, addig itt viszont gyalogoltunk. Még ma is érzem a kilométereket a lábaimban :-))


    Shangai folyt köv. Kaja nélkül.


     

  15. 2016. augusztus 17. 06:49181987.

    Evés után, kultúra. Na, ha valamibe szerelmes vagyok a kínai orvostudomány után, az a kultúrájuk. Mármint a régi. Az újjal még nem nagyon békültem ki.


    Shijiazhuang délkeleti végében található egy kb 2000 éve megállás nélkül lakott városka maradványa. Na itt aztán minden megtalálható. Az ősrégi kőházak*, szinte teljesen azonos mai változatai, a buddhista templomokkal, a vörösoszlopos fedett sétányokkal együtt egészen a Vörös kúria álma teleregény helyszínéig minden. Ide nekünk muszáj lesz visszamenni, de csak úgy magunkban, mert olyan kísérőkkel nem ugyanaz mindezt végignézegetni, mint mikor csak kettesben vagyunk, és annyi időt töltünk, bármivel, amennyit csak akarunk. Áldott lelkű családtagjaink ugyanis sehogy nem értették, hogy mi a fenéért vagyunk olyan lelkesen oda néhány kőházért, amiből amúgy sem sokat látni, és még tök koszosak is. Azok. De olyan életmódot mutattak be számunkra, amit addig könyvekből se nagyon ismertem. Meg jó volt látni, hogy néhány ezer évvel ezelőtt kb ugyanilyen formájú házakról nevezték el a "KőHázakHelyszínét" :-)) Valamint a templomokban is addig szeretnék időzni, amíg csak kedvünkre van. Mert azt sem értették, hogy miért esne jól egy kicsit meditálni az ottani csendben, és a valóban érezhető nyugalomban. Azt otthon is lehet. Meg minek is. Na, majd jövőre ;-))


    Ami viszont nagyon érdekes volt, és amivel itt találkoztunk elsőre, hogy az összes buddhista templom nem csak turisták által (kínai, külföldi) látogatott, hanem a helyiek egyre inkább visszatérnek őseik vallásához. Vagyis inkább vallásaihoz, mert előszeretettel keverik a tao-t a buddhizmussal. Sokan biztos csak divatból, de egészen elképesztően sokan viszont már azért, mert jó számukra visszamerülni a Buddhista hitbe. S gyakorolják hitüket a mindennapjaikban is. 


    1. Régi kőházak utánzatai, ma már inkább csak téglából


    Pontban úgy épülnek, mint több ezer évvel ezelőtti változataik. Négyzet alakú, ahová a védelem érdekében csak egyetlen kapun lehet  bemenni. A ház közepén egy udvar van, ami a találkozó pont, a munkák megbeszélésének a helye, vagy éppen a szórakozásra kijelőlt terület. Maga a lakórész körben pontban akkora, mint kívül a fal hossza. Egy ilyen helyen ma már csak a kibővített család él, de nem is oly régen még ott élt, csak külön szekcióban a családot otthon, illetve a mezőgazdaságban kiszolgáló személyzet is. A jobb alsó sarokban egy kb 1200 éves buddhista templom látható. 


    2. Így néz ki belülről


    Ez ma már inkább csak látogatott hely, nem annyira üzemel szent helyként.


    3. Buzogánytornyos Buddhista Temple a szomszédságában


    Ez viszont már annál inkább üzemel. Ottjártunkkor bőven voltak helyiek is, akik vagy csak beugrottak egy imára, vagy kértek valamit a sorsukhoz, vagy éppen tanácsért mentek oda, s éltek az I Ching megkérdezésének lehetőségével.


    Ez a temple is tele volt szerzetesekkel. Ami számomra azért volt meglepetés, mert a kínai szerzetesek, a tájföldiekkel szemben, sokkal szigorúbb rendben élnek. De pont ugyanolyan jókedvűek, mint az összes többi változatuk :-)).


    4. A régi város főutcája


    Gyakorlatilag minden háza ősrégi, ma már végre félte őrzött műemlék. Amiben persze egyre inkább a turistákat kiszolgáló akármiket kezdenek üzemeltetni. Mikor néhány évvel ezelőtt először jártam ott, még minden üzlet a saját kiszolgálásukra volt szabva. Volt ahol morzsolt kukoricát árultak, volt amiben kisbolt üzemelt. Ma már egyre több a régiségeket árusító üzlet, meg mindenféle tiritarka, túristáknak való izé. Jó is, meg nem is.


    -------------------------


    * Sajnos csak az autóból egy elsuhanó pillanatra láttam, hogy ennek a az ősi kisvárosnak a végében modern változatban építik újjá a régmúlt házait. De nem az előbb mutatott befeléforduló fajtáját, hanem a tehetősebbek lakta polgári otthonokat a felfelé kunkorodó háztatő végekkel együtt. Na arra nagyon fájna a fogam, hogy egy olyanban élhessek. Ott :-)) Valahogy nagyon eltalálták a formát is, a mennyiséget is, és úgy zsúfolták beléjük a régmúltat, hogy attól csak izgalmas és nagyon szép lett.


     

  16. 2016. augusztus 17. 06:06181986.

    Ez meg egy reggeli. Természetesen a korai kelést (kb 7 órait) követő taichi gyakorlatok után.


    Na, ha valamit tényleg nagyob bírok a kínai emberekben, az éppen az, hogy még mindig igyekeznek a maguk egészségéről gondoskodni. Természetesen abban az időben, mikor mi lementünk a ház előtti miniparkba, addigra a dolgozó ifjak és középkorúak már nagyban melóztak. Néhány fotó után én is beálltam lemásolni -már amennyire tudtam, kevésbé...- a mozdulatokat. Fel is fedeztem, hogy tiszta rozsda vagyok.


    Aztán jött a reggeli tánc. Nekem az is nagyon tetszett, hogy tojnak a világ véleményére, és a saját kedvükre úgy táncolnak hajnali 8 órakor, ahogy kedvük tartja. Vagy éppen egy madzagon gördítenek valamit, megállás nélkül. Az meg valószínűleg a váll izületeket tarthatja rendben.


    Meiqi nagymamája lakása mellett van a legnagyobb városi park. Na, ott aztán mindenféle tevékenység megtalálható. Amit mindenki a saját kedvére, meg barátaival közös örömére csinál. Az igazi tánc ott van. Hétvégén jó kis zenét játszanak, és lehet a fák között ropni. Tavaly(előtt?) engem is elkapott a ritmus, és kit érdekel alapon bevágtam közéjük. Rövidesen táncos párom is lett, akivel repültünk körbe. Vagyis, én lobogtam utána ;-)) De voltak aki sárkányt eregettek, míg mások vizes ecsettel gyönyörű kínai karaktereket festettek a betonra. Mire az első megszáradt, kezdhették előlről. De egyik este láttam is meg hallgattam is a folyóparti sétány egyik részén a régi kínai hangszereseket is. Piros lampionokkal körbevéve. Engem ők is teljesen levettek a lábamról. Mondjuk az egyik délutánon hallott, eszméletlen magas fejhangon éneklő hölgy már nem annyira :-)) De ők élvezték, hogy saját kedvükre zenélhettek. Mondjuk a végén én is.


    De visszatérve a reggelire. Ez a kínai palacsinta majdnem olyan, mint amit az indiaiak itt dosai-nak hívnak, és az én nagy kedvencem. Ezt is rizsből és egy lencseféléből csinálják, szintén erjesztéssel. De nem jött össze, hogy melyik lencse kell hozzá. Az viszont kiderült, hogy természetesen ez az összeállítás is nagyon hasznos az egészségre, mert szintén teljes értékű fehérjét hoznak össze ezzel a kombinációval. Aztán még meg is töltik meg kenik is mindenfélével, leginkább valami ropogóssal. Talán tojásfehérje valamivel? Ezt sem tudtam kideríteni. Na majd ha Meiqi nagyija visszajön ide Bruneibe, akkor kifaggatom, mert ilyet majd én is csinálni szeretnék. Otthon, magyar honban. De most még Kínában van, és nagyon nem akaródzik ide visszajönnie. Amit én maximális nem csak megértek, hanem nagyonis :-))


     

  17. 2016. augusztus 17. 05:42181985.

    Szia édes lelkem :-))


    Hááát, mint látszódik, leginkább az égimeszelősök világában mászkáltunk. De azért néha a földszintesekre is rátaláltunk szép, mit szép, gyönyörű helyekre. Jönnek majd azok is... Mert én meg fecsegni imádok ;-))


    De most még kínai kaja, ezek éppen otthoniak. De semmivel nem rosszabbak, sőőőőt, mint amit éttermekben kaptunk.


    1. Mr Yang Xi, Meiqi papája főz. Meg céget irányít. Keze szája egyszerre járt. Állandóan hívogatták ;-)) Az anyósa is odatette a maga főztjét. Sajna valahol elveszítettem a kedvenc kajáját, ami a világ legegyszerűbb rizstészta levese volt. Szerintem nem hitték el nekem, hogy nincs annál finomabb.


    2. Egy egyszerű ebéd - szerintük ;-)) A kínaiak szeretik a halat, de még inkább a rákot. Én nem. Annál inkább a sok finom zöldséges kajájukat ;-)) De azért elloptam az elkészítési módból azt, hogyan sütötték a halat kevés olajban. A serpenyő oldalán. Vszeg a profik is így csinálják.


    Lehetne a véletlenre ráfogni, de ettől még azt láttam, hogy mindenhol a férj főzött. És milyen jól!


     

    előzmény:
    SilverEagle (181984)
    2016-08-15  12:55
  18. 2016. augusztus 15. 12:55181984.

    Szia Drága!

    Csak nézek ki a fejemből, hogy milyen helyeken mászkálsz :) A maga nemében nagyon szép. meg se tudtam számolni hány emeletesek ezek a hatalmas házak- mégis jól mutatnak köztük a sok zölddel, és még tóval is...
    Imádlak olvasni :)

    előzmény:
    ancsa21 (181980)
    2016-08-13  05:56
  19. 2016. augusztus 13. 06:51181983.

    Sziasztok! Legyen nagyon szép ez a hétvégétek is :-)) 


     

  20. 2016. augusztus 13. 06:42181982.

    Kína és Tibet - egy magyarral és egy skóttal kiegészítve :-))


    Tegnapelőtt nálunk teljessé vált a kínai tibeti együttélés. Vagyis vacsorai együttülés  :-)) Megint vendégeink voltak. A már oly sokat emlegetett kínai doki ('a' kölök), meg a tibeti sebész barátaink. Mindketten erősen kötődnek Tibethez. Az egyik ott született, és tanulta kiskorában a buddhista létet, a másik nagykorában ment oda, és tanulta egy ottani kolostarban a buddhista létet. Most mindketten máshol élik a békés buddhista létüket. Így szép az élet :-))


    A vacsora kényeslmesre volt igazítva. Miután nem akartam megutálni a vendégeket, ezért előre megcsináltam, vagy lassan főztem a hozzávalókat. Mivel mindegyik étel akkor jó, ha összeérnek az ízei, így én is jól jártam, meg a vendégek is, mert örültem nekik, ahelyett, hogy fáradtan nyűglődtem volna.


    Reggel, kb 10 órakor sóztam, majd befűszereztem az apróra vágott oldalas falatokat, majd mentek a lassúfőzőbe. Minden zsír és egyéb nélkül. Délután 4-ig hozzá sem értem. Akkor kikapcsoltam, hogy majd este a sütőben rájuk pirítok. Nos, arra nem jutott idő, mert azonnalra követelték, éhesek voltak. Így csak gyorsan átmelegítettem, s ment is az asztalra.


    A citromos paradicsomlevest a thermoban készítettem. Az is egy áldás, mint az előző ketyere! Megaprítja a hagymát, a megadott időre meg is dinszteli, majd az összes hozzávalóval úgy főz mindent készre, hogy közben állandóan forgatja a levest. Nekem rá sem kellett nézni.


    Még a krumplipürét is előre készítettem. Azt az elektromos kuktában csináltam. Krumpli felkockázva, 2 dl kókusztejjel + 0,5 dl vízzel felöntve, kevés van,, és só a tetejére. Bekapcs, majd az is letudva. Előre be is habartam, mert már kifigyeltem, hogy a kókusztejjel és vajjal készült püré, nem csak később, de akár két nap múlva is pontban olyan felmelegítve, mintha frissen készült volna.


    A wokban gyorsan összedobtam a párolt lilakáposztát. Míg az magában gőzölgött, addig ugyanúgy befűszereztem néhány tofú kockát is, mint a bordákat. Azt meg a happycallban, alig hőmérsékleten főztem-sütöttem át. Arra sem kellett odafigyelni.


    'A' kölök meg hozott magával meglepit is. Darabolt csirkét és fekete gombát, amiből semmi perc alatt összehozott egy kínai változatot. Majd a szívem szakadt meg, mert az ő csirkéje finom volt... Mint kiderült Malajziából csempészik be nekik. Hogy ezek után hogy fogom megenni az itt kapható csirkét, azt most elképzelni sem tudom.


    U.i. Tegnap is jött egy vendég. Ma mi megyünk vendégségbe, de potluck alapon viszek egy sült csirkét. Holnap a kút jön, ha megint bejelentkezik valaki...


    --------------------


    Igen, ezt a mondókám nagyon is az okos gépek dícséretének szántam :-)) 


    Mert bár ez is járt némi melóval, de összehasonlíthatatlanul kevesebbel, mint a hagyományos főzéssel. Csak áldani tudom azokat, akik ezeket az okos ketyeréket kitalálták. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy aki kipihenten akar munkába menni, tenni a dolgát, vagy a nagyobb létszámú családját ellátni, s mindezt egészséges ételekkel, az elsőre a konyhai eszközökbe fektessen be. A ketyerékkel megnyert szabadidőt meg elsősorban fordítsa egészségükre, meg magára, családjára, vagy a munkájára.


    A képek nagyon pocsékok, mert rohamban csináltam, miközben még este is volt vagy 30C fok.


    1. Citromos répaleves (ez most csak répával, fél citrom levélve, de egy egész citrom héjával készült. Legközelebb viszont teszek bele vöröslencsét is.)


    2. Tibet és Kína


    2. Ötlet elvívős kajára - Dús tojásrántotta szendvics, uborka, kölessel sűrített zöldbableves, (maláj) édesség, rizsből -gyümölcs jobb lett volna, ha kedvencem enné...


     


     


     

  21. 2016. augusztus 13. 06:04181981.

    Kőlevessel gazdagított  vacsora - vagyis bankett. minden este...


    Egy átlag kínai rendezvényre összehozott bankett kb 10 fogásból áll. Egy esküvő már akár 20 különféle csemegéből is állhat. Mi olyan 14-16 fogás közötti "egyszerű" vacsorákon vettünk részt. Ez a kőleveses éppen 16 fogásból állt. Nem gyerekeknek való adagokból!


    És Uram, Atyám, az a kondér, amiben először a forró köveket hozták be... Csak néztem, hogy a fenében fog abból bármi is elfogyni? Sehogy, pedig mindenki kitett magáért. Még én is, mert valami csoda folytán nem lehetett se a hal ízét, se szagát érezni. Nem tudom mennyi volt, de saccra minimum 12-15 liter lehetett a kész leves. Hatunkra.


    Valami speciális követ izzítanak fel, amit behoznak a 10-12 személyre szabott étkezőkbe. Ilyen kisebb társaságra szabott étkezőkből van vagy negyven minden emeleten. Ebben az épületben éppen 5 emeleten keresztül. Nem jatszanak kicsire :-)) A pincér fijjúg becigelték mellé az előre megfőzött alaplevest is, s mikor a halszletek átsültek, utána dobtak még jónéhány zöldséget is, pl répa. Majd mikor semmi perc alatt átsült minden, akkor ráöntötték a levest is, ami aztán úgy gőzölgött, hogy akár a pokolban is érezhettük volna magunkat :-)). 


    Két fickó aztán valahogy az asztal középbe rejtett gázégőre emelte a kondért, majd ránkbízták, hogy még mit akarunk a leveshez adni. Emellé még kihoztak legalább 15 másik fogást is, amiben a tofutól a zöldséges ételeken keresztül a csirkéig minden volt. 


    Az ilyen vacsorákban az a jó, hogy órákon keresztül lehet a mennyiség mellett dumálni. Na, ez nem velünk esett meg, mert mi ugyan tanultunk jónéhány kínai szót előre, de abból egy kukkot sem értettek. Így én kedvencemmel dumáltam, ők meg maguk között. De nem volt zavaró. Sőt, jókat vigyorogtam, mikor újabb és újabb "egeszsegesedre" indult útnak. Mert akadt nagyon jófajta kisüsti is. Szerintem tuti, hogy mi rokonnépek vagyunk. Kisüsti ízre, biztosan ;-))


    --------------------


    Shijiazhuangban van három olyan férfiembör, akik ha belehúznak az éjszakába, csak úgy zeng a "egeszsegesedre", vagy valami hasonszőrű változata. Csak úgy, a maguk élvezetére :-DD


     


     


     

  22. 2016. augusztus 13. 05:56181980.

    Hoppá, a kép meg lemaradt. Nos, így él a középosztály. A keleti parton. Messzebb, beljebb a hatalmas hegyek közepette már egészen más a helyzet. De az ottlévő, másféle világnak is megvan a maga bája, meg főleg a történelme, ami engem nagyon is érdekel. Hogy azokról már említést se tegyek, akik ismerik a hely történelmét, szokásait, s akik szavait úgy iszom, mint a jóízű, forráshideg vizet :-)) Megyünk is jövőre arrafelé, mint a huzat :-))


    1) Keleti part, Shijiazhuang, mai középosztály


    Mondjuk ez a hely, ahol Meiqi anyai ágon lévő nagyijai élnek, már amikor nincsenek itt, a városon belül is csettintsére méltó helyen van. Pontban benn a város közepében. De a kültéri lakótelepek sem sokkal rosszabbak, csak legtöbbjükhöz ménkű sokat kell utazni. Meg azokat nem veszik körbe, mint egy lakóparkot, és különféle tavacskákkal sem látják el őket. Nem úgy, mint itt. Itt aztán minden volt. Sajnos, itt is a szomszéd kertje a zöldebb... Tényleg. A másik társasépület közepén elterülő kert tele volt pálmafélékkel, meg szobrokkal, és nekik még olasz stílusra hangolt szökőtkút is járt. Meg is voltam sértődve, hogy mijazhogy nekünk nincs :-DD 


    A környéken mindenféle üzlet és üzletközpont. Még Budapest is a földhöz döngölné a hátsóját, ha ott nyüzsögne annyi nagy név, mint ami ebbe a "kicsi" városba betódult. Valóban kevés ember lakik itt, mindössze 6 millió körül van a számuk. Cserébe viszont ez egy oktatási központ. Csak orvosegyetemből van vagy 4-5 féle. És akkor ott vannak még a petrochemical szakegyetemei, és a többi is. Munka is akad bőven, ezért aztán rendesen tágul a város mennyisége és kiterjedése. Shijiazhuong még az ötvenes évek végén is csak egy kis falu volt. Most meg? Most már attól kell félni, legalábbis a keleti part jó pár helyén, hogy a falvakból mindenki a városokba vándorol. Pedig hivatalból próbálják karbantartani a mozgást, de ahogy elnéztem, nem lehet nagy sikerük.


    A lakások nagyon kényelmesek. 3 hálószoba, nappali, fürdő és konyha, meg a hozzá nyitott tárló rész. A rengeteg ablaknak köszönhetően minden világos. A szembelévő szomszédok életével együtt :-)) Ami mégis mutatta, hogy Kínában vagyunk, az a járólapok fúgájának aranypora volt. Apró aranypöttyök csillogtak benne úgy a nap fényénél, mint az esti lámpánál. Ízlésen és pofonokon nem vitatkozik az ember. Ez az ő életük, és ha nekik így szép, akkor nekem azzal bajom nincs. Na jó, kicsi azért akadt ;-))


    Hogy aztán hogy jutnak a lakásokhoz, meg hogy tudják azok horribilis árát kipengetni, azt nem tudom. De hogy valahogy tudják, az biztos, mert már az építés kezdeténél, ha az jó helyen van, zömüket előre megveszik. Gondolom ott még megy az elvtársi múlttal rendelkezők elsőbbsége, meg azok fizetési könnyebbítése, de tudni nem tudom. 


    ----------------------


    Ha valakit érdekel, hogy kell kiejteni ezt a kiejthetetlen nevű várost, annak itt van a kb hangzata: Shötsiátcsuán. Ami kb annyit jelent, hogy a kőházas létezés, vagyis település. Vagy másképp: Shijiazhuang ([ʂɨ̌.tɕi̯á.ʈʂu̯áŋ]; Chinese: 石家庄) Kőrengetegnek néz ki, de azért az utcáinak zöme nagyon szép lombos, zöld. 


     


     

    előzmény:
    ancsa21 (181979)
    2016-08-13  04:59
  23. 2016. augusztus 13. 04:59181979.

    Nahát, hogy milyen aranyosak vagytok! Te is krnem, meg Ezüstszárny is :-)) Köszönet!


    Viszont azt gyorsan aláhúzom még egyszer, hogy ezeket a kajákat nem én csináltam, hanem nekünk főzték.


    Vagy az otthonukban, vagy akár naponta háromszor is, különféle étteremben! Reggelire 5-6 fogás. Ha bírtok hanggal, meg mobilos fordítással, akkor ebédre fejenként csak 3-4 különféle étel jutott. S amíg mi szenvedtünk a legyűrésével, addig a vékonydongájú rokonok, már az ismétlésnél tartottak. Hogy hová abánatba fért beléjük az a rengeteg kaja, az elképzelni sem tudom.


    Komolyan mondom, a végén már féltünk, hogy este megint jön értünk, ha nem is a fekete, de a szürke autó, és megint megyünk valamiféle végeláthatatlan vacsorát végigenni. Becs szóra, ez minden nap így ment. A végén már nem csak a kaja mennyisége ellen lázadoztunk, hanem az ellen a pénzmennyiség ellen is, amit ránk költöttek. Még akkor is, ha tudtuk, hogy -most nem is emlékszem pontosan, de vagy tavaly, vagy méginkább tavalyelőtt- a kínai középosztály dolgozói nagyon komoly fizetésemelést kaptak. 50-80% közötti emelések voltak. Mondjuk ezt annak a tükrében kell érteni, hogy a kiindulási fizu nem ért az égig. Épp emiatt terveltük ki kedvencemmel a szökést. MOndjuk szerencsénk is volt, mert a vissza vonatútnál csak úgy kaptunk alsó alvóhelyeket, ha előbbre hoztuk az indulást. Rohantunk örömmel, és előbbre hoztuk :-))*


    Az előbb keresgéltem az esti, kínai büfé típusú fotókat, de nem találom. Biztos voltam olyan balkezes, hogy javát véletlen kitöröltem, de többször is megesett, hogy elfelejtettem a mobilt magammal vinni. De volt olyan, hogy a házigazda gépével rohangáltam körbe. Ha nála megvannak még a fotók, akkor megkérem, hogy küldje el nekem. 


    Mindjárt jön a kőleves, de előtte egy fotó, hogy kb hogy is él a keleti parton a középosztály. Azért rendes szakadék húzódhat a keleti part és a hegyek közötti életek között, de ahogy ottjártunkkor láttuk, igyekszenek a messze elmaradottabb helyeket is felhúzni. Azért a sikerre még várni kell.


    ---------------------


    Bár az éjszakai vonatozás után, mikor többen is elorozni akarták a férjem ajándékba kapott középső helyét, azt terveztük, hogy visszafelé már repülni fogunk. De aztán úgy voltam vele, hogy egy modern égimeszelőkkel teli városban -Shanghai-, mi a fenét fogunk látni, meg amúgy is, nagyon szerettem volna letájolni magamnak a visszafelé vezető út térképet, ezért a vonat mellett döntöttünk. 15 órás volt az a vonat, ami zömében nappal is ment...


    Nos, kóstolót azt rendesen kaptam a sínek mellett látható mezőgazdasági területekről :-)) Jelentem, a kínai mezőgazdaság gyönyörűen zöldell*, és gyümölcsöt terem. Mindenhol, minden mennyiségben. Legalábbis a sínek mellett :-)) Rendes kóstolót kaptunk a lövedékvonatokból is. Ha otthon így hívjuk a bullet train nevű vasúti jószágot, ami tényleg megy, mint a kilőtt golyó. S miután nekik van elsőbbségük, most már határozottan jól értesült vagyok a nagyobb állomások reggeli forgalmában is :-)) De egyetlen percig sem bántuk, nagyon klassz volt minden. Én különben is imádok vonaton, buszon kényelmesen ücsörögni, és csak szívni magamba a körülöttünk látható tájat, embereket.


    * Naná, hogy zöldellt minden, hisz az emberemlékezet óta a létező legnagyobb esős évszakban sikerült beleválasztanom az odautunkat. Úgy, hogy erről még csak  nem is tudtam... Úgy voltam vele,  hogy Kína az északi földtekén van, és mindkét város jó messze az egyenlítőtől, akkor ragyógó nyár kell legyen. Ebben maradtam, és semminek nem néztem utána.


    Szörnyű dolgokat mutattak a tévében. Soha eddig még olyan nagy károkat nem okozott a lezuhogó eső, mint ottjárttunkkor. Óriási területek kerültek víz alá. Földek, városok, mindegy volt a víznek, az csak zubogott mindenen keresztül, s vitt mindent magával amit útközben fel tudott kapni. Na, ehhez képest, az az egy esti bőrigázás, amit már Shanghaiban kaptunk a nyakunkba, az semmi volt. Néha ugyan még be kellett poroszkálni bevásárolóközpontokba is az eső elől, de ezenkívül semmi bajunk nem volt vele. Annál több a helyieknek.


     


     

    előzmény:
    krnem (181978)
    2016-08-10  13:52
  24. 2016. augusztus 10. 13:52181978.

    Szia!


    De jó, hogy újra itt vagy!   

    előzmény:
    ancsa21 (181976)
    2016-08-10  07:18
  25. 2016. augusztus 10. 13:30181977.

    Sziasztok!

    Húú de sok finomat írtatok! Olvasok visszafelé, hogy minden finomságot mentsek

    Ancsaaaa végre itt vagy Te is! :)
    Én csak 3-4 napot hagytam ki, de azalatt rekord mennyiségű beírás volt.
    Jó látni, hogy kicsit zajlik az élet.


     


    Merre jártál drága? Mindjárt olvaslak, és nézem a kaja költeményeket, amiket csináltál. :)


     


         

    előzmény:
    ancsa21 (181969)
    2016-08-10  04:36
7 8 9 10 11

Címlap

top