Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Órarend túltömés
Létrehozva: 2013. szeptember 1. 17:55
Sziasztok!
Nővérem fia most lesz 9.-es, és heti 36 órája lesz (átlagban négy 7 órás nap és egy 8 órás nap). Szerintem felháborító így túltömni az órarendet, még gimiben is, 15-16 órakor végeznek, kinek lesz már kedve ezután iskola utáni tevékenységekre? (szakkörök, edzések stb...) Komolyan megéri így túltömni az órarendet csak azért, hogy heti 3 helyett heti 5 tesi legyen? Még ennél durvább 9.-es órarendeket is hallottam, bár nem ismerőstől. Szerintem napi 6 óra a normális (gimiben heti 2-3 hét órás nap is belefér) , azután úgysem figyelnek a diákok, nemhogy a 8. órában. Mi a véleményetek?
"az osztályfönököm az un erkölcs kérdések megvitatásában tökéletesen hiteltelen volt. "
van olyan egyeltalán, hogy szocialista erkölcs??
persze, hogy hiteltelen. Abban a biz. 40 évben az ország erkölcsileg is rettenetes elindult lefele.
"és az illető tanár milyen világnézetet akar rájuk eröltetni erkölcstan cimén??"
mondjál már rá légyszíves példát, mit értesz világnézet alatt?
szted olyat tanítanának, hogy: gyerekem lődd be magad, vagy ne add át a helyed az időseknek, vagy ha vkit látsz az utcán fekve, oda ne menj ám neki segíteni, vagy mitől félsz, mi rosszat tanítanának???
"és nem nézettek velük küretkanál elöl menekülő embrió-filmet sem. "
és ha most vetítenének ilyet, mi lenne abban olyan rossz???
miért, neked a pénz az istened???
csak azt ne mondd, hogy a háztáji gazdaságra gondoltál...
"Mindennél fontosabb lenne. "
még ilyet...
"Igaz, az sem jó, ha valaki túl normálisra sikerül. "
meg is nyugodhatsz, van már és lesz még bőven ebben az országban pontosan a hatalom által kreált nem normális ember, hiszen pont ez a cél: NE értsenek egyet az emberek. Így mindegyik ember a másik szemében is h..lye lesz, ördögien ki van ez találva. Ezért ültettek a nyakunkba pártokat, sokféle vallást, politikai irányzatot, ezért tanítanak sok felesleges tantárgyat, világnézetet, stb. Így kiválóan el vannak a fejünk fölött az urak, hölgyek.
"Amolyan előregyártott rendes állampolgár pofára. "
Te nem annak neveled a gyerekeidet, hogy hasznos tagja legyen a közösségnek? Vagy egy egónak, akinek sikerül mindenhonnan majd kiutáltatnia magát?
na, rajta, mutasd meg, hogyan csinálnád te! Mert amúgy tetszik ez az ötlet!
"Amíg Hoffmann Rózsa-féle begyepesedett, előző rendszerbeli kórók fogják rendszerezni az oktatást, addig nem lesz frissítés."
na, hajrá, mondd meg akkor ki legyen az, aki megmondja!!??
ne érts félre, nem Rózsikát pártolom, írhattál volna ide piros színűt is...
Szóval, egyéb ötlet a megmondó ember személyét illetően?
birom, amikor szidják az éppen fennálló hatalmat, de jobbat nem képesek kitalálni, megvalósítani...
Hát, egy gyereket biztos jobban érdekelne egy kisautó gyártása, semmint az iskolaudvar felszántása, bár, ha belegondolok annyira nem rossz móka az sem. Mi lenne a témája egy iskolai gyakorlati órának?
Volna egy-két javaslatom:
• Számítógépek szétszedése és összerakása, aktuális windows és linux installálása. (Bár ilyesmit kellene tanulni informatikaórán, de ott főleg szövegszerkesztéssel foglalkoznak, ahogy hallom)
• Teremtakarítás, a takarítási fogások megismertetésével: úgy mint: a felmosást hátrafelé végezzük.
• Porszívó porzsákjának behelyezése majd kivétele.
• Villanykörtecsere.
• Vécé jakabcsapjának megjavítása, duguláselhárítás.
• Falfúrás képek elhelyezéséhez.
• Salgópolc összeállítása.
• Fapolc vágása, falra helyezése.
• Háztartási gépek szétszedése majd összerakása.
• Palántázás.
• Ablakpucolás hagyományos újságpapírral a'la Magdi anyus.
• Ablakpucolás takarítóeszközökkel.
• Szőnyegtisztítás, bútorkárpit-tisztítás.
• Praktikus tanácsok: miért nem rakunk sem macskát, sem fémet a mikróba?
+1: Veszekedéstechnikák a házi munka elosztása kérdésében: hogyan kerüljük el, hogy ezek közül bármelyiket el kelljen végeznünk otthon.
Ilyesmikre gondoltál? :)
A gazdasági ismeretek óra, bár hihetetlenül unalmasnak hangzik, szintén hasznos volna valóban.
Milyen a „hasznos” állampolgár?
Természetesen én nem nevelek „hasznos állampolgárt”, az az munkaerőgyárak, az iskolák feladata.
A szülőé a tisztességes ember nevelése, aki nem az államért van, hanem a józan eszét követve él, helyesen.
Nekem pontosan az a feladatom, hogy ha hazajön az állampolgár-előkészítő üzemből, akkor elmondjam neki a tőlem telhető legjobban, hogy amit ott hall, abból mennyit hihet el, és mennyit fogadjon kétkedéssel, hogy melyik tanár elfogadható, és melyik az, amelyik finoman szólva is gyenge a feladatra.
Az a szülő feladata, hogy megtanítsa a gyereket: nem minden törvény helyes, és nem minden állam(forma) méltó a polgáraira.
A szülő feladata, hogy megmutassa: szeresse a gyermek az embereket, tisztelje a másik emberben a személyt, de csak arra nézzen fel, aki érdemes arra. Hogy a felnőttekben, még az oktatóiban sem feltétlenül bízhat meg, sőt.
Hogy ahhoz legyen hűséges, aki hozzá is az.
Nem egy államhoz kell hűségesnek lenni, nem az állam számára kell hasznosnak lenni. Szerintem.
Ezeket kell megtanítsa minden jó szülő a gyerekének, természetesen szép fokozatosan, a gyermek befogadóképességének megfelelően.
Nem ismerek minden magyar embert sajnos. :(
Persze, hogy nem tudok jobbat mondani, mert ahogy írom, nem ismerem az egész országot, aki pedig eddig volt, azok közül talán még Pokorny volt a legszimpatikusabb … talán.
"akkor elmondjam neki a tőlem telhető legjobban, hogy amit ott hall, abból mennyit hihet el, és mennyit fogadjon kétkedéssel, hogy melyik tanár elfogadható, és melyik az, amelyik finoman szólva is gyenge a feladatra."
Hogy tudod te eldönteni az iskola falán kívülről? Ha egy tanár - szerinted - nem elfogadható, akkor a gyerek utálja meg, tekintsen rá rossz emberként és úgy is viszonyuljon hozzá? Vagy te fogod megváltoztatni a tanárt? Vagy általában a másik embert? A gyerek majd eldönti, hogy kinek higgyen, persze nagyobb korában. (a famíliánkban van egy velem egyidő srác, akienk az apja maszek volt és amikor az ügyfelek jöttek mentek, az apja némelyikükre kiakadva illette őket bizonyos jelzőkkel... Na, ezeket szépen a kedves kisfia mivel nap mint nap hallotta, szépen átvette és ezek után automatikusan használta is. Magyarul, megtanulta gyűölni a másikat, aki mindemellett felnőtt is volt! A sz@r takony gyerek... (akiből egyetemet végzett matematikus lett))
Tanítottál te valaha iskolában?
"Nem egy államhoz kell hűségesnek lenni, nem az állam számára kell hasznosnak lenni. Szerintem. "
"A szülőé a tisztességes ember nevelése, aki nem az államért van, hanem a józan eszét követve él, helyesen."
Igen? És nem véletlenül az államtól kapod magát az oktatást, az orvosi ellátást, a gyedet, adott esetben a segélyt, nem az állam által jutsz élelmiszert biztosító helyre, vagy nem az állam igyekszik megvédeni a tulajdonodat, nem az biztosítja a jogaidat? Vagy ezek mind csak az égből pottyantak le? Ez nem a kádár rendszer, ahol sok minden csak úgy van...
Valamit valamiért. Nincs egyén közösség nélkül ill. fordítva.
„Hogy tudod te eldönteni az iskola falán kívülről?”
Megkérdezem a gyermeket, mi történt az iskolában, mit tanultak, tudod: beszélgetünk. Elmegyek fogadóórára. Elolvasom a tanároktól kapott üzeneteket, megnézem, találok-e bennük logikai vagy helyesírási hibát. Megnézem ugyanezeket a dolgozatokban is (ahogy megtettem gyerekkoromban is, és számon kértem a tanáron, ahogyan ő rajtam az enyéimet, gondoltam, nekem is kötelességem megtanítani, ha ő megtette velem. Hálából.).
Utána az információt kiértékelem a gyerekkel együtt, hogy lássa: a felnőtt nem tökéletes, így nincs kitéve annak, hogy átgondolatlanul fogadjon el mindent, amit egy felnőttől hall.
Nem trágárkodom előtte, minek tenném?
Dehogy is tanítottam, de tanultam, és el nem tudod képzelni, mennyi hibát találtam a tanárok által tanítottakban. és ha nem vigyázok,tiszta ökörségekre tanítottak volna! (Persze nem mind.)
(• Egyszer egy történelemtanárnőm azt mondta, hogy Gizella Géza felesége volt, Sarolt volt Istváné. Amikor kijavítottam, hogy fordítva, mielőtt leírják a többiek, azt mondta, hogy minek szólok bele, és ő azt jobban tudja, mert történelemtanár.
Akkor azzal érveltem, hogy Géza idejében a gyulák szövetsége volt fontos, így Géza egy gyula lányát vette el, aki természetesen magyar volt, ezért már nyelvi szempontból sem lehetett Gizella a neve, ami mint tudjuk, germán eredetű név, és István koronázásakor a Német-Római császár szövetsége kellett.
Mindemellett ez a tanár tiszteletreméltó volt, ugyanis a következő órán mondta, hogy utánanézett, és igazam van.
• Egy általános iskolai matematikatanárnőm pedig maga köré gyűjtötte a lányokat, az asztal tetejére ült, és azt mondta: a fiúk tanulják meg a következő matematikaleckét xxx. oldaltól xxx. oldalig, a lányokkal meg most pletyizni fog, mivel az illatszerbolt ribancáról hallott egy jó sztorit... így...
• Egy edzőnőm meg 14 éves lányokról pletykált: ki kivel jár.
Az ilyenekre fel kell hívni a figyelmét a gyereknek, nehogy azt higgye, hogy amit lát, az helyes.
Vagy szerinted ma nincsenek ilyen tanárok? És nem kell felkészíteni a gyerekeket erre?)
És az államról: Mi lett volna, ha akkoriban, amikor kamaszgyerek voltam (1980 táján) elhiszem, hogy az államrend jó? Tiszta ökör lettem volna! Vagy nem? Tudjuk, hogy nem minden államforma, -szervezet jó, és ezt már egy gyermekben is jó, ha tudatosítja az ember, hogy nem baj, ha megkérdőjelez mindent.
„Valamit valamiért. Nincs egyén közösség nélkül ill. fordítva.”
Persze. Nem arra kell nevelni, hogy ne legyen törvénykövető, és ne működjön együtt, csak arra, hogy ésszel tegye.
Akkor majd nem kell arra hivatkoznia, hogy „parancsra tettem”.
Nehezebb, ha nem tudod a közösségre kenni a tetteidet, de a felelősséget vállalni kell.
Ne feledd, kozben a gyereked is eppen kamasz, aki megkerdojelezi a szuloi hegyibeszedeket is. Ezzel a kor be is zarult.
Ha meg egy gyerek az iskolaban ennyire reszletekbe menoen tudalekosan adja elo magat, nem eppen a kozosseg kedvenckeje, az egyszer biztos. Akar igaza van, akar nem.
„Ne feledd, kozben a gyereked is eppen kamasz, aki megkerdojelezi a szuloi hegyibeszedeket is. Ezzel a kor be is zarult.”
És lázadásból tisztelettudó lesz? ;)
Hát ez a veszély fennáll... az viszont nem, hogy birka lesz, mert már eleve nem lesz az, ha megkérdőjelezi az én szavaimat is. És miért ne kérdőjelezné? Én nem vagyok ember, tehát nem tévedhetek? Már hogy a csodába ne tévedhetnék!
„Ha meg egy gyerek az iskolaban ennyire reszletekbe menoen tudalekosan adja elo magat, nem eppen a kozosseg kedvenckeje, az egyszer biztos.”
Nem tudom, mekkora probléma, hogy egy gyerek nem „népszerű”. megnézted, kik „népszerűek” manapság, és mik a népszerűség követelményei? Brrr.
Egyébként meg ezért kell megtanítani, hogy a saját korabeliekkel vagy kisebbekkel ne legyen tudálékos. Hogy rúgni kizárólag fölfelé elegáns, lefelé bunkóság.
Egyébként meg ha ezt betartja, nem lesz a közösség fekete báránya. Főleg, ha kiáll a társaiért is, nemcsak magéárt. És nem árt, ha sportol. Ha néhány kisebbet megvéd, nincs félnivalója. :)
főzést, ill a főzéssel kapcsolatban néhány alapfogást biztosan megismertetnék még.
az iskolaudvar felszántását azt azért kihagynám
A takaritás sem feltétlenül létszükséglet.... de biztosan tanitanám, hogy ne önts össze hypot és sósavat... és mit tegyél ha eltörik a lázmérő... mondjuk ezt kémián..
Háttéranyagom az nlcről szedem... hogy hányak kérnek egyszerü ház körül vagy háztartási dologban segitséget. Egy rakás ember jóformán egy villanykörtét sem tud kicserélni, nem is beszélve egy csillár felrakásáról vagy egy eldugultlefolyó kipucolásáról- még akkor sem ha az házilag megoldható.
Ilyen polcfelrakás is bonyolult sokaknak.
Az első pontod tetszik egyébként a legjobban...
és van akiket ilyenekre nem tanitanak meg.
és rengeteg fiatalasszony van aki manapság nem töri magát ilyen haszontalan dolgokkal mint a főzés.. és inkáb kaját rendel valami kajaszállitótól... ő dolga persze... de hát azért szerintem aki olvasni tud az főzni is..... és nagyon nem mindegy mit tettek abba kajába és főleg mennyi benne a tartositó és társai. na.. nem ragozom mert még a végén lesz aki megsértödik.
ami meg a hungarocrell kisautó gyártást illeti.. hát az enyémek baromira unták.
Vasárnap este néztem a tényeket.. vagy mit. amugy nem szoktam.. de most éppen érdekelt az oktatásban bekövetkező változások miatt
Egy tanárnő nyilatkozott, hogy vannak dolgok amiket egyszerüen meg kell tanulni..... és mondott egy példát is rá..
szerintem is a legjobb példa..
A dihidrogén- monoxidról szól...biztosan olvastad már azt a tudományosnak szánt szöveget a H2Oról... minden szava igaz, jól meg is van fogalmazva... és aki nem jön rá az első mpben ,hogy a vizről beszélünk az esetleg azt hiszi, hogy van egy anyag amivel mérgezik az embereket... és hogy a dihidrogén monoxid valamiféle káros anyag.
egyszóval ahhoz hogy keressen- kutasson válaszokat találjon, muszáj kell legyen egy alapudás.
egy gyermekben is jó, ha tudatosítja az ember, hogy nem baj, ha megkérdőjelez mindent.
Ezzel maximálisan egyetértek!!
Szerintem az a Naploban volt, nem?
Amikor a magyar iskolaval parhuzamosan bemutattak egy floridai allami iskolat (ahol pacsizott a kisdiak az igazgato urral a folyoson.....az nagyon aranyos volt!).
"Abban a biz. 40 évben az ország erkölcsileg is rettenetes elindult lefele."
Aha... akkor az elmúlt 20 évben mi történt? Mert szerintem ez már nem is megindulás, hanem zuhanás..((( És én mondhatom, mert az elmúlt rendszerben már felnőtt voltam.
Ezt Catilinának sem hinném el, hiszen írta, hogy a 80-as években volt kamasz. Rólad nem tudom, hogy saját tapasztalat, vagy hallomás, amit elhiszel. Nem, nem aranykor volt természetesen. De azért...
Hanem amit Catilina ír a 156-ban, az remek ötlet. Lenne, attól tartok..((( Egészen hihetetlen, hogy milyen alapvető ismeretekkel nem rendelkeznek a fiatal felnőttek. (egy borítékot nem tudnak megcímezni, volt itt olyan topik, hogyan kell csomagot feladni..) És nem, ezek a hiányosságok nem róhatók fel mind a családnak. Főleg ugye mostantól, hogy a gyerek alig tölt valamennyi időt a szüleivel. Általános iskolás koromban (abban az iskolában nem volt menza és napközi,órák után hazamentünk) volt egy terem, amit most hobbyszobának hívnának. Gyalupaddal, szerszámokkal, tűzhellyel (mi gyújtottuk be) , edényekkel. Majdnem minden nap volt ott egy szülő, olyan ezermesterfélék és ha megúntuk a kinti hancúrt, vagy a biciklizést, lecsaptuk a bringát az ajtó elé (nem, nem lakatoltuk le!...)) és bementünk egyet bütykölni. Ott tanultam meg lombfűrésszel bánni, dossziét csinálni, megismertük a szerszámokat, néha páran hazaszaladtunk, ki ezt hozott, ki azt és mondjuk palacsintát sütöttünk.
Igazad van.. a Naplóban volt..
"Utána az információt kiértékelem a gyerekkel együtt, hogy lássa: a felnőtt nem tökéletes, így nincs kitéve annak, hogy átgondolatlanul fogadjon el mindent, amit egy felnőttől hall."
hogy egy felnőtt nem tökéletes, azt mindannyian tudjuk...
de hogy egy gyereket már kiskorában abba bevonni, hogy KÉTELKEDJEN a felnőttben...????
Gondolom, akkor már a másik gyerekben is fog...
tiszta h..yeség úgy indítani egy gyereket, hogy ne bízzon meg a másikban, mert ugyebár MINDENKIBEN VAN vmi, ami nem tetsző dolog valamelyőnknek.
az ilyen gyerek soha nem fogja jól érezni magát az életben, mert mindig fog találni olyat, akiben már az első halvány gyanú felmerülhet bármi témában.
ha egy gyerek normális gondolkozású, akkor meg fogja érezni, kiben bízhat.
annyira undorító az, ha egy felnőttnek egy másik ember, vagy az életben valami nem tetszik vagy nem szimpatikus és ezt a gyerekre tukmálja! Neeem, nem kell éppen szavakkal... Ezzel inkább engem is elbizonytalanítottak kölök koromban, aztán egyfolytában bűntudatom volt, kivel mit szabad csinálnom, kivel szabad megjelennem, stb. Félelmetesen h.lyék tudnak lenni a felnőttek.
Dehogy bizonytalanodik el! És sosem mondanék olyasmit senkinek, hogy kötelező utálnia, csak hogy egy konkrét dologban nincs igaza.
És miért ne kételkedjen egy gyerek a felnőttekben?
Akkor hogy mondod el neki, hogy ne barátkozzon idegen felnőttekkel, ha el akarod kerülni, hogy kételkedjen bennük? Jó, azok idegenek. De hogy mondod meg neki, hogy az ismerős felnőtteket se fogadja kritika nélkül?
Egy másik gyerekben eleve nem bízik 100%-osan. (Miért is bízna, tudja, hogy ő sem tud mindent, miért gondolná, hogy egy másik gyerek viszont igen?) Szerintem tudnia kell, hogy nem minden helyes, amit a felnőttek tesznek.
Egyébként lelkileg sokkal jobban megtöri, ha egy általa tökéletesen megbízható felnőtt, akire felnézett, az „veri át”, bántja meg vagy hagyja cserben.
Bűntudatot keltettek benned? Összezavartak, hogy kivel szabad megjelenned? Én ilyet sosem tennék egy gyerekkel. Látod, a felnőttek milyen ostobák? :P
:)))
Kivételes lény lehettél már 1980-ban:)
Le a kalappal előtted.
Akkoriban túl voltam a 8 osztályon. Középiskolás koromban hallottam először, hogy én (és a magyarok) vasfüggöny mögött élnek. Azt sem tudtam, miről beszél az illető (már csak az életkori rálátás teljes hiányának érzékeltetése miatt írtam le a fentieket).
Nem volt szokásom megkérdőjelezni a tanáraim beszédét, mert nem, tiszteltem, vagy nem tiszteltem őket, de megkérdőjelezni, amit mondtak, azt nem. A mi osztályainkban (általános és középiskola) ilyesmi egyszerűen nem létezett. Lévy Sándor, de Pugymer Lajos is nyílvánvalóvá tette, hogy ő az osztályfőnök, ő mondja meg, mikor mit minek, mi pedig csináltuk. Mégpedig azért, mert általánosságban nem egy 15 éves fogja megmondani, hogy mi helyes, mi jó és mi követendő. És én ezzel bizony egyetértek.
Ha napjainkban kétségbe kell vonni egy tanár szavait, vagy cselekedeteit, a diák dolga ma sem az ítélkezés, hanem a jelzés felnőtt felé (szülő, másik tanár), aki majd eldönti, hogy cselekedni kell-e az ügyben, vagy nem kell cselekedni az ügyben, el lehet / el kell hinni, amit mond a tanár, és a többi, és egészen egyszerűen azért, mert a diáknak nincs rálátása a dolgokra, nincs birtokában minden olyan ténynek és adatnak, amelyhez felnőtt érettség (testi, lelki, értelmi) szükségeltetik.
Gondolom én józan paraszt ésszel, meg pár évtized himi-humi képzéssel a hátam mögött.
hát nem tudom, de egyfolytában töröm a fejem, hogy kiskoromban volt-e egyeltalán olyan ember, akire v. akikre szüleim azt mondták, hogy kerüljem el, ne barátkozzak vele, mert rossz ember, hazudik. De egyszerűen ilyenre nem emlékszem, mert valahol a saját belső énem utasította el az olyan embert, akit automatikusan el kellett (nem csak embert, hanem helyet, szituációt). Én nem tudom elképzelni, hogy ez ne működjön egy normális emberben, ez a tudat alatti védelmi mechanizmus.
Az a vki a famíliámban, aki az apjától hallotta a véleményeket az emberekről, na, ő felnőtt korában - néha tanuja is voltam - úgy állt az emberekhez, hogy semmi kedvesség, megértés, volt hogy válaszra sem méltatta a másikat, mert nem is szerette az embereket sztem...
"ha egy általa tökéletesen megbízható felnőtt, akire felnézett, az „veri át”"
de nem tudod az összes embertől megvédeni, nem!?
persze, hogy lesznek neki is az életben ilyen pofonok, kinek nem voltak...
De most is csak azon gondolkodom, ki volt az én gyerekkoromban ilyen velem... Tanár? Másik szülő? Postás bácsi? Ki? Nem tudok ilyet.
Ha vmelyik okos felnőtt mondott vmit és elmeséltem otthon, biztos nem mondták őseim, hogy többet ne bízzak benne, mert ő annyira rossz ember. Én magam untam meg, és kerültem el...
dolgoztam egy sráccal valaha, egy pest megyei faluból származott. Na, ha valamiből én kiábrándultam,mint emberi hozzállásból, az az övé volt: senkiben nem bízott, gyanúval figyelte a körülötte lévőket, tette rájuk a megjegyzést (persze úgy, hogy előtte nem is ismerte, csak neki ilyen képzete volt arról a másikról), stb. Egy idő után már én is kezdtem elgondolkodni erről az emberről, hogy hogy lehet így létezni... Hozzá kell tenni, hogy egy alacsony ember volt, egy adag kisebbségi érzéssel... A csúcs az volt, amikor már engem is kezdett gyanúval figyelni (hozzá kell tenni, én alapból harmóniára törekszem az emberekkel - jó jó, tudom, itt nem nagyon látszik -, próbálok kijönni a másikkal, de ha vkivel nem lehet, hát istenem, nem lehet. Szal ővele is az elején még ki tudtam jönni, csakhát kiderült, hogy engem is megcélzott a hülyeségével
)
Igen, én is valahogy így gondoltam akkoriban és még így utólag is helyesnek tartom. Nekünk (80-as, 90-es évek) nem volt szavunk a tanárok fele, ha nem tetszett vmi, kuss volt. Próbálta volna meg csak vki a normálisabbak közül kinyitni a száját vagy otthon panaszkodni. Nem is nagyon kérdezték otthon, van-e bármi problémánk a tanárokkal (te jó isten, már ez a gondolat, hogy "probléma a tanárral", eszünkbe sem jutott), nem is tartották fontosnak, mit gondolunk úgy általában az iskoláról: a mi dolgunk a tanulás volt, minél kevesebb panasszal, oszt kész. Éééés, felnőttünk? Tovább tanultunk, becsületes emberek lettünk? Igen!!!
De nem is tudom elképzelni, mi olyat tud egy tanár mondani, vagy tanítani, ami szakmailag vagy éppen emberileg kifogásolható lehet? Amiért manapság már bemegy a tisztelt szülő, aztán neki esik a tanárnak! Mert a kedves kölke nem tud viselkedni közösségeben...
Pedig én olvastam törvénycikkelyt róla már akkor is, hogy tanár nem üthet meg gyereket, És betéve tudtam a házirendet, amely tartalmazta a diákok jogait is. Meglepődtek kicsit, de rendkívül mókásak voltak.
Apám jogász volt, tisztában voltam vele, hogy törvények léteznek, és a felnőttekre is vonatkoznak. Gyerekkoromtól mesélt nekem gyerekbántalmazókról, meg igazságtalanságokról, így jól fel voltam készítve.
És azt is tudtam, hogy egy fejlelentéssel való ijesztgetés nem olyan vicces, még egy gyerek szájából sem. ;)
Tudod, mi a fura? Hogy ennek ellenére a JÓ tanárok nagyon szerettek.
Ilyen tapasztalatokkal hogy tudtam volna bárkit tisztelni?
(Később az tanárnő elismerte nekem, az akkor harmadikos gyereknek(!), hogy az a tanár tényleg fura, de már öreg, és nem tudják kirúgni.)
Jaaaaaa, hogy innen fúj a szééééééél!!!!!!!
Éééééértem!
A gyereknek akkor is kuss az iskolai közösségben, ha nem tetszik, nem kötelező odajárni!
Mi lenne akkor, ha MINDENKI a tanulók közül csak úgy megmondaná a magáét, mi nem tetszik? Mert ennyi erővel mindenkinek ugyanolyan jogai vannak...
Nálunk mfelsőben minden évf-ban volt egy osztály, amibe a jó átlagú tanulók jártak és felettünk az egyik évf. teli volt a város krémjének (orvosok, ügyvédek, tanárok, főmérnökök) gyerekeivel. Hát én sem proletár szülők gyereke vagyok, de az az osztály vhogy nekem baromira unszimpatikus egyénekből állt...
Mi a baj azzal, hogy valakinek a szülei jártak iskolába?
Más: mindenki úgysem tudja megmondani úgy a véleményét, hogy nem gorombáskodik, hanem tudja mit beszél és hogy miért. Nem kell attól félni.
Ma egyébként pont fordítva van már: a tanárnak nincs joga sajnos semmiféle fegyelmezéshez. Nem verésre gondolok, hanem például azokat, akik az órát zavarják, egy idő után ki lehessen rúgni satöbbi. (Úgy tudom, ma nem lehet, sőt, semmilyen eszköz nem áll a tanár rendelkezésére, hülyegyerek meg szintén nagyon sok van.)
Ne gondold egyébként, hogy mindenkit perrel fenyegettem, kizárólag azokat, akik megütötték a gyerekeket. Az említett tanár például egy rugalmas műanyag huzalborítóval verte a gyerekeket: csillagszórónak hívta, mert az olyan vicces.Szerinted szó nélkül kellett volna hagynom? Azt hiszem, azzal még ma sem tudnék együtt élni, ha nem teszek meg minden tőlem telhetőt.
Már miért is volna a gyereknek KUSS az iskolai közösségben??
A véleményét kultúrált formában miért ne fogalmazhatná meg?
Nemcsak úgy, hanem akkor és ott ahol és amikor ennek helye van.. miért ne mondhatné el a véleményét egy diák...
jó példa erre...
A fiamék tizedikben kaptak egy új angol tanárt. félév táján még semmit sem tanultak angolon, csak a tanárúr katonatörténeteit meg diákcsinyeit hallgattak. elmentek az igazgatóhoz panaszra.. sokszor. nem változott semmi... egy ideig. Aztán igen.. tizenegyedikben kaptak egy másik angol tanárt.. aki már rendesen tanitott.
Vagy.. kilencedikben kaptak egy nagyon fiatal csinos és nagyon eszes jó magyartanárnőt. szegényt baleset érte mielött tizenegyedikesek lettek volna.. elég súlyos volt, sokáig volt kórházban a tanárnőjük. állandó helyettest találtak a helyére... A srácok kijárták, hogy a végzés évére visszakapják szeretett tanárnőjüket. Már ő érettségiztetett..
Ennyit a kussodról..
Nem mindenki hőbőrgéssel éri el amit szeretne..
és ha már ahogy Catlilina irt a gyerekek jogairól...
A gyerekeknek joga van tanulni. Azért jár iskolába... Ha olyan a tanár aki nem tanit, azt igenis jelezni kell és nem kussolni.