Szigorúan őrzött metróaluljáró Phenjanban
1953-ban az ország romokban hevert, és a fővárost egy egységes, szimmetrikus terv alapján, teljesen újraépítették a kommunista párt elképzelései szerint. A projektbe rengeteg pénzt öltek, az újjászületett város a kolosszális épületekkel, a magasságokkal olyan, mint egy kirakat, ami mögött valójában üres a bolt. Ilyen képet szeretne sugározni magáról a diktatúra, pedig ez sem túl fényes. Éjszaka például alig van közvilágítás.
A Diadalív Phenjanban 3 méterrel magasabb a franciánál
A Ryugyong Hotel a világ legmagasabb épülete akart lenni, ma üresen áll
A kommunista propaganda része a 100-150 000 embert felvonultató Arirang Fesztivál, ahol a gigantikus számú résztvevő – akár egy ember alkotta mozaik – szédületes pontossággal mozog együtt. Amíg erre gyakorolnak, legalább lefoglalják magukat valamivel az emberek.
Az Arirang Fesztivál a nemzet erejét és összetartozását hivatott szimbolizálni
Egy pár Kaesongban – Észak-Korea egy olyan ország, ahol az emberinek semmi keresnivalója: feltűnni nem szabad, feltűnni senki nem akar, feltűnni nem ajánlott. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a korábbi totális elzártsághoz képest az utóbbi években a fővárosba elkezdtek finoman beszivárogni a világtrendek. A dél-koreai tévésorozatokhoz például egyre többen hozzájutnak, ezekből is sejthetik, milyen a világ más tájain élni.
Egy kislány a Nagy Népi Tanulás Palotájában
Férfiak a tradicionális koreai stílusú Minsok Folk Hotel előtt
A képen látható gumicsizma igazi ereklyének számít, mert a szeretett vezér megtekintette